Haraszti Miklós képviselő interpellációja a miniszterelnökhöz „A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kormányfelügyelet és kézivezérlés alá vonásának kísérletéről” címmel és dr. Antall József válasza
Elnök: Vörös Vince
ELNÖK: Haraszti Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a miniszterelnökhöz „A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kormányfelügyelet és kézi vezérlés alá vonásának kísérletéről” címmel. (Derültség, taps.) Haraszti Miklós képviselőtársamat illeti a szó.
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök úr, Kedves Képviselőtársak! Igen tisztelt Miniszterelnök úr! Elöljáróban azért, hogy valóban legyen tárgya az interpellációnak, néhány ténykérdés tisztázására szeretném Önt megkérni. Megfelele a valóságnak, hogy Ön a közelmúltban levelet intézett a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak a köztársasági elnök úr által kinevezett vezetőihez, amelyben azt az álláspontját hozza a tudomásukra, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az MTI kormányfelügyelet alatt állnak. Megfelele a valóságnak, hogy egy 1974-es dátumozású kormányrendeletre hivatkozik ennek az álláspontnak az alátámasztására? Valóban kijelentie ebben a levélben, hogy a Kormány most érvényt kíván szerezni e két évtizedes, rendeletben foglalt felügyeleti jognak, mégpedig annak a tudatában, hogy előtte az Országgyűlés már kétharmados törvényben megváltoztatta a kinevezés rendjét, és Kormánytól független státuszt biztosított a rádió és a televízió vezetőinek? Valóban kijelentettee Ön ebben a levélben, hogy minden szervezeti és működési döntés csak akkor jogszerű ebben a két közszolgálati intézményben, ha a Kormány jóváhagyja azokat? Végül: ténye, hogy Ön ebben a levélben felszólítja a két közszolgálati intézmény elnökét, hogy az eddigi döntések dokumentumait utólag, a tervezett szervezeti és működési döntések dokumentumait pedig jóváhagyás végett előzetesen küldjék meg az Ön számára?
Igen nagy meglepetést okozna a számomra, ha azzal válaszolna, hogy ez a levél nem létezik, ezért, ha megengedi, most rögtön folytatom. Az Országgyűlés kétharmados törvénnyel elfogadta a kinevezési törvényt, mint a pártállam lebontásának folyamatába illő intézkedést, és a mindenkori kormánytól elvette a tömegkommunikációs eszközök vezetőinek kinevezési jogát azzal, hogy a törvény indoklásában olvasható gondolatmenettel, hogy a sajtószabadság és ezeknek az intézményeknek a pártatlansága különben nem érvényesülhetne.
A köztársasági elnök az elnököket az Ön ajánlására a kulturális bizottság egyhangú támogatásával erre az új, független, a demokráciánkhoz illő szerepre nevezte ki. Mind ez ideig abban a hiszemben volt a közvélemény, az Országgyűlés, a köztársasági elnök és az általa kinevezett rádió és tvelnökök, hogy Ön többékevésbé elfogadta a pártokról és kormánytól független rádió és televízió elvét és gyakorlatát. Kérem, magyarázza meg, mi késztette Önt arra, hogy most visszatérjen a két évtizeddel ezelőtti pártállami felfogáshoz. (Taps a bal oldalról.)
ELNÖK: Köszönöm. Felkérem dr. Antall József miniszterelnök urat, hogy az interpellációra válaszolni szíveskedjen.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő úr! Összefoglalom válaszomat a feltett kérdésre. Természetesen írtam ilyen levelet a rádió és televízió elnökének és a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának. Ebből a levélből, rendkívül érdekes módon, Haraszti Miklós tartalmilag részleteket idéz, de nem az egész levelet ismerteti, noha meggyőződésem, hogy a Magyar Kormány elnökének a két elnökhöz írott levelét teljes egészében ismeri. (Derültség és taps jobbról.)
A feltett kérdésben a kézivezérlés – hasonlóan az előzőhöz – már érvényesült. Semmiféle kézivezérlésről nincs szó, messze kinőttem abból a korból. (Derültség és taps.) A képviselő úr rosszul értelmezi a helyzetet, midőn kérdésével arra utal, hogy a Kormány – úgymond – visszatér a majd két évtizeddel ezelőtti pártállami felfogáshoz. Kijelentem, hogy a Kormánynak nem áll szándékában feleleveníteni a múlt rendszer művelődéspolitikáját vagy ezen belül a tömegtájékoztatáshoz való viszonyát.
Ennek bizonyítéka éppen az a két levél, amelyre képviselő úr utal. Ezekben tájékoztattam a Magyar Televízió, valamint a Magyar Rádió elnökét, Hankiss Elemér és Gombár Csaba urat, átfogó törvény előkészítése van folyamatban a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről.
Mint ismeretes, az Alkotmány 60. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fentiekben jelzett témában a közszolgálati tömegtájékoztató eszközök vezetőinek kinevezése, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozása tárgyában a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény kell, hogy rendelkezzék. A törvény megszületéséig az 1047/1974. sz. minisztertanácsi határozat azon részeit, amelyeket e törvény rendelkezése folytán nem kellett hatályon kívül helyezni, továbbra is alkalmazni kell.
Az utóbbi 5. pontja szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályokat a Magyar Rádió, illetve a televízió vezetői által kidolgozott szervezeti és működési szabályzatok tartalmazzák. 6. pontjának rendelkezése értelmében pedig a Kormány felügyelete körében jóváhagyja a rádió és televízió említett szabályzatát.
A képviselő úr értelmezése a pártállami felfogáshoz való visszatérés tekintetében e körben is meglehetősen sajátos. Elkerülte a figyelmét ugyanis az az egyszerű tény, hogy dacára az akkor is hatályos jogszabály rendelkezéseinek, a kérdéses szervezeti és működési szabályzatokat határozattal soha nem hagyta jóvá egyetlen Kormány sem, mert ezekről érdemben minden bizonnyal a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propagandafeladatokért felelős fő funkcionáriusai döntöttek.
Nyilván azért jártak el ily módon – ezzel is megteremtve a megfelelő jogi bizonytalanságot –, hogy az akkori hatalom érvényesíthesse korlátlan befolyását. Ezzel szemben, amidőn a Kormány most érvényt kíván szerezni a jogszabály rendelkezéseinek, a normativitás erejénél fogva éppen az ilyen jogon kívüli befolyásolhatóságnak kívánja elejét venni.
Úgy vélem, a Kormány aktusa mindenképpen hozzáférhetőbb és ellenőrizhetőbb egyebek mellett a képviselő úr számára is. Nem utolsósorban az a szándékunk ezzel, hogy felszámoljuk az említett bizonytalanságokat, és biztosítsuk e körben is a törvényességet.
Tájékoztatom a tisztelt Házat és képviselő urat, hogy az említett kormányhatározat megváltoztatására az Alkotmány ismertetett rendelkezésének értelmében a Kormánynak nincs lehetősége, hiszen ezekről törvényben kell rendelkezni, a Kormánynak pedig nem áll szándékában elvonni az Országgyűlés hatáskörét. Addig azonban, amíg az Országgyűlés megalkotja e törvényt, a hatályos szabályok alapján kell eljárnunk, egyebek mellett azért is, hogy mind a Magyar Rádió, mind a Magyar Televízió működése törvényes legyen. E szabályok betartásáról és betartatásáról biztosított egyébként válaszlevelében mind a Magyar Televízió, mind a Magyar Rádió elnöke nem vitatva, hogy a szabályzatok Kormány általi jóváhagyása jogszerű.
De engedjék meg, hogy mintaként a televízió elnöke által megküldött, ma is érvényes szabályzatból idézzek: „A televízió feladata: A Magyar Televízió feladata, hogy a televízió eszközrendszerével elősegítse a Magyar Szocialista Munkáspárt (derültség) és a Magyar Népköztársaság politikájának felelős megismertetését a sajtótörvény rendelkezéseinek megfelelően.”. Azt hiszem, nem kívánja, hogy folytassam. (Taps jobbról.)
Úgy gondolom, ismerve… (taps) …és nagyra becsülve Haraszti Miklós képviselőtársam politikai pályafutásának alakulását…, (derültség és taps jobbról) …kizártnak tartom, hogy ezt kívánná védeni.
Ehhez hasonlóan az 1990. évi és érvényben lévő rádiószabályzat azt ismerteti, hogy az elnök a Magyar Rádió tevékenységét a Kormány határozatai és utasításai alapján irányítja. Amikor tehát a magyar Kormány nevében kértem és ismertettem a jelenlegi helyzetet, akkor nyilvánvaló, hogy a mostani és hoszszabbra nyúlott átmeneti állapotban keressük meg a megfelelő megoldást. Az 1974. évi, most már az Alkotmánnyal összhangba hozott és minden azzal ellentétes rendelkezést kiiktató állapotában a kormányhatározat nem biztosít a Kormánynak semmiféle operatív beavatkozási lehetőséget, és nem vonja el a köztársasági elnök úr által kinevezett felelős vezetők hatáskörét sem.
Mindezek alapján képviselő úr ténykérdéseire vonatkozóan az alábbiakat kívánom elmondani: Nem az én álláspontom szerint, hanem egy, a Kormány által – az említettekre tekintettel – meg nem változtatható, de a Kormányra is kötelező határozat szerint áll a Kormány felügyelete alatt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Ez a felügyelet azonban nem terjed túl azon, hogy a Kormány jóváhagyta az említettek szervezeti és működési szabályzatait.
Továbbá a képviselő úr által is említett 1974-es kormányhatározatnak csak azok a részei vannak hatályban, amelyek nem ellentétesek a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. Törvénnyel.
Egyébként ez a törvény rendelkezik arról, hogy a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki az elnököket, alelnököket, a Parlament illetékes bizottságának meghallgatásával, tehát miután nem történt alelnöki kinevezés az elmúlt egy esztendő során, mióta életbe lépett ez a jogszabály, a miniszterelnöknek joga van alelnöki előterjesztéssel élni, azt a Parlament elé terjeszteni és annak állásfoglalása alapján a köztársasági elnök úrhoz; természetesen, jogszabályi rendelkezés nélkül egy ilyen lépés megtételénél egy miniszterelnök szükségek szerint tárgyal a televízió vagy a rádió elnökével.
Egyébként Gombár Csaba elnök úrral a kinevezése óta sem találkoztam. Ennyit a címben jelzett kézivezérlésről. (Taps a jobb oldalon.)
A kormányhatározat hatályban lévő rendelkezéseinek alkalmazása a Kormány számára mindaddig kötelező, amíg az Alkotmánnyal egyezően a kérdésről törvény nem születik. Nincs más lehetőségünk.
Annak érdekében, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió működésével kapcsolatban ne merülhessenek fel törvényességi aggályok, valóban szükséges a Kormány jóváhagyása a szervezeti és működési szabályzat megváltoztatásához.
Nem kívánok utalni külön arra – éppen Pető Iván képviselő úr felszólalására utalnék –, hogy a szervezeti és működési szabályzat valóban nem tartalmazza, hogy képviselők milyen módon szerepelhetnek a műsorban. Ha módom lett volna, és hasonló szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása lenne, annak kellett volna erről intézkednie, amennyiben ez egy televízión vagy rádión belüli kérdésként merül fel. De ez a szervezeti és működési szabályzat ilyen szempontból nem rendelkezett, úgyhogy nem is tudunk hozzászólni, de gondolom, nem is nekem címezte az előbbi felszólalását.
Végezetül utalok az Alkotmány 35. §ára, amely egyebek mellett a Kormány kötelezettségévé teszi az alkotmányos rend védelmét. Ebbe beletartozik a hatályos jogszabályok végrehajtásának kötelezettsége is. Ismeretes, hogy számos olyan jogszabály van hatályban, melyet a rendszerváltozást megelőzően alkottak, ám arra semmilyen lehetőség sincs, hogy pusztán ezen az alapon ne alkalmazzák őket, amennyiben hatályban vannak. Igen sajátos helyzetet eredményezne például az, hogy a szabályzatnak azt a részét sem alkalmaznánk, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió önálló költségvetési fejezet keretében gazdálkodik, vagy hogy a működésükhöz szükséges adóhálózatról a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter gondoskodik, esetleg hogy a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői a feladatkörükben támogatják a Magyar Rádió és a Magyar Televízió tevékenységét.
Remélem azonban, hogy minél előbb sikerül megalkotni a médiákra vonatkozó törvényt, amely megnyugtató módon rendezi majd ezeket a kérdéseket is.
Kérem az Országgyűlést, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm Antall József miniszterelnök úr válaszát. Megkérdezem az interpelláló képviselőtársamat, egyetérte a miniszterelnöki válasszal.
HARASZTI MIKLÓS (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök úr! Köszönöm, hogy ismét megcsodálhattunk csillogó humorát, (taps az SZDSZ soraiban) és köszönöm kimerítő válaszát.
Sajnos, arra a legutolsó ténykérdésre, hogy miért most határozta el ennek a kétségtelenül a jogszabálygyűjteményben szereplő 1974-es kormányrendeletnek az alkalmazását, nem kaptam választ. (Zaj.) Úgyhogy csak találgathatok, és ha felütöm, elnézést, elnök úr, talán egy egyperces brummogási szünetet ha el tetszene rendelni, és akkor letudnánk ezzel. (Derültség.) Köszönöm szépen.
Ha fölütöm ezt az 1974-es kormányrendeletet, akkor a következő bevezető mondatot találom: A Magyar Rádió és a Magyar Televízió feladata a Magyar Népköztársaság politikájának propagálása.
Ennek a célnak rendeli alá ez a rendelet azokat az intézkedéseket, amelyek például azt írják elő, hogy a miniszterelnök felügyeli, a Kormány felügyeli a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót, valamint hogy a szervezeti és a működési szabályzatát a Kormány hagyja jóvá. Úgyhogy úgy látszik, végre egy pillanatra jogrendszerünk egységbe forrt, végre minden együtt van. Azt hiszem, hogy érdemes volt erre 18 évet várni, ha jól számolok.
Azt szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy a Kormánynak, amenynyiben elégedetlen volt azzal a helyzettel, ami a rádióban és a televízióban uralkodik, akkor természetesen megvan a törvényes útja arra, hogy ezt kifejezésre juttassa, és ez a kinevezési törvényben előírt út. Azonban egy bizonyos, hogy abból a kiindulópontból is építkeztünk itt a Parlamentben, amikor a kinevezési törvényt létrehoztuk, hogy úgy gondoltuk, hogy távirányítással nehezebb a televíziót irányítani, (zaj) mint az épületen belülről, és azt hiszem, hogy ezt érdemes betartani.
A jogi érveléshez pedig azt szeretném elmondani tisztelt Miniszterelnök úr, hogyha módomban lett volna akkor a Parlamentben Lázár György miniszterelnököt – aki ezt a rendeletet aláírta – megkérdezni, hogy miért óhajtja merőben pártállami módon saját irányítása alá vonni a televíziót, a rádiót és az MTIt, akkor attól tartok, pontosan ugyanezt válaszolta volna, nem tehet mást, a jogszabályok kötelezik őt erre, nevezetesen az általa aláírott kormányrendelet. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.)
Sajnos, pontosan ugyanez a helyzet ebben az esetben is: ugyanis tavaly augusztus 13-án Ön ebbe a kormányrendeletbe belenyúlt, módosította, következésképpen ez, tulajdonképpen a mai jogi helyzet úgy keletkezett, hogy Ön nem helyezte hatályon kívül ezt, és pontosan ezt a két pontját ennek a kormányrendeletnek. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Ön tehát most az Ön által teremtett jogi helyzetre hivatkozik, mint megkerülhetetlenre.
Azt szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az Alkotmánynak van egy másik paragrafusa is, nevezetesen a legeslegutolsó, a zárórendelkezések zárópasszusa, amely úgy szól, hogy a Kormány köteles az Országgyűlés elé terjeszteni azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az Alkotmány végrehajtásához szükségesek. És a médiatörvények, amelyek a felügyeletről gondoskodnak, alkotmányba foglalt rendelkezések, kétharmadosak, úgy, ahogy ezt miniszterelnök úr előadta. Ennek következtében ha – alig két hónap híján egy évvel ennek az Alkotmánynak az elfogadása után – még mindig nincs médiatörvényünk, akkor el lehetne fogadni a miniszterelnök úrnak azt az érvelését, hogy anyagtorlódás és a sok munka, az egyéb kormányzati gondok miatt eddig nehéz volt előterjeszteni ezt a törvényt. És akkor jóhiszeműnek kellene elfogadnunk ezt az érvelést, ha nem írta volna ezeket a leveleket. Ha nem történt volna meg az, hogy Ön egyszerre csak fontosnak tartja az 1974-es kormányrendeletben foglaltakat érvényesíteni, amelyről Ön most mondta, hogy egyetlenegy magyar miniszterelnök sem alkalmazta őket, és valóban valószínűleg azért, amit Ön feltételez, mert amúgyis a Kormány rendelkezéseit hajtotta végre a rádió és a televízió. Úgy látszik, ezt most ki kell kényszeríteni, és ezért szükséges ezeknek a jogszabályoknak érvényt szerezni. (Zaj.)
Végül azt szeretném elmondani, hogy mulasztásban megmutatkozó alkotmánysértésnek nevezi a jog azt, ha a Kormány nem tesz eleget ennek az alkotmányban rögzített kötelességének. Kérem Önt, jóhiszeműségének adja azzal tanújelét, hogy igen gyorsan a Parlament elé terjeszti ezeket a médiatörvényeket, és azt az átmeneti helyzetet, amelyben – mint oly sok más jogterülethez hasonlóan – nem áll módjában az egész jogrendszerre vonatkozóan Alkotmányunk szellemének megfelelően működni…, (zaj), az Alkotmánynak megfelelően működni…, (közbeszólások: Dupla idő!) …a közélet és a társadalom – az utolsó mondatnál tartok, elnök úr, ha be tudom fejezni… (közbeszólások: Hadd mondja, hadd beszéljen!) …álljon el attól, hogy ennek a – sajnos továbbra is fenn kell tartanom – pártállami rendelkezésnek, amelynek a rendelkezéseit arra a célra hozták, hogy a magyar Kormány politikáját propagáltassák, álljon el ennek a végrehajtásától, és terjessze be a médiatörvényt.
Felkérem az Országgyűlés tisztelt tagjait, hogy velem együtt mondjanak nemet a Lázár György kormányrendeletében foglaltakra, (zaj) arra a szellemre, és mondjanak igent az Antall József által előterjesztett kinevezési törvény alkotmányos, demokratikus szellemére. Köszönöm szépen. (Bal oldalon taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Haraszti Miklós képviselőtársunk nem értett egyet a miniszterelnöki válasszal. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszterelnök úr válaszát. Kérem szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 169 „igen” szavazattal 106 ellenében, 8 tartózkodás mellett a miniszterelnöki választ elfogadta. (Jobb oldalon taps.)
