A magát érzésben és lélekben az összmagyarság miniszterelnökének tekintő Antall, aki a hatályos magyar alkotmányban rögzítette Magyarországnak a határontúli magyarok helyzete iránti felelősségét, messzemenően elkötelezett volt a magyar kisebbségek ügye iránt. 1990 legelején maga is elment Erdélybe egy MDF-konvojjal, és egész életében jellemezte „e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt” érzett „figyelem, a feszült érdeklődés, a megértésre és empátiára való törekvés.”? A köztünk fennálló munkamegosztás keretében önként és szívesen vállalt feladatom volt az ő ügyüket képviselni minden lehetséges fórumon. A kormány ezért hozta létre a Határontúli Magyarok Titkárságát, majd a 90/1992. (V. 29.) Korm. rendelettel önállóan gazdálkodó, teljes jogkörrel rendelkező központi hivatallá alakította, a Külügyminisztérium felügyelete alá rendelve. Elnöke, Entz Géza rajtam keresztül ismerkedett meg Antallal, talán 1988-ban.? A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény azonban nehezen és lassan született meg, a tervezet egyes pontjainak korrigálását magam is javasoltam.? Az elkészült törvényjavaslat (és néhány más határozat) végszavazása előtt a miniszterelnök levelet intézett pártja parlamenti képviselőihez. Tekintettel arra, hogy a javaslat „mind bel- mind külpolitikai szempontból, illetve a határon túli magyarság érdekei miatt kiemelkedő jelentőségű,” kérem, hogy a nyári dátum (1993. július 6-7.) ellenére „szíveskedjék jelen lenni a plenáris üléseken, és a képviselőcsoport, illetve a koalíciós képviselőcsoportok egyeztetett álláspontját képviselve szavazatával járuljon hozzá az említett törvények elfogadásához. A jelzett két ülésnapon a kormány tagjait, a minisztereket és államtitkárokat szintén felkérem, hogy más elfoglaltságaikat elhalasztva vegyenek részt a szavazásokon.”? Ugyanebben a levélben kitért arra, hogy az MSZP előrehozott választásokat próbál elfogadtatni, márpedig nem pártpolitikai, hanem nemzeti érdek, hogy a parlament töltse ki az egész választási ciklust. Végül megköszönte a képviselők, köztük a független képviselők helytállását, amivel „segítik a gazdasági és politikai biztonság megteremtését, illetve megszilárdítását.”?
