Az egyetemek és a főiskolák a magyar ifjúság európai szinten képző intézményei legyenek – de az ott tanított tudományok kutatóhelyeivé is váljanak egyben a magyar kutatóintézeti hálózhat egésze mellett.
Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat – az ésszerűség határain belül -, és fel kell számolni a központosításnak azt a formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek szétbomlásához vezet.
A kormány kívánatosnak tartja a tudományos minősítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz való illesztését – a korábbi, szovjet mintára kialakított rendszer helyett.
Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve akár a szomszédos országbeli nyelv a magyar nyelvet beszélők számára.
Amit nem olvastak el a gimnáziumban, pedig lett volna rá módjuk, azt rohanó életükben legközelebb nyugdíjasként vehetik kézbe.
Egy kivonuló nemzedék nevében, amely még összegyűjtött magában annyi erőt, hogy a stafétabotot megragadja, s nektek majd átadhassa, azt is el kell mondanom: nekünk, akik az életünket elveszejtettük ezekben az évtizedekben, az volt a vigaszunk, hogy a megszerzett tudást nem tudták elvenni tőlünk.
Nélkületek nincs jövő Magyarország, de lassan jelen Magyarország sem!
Minél többen érdeklődjenek a politika, mint hivatás és mesterség iránt. Ennek az országnak sok pártban van nagy szüksége olyanokra, és fiatalokra, akik európai módon, egy parlamentáris rendszernek megfelelően tudnak politizálni, megfelelő stílussal, akaraterővel, akaratátviteli erővel és tisztességgel.
A Magyar Tudományos Akadémia olyan különleges nemzeti intézmény, amelyikhez nem hasonlítható egyetlen ország tudományos akadémiája sem.
