Budapest. 1932. május 20.
Gáspár Sándor főtitkár úrnak
Szakszervezetek Országos Tanácsa
Budapest VI.
Dózsa Gy. út 84/b.
Tisztelt Főtitkár Úr!
Engedje meg, hogy nem Társaságunkkal, de Társaságunk egyik kiemelkedő munkásságú tagjával, dr. Lambrecht Miklós orvos, tudományos kutató problémájával kapcsolatban megkeressem és közvetlen, személyes segítségét kérjem.
Úgy gondolom, hogy Főtitkár Úr széleskörű nemzetközi tevékenysége, elnöki funkciója, valamint a hazai politikai életben betöltött szerepére alapozott tapasztalata adja meg azt a látókört és döntési jogot, amivel Lambrecht dr. ügye megoldható.
Nemcsak egy személyes ügyről van szó, hanem a közt is érintő furcsa helyzetről. Bár a B. 11–52271/1981/15. sz. alatt (Társadalombizt. Igazgatóság) hozott határozattal összefüggésben lefolytatott eljárásnál Lambrecht dr. számos iratot adott be, mégis mellékelem ezek közül a legfontosabbakat.
Talán érdemes lenne felülvizsgálatra – nem jogorvoslatra, amit kizár a Társadalombiztosítási Bizottság a közlés szerint – ez az ügy. A most nyugalomba vonuló Lambrecht dr. szolgálati ideje 1943-tól elvész és csak az 1963 után – a szabadulását követő – eltöltött évek számítanak, ami súlyosan érinti anyagilag. Méltányosságból, az elmúlt években végzett kiemelkedő munkája, tudományos tevékenysége alapján érzem indokoltnak az új eljárás lefolytatását és a kedvező döntés meghozatalát.
Legyen szabad rámutatni arra, hogy a határozat óta a Magyar Orvostörténelmi Társaság a legmagasabb szakmai elismerést jelentő Weszprémi István Emlékérmet neki ítélte. A Magyar Tudományos Akadémián, a MTA és a Magyar Biológiai Társaság közös rendezésében került sor 1982. április 19-én a Darwin Centenáriumra Szentágothai János elnök jelenlétében, ahol – a mellékelt meghívó is jelzi – a főreferátumot tartó első előadó Lambrecht Miklós volt.
Az illetékes SZOT-tisztviselők – sajtóban is elhangzott nyilatkozata szerint mód van és lehetőség a méltányos döntésre, megbocsátásra, a jogszabályi rendelkezések nem zárják ezt ki. Éppen ezért Lambrecht Miklós dr. esetében is alkalmazni lehetne talán, aki 25 évvel ez előtti tevékenységéért börtönbüntetést kapott, kérelméhez a mellékletekkel alátámasztva előadhatta, hogy
- kiemelkedő, progresszív szerepet játszott atyja, Lambrecht Kálmán professzor 1918/19-es szerepe;
- az 1944. március 19-i német megszállást közvetlenül megelőző napokban a Pécsi Naplóban „Szabadság és ifjúság” c. saját vezércikkére, amelyet betiltott a cenzúra és csak az újranyomott szám (azonos dátum és számozás) kerülhetett ki; a Gestapo kereste;
- a Fővárosi Bíróság 1975. okt. 25-én „mentesíti a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól”;
- arra a tevékenységére, amit óriási szorgalommal a hétköznapi kórházi kórboncnoki munka mellett a korszerű, nagy progresszív hagyományú tudomány- és orvostörténet terén kifejtett (könyve nyomdában stb.), külföldön és itthon egyaránt elismerést szerezve nemcsak magának, hanem az országnak is.
Úgy vélem, hogy dr. Lambrecht Miklós személyes sorsa érdemes a legmagasabb horizontú kivizsgálásra, amely a fentieket megfelelően értékeli.
Elnézését kérem e személyes terhelésért, azonban a Főtitkár Úr iránti bizalomból kiindulva ez tűnt már csak lehetséges megoldásnak,
tisztelettel köszönti
(dr. Antall József)
főtitkár
Mellékletek
- sz. TB elutasító határozat
- sz. MÉL Lambrecht K. címszó
- sz. Pécsi Napló elkobozott és megjelent száma (1944)
- sz. joghátrányok eltörlése (1975)
- sz. Lambrecht dr. beadványa (1981)
- sz. Dr. Antall mb. főig.-ként írott támogató levele (1981)
- sz. Darwin Centenárium (MTA) meghívója
