Bíró lemondásának okáról annyit tudok, hogy MSZMP-s múltjával nem akart terhére lenni a pártjának. A részleteket évekkel később, Kulin Ferenc elbeszéléséből ismerem meg.
Az MDF vezetői sokat vártak az MSZMP kongresszusától, mesélte Kulin. Akkor már nem azt, amit korábban, hogy Pozsgay kerül a párt élére, hanem azt, hogy puccsot csinál, és híveivel új pártot alapít. Egy nemzeti elkötelezettségű, a múlttól elhatárolódó, demokratikus baloldali pártot, amellyel az MDF a választások után koalícióra léphet. Kulint küldték maguk közül a kongresszusra, hogy kísérje figyelemmel a fejleményeket, az elnökség többi tagja pedig az Ó utcában várta a híreket. Akkor már meghívottként, tanácskozási joggal .Antall is részt vett az elnökségi üléseken, jegyezte meg Kulin, hiszen a kerekasztal tárgyalások fejleményei folyamatosan napirenden voltak.
Amikor kiderült, hogy Pozsgay egyáltalán nem szakított a Párttal, hanem együtt menetel a többiekkel, Kulin visszament az Ó utcába, és elmondta, mi történt. Most is magam előtt van a jelenet, mesélte jó három évvel később fehér házi dolgozószobámban ülve Kulin Ferenc, ahogy Csoóri a hír hallatán az asztalra csapja az előtte lévő dossziét, felpattan a helyéről és indulatosan kijelenti: „Mától kezdve nem ismerem ezt az embert!” Bíró le van törve, azt mondja, ezek után nincs értelme a folytatásnak. Zárt ülést rendelnek el, és csak az elnökség tagjai maradnak a teremben. Ekkorra már mindenki lehiggadt, meséli Kulin, egyértelmű az álláspont, hogy abbahagyni nem lehet, mert sokan bíznak az MDF-ben, őket nem lehet cserben hagyni. Miután azonban Pozsgayra nem lehet számítani, nincs más lehetőség: stratégiát kell váltani. Nos, fejezi be Kulin a történetet, ez volt az a pillanat, amikor Bíró Zoltán lemondott.
– És hogyan került elő Antall neve? – kérdeztem. Őt Csoóri javasolta, miután az elnökségi tagok közül senki sem vállalta. Csoóri javaslatát viszont az adott helyzetben mindenki elfogadhatónak tartotta. – Nem mondom, hogy nagy volt a lelkesedés – fűzte hozzá Kulin –, de senki sem tiltakozott.
Antall gondolkodási időt kért, majd a megbeszélt időpontban felvázolta elképzelését az MDF jövőjéről. Nincs többé harmadik út, ahelyett a nyugatnémet szociális piacgazdaság kerüljön be a programba, a külpolitikában a semlegesség helyett nyugati orientáció, itthon pedig új szövetségi politika, népi baloldali partner helyett a kisgazdák és a kereszténydemokraták. Kijelentette, akkor vállalja a jelölést, ha ezt a koncepciót az elnökség a magáévá teszi, és titkos szavazáson, kétharmados többséggel támogatja. Végül mindenki Antall mögé állt, egy ellenszavazat volt és Lezsák tartózkodott.
Nem mintha kételkedtem volna a Kulin által elmondottakban, de egyszer Antalltól is megkérdeztem, hogy szó volt-e arról 1989 októberében, hogy Pozsgay megpuccsolja az MSZMP utolsó kongresszusát, új pártot csinál, amely koalícióképes lehet az MDF-el.
– Bíró és Csoóri ebben gondolkodott – felelte Antall –, és az is lehet, hogy Pozsgay megígérte nekik. Én azonban tudtam – folytatta –, hogy ha korábban gondolt is erre,, szeptember 18-a után esze ágában sem volt kiugrani az állampártból, hiszen tőlük remélhette álmai beteljesülését, a köztársasági elnöki tisztséget!
– Pozsgay pontosan abban volt érdekelt, ami történt – jelentette ki. – Hogy egy olyan új párt jöjjön létre, amely megszabadul az ortodox kommunistáktól, magyarázta, de az MSZMP jogutódjának nyilvánítja magát. És nekünk is ez volt az érdekünk – tette hozzá –, hiszen egy új pártba a régi párttagoknak a töredéke lép csak be.
– Arról nem is beszélve – mosolyodott el –, hogy egy valamire való ellenzéki párt nem állhat össze egy kommunista utódpárttal.
