Antall-breviárium

Antall József beszédei, nyilatkozatai alapján összeállította és szerkesztette: Ódor László

 

Kapcsolatban álltam minden olyan szerveződéssel, amely a centrum irányában mutatott, de amint láttam, hogy az MDF előbb-utóbb párttá alakul, a kereszténydemokraták viszont világnézeti alapra helyezkednek, a kisgazdák pedig a kisbirtokos-kisvállakozói réteg pártjává válnak, az MDF mellett foglaltam állást és hozzá kötöttem sorsomat.

Úgy érzem, ma a Magyar Demokrata Fórum által képviselt irányzat felel meg leginkább a magyar mentalitásnak.

Az MDF-ben láttam a kereszténydemokrácia és a klasszikus liberalizmus lehetőségét is -, hogy az MDF e nagy eszmei irányzatok közül mindhármat egyesíteni képes.

Meg vagyok győződve, hogy nincs ma szervezet Magyarországon, nincs olyan politikai párt vagy szervezet, amelyikben több szellemi kapacitás lenne, mint a Fórumban.

Amikor az MDF-hez csatlakoztam, a Fórum egyáltalán nem tűnt pártnak, és nem is láttam biztosítottnak, hogy lehet belőle politikai pártot csinálni. Nagy pártellenes hangulat volt a társaságban és a vezetésben, és ez eltartott körülbelül 1989 nyaráig. Sok mozgalmi vonása van ma is.

A Demokrata Fórum olyan politikai programpárttá válhatott, amely a nemzeti-liberális és kereszténydemokrata elemeket jól ötvözheti.

Egy országban a kormányzó pártok és a legnagyobb kormányzó párt viseli magán a legnagyobb terhet és annak tagsága. Tehát a mi tagságunk ezt az egész nehéz átalakulást nagyon fájdalmasan éli meg, mert szívesebben venné, hogyha sikert sikerre lehetne halmozni a gazdasági életben, a szociális kérdésekben és egyebekben, amit egyébként egyetlen párt sem tudna megcsinálni.

Ha nem tudjuk összefogni a népi-nemzeti mozgalom, a polgári demokrácia és az agrárdemokrácia középfelé húzó erőit a kereszténydemokráciában megnyilvánuló világnézetű indíttatású irányzatokkal, akkor érdemtelenné leszünk a világ és utódaink megbecsülésére.

Egy erős centrumpárttá kell szervezni ezeket az erőket, vagy pedig egy olyan centrumszövetséggé, ami ezt a politikai erőt összefogja.

A Magyar Demokrata Fórum, mint nemzetnevelő szándékú, a közéleti bátorságot előcsalogató széles ölelésű szellemi, politikai mozgalom született meg. 

A Magyar Demokrata Fórum, amikor megalakult, nem párt, hanem egy gyűjtőmozgalom volt, ahol a reformkommunistáktól kezdve a legkülönbözőbb politikai erőkig, a jobbközépig, sőt ha manifesztálódik, a jobbszélig elmentek.

A Magyar Demokrata Fórumnak az a célja, hogy a felesleges feszültségeket is kiegyenlítve valóban, mint olyan centrumpárt, olyan középpárt tegye meg a szükséges erőfeszítéseket a belső feszültségek és konfliktusok legyőzésére, hiszen kormányzó pártként - az ország érdekében - ezt véghez kell vinnie.

Az MDF vagy az 1947 előtti és a mai Kisgazdapárt voltaképpen centrumpárt.

Hazai értelemben mi politikai középpárt vagyunk, európai értelemben viszont a középpárttól a jobbközépig megy el az általunk vezetett koalíció politikai színképe.

A Magyar Demokrata Fórumban három eszmeáramlat jelentkezik: az egyik a népi-nemzeti örökség, a másik a nemzeti liberális örökség és a harmadik a kereszténydemokrata szellemi örökség. Ez a három együttesen kell, hogy jelentkezzék.

A mi népi, nemzeti, szellemi örökségünk nem jelent mást, mint a népi bölcsességet, a népi józanságot és egy széles értelemben vett magyar gondolkodásnak az örökségét.

A nemzeti liberalizmus fogalma nem jelentett mást, mint hogy a nemzeti függetlenséget összekapcsolta a jogállamiság és a piacgazdaság követelésével.

A kereszténydemokrácia azt jelenti, hogy ez a kétezer éves kereszténység alapvető etikai értékeit, alapvető szellemiségét és azt az egyetemességet jelenti, ami összeköti Európa népeit a késő ókortól, középkortól kezdve.

Van mód egységben működni, ha megvan a belső tolerancia, és el tudjuk viselni azt, hogy különböző nézetek hordozói vagyunk, és el tudjuk viselni azokat a szellemi műhelyeket, amelyek a Fórumon belül megalakulnak.

Kiss Gy. Csaba elsősorban a liberális, Bíró Zoltán a Demokrata népi-nemzeti gyökereivel azonosul, Csoóri Sándor pedig a kálvinista hagyományú népe-nemzeti irányzat tradícióit vallja. Ám a Magyar Demokrata Fórum éppen azon alapul, hogy ezek az irányok föltételezik egymás létét és szükséges mértékben homogenizálhatók. 

Ahhoz a körhöz álltam közelebb, amelyet Csoóri Sándor neve fémjelez.

Az MDF eszmeiségében legyen ez a három irányzat egyensúlyban. Én ezt nem egymást kizárónak tekintem, hanem alkalmasnak arra, hogy egy európai értelemben vett néppárt alakuljon ki.

A mi sorainkban csak igaz demokraták lehetnek, olyan igaz demokraták, akik vállalják a nagy örökséget, amit a hagyományos magyar nemzeti demokrácia jelentett, és amit a magyar nemzeti demokrácia jelentett, és ami homogenizálhat egy szervezetet. Új néppárttá teheti, amit a kereszténydemokrácia jelent Európában. 

Hiszem azt, hogy a Demokrata Fórumban egység lesz, nem monolitikus egység, nem valamiféle állampárti egység, hanem egy modern parlamentáris párt és egy nemzetépítő szellemi politikai mozgalom sokszínűségének az egysége.

Ebben a bizonyos népi-urbánus vitában a Demokratikus Fórumról eleve úgy beszélni, hogy az a népi tömb, teljesen téves felfogás. A Demokrata Fórum ennél sokkal szélesebb: A Demokrata Fórum modern európai középpárt, néppárt jelleggel, megőrizve a szellemi-mozgalmi karaktert.

A Fórum eszmei irányvonala nemzeti alapon áll, s ezt európai értelemben tekinti értéknek. Egyensúlyban kezeli a nemzeti jogokat az emberi jogokkal.

Végeredményben valamennyi politikai szervezetben a kerekasztal-tárgyalásokkal kerültek előtérbe a kellő szakmai ismeretekkel rendelkező emberek, akik alkalmasak voltak a politikai tárgyalásokra és az ellenzéki oldalon belül az egymással való együttműködésre. Végeredményben akkor ért véget a politikai mozgalmak korszaka minálunk, s ez egy-egy szervezeten belül is rendezte és átrendezte a sorokat.

Egy kormányzó pártnak rendkívül nagy a felelőssége és egy kormányzó párt minden tagjának, minden helyi szervezetének arra kell koncentrálnia, hogy sikeresen vezesse az országot.

Természetesen mindenütt vannak demagóg hangok, olyan politikai élet nincs, ahol ne lennének, akik olcsó megoldásokat javasolnak.

Nem szívlelem, hogy volt kommunisták, egykor a Szovjetunióért lelkesedő, kiábrándult marxisták oktassák az MDF-et liberalizmusra.

Én magam örülök annak, hogy az MDF úgy nyert meggyőző fölénnyel, hogy eredménye „mindössze” 43 százalék. Nem győztük túl magunkat. 50-60 százalékos győzelem esetén viszont alighanem lettek volna, akik vérszemet kapnak. Ez az eredmény siker és egyúttal figyelmeztetés is.

Egy olyan középpártot, mint a Magyar Demokrata Fórum, amelyik közép-jobbközép elhelyezkedésű párt, nyilvánvalóan nem lehet balra húzni, tehát nem érdemes baloldalról támadni, amennyiben ezt a centrumerőt akarjuk szétverni. Csak jobboldal felé lehet.

Ha úgy teszem föl a kérdést, kinek az érdeke ma, hogy a Magyar Demokrata Fórumot és általában a középpártokat szétszedjék, meggyengítsék és jobb felé kényszerítve jobboldali frazeológiával próbálják tönkretenni, akkor az a válasz, hogy ez igenis a baloldal érdeke.

Úgy gondolom, ahhoz nem szilárdult meg eléggé a magyar parlamentáris demokrácia, főleg a szokások, ami szintén érthető, hogy tudnák a képviselők, meddig lehet, és hogyan illik átülni. Nem tartom bölcs dolognak, ha egyes politikai pártok ilyenkor átvesznek esetleg olyan embereket, akik nem biztos, hogy stabil politikai nézeteket vallanak.

Azt hiszem, az ellenzéki pártok is rájöttek arra, hogy az ilyen típusú emberek, akik az utolsó menetben ülnek át, mert ott több esélyt látnak a jelölésükhöz, vagy több esélyt látnak esetleges karrierjük sikere érdekében, nemigen kívánatosak. Ezt nem tartom erkölcsös lépésnek, noha jogilag nem ítélhető el.

Az átülés - egy egészségtelen állapot jele. Ez csak ebben az átmeneti korban és a politikai kultúra hiányának a következményeként létezik ilyen számban.

A független képviselőcsoporthoz való tartozás számukra valamiféle illúziót jelent, és azt hiszik, hogy ők, akik ott ülnek, Grál-lovagok és arra is kell törekedniük, mert ők mindentől függetlenek.

Nem adhatjuk meg ellenségeinknek, ellenfeleinknek, de még riválisainknak sem a szakadás, a felbomlás kárörömét, meg kell találni a kétféle megközelítésben az egységet, a magasabb rendű szervezeti és politikai szintézist.

Pártérdekből nem fogjuk az országot feláldozni.