Csehszlovákiában 1990. júniusában került sor az első szabad választásokra. E választások eredményeként alakult ki a cseh és szlovák politikai színtér, amelynek szereplőhez a szlovák parlament elnökeként magam is tartoztam. Elkezdődtek az első politikai találkozók és tárgyalások, forradalmárok és ellenzékiek generációja voltunk, vásároltunk magunknak néhány új öltönyt, és felléptünk a politika világát jelentő deszkákra. Nem voltunk teljesen tapasztalatlanok a közéleti tevékenység terén, azonban minden bizonnyal hiányzott belőlünk az, amit politikai bölcsességnek neveznek…
… A felidézett időszaknak volt meghatározó, számomra kissé rejtelmes személyisége Antall József Hivatalos tárgyalást mindössze egyszer folytattunk a magyar parlamentben. Amikor rejtelmességéról beszélek vele kapcsolatban, személyiségének arra a titokzatosságára gondolok, amit életének utolsó éveiben, kormányfőként magából kisugárzott. Antall József, az értelmiségi, az első posztkommunista magyar kormányfő, a hazafi és ember, aki már tudott betegségéról, és valószínűleg már másként értékelte a körülötte lévő dolgokat. Ez volt az, amit nagy szavak nélkül felénk sugárzott, és amit emlékezetemben tartósan megőriztem. Tartósan és talán kötelező érvénnyel. Szembetűnő volt bölcsessége és a társadalommal szembeni elkötelezettsége, ami nem gyengítette, éppen hogy felszabadította őt. Antall Józsefet lehetetlen elfelejteni. Sem Magyarországon, sem Szlovákiában, sem más részén a világnak. Az ő bölcsessége, az általa megélt fájdalom és érettség tapasztalata kell, hogy kísérjen bennünket minden előttünk álló gond és probléma során. Magyarország elmondhatja, hogy legújabb kori történelme is rendelkezik kiemelkedő egyéniségekkel. Antall Józsefről bizton állíthatjuk, hogy közülük való volt. Köszönöm szépen.
(Antall-emlékkonferencia, 2003. december 13.)
