Budapest, 1980. július 11.
1320/1980. Múzeum/Fk.
Tárgy: MTA bizottsági képviselet kérdése és a
tudománytörténet helyzete
Dr. Szentágothai János professzor úrnak,
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Budapest, V. ker.
Roosevelt tér 9.
Igen tisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy az akadémiai tisztújítás után, elnöki tisztségében történt újraválasztását követően megkeressem, és szíves támogatását kérjem az orvostörténelmi szakterület, illetve az ehhez kapcsolódó tudománytörténeti diszciplínák képviselői nevében is. Az elmúlt másfél évtizedben mindig tapasztalhattam közvetlen érdeklődését intézetünk, kiadványaink és Társaságunk iránt, mely utóbbi tiszteleti tagsági diplomával és állandó szerkesztőbizottsági tagságával kívánt ebből valamit is „törleszteni”. Az elmúlt két esztendőben telefonon ugyan két alkalommal is megkerestek Elnök Úrnak korábban írott levelemmel összefüggésben, amelyben pénzügyi támogatást kértem a szakterület javára, – ez azonban nem realizálódott. Most nem erre szűkítem levelemet, hanem a „képviselet” kérdését érintem.
Több olyan szerv létezik Magyarországon, ahol a tudománytörténet mostoha helyzete kiviláglik s e szervek egyikében-másikában valamilyen formában részt veszek. Így az országos Múzeumi Tanács főtitkáraként a múzeumi területen látom a tudománytörténeti problémákat, a Felsőoktatás-történeti Munkaközösségben (elnök: Székely György ELTE-rektorhelyettes), az ELTE Jubileumi Szerkesztő Bizottságában (1985-ben 350 éves), és a MOTESZ-tagtársaságokban, elsősorban a Magyar Orvostörténelmi Társaságban, amelynek 1972 óta főtitkára vagyok, illetve a Magyar Gyógyszerészeti Társaságban is, ahol országos vezetőségi tag vagyok. De említhetem az általános történettudományi fórumokat, ahol mint – „eredeti szakmámat” tekintve – elsősorban otthon érzem magam, ugyancsak a hiányokat látom.
Magyarországon tehát a tudománytörténet (és az ettől alig elválasztható „szakmatörténet”) általában elég mostoha helyzetben van, de ennek rendezése nem is egyszerűen anyagi kérdés, hanem szervezési probléma. Természetesen nem vehetjük fel a versenyt a nagy külföldi intézményekkel, illetve olyan előnyös helyzetben lévő országokkal, mint például a Német Szövetségi Köztársaság, ahol szinte minden szakterületen a tudománytörténet (kb. 20 orvostörténeti tanszék és intézet stb.) részére biztosított az egyetemi és akadémiai képviselet, az utánpótlás stb. De vannak kezdeményezések, amelyek nem kapnak megfelelő nyilvánosságot. Gyakran a saját egyetemen folyó tudománytörténeti oktatásról – akár fakultatív akár nem – sem tud még a tanszemélyzet sem (SOTE, ELTE TTK stb.), amit közvetlenül tapasztaltam.
Nem kívánok most olyan tudománytörténeti kérdésekkel foglalkozni, amelyek a társadalom- és gazdaságtörténeti területen inkább megoldottak és hagyományaik révén még érvényesülnek. Gondolok itt a jogtörténetre a jogi karokon, a gazdaságtörténetre a Közgazdaságtudományi Egyetemen vagy az agrártörténetre a mezőgazdasági felsőoktatásban, amelyek akadémiai képviselete is biztosított. Továbbá azzal az új eredménnyel, amit az ELTE Bölcsészettudományi Karán a művelődéstörténeti tanszék újra történő megszervezése (Németh G. Béla) jelent. Annál kevésbé, mert ezek a diszciplínák az általános történettudományon belül is helyet kapnak, beleértve a MTA Történettudományi Intézetét is. Lényegesen rosszabb a helyzete a különböző természettudományi alaptudományoknak (műszaki, orvosi stb.). Külön kérdés a matematikatörténet, amelynek kiemelkedő képviselője, Szabó Árpád levelező tag és a MTA Matematikai Kutató Intézetében is helye van, más szerzőtől is jelent meg összefoglaló mű.
Ha még a természettudományokon és az ezekre épülő alkalmazott tudományokon belül is igyekszem különbséget tenni, akkor az alábbi kép bontakozik ki előttünk. A fizika- és kémiatörténet, illetve az „élettelen” természettudományokra épülő műszaki tudományok története (technikatörténet) kedvezőbb helyzetben van, mint az „élő” természettudományok (biológia, zoológia, botanika stb.) története, valamint az erre épülő szakterületek.
A nem éppen szakszerű, de érthető kategorizálás szerint „élettelen” természettudományi szakterületen biztosítva van a MTA bizottságaiban a „Tudomány- és technikatörténeti bizottság” keretében a kémia, fizika és a műszaki tudományok képviselete. Ennek megfelelően a MTESZ Technika- és tudománytörténeti Bizottságában is nagy hangsúlyt kaptak, mint pl. a biológia stb. történetének képviselői. A Budapesti Műszaki Egyetemen működik a MTA kihelyezett kutatócsoportjaként (Kísérleti Fizikai Intézet) a fizikatörténészek egy csoportja és dr. Szabadváry Ferenc professzor személyében a kémiatörténet is jobb képviseletet kapott a Műszaki Egyetemen, illetve a vezetése alatt álló Országos Műszaki Múzeumban. Egyébként kémiatörténészként meg kell említeni Szőkefalvi-Nagy Zoltán (Tanárképző Főiskola, Eger) és dr. Balázs Lóránt (jelenleg: ELTE TTK), akik ezt elő is adták szűkebb keretek között. Tehát a „tudomány- és technikatörténetként” összefogható „élettelen” kategóriában van MTA –bizottság, továbbá a MTESZ megfelelő bizottsága és a BME-en és az ELTE TTK-n valamiféle előadási lehetőség. Továbbá az Országos Műszaki Múzeum mint fontos bázisintézet (Technikatört. Szemlét is kiadják). Ebben nagy érdemeket szereztek M. Zemplén Jolán, Szabadváry Ferenc stb.
Ugyanakkor hátrányosabb helyzetben van a bennünket közelebbről vagy „még közelebbről” érintő „élő” természettudományi kategória. A MTA-n sem a biológia-, sem az orvostörténelem nem rendelkezik bizottsági (testületi) képviselettel. A MTESZ-en belül is alárendelt helyzetben van, a megfelelő tagtársaságok közönye miatt. Továbbá a Természettudományi Múzeum az egyetlen olyan magyar múzeum, amelyre a „történetiség” kritériuma nem érvényes és bizonyos mértékig a nem létező hasonló akadémiai intézeti funkciót töltötte és tölti be. Ezt persze indokolttá teszik a követelmények és lehetővé az a kiváló szakember gárda, amely a botanika, zoológia és antropológia területén ott képviselve van Kaszab Zoltán akadémikus, főigazgató irányítása alatt. Az utóbbi időben ugyan – tudomásom szerint – előadja a biológia történetét Juhász nagy professzor az ELTE TTK-n, de a hagyományai is rosszabbak. Továbbá éppen a legutóbbi napokban folytatott megbeszélések alapján a Természettudományi Múzeum főigazgatója, Kaszab Zoltán is támogatásáról biztosított bennünket és a Múzeumban lévő értékes tudománytörténeti gyűjtemény megfelelő kezeléséről stb. és feldolgozásáról. Sőt a MTA-n történő támogatást is említette.
Az adott szakterületnek – természetesen komplex formában – még részét képezi az orvostörténelem és az agrártörténet is, illetve határterületek vannak (állatorvos-történet stb.). A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár hosszú idő óta elismert bázisintézete az orvos- és gyógyszerésztörténetnek, a saját művelődéstörténeti keretében és lehetőségeivel-korlátaival együtt. A Magyar Orvostörténelmi Társaság széleskörű kapcsolatot igyekszik tartani a többi MOTESZ-tagtársasággal, a MTA alá tartozó társaságokkal (Ókortudományi-, Numizmatikai-Néprajzi stb.) és a MTESZ-szel, továbbá megszervezte a saját tudománytörténeti szakosztályát a rokon területekkel kapcsolatban, állatorvos és gyógyszerész alelnököt is választott. Kiadványa az Orvostörténeti Közlemények itthon és külföldön ismert. Az agrártörténet, biológia stb. vonatkozású kérdéseiben is együttműködést lehet kiépíteni a meglévő szervezetekkel, intézményekkel (beleértve a Mezőgazd. Múzeumot). A SOTE-n az eü. szervezéstudományon belül folyik orvostörténelem előadása, illetve fakultatíve spec. kollégiumként. A gyógyszerügyi szervezéstanon belül pedig a doktori disszertációk sorában fordulnak elő. Ez azonban mind személyi kapcsolatok, személyi összefüggések eredménye. De kevés az, amit konkrétan nyújthatunk tagjainknak, igen gyengék az intézményes alapok, ami nélkül „hobby”-jellegűvé stb. válik e szakterület művelése a többségnél.
Úgy gondolom, hogy az előadottak alapján mód lenne arra, amit az alábbiakban javasolnék végrehajtónak:
- a MTA meglévő tudománytörténeti bizottsága bővüljön ki valamennyi természettudományi- és ezzel összefüggő alkalmazott tudományi osztály képviselőivel, illetve a szakterületekkel (matematika, fizika, kémia, biológia, zoológia stb. és technikatörténet, orvostörténet stb.);
- a testület fogja össze az egyéb (MTESZ, MOTESZ) szervezetekben és intézetekben (egyetemek, múzeumok stb.) folyó munkákat és kutatókat, támogatva a kutatást, az egyetemi oktatást és publikációs tevékenységet.
A fentiek kérdésében intézetünk, Társaságunk és számos már szerv munkájában is részt véve, szívesen teszek és teszünk javaslatokat, személyi vonatkozású előterjesztéseket is. Kérem ehhez Elnök Úr korábban is élvezett támogatását.
Tisztelettel köszönti
(Dr. Antall József)
mb. főigazgató
a M. Orvostörténelmi Társaság főtitkára
