Budapest, 1984. december 14.
Dr. Zoltán Imre professzor úrnak,
a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége elnökének
Budapest
Kossuth L. tér 4.
Igen tisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy mellékelten megküldjem a magyar orvosi könyvkiadás súlyos helyzetét elemző felmérést (dr. Brencsán J.) és az Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár szakmai kollégiuma elé terjesztett javaslatomat. Elgondolásom szerint indokolt lenne a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat újjáteremtése mint a MOTESZ egyik tagtársaságát. E Társulat – sohasem volt részvénytársaságnak tekinthető – alkalmas lenne a hiányzó nyomda-kiadó-terjesztés koordinálására, a megfelelő szakmai háttér biztosítására jogi és természetes személyek (egyének) együttes tagságával. Úgy gondolom, hogy a könyvkiadás egyre súlyosabb problémái e nélkül igazi válságos helyzetet teremthetnek. Egy ilyen organizáció sok mindent megoldhat, ami sem egy vállalat sem egy hivatal nem tehet. Kérem elnök Urat, ha az elgondolást megfontolásra, vizsgálatra alkalmasnak tartja és nem eleve elutasítandónak, értesítsen erről és készségesen jelentkezem egy személyes megbeszélésre is. A szakmai kollégiumnak január első felében meg kell fogalmaznia a globális állásfoglalását. Ha Elnök Úr a MOTESZ szempontjából „nem vállalhatónak” tekintené a javaslatot, nincs értelme az előterjesztésbe bevenni. A magam részéről merem ajánlani és megoldhatónak vélem.
Tisztelettel
(dr. Antall József)
főigazgató
ügyvez. elnök
* * *
Tájékoztató feljegyzés
a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat működéséről.
Az eredetileg 1662-ben Markusovszky Lajostól alapított és megszervezett Könyvkiadó Társulat alapítása jellegét tekintve nem részvénytársaság volt, hanem olyan Társulat, amelynek voltak Alapító tagjai (akkori 200 Ft alaptőke hozzájárulással). Rendes tagjai: évi 8 Ft tagsági díjjal (ezek lehettek orvosok és egyéb értelmiségiek), ill. Résztvevő tagok (valószínűleg szakmától távolálló egyének), hasonló tagsági díjjal. Szervezeti felépítése elnökség, igazgatótanács… kiadványaira előjegyzéseket hirdettek meg és fogadtak el.
A Társulat 1945 után is működött egy ideig, nem a régi önállósággal, hanem a M. Orvosi Kamara helyett megalakult Orvos-Egészségügyi Szakszervezet irányításával. Szervezeti felépítése megváltozott, működése azonban nélkülözvén a nyilvánosságot – meglehetősen homályba veszett. Adatok szerint Weil Emil dr, a szakszervezet főtitkára és közvetlen munkatársai (az egyes Titkárságok) vezetői tartatták kezükben a működtetést és néhány kiadvány meg is jelent a működés utolsó éveiben. Az nem ismerhető pontosan, hogy ezekben az években a működtetés anyagi fedezete miből állt, valószínű, hogy a szakszervezet biztosította a gazdasági bázist és a vezetők bizonyos százalékos megoszlással részesültek ebből (tehát „társulat” volt érvényes alapszabályzat és nyilvánosan meghirdetett alaptőke nélkül). Mivel nem volt szokványos értelemben vett Könyvkiadó, így emlékezet szerint még 1949-ben is (tehát a nagyvállalatok államosítása után is) működött. Kb. 1950-ben csendesen megszűnt. Legkésőbb akkor, amikor a szakszervezet éléről az addigi vezetőséget leváltották.
(Bp. 1984. dec. 1.)
(L.M.)
* * *
Javaslat a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat tárgyában
A magyar orvosi könyvkiadás súlyos helyzete, a Medicina Könyvkiadó nehézségei már most jelentkeznek és a jövőben még súlyosabbá válnak, ha nem sikerült átfogó és nagyvonalú megoldást találni. A könyvkiadás általános problémáival, szervezeti kérdéseivel általában is foglalkoznak az érdekelt főhatóságok és intézmények. Az orvosi könyvkiadás nehézségei részben ezekre az általános okokra vezethetők vissza, de vannak külön, sajátos problémái is. A felmerült nehézségekkel foglalkozott már az Egészségügyi Tudományos Tanács, a Medicina Könyvkiadó tanácsadó testülete és 1984. december 12-én tartott ülésén az Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár Szakmai Kollégiuma is. Éppen ezért a jelen javaslat a másolatban mellékelt helyzetelemzésre (dr. Brencsán János: Gondolatok az orvosi könyvkiadás mai helyzetéről), a Szakmai Kollégium tárgyalásaira épül, de nem foglalkozik átfogóan az egész problémakörrel, miután annak megfogalmazása a testület hivatalos hatáskörébe tartozik. Jelen sorok írója csak a Szakmai Kollégium elé terjesztett javaslat megfogalmazására vállalkozott, amelynek lényege a korábban létező Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (1863–1947?) újjászervezése a MOTESZ tagtársasági sorában.
Az orvosi könyvkiadást is sújtja az a „szerkezet”, ami elválasztja egymástól a könyvkiadót, a nyomdát és a terjesztő apparátust (kb. 29% költségtöbblet), ami még főhatósági (Ipari és Művelődési minisztérium) felügyeletben is jelentkezik, nem szólva a tényleges megrendelő és felvevő, az orvosi-egészségügyi szakterület (Eü. M.) kikapcsolásáról e tekintetben. A széttagoltság káros, a kiadók régen is saját nyomdára és terjesztő apparátusra törekedtek. Továbbá az egyedüli – megközelítően – rentábilis könyvkiadás az Akadémiai Kiadónál jelentkezik, mert eltérően a többitől saját kiadóvállalata, saját nyomdája és terjesztő apparátusa (boltja a Váci utcában) van, továbbá joga van külföldre idegen nyelvű művet kiadva exportálni, valamint a folyóirat-kiadásra is jogosult. Ezzel szemben az orvosi kiadást végző Medicina Könyvkiadó nem adhat ki idegen nyelvű műveket, nem adhatja ki a folyóiratokat (az Eü. M. a deficitet az Ifjúsági Lapkiadónak téríti), nem rendelkezik nyomdával és terjesztő apparátussal. Továbbá nem élvezi a tankönyvkiadás terén sem a Tankönyvkiadó Vállalat kedvezményeit, előnyeit az orvosi tankönyvkiadás terén. Tehát számos olyan probléma merül fel, aminek a vállalati gazdálkodás hasznot hozó, rentábilitás felé mutató kiadványok megjelenése stb. esetén sem lehet megoldást találni. Továbbá az Egészségügyi Minisztérium által adott megrendeléseknél is indokolt a párhuzamos tankönyvek, újrakiadások felülvizsgálata stb.
A mellékletben, valamint fentebb vázolt problémakör javítását, részben megoldását jelenthetné a Markusovszky Lajos által kezdeményezett és megalapított (1862/63) Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (MOKT) feltámasztása a megváltozott körülmények között (annyi azonban megmaradt és azonos, hogy az orvosi könyvkiadás nehézségeit kell áthidalni). Az orvosi irodalomban jártas szakemberek előtt ismeretesek a régi MOKT-kiadványok, ismert elegáns fekete kötésük stb. is. Tudomásunk szerint még 1945 után is működött a MOKT és ebben az Orvos-Egyészségügyi Szakszervezetnek is szerepe volt, később azonban a kialakult új struktúrába ez nem illett bele. Ez azonban mostmár megváltozott és meg lehetne találni a megfelelő megoldást. A magyar orvostudomány és az egészségügy országos jelentőségű problémája az orvos egyik fontos eszközének, a könyvnek és folyóiratnak megjelenése és kézbevételi lehetősége. Olyan helyzetet kell teremteni e nem nyereséges és azzá aligha tehető ágazatnak, ami legalább az „akadémiai komplexum”-hoz sokban hasonló, ha nem is annyira homogén formában (mondjuk föderatív elvvel a centralizáció helyett).
A MOKT újjászervezése során a MOTESZ új tagegyesülete lenne, amely hasonlóan a Kórház Szövetséghez, mintegy annak precedensével jogi és természetes személyeket fogadna tagjai sorába. Tagjai lennének az egészségügyi intézmények (egyetemek, kórházak, intézetek stb.), az érdekelt gyárak, vállalatok (MEDICOR, Richter stb.), az orvosok és más egészségügyi szakemberek stb. A megállapított tagdíj önmagában jelentős alapot szolgáltatna, továbbá a támogatás általában. A MOKT szervezeti keretében részt venne tagként a Medicina Könyvkiadó, egyes erre felkért és belépő nyomdák (később fokozatosan profilírozva nyomdákat), a folyóirat-kiadást biztosító kiadó (később a Medicina esetleg átveheti) és a terjesztés megfelelő szervezeti egysége. Ez azt is lehetővé tenné, hogy a nyomda, kiadó és terjesztés hármasa koordinálható és összefogható lenne. Biztosítható lenne az is, hogy az Egészségügyi Minisztérium által nyújtott támogatás (szubvenció) együttesen jelentkezne, jobb gazdálkodást és felhasználást tenne lehetővé.
Meg lehetne találni azokat a nyomdákat, amelyeknek e biztos megrendelő előnyt jelentene és a rendszeres kapcsolat kölcsönös hasznot biztosítana. A terjesztésben viszont lehetővé tenné, hogy a MOTESZ és ESZTIK támogatásával az új MOKT olyan címtárral rendelkezve, nemcsak az intézményeknek, hanem az egyes tagtársainak is kiküldhetné közvetlen megrendeléssel az ajánlott műveket stb. Nem lenne fölösleges megszerezni – hasonlóan az Akadémiai Kiadó boltjához – közvetlen kezelésbe a „Semmelweis-könyvesboltot” (Bp. VIII. Baross u.), amely részben az árusítást, részben a levélbeli terjesztést is szervezhetné a MOKT megbízásából. Végül, de nem utolsó sorban igen nagy szakmai hátteret, segítséget jelentene a miniszteri (minisztériumi) állásfoglalásoknál a MOKT bíráló bizottságának (-ainak) állásfoglalása a kiadásokkal összefüggésben, különösen a tankönyv-kiadásnál jelentkező presztízs-szempontok áthidalására. (A régi tankönyv-honoráriumi rendszert is érdemes lenne feltámasztani, ami szerint nem egyszerűen ív szerint fizették a honoráriumot, hanem a tantervvel összefüggésben, a legjobban megfelelő könyvnek szakmai és didaktikai elbírálásával. Így szűntek meg a hosszú és vastag tankönyvek – ha jól emlékszem – Klebelsberg vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére. Rövid könyvre többet kapott esetleg a szerző, mint a hosszúra.)
Javasolnám, hogy a MOTESZ elnökség elvileg foglaljon állást a MOKT „feltámasztása” érdekében és küldjön ki egy „tanulmányi bizottságot”, amely az érdekelt szervekkel együtt megvizsgálná a lehetőségeket és a megoldás részleteit. Személy szerint szívesen működöm együtt a kérdésben, de a Magyar Orvostörténelmi Társaság azon vezető tisztségviselői is, akikkel e tekintetben érintkezésben, együttműködésben, folyamatos konzultációkkal érleltem meg magam is a javaslatot, így dr. Birtalan Győző főtitkár, dr. Brencsán János főszerkesztő (Medicina), szakbizottsági elnökhelyettes, dr. Lambrecht Miklós alelnök stb. A MOTESZ legutóbbi tisztújítása során kapott megtisztelő tisztséget is tekintetbe véve, szükségesnek éreztem a közvetlen előterjesztés megtételét.
(dr. Antall József)
főigazgató, főszerkesztő
a Magyar Orvostörténelmi Társaság ügyvez.
elnöke
