Először 1990. augusztus 23-24-én, magyarországi munkalátogatásom során találkoztam Budapesten Antall Józseffel, kevéssel az után, hogy Ukrajna külügyminiszterévé neveztek ki. Mind a miniszterelnökkel, mind pedig Magyarország más kormánytagjaival való megbeszéléseim - egyszóval a látogatás egésze - maradandó és kellemes emlékeket hagytak bennem. A tárgyalásokon hallottak lehetővé tették számomra azoknak az új feladatoknak a jobb megértését, amelyek országunk, Ukrajna előtt álltak az új élet megszervezésében, valamint a külpolitika kialakításában. Többé-kevésbé világos kép alakult ki bennem az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórumról, a sok tennivalóról, amelyek az ország demokratikus úton való továbbhaladását és fejlődését célozták. Különös jelentőségűnek éreztem például azt az eszmecserét, amely Magyarország helyét vázolta fel, illetve jelölte ki abban a nemzetközi kapcsolatrendszerben, amely az akkori történelmi időszakra kialakult.
Megnyerő volt a magyar vezetők szívélyes fogadtatása, jó szándéka, akárcsak az Ukrajnával való együttműködés megközelítése, és az azzal kapcsolatos barátságos magatartás. Mély benyomást gyakorolt rám Antall József őszintesége, amellyel a Szovjetunió akkori elnökével, Mihail Sz. Gorbacsovval való politikai viszonyát, valamint a Varsói Szerződésről alkotott véleményét tárta fel. Az elmondottak alapján levonhattam azt a következtetést, mely szerint Antall József az új Magyarország jövendő helyét a szovjet katonai tömbön kívül képzeli el. Ennek bizonyítására lépések is történtek, amelyek a Varsói Szerződéstől való eltávolodást, a Szovjetuniótól való függőség csökkentését, és önálló, független magyar politikát irányoztak elő. Ezek a törekvések azt érzékeltették, hogy Magyarország a jövőben a semleges országok közé szeretne tartozni. Ma már mindannyiunk számára ismert, hogy Antall József előbbi nézetei idővel megváltoztak.
Az akkori Európában zajló folyamatok, valamint a Szovjetunió térségében várható változások józan, kritikus értékelése nagymértékben meghatározta Antall József Ukrajnával kapcsolatos véleményét és magatartását. A magyar miniszterelnök helyesen mérte fel Ukrajna lehetőségeit és teljesítóképességét, valamint Európában elfoglalt geopolitikai helyzetét. Minden elfogultság nélkül jelentős szerepet tulajdonított országunknak, és többször hangsúlyozta az együttműködés, valamint a kölcsönös bizalmon és megértésen alapuló jószomszédi viszony fontosságát. Az a meggyőződése, hogy Ukrajna hamarosan önálló állammá válik, meghatározta, sőt kijelölte a függetlenség irányába való következetes előrehaladással kapcsolatos álláspontját. Közös akarattal, megegyezés eredményeként kezdődött el azoknak a dokumentumoknak a kidolgozása, amelyeknek az volt a célja, hogy már az említett korai időszakban leralMák az ukrán—magyar kapcsolatok különféle megállapodásokon nyugvó alapjait. Ezek voltak — többek között — a Nyilatkozat Ukrajna és Magyarország együttműködésének alapjairól, a Konzuli-, illetve a Kereskedelmi- gazdasági együttműködési megállapodás, valamint az oktatás terén való együttműködés dokumentumai.
Ukrajna Legfelső Tanácsának Elnöke, Leonyid Kravcsuk magyarországi látogatásának eredményeként, 1991. május végén nyolc fontos nemzetközi megállapodást írtak alá. Történt ez akkor, amikor Ukrajna még a Szovjetunió kötelékébe tartozott, ezért ez az esemény példa nélkülinek számított. Ezt követően ugyanis Ukrajna gyakorlatilag önálló államként jelent meg a világpolitikában. A magyar kormányt csak elismerés illeti azért, mert bátorított és támogatott bennünket, valamint mindent megtett annak érdekében, hogy létrejöhessen az önálló Ukrajna.
Magyarország 1991. decemberében ismerte el Ukrajnát, mint független államot. Antall József miniszterelnök az ukrán kormányt melegen üdvözölte ebből az alkalomból. Néhány nappal az ukrajnai népszavazás után, 1991. december 5-6-án Antall József hivatalos látogatásra Ukrajnába érkezett. Meleg fogadtatás, együttműködési szándék, őszinte tárgyalások szegélyezték útját, amelyek végül Megállapodás az ukrán— magyar együttműködésről szóló szerződés aláírásával fejeződtek be. A látogatás alkalmával Kijevben megnyitották a magyar követséget, az első külképviseletet Ukrajna területén. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a tény különösen figyelemre méltó, sőt példa értékű volt, mert az önálló Ukrajna első külpolitikai lépését jelentette.
Az Ukrajna és Magyarország között kialakult kapcsolat minőségileg új alapokra helyezte a két ország közötti együttműködést. Nagy figyelmet fordítottak a nemzeti kisebbségekre, különösen az Ukrajnában élő magyarokra. Ez is hozzájárult a Nyilatkozat a kisebbségi jogok biztosításáról szóló elv kinyilvánítására. Ez volt az első ilyen jellegű dokumentum Európában, amelyet természetesen nagyra értékeltek. Ukrajna és Magyarország kapcsolatának első szakaszát elemezve, nem szükséges még egyszer felsorolni mindazt, ami Antall József magyar miniszterelnök közvetlen támogatásával történt az ukrán—magyar együttműködés érdekében. A felsorakoztatott tények világosan megmutatják azt az őszinte szándékot, amellyel Magyarország segít kezet nyújtott Ukrajnának, s egyben bizonyította: baráti állam, jó szomszéd és megbízható partner.
1993-ban Antall József munkalátogatást tett Ukrajnában. A tárgyalások színhelyéül Ungvár városát választották. Az Ukrajna elnökével folytatott tárgyalás fő témája az ukrán-magyar kapcsolatok alapjait meghatározó szerződés ratifikációs előkészítése volt. Meg kell jegyezni, hogy a magyar fél álláspontjában erre az időre a dokumentum jóváhagyását illetőleg bizonyos nehézségek támadtak. Az idő azonban ebben a fontos kérdésben is megkövetelte az eltökéltséget és az elhatározottságot. Ezt a helyzetet mindkét ország vezetője jól érzékelte. Antall Józsefnek ez a látogatása egyértelműen felgyorsította azt a folyamatot, hogy a szerződés a magyar parlament elé kerüljön, és ott sor kerüljön megvitatására. Annak ellenére, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem volt egységes az álláspontja, ezt a dokumentumot végül mégis elfogadták, és 1993. május 11-én ratifikálták.
Az 1993-as esztendő azonban más oknál fogva is nehéz időszak volt Antall József számára. Szörnyű betegsége egyre visszafordíthatatlanabbá vált, kérlelhetetlenül elhatalmasodott rajta a kór. Bár tudott róla, mégis megszállottan és igen sokat dolgozott, tevékenykedett. Ungvárról a munkácsi repülőtérre kísértem Antall Józsefet, amikor a gépkocsiban egymás mellett ülve, igen érdekes beszélgetést folytattunk Ukrajna és Magyarország jövőbeni kapcsolatairól. Magyarország miniszterelnökének rengeteg terve volt. A kormányfői székben eltöltött idő alatt Antall József sok mindent tett, és sok mindent szeretett volna még tenni, véghez vinni. Szívósan küzdött betegségével, bár jól tudta, hogy azt soha nem győzheti le. 1993. december 12-én Antall József véglegesen eltávozott közülünk.
Temetésére számos állam- és kormányfő érkezett a világ különböző országaiból. Ukrajnából Leonyid Kravcsukkal, Ukrajna elnökével az élén utazott küldöttség Budapestre, hogy végső búcsút vegyen Antall Józseftől. A delegáció tagjai — akik között ott volt Ukrajna külügyminisztere is —, részt vettek a temetési szertartáson. A fájdalom és keserűség érzésével a szívükben búcsúztak attól a személyiségtől, aki nemcsak saját hazája demokratikus fejlődésének alapjait rakta le, hanem más országoknak is jó szívvel adta át tapasztalatait. Saját, kiforrott nézetei és az adott helyzet ösztönös felismerésének képessége adták meg a lehetőséget számára, hogy világosan kijelölje országa jövőbeni útját, sikeresen valósítsa meg fejlődésével kapcsolatos elképzeléseit. Mindez döntően elősegítette azt, hogy Magyarország az európai normák felé közeledhessék. Végeredményben ez gyorsította fel az ország belépését az európai és az euro- atlanti szervezetekbe.
Miközben magasra értékeljük Antall Józsefnek a magyar kormány élén kifejtett tevékenységét, egyben köszönetünket fejezzük ki és hálásak vagyunk azért a bátor támogatásért, a következetes politikáért és az együttműködési készségért, amellyel segítette hazánk, Ukrajna függetlenségi törekvéseit. Azt az állandó odafigyelést sem feledjük el, amelyet Antall József az ukrán-magyar kapcsolatok és a jószomszédi viszony kiépítésére fordított. Értékeljük bátorító lépéseit a politikai, gazdasági és emberi kapcsolatok szakadatlan bővítésében. Mindezek - mintaszerűen napjainkig megmaradtak, amiért Antall Józsefet köszönet és hála illeti mind Ukrajnában, mind a saját hazájában.
(Fordította: Kótyuk Erzsébet)
