A haza nem egyszerűen egy szó, a haza mindent jelent számunkra. Azt, amiért élni és valóban, ha szükséges, meghalni kell.
Ebben az országban megbékélésre, egységre van szükség, hogy újrakezdjük Magyarország építését.
A magyar államrezon nem rosszabb, mint Bizánctól napnyugatig bármelyik ország uralkodási, kormányzati programja.
Arra is csak büszkék lehetünk, hogy első királyunk intelmeiben a kormányzás bölcsessége mellett igenis ott találjuk az emberi érzékenységet, az emberiességet, modern szóval akár, ha úgy tetszik, a szociális érzéket.
Nekünk senki ne tegyen soha szemrehányást azért, ha rossz oldalon álltunk, mert arra a rossz oldalra általában oda kényszerítettek bennünket.
Kíséreljük meg a lehetetlent: a szabadságot, a szellemiséget összekapcsolni az organizációval.
Idéztem Szent Istvánnak Szent Imre herceghez írott intelmeiből, miszerint: mennél több nyelvű egy ország, mennél több szokást ismer magáénak, annál gazdagabb. A magyar befogadó nemzet volt, és ezáltal lett naggyá, így pótolja a vérveszteségeket, a csatamezőn elveszített életeket. Ez az Árpád-házi gondolkodás, ez a szent magyaroknak, ez a nagy Árpád-házi királyainknak az öröksége: a türelem, a vallási türelem és minden más téren a megbecsülés egymás iránt. Ez a mi Szent István-i örökségünk a magyar alkotmányosság bölcseleti, filozófiai alapja.
A nemesség demokratikus szemléletet ad.
Akármilyen ellentmondásosnak tűnik is, a nemesi múlt demokratikussá teszi az ember magatartását és tudatát A nemesség előtt ott a példa arra, hogy egy család hogyan juthat történelmileg pillanatok alatt, két-három generáció után a nagybirtokosságból a paraszti sorba, és hogyan emelkedhetnek föl más nemzetségek, vagyonosodással vagy a tehetségük révén. Így a nemesek a maguk bőrén tapasztalhatták meg, hogy az úrhatnámság ostobaság.
Nem véletlenül mondták az úri középosztályban, hogy aki a parasztot szidja, az öregapját szidja.
Tudomásul kell vennünk, hogy az a középkori magyar nagyhatalom, amelyik már szétzilálódva, megrepedezve állt fenn Mohács előtt, s amelynek akkor még európai súlya volt, az Mohácsnál valóban elbukott. De nem bukott el a magyar nemzet.
Az ember csak a teljes testi, lelki és szociális jólét állapotában tudja képességeit szabadon kibontakoztatni.
Hiányzik a társadalmi türelem, a segítőkészség és egymás megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi.
A nemzetet a mitológiák éltetik. 1956 a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy történeti képbe való megőrzése és összegyűjtése.
Ady Endre azt mondta: Nekünk Mohács kell. Nekünk csapások kellenek, nekünk megpróbáltatások kellenek ahhoz, hogy összeszedjük magunkat.
Törökök és magyarok, még a kegyetlen harc megpróbáltatásai időszakában is emberi kapcsolatokba kerültek egymással, és megértést tanúsítottak egymás iránt.
A vallás, a hit egyben népek, nemzetek mentalitásának a formálója is. A vallási, a hitbéli adottságok alkotják azt az örökséget, amelynek az emberi tartás részévé kell válni hívőknél és nem hívőknél egyaránt, egymás nézeteinek tiszteletben tartásával, egymás akaratának, missziójának támogatásával.
Középúton járni, kiegyensúlyozó szerepet betölteni a változás és a folyamatosság között.
