Jön a magyar valóság, az, hogy mindannak, ami eredmény, kezdődik a kicsinyítése, kezdődik a bajoknak, minden problémának az egyoldalú előtérbe helyezése.
Mi kis állam vagyunk - ezt nem győzöm hangsúlyozni - nehogy valaki azt higgye, hogy beleképzeljük magunkat egy nagyhatalom helyzetébe. De kis államok esetében is van jelentősége annak, mikor, hogyan reagálnak valamilyen kérdésre.
A Kádár-korszak depolitizálással stabilizálta az országot. A Rákosi-korszak kényszer-politizálása után a Kádár-konszolidáció azon alapult, hogy az emberek valamelyest nagyobb szabadságot és anyagi jólétet kaptak, és aki nem akart politizálni, annak nem kellett, sőt örültek neki. Ehhez szokott a magyar társadalom.
Azt jelenti Szent István öröksége, hogy magyarság, kereszténység, európaiság elválaszthatatlan egymástól.
A modern kereszténység szellemében, ennek nemzeti liberális politikájában minden magyar polgár, minden magyar ember megtalálja a maga helyét, vallásra, fajra, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül.
A stabilitás a magyar politika alapkérdése.
Itt nagy a különbség a vidéki paraszti és köznemesi örökség között, illetve a városi hagyomány között. A kelet-európai agrárországokban a városi polgárság eredetileg nem a jobbágyság tömegeiből alakult ki, hanem a polgárosodásban a német, később az emancipált zsidó polgárság játszott nagyobb szerepet, s egy meglehetősen zárt, konzervatív polgárság jött létre, igaz, idővel egy szűk radikális réteg is megjelent. És olyan érzés vagy eltérő hagyományrendszer alakult ki, hogy a paraszti hátterű szellemiség erősen elüt a városi szellemiségtől.
A magyarság befogadó nemzet. A XX. század elején Ady Endre ezt így mondta el: "Kitárul afelé karom, kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom."
A múlt sebei egy olyan országban, ahol minden rétegből sokan szenvednek, másképp sajognak, mint például Hollandiában vagy Dániában, ahol a zsidóság üldözését nem követte a hollandok és a dánok üldözése. Ennek következtében ott valóban a nagyon tiszta humanizmus erősödhetett meg az antiszemitizmussal szemben.
Egyetértek azzal, amit akár Adenauer, akár Franz Josef Strauss csinált: a CDU-tól és a CSU-tól jobbra álló politikai erőket lehetőleg nem engedték be a parlamentbe. Különösen nem szabad ezt egy olyan országban lehetővé tenni, amelyiket nagyon könnyen vádolnak szélsőséges megnyilvánulással.
Ha Párizsban a francia rendőrök szétvernek egy tüntetést, vagy Londonban belelovagol a rendőrség a tömegbe vagy a bányászok felvonulásába, senki nem kérdőjelezi meg a francia vagy a brit demokráciát. Ha mindez Németországban, Olaszországban vagy Magyarországon történik, akkor mindjárt kész az egykori tengelyország, az egykori fasiszta ország kliséje.
Los Angelestől Rostockig vagy Rómáig emberek halnak meg, embereket ütnek agyon, gyújtják föl idegenek diákszállóit vagy menedékhelyeit, s ha az (effajta szélsőségesség) Magyarországon csak pamflet írásokból és dolgozatírásokból fog állni, akkor Magyarország még mindig szerencsés ország.
Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország olyan ország, amelyiket 40 év alatt tönkretettek, letérítettek a természetes fejlődés útjáról, de amelyiknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy elsőként lábaljon ki a válságból Közép-Kelet-Európa országai közül.
Akkor lesz az Önök bizalmára a legnagyobb szükség, amikor meg kell törni összefonódott érdekszövetségeket és új irányok felé kell vinni az országot.
Ahhoz, hogy a hazát magáénak érezze valaki, szabadság és tulajdon kell.
A moldvai csángóktól a Csendes-óceán partján lévő kanadai és amerikai magyarokig mi mindenkit a magyar nemzet szerves részének tekintünk, aki magát magyarnak vallja. A magyar nemzet tagjának lenni nemcsak adottság, hanem lelki közösség is, amit bármilyen állampolgárság mellett lehet vállalni. Célunknak tekintjük, hogy megkeressük azt az alkotmányjogi lehetőséget, hogy mindazoknak, akiknek befogadó országa lehetővé teszi, kettős állampolgársággal vagy más státusban szavazzanak a jövőben Magyarországon egy új képviselő-választás esetén.
Az új alkotmány lehetővé fog tenni egy olyan országgyűlési szerkezetet, amelyben az önkormányzatok mellett a világ szétszórt magyarsága is képviseletet kapjon.
A magyar nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. Ezt tudniuk kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt.
Magyarországon a nemzetiségi kisebbségek államalkotó tényezőt jelentenek.
A magyar nem tartozik a legjobb szervezők közé. Ráadásul a legrosszabbul tudunk összeesküdni, nem tudunk jól konspirálni.
