Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének bejelentése a kormányalakítási megbízásról és dr. Antall József felszólalása
Elnök: Szabad György
DR. ANTALL JÓZSEF: Elnök úr! Tisztelt Ház! A felelősség súlya, amely reám hárul – minden biztató szó ellenére, amelyet Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök úr mondott – óriási. Amikor elvállaltam ezt a megbízatást, úgy gondoltam, hogy kormányalakítási kísérletre vállalkoztam. Szeretném, ha a magyar alkotmányosság új korszakában egy szokásjogot, egy gyakorlatot kezdenénk azzal, hogy a legnagyobb politikai párt vezetője vállalkozhat először a Kormány megalakításának kísérletére.
Szeretném hinni, hogy az Önök segítségével és a magyar nép támogatásával sikerült megalakítani a szabadon választott magyar Országgyűlésnek felelős első kormányt.
Szeretném, ha hinnék és tudnák, hogy semmiféle személyes ambíció nem irányít ebben a kérdésben. Semmiféle karriervágy nem vezet. Úgy gondolom, életkorom tapasztalatok gyűjtésével felkészített egy-két feladatra, de számomra ez nem jelenthet hosszú időt. Éppen ezért én arra vállalkozom, hogy megkísérlem az országot, a nemzetet ebből a nehéz helyzetből, ebből a válság küszöbén álló helyzetből, amelyben az ország van, kivezetni, vagy legalábbis az egyenes útra terelni, és mindazt, amit a magyar nép az elmúlt évszázadokban, évtizedekben szenvedésekkel és munkával, hittel, erővel és akarattal elért, ami érték, azt megőrizzük, és ami lehetőség, a jövőben azt elérjük.
Azt hiszem, hogy bármit teszünk, az első, hogy bizalmat kell kérnünk. Most nem egy kormány bizalmát kérem alkotmányjogi szempontból, hiszen nem is tehetném, de kérem az Önök és kérem a magyar nép bizalmát ahhoz, hogy megtegyük az első lépéseket e történelmi lehetőség kihasználása érdekében. Magyarország számára sokszor és sok alkalommal voltak lehetőségek, sok alkalommal tűnt úgy, hogy lehetőségünk van egy jobbat, egy szabadabb, függetlenebb Magyarországot megteremteni.
Azt hiszem, hogy most olyan történelmi órához érkeztünk, amikor megkísérelhetjük sorsunkat saját kezünkbe venni. De nem lehetnek illúzióink. Bármennyire kedvező a nemzetközi helyzet, ha összehasonlítjuk akár a II. világháborút követő időszakkal, akár 1956 nemzetközi környezetével, mégsem beszélhetünk arról, hogy körülöttünk már minden megoldódott, és felhőtlen külpolitikai körülmények között vállalkozunk erre a lépésre. Nehéz nemzetközi körülmények között, számos támogatót magunk mögött érezve ugyan, de önmagunk elhatározásával, önmagunk tehetségével és akaratával érhetünk csak el célt. Éreznünk kell azt, hogy vannak más erők is, éreznünk kell azt, hogy nem mindenki kívánja a mi sikereinket – sem a haza határain kívül, sem a haza határain belül. Éppen ezért azoknak, akik egy független, többpártrendszeren alapuló demokratikus Magyarországot akarnak valóban, egymással politikában versengve, de az alapkérdésekben együttműködve kell kormányzatként és ellenzékként előrehaladnunk.
Ha nem tudjuk bemutatni a világnak azt, hogy Magyarországot felelősségteljes politika irányítja, akár a kormányzat, akár az ellenzék oldaláról, ha nem tudjuk megmutatni azt, hogy a külpolitikai és belpolitikai feltételek közepette mi magunk mindent megteszünk azért, hogy Magyarország politikailag stabil, gazdaságilag felfelé emelkedő legyen, akkor a veszélyek óriásiak lehetnek. Nekünk a nemzetközi pénzvilág bizalmát is meg kell nyernünk és meg kell tartanunk. Nem lehetnek illúzióink e téren. Csak akkor haladhatunk előre, hogyha a nemzetközi pénzvilág bizalmát élvezve, Magyarországon befektetésekre kerül sor, mozgósítani tudjuk a magyar nép gazdasági és politikai erőit annak érdekében, hogy bizalommal tekintsen a jövőbe.
Én bizalmat kérek most ehhez a kísérlethez, bizalmat kérek ahhoz, hogy megalakíthassuk Magyarországnak a választásokat követő első koalíciós kormányát, és ez az első koalíciós kormány azoknak a politikai erőknek az összefogását jelenti, amelyek a választási szövetség keretében is már együttműködnek. Mi azt szeretnénk, hogyha a fennálló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttműködés lehetősége az ellenzékkel, az ellenzék különböző pártjaival, és hogy a magyar Országgyűlés egy olyan közös otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással tisztes emberi kapcsolatban állva, egymást megbecsülve, nem gyanakodva, most már a magyar nép közös felhatalmazásával – a parlament bármely politikai pártjához tartozó vagy független képviselő – ebben az értelemben egy közösséget alkosson. Mert szemben állhatunk egymással, de egy kérdésben – abban, hogy valamennyien a parlamentarizmus és a politikai többpártrendszer hívei vagyunk – egyeknek kell lennünk, mert arról meg lehetünk győződve – bízom abban, hogy erre soha többé nem kerül sor, és ezt csak elméletileg mondom –, ha itt még egyszer egypárti diktatúra lenne, akkor ebből az Országgyűlésből nem sokan maradnának szabadlábon. (Derültség, taps.) Ez az, ami mindnyájunkat összeköthet. Ez a közös örökségünk és a magyar alkotmányosság, amire büszkék lehetünk. A magyar alkotmányjogi fejlődés a meszsze középkorba nyúlik vissza, és politikai gondolkodásunk meghatározásában, nyugodtan mondhatjuk, hogy számunkra Szent István is korszerű elveket vallott – és ez meghatározó.
A magyar parlamentarizmus, a parlamenti kormányzás szempontjából 1848, ez a forradalom és szabadságharc, egyben alkotmányos forradalom volt – és ezt soha ne felejtsük el. Ennek az alkotmányos forradalomnak, a súlyos abszolutizmus esztendei után – bárhogy is vitathatjuk történelmileg, politikailag –, 1867 után megszületett Magyarországon egy olyan korszaka, amely ezt az országot közelebb hozta Európa nyugati feléhez, mint bármikor volt.
Ez a történelmi örökség együttesen kell, hogy meghatározza a mi magatartásunkat. Megőrizzük mindazt a múltból, ami jó, de most hozzá kell fognunk a jövő építéséhez, mert a magyar nép problémái megoldását, hitének visszaadását és szorongásának, belső feszültségeinek megszüntetését várja tőlünk.
Én ezzel a hittel, szolgálatként kísérlem meg a számomra megrendítő és – nyugodtan mondhatom – igen nagy megtiszteltetéssel átvett megbízatást teljesíteni. Köszönöm.
Elsőként Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetője, majd Göncz Árpád, a Köztársaság ideiglenes elnöke és a parlamenti pártfrakciók vezetői kézfogással, a képviselők és a karzaton ülők hosszan tartó, lelkes tapssal üdvözlik Antall Józsefet.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm dr. Antall Józsefnek, akit a Köztársaság ideiglenes elnöke kormányalakítással bízott meg, most elhangzott megnyilatkozását.
