Az új kormány a nép kormánya kíván lenni.
Az új kormány a gazdasági fordulat kormánya kíván lenni.
Az állampárt éppen azért adta át a hatalmat, mert krízishelyzetbe, csődbe került az ország. Ezért az új kormány az első időszakban csak veszíthet.
Amikor a választások éjszakája volt, én akkor meglehetősem szkeptikusan fogadtam a választási győzelem hírét. Nekem tudni kellett, hogy eldőlt a kérdés. Magyarország miniszterelnöke nagy valószínűséggel én leszek. Abban a pillanatban éreznem kellett ennek a súlyát és felelősségét.
Tudom jól, hogy mi kamikaze-kormány vagyunk.
Minden magyar miniszterelnöknek örök tanulság, hogy az első törvényes magyar miniszterelnök vértanúhalált halt.
A magyar alkotmány és a magyar közjog a miniszterelnöknek olyan politikai szerepet szán, amiből következően a kormány felelőssége mindent magába foglal, ami az embereknek kellemetlen lehet.
Megtalálni a harmóniát az ellenzékből kormányzásra került és a kormányzásban, államigazgatásban gyakorlatot szerzett emberek között.
A legnehezebb végbevinni a politikai-történelmi igazságtételt, ugyanakkor megőrizni az ország működőképességét.
Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaság, amelyben a piac nyitottságát szociális és környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki.
Az új kormány európai kormány lesz a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság hagyományát valljuk. Ugyanakkor visszatérés ez a kontinens megbontott egységébe.
Az országnak meg kell tanulnia, hogy itt a kormány többé nem a hatalom egészét gyakorolja, hanem csak a kormányzati szintű irányítást tudja elvégezni.
Ez a nép nincs lelkileg berendezkedve arra, hogy paprikajancsi politikusok, vagy pedig demagógok és sarlatánok egymás fejéhez vágjanak különben értéktelen politikai megállapításokat.
Szeretnék azokhoz is szólni, akik ma velünk szemben ülnek, mert közös a sorsunk.
Szeretnék köszönetet mondani az eddigi kormányzatnak, akik itt vannak, akik velünk együtt munkálkodtak, bár a barikád másik oldalán azért, hogy itt valódi demokrácia legyen. Én szeretném, ha ők tudnák azt, hogy mi nemcsak egy letűnt politikai rendszer utolsó képviselőiként, hanem az új politikai rendszer előkészítőiként is kívánjuk őket köszönteni. Ha politikailag szemben állunk is, az utolsó időszakban szinte egy összeomló hadsereg fegyverletételre készülő katonáiként rendben igyekeztek átadni a kaszárnyát, gúlába rakták a fegyvereket és korrekt módon adták át a politikai hatalmat, a kormányzást. Mi szeretnénk hinni, hogy az ő politikai tevékenységük a jövőben sem lesz olyan, hogy nekünk azonosítani kellene az ő politikájukat és magatartásukat az elmúlt négy évtizeddel.
Nálunk ma az a döntő, hogy mit bírnak el, mit vállalhatnak fel az éppen megszerveződött politikai pártok, és hogy az átformálódó szakszervezetek milyen eszközöket látnak célszerűnek egyrészt az országos politika befolyásolására, másrészt a szakmai, munkahelyi közösségek bizalmának elnyerésére. Ha ebbe jobban belegondolunk, akkor derül csak ki, mennyi igyekezetbe, fáradságba kerül még, mire a demokrácia hajszálerei tényleg behálózzák az országot.
Kérem a kormánypártok további bizalmát, kérem az ellenzék korrekt ellenzéki felelősségét és kérem az ország népének bizalmát.
Ez a gyakorlatlan, amatőr, de jó szándékú kormányzat bizonyára hibákkal és buktatókkal, de meg fogja kísérelni az országot kivezetni a kátyúból.
Valóban legyen hitük abban, hogy nem tudatlanok együttese, nem egy amatőr tekecsapat vezeti ezt az országot, nem olyan politikai irányítás alatt áll, ahol hiányoznak a szakemberek.
Nekünk két, szinte lehetetlen dolgot kellett összeegyeztetnünk. Az egyik oldal az igazságtétel, a másik oldal az ország működőképességének a fenntartása.
A kárpótlási tétellel megpróbáltunk részleges igazságtételt nyújtani.
Ne állítsa be senki most úgy, mintha kompromisszumok nélkül lehetett volna stabil kormányzást teremteni. Kijelenthetem, hogy soha, semmiféle olyan megállapodást nem kötöttünk, ami nincs leírva és nem tettünk közzé.
Nem ismerek és nem láttam még egyetlen olyan programot Magyarországon, amelyik a kormányprogrammal vagy akár a kormányzati munkával versengve kínált volna jobbat. Alig várom, hogy ezek a zseniális ellentervek megszülessenek.
Minden programból, minden politikai eszméből lehet valamit tanulni. Ha mást nem – akkor azt, hogy az ellenkezőjét kell csinálni!
Mindazt, amit elértünk, óvnunk kell, mint közös kincsünket, és többpártrendszerű demokráciánkban ragaszkodjunk ahhoz, az ország soha többé ne legyen eltaszítható egyetlen szélsőség felé sem.
Bízom abban, hogy nem szégyenteljesen vonulunk be a magyar történelembe, hanem egy diktatúra utáni első szabadon választott Országgyűlés szabad kormányaként, amelyik tudta, hogy mit kellene tenni, és tette az, amit lehet.
