Dr. Antall József felszólalása a világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája során
Elnök: Dr. Dornbach Alajos
Megjegyzés: az „EXPO 1996” megrendezéséről szóló javaslat általános vitája az 1991. évi tavaszi ülésszak 29. (103.) ülésnapján, 1991. május 27-én kezdődött meg. A javaslat előadója dr. Balsai István igazságügyminiszter volt. E napon öt bizottság és két képviselőcsoport (MDF, SZDSZ) nevében szóltak hozzá. Az általános vita két nappal később folytatódott, tíz képviselői felszólalással. Ezt követően került sor dr. Antall József felszólalására.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni az általános vitában. Antall József miniszterelnök úr kér szót.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Nem volt szándékomban most felszólalni, és nem kell megijedni, nem is fogok hosszabban szólni. A világkiállítás mellett elmondták az érveket, ellenérveket. Rózsaszín képet senki nem festett, az óriási erőfeszítést, óriási cselekvési összefogást igényel, hogy meg tudjuk teremteni, ha sor kerül a világkiállítás megrendezésére.
A Kormány, mikor a világkiállítás mellett foglalt állást, úgy vélte, hogy azok az infrastrukturális beruházások, amelyek elkerülhetetlenek, részei lehetnek egy ilyen vállalkozásnak. Amikor 1996ra tettük – ami egyébként a korábbi kritikusok részéről mint egyik feltétel felmerült –, akkor azzal is tisztában voltunk, hogy az a tény, hogy 1996ra tesszük, egy másik ünnepségsorozattal is összekapcsolódik, ami egyébként is pénzt és vállalkozást is fog igényelni, bármilyen kormány lesz Magyarországon.
Mindezt együttvéve úgy véltük, hogy nekünk a világkiállítás megrendezési lehetőségéről nem lehet lemondanunk. Most miről van szó? Arról, hogy a hónap végén a világkiállítások párizsi irodája összeül, a végrehajtó bizottság; és egy előzetes szándéknyilatkozatot kell tennünk. Ehhez kérjük az Országgyűlés támogatását, hogy ezeket a lépéseket megtehessük.
Először is összeül a végrehajtó bizottság. Ott megvizsgálják az új helyzetet. Június 5-én összeül a közgyűlés, és megvizsgálja azt, hogy vis maior foroge fenn, és abban az esetben azt vizsgálja meg, ha Ausztria kilép, Bécs kilép a világkiállítás megrendezései szándékából, Magyarország mint társrendező megtarthatjae ezt a jogát. Ha eszerint döntenek, akkor kapjuk meg azt a lehetőséget, hogy az elkövetkező, rendelkezésre álló három hónap alatt kidolgozzuk azt a koncepciót szeptember végéig, amire októberben összehívhatnak egy rendkívüli közgyűlést, ahol végleg döntenek erről a kérdésről. Ez a menetrend.
Ha most mi az Országgyűlés előző határozatát – amiben a Bécs–Budapest kiállítás mellett döntöttek – nem helyezzük hatályon kívül, és nem hozunk egy másikat, amiben a Kormány arra kap tulajdonképpen felhatalmazást, hogy folytathatja a tárgyalásokat, megteheti ezt a szándéknyilatkozatot a közgyűlésre, elindulhatunk a 3 hónapos koncepció és vizsgálat kialakításával a következő rendkívüli közgyűlésre. Erre kérünk felhatalmazást. Az országgyűlési határozatot, amely eddig bennünket arra kötelezett, hogy egy törvényjavaslatot készítsünk elő a Bécs–Budapest koncepcióban, hatályon kívül kell helyezni, ha Ausztria kilép, és egy új törvényjavaslat kell, ha egyedül rendezzük meg. Szándékosan nem kívánok most belemenni az érvelésbe, hiszen az érvek, ellenérvek elhangzottak. Elhangzott, hogy mit jelent ez nemzeti erőfeszítésként. Számos példát mondhatnánk nyilvánvalóan arra, hogy az erőfeszítések, az ilyen hatalmas össznemzeti vállalkozások milyen tehertételt jelentenek. Azt is elmondhatjuk, hogy nem egy, nem két évre szól egy ilyen vállalkozás, ebbe nem kívánok belebocsátkozni, csak nyersen szárazon azt kívántam elmondani, hogy most Önök miről döntenek.
Ha úgy döntenek, hogy az Országgyűlés nem adja meg ezt a lehetőséget, mi e hónap végéig nem tudjuk megadni a szándéknyilatkozatunkat, hogy azt a végrehajtó bizottság megvizsgálja és 5éig – ismétlem június 5-ig – nem jelenthetjük be, abban az esetben az Országgyűlés úgy döntött, hogy nem adta meg a lehetőséget arra, hogy amennyiben hajlandók nekünk megadni ezt a lehetőséget, megkíséreljük, és vállalkozni tudjunk erre.
Azt azért elgondolkoztatásra javaslandónak tartom, hogy Bécs negatív döntése után az osztrák Kormány még mindig nem mondta ki a „nem”et. Ausztria gondolkodik ezen. Nagyon nagy viták vannak arról, mit jelent ez, és ugyanaz az érdeklődés és igény még osztrák részről is a mi irányunkba fordul. Ha ez annyira rossz megoldás lenne egy ilyen helyzetben, akkor boldogan vonult volna ki az osztrák kormány ebből a kényszerhelyzetből, és hivatkozhatna természetesen a bécsi döntésre. Tehát Önökön múlik.
Én nem többet kérek, csak azt, hogy ezt fontolják meg, amikor a részletes vita elkezdődik, és ezt a kérdést meg kell olyan szintig oldani, hogy a Kormány állást tudjon foglalni, és felelősséggel képviselhesse az országot. Utána nem lesz miről vitatkozni. Köszönöm. (Taps.)
Megjegyzés: Egy további képviselői felszólalás után az elnök az általános vitát lezárta majd a határozati javaslatot az Országgyűlés 178 „igen” szavazattal, ellenszavazat nélkül, 24 tartózkodással részletes vitára bocsátotta. A részletes vita 1991. június 3-án, a 32. (106.) ülésnapon folyt le. Az Országgyűlés a határozati javaslatot 192 „igen” szavazattal, 72 ellenében, 24 tartózkodás mellett elfogadta.
