Az elmúlt évtizedekben orvos-gyógyszerésztörténeti intézményhálózat alakult ki Magyarországon. Bár voltak előzmények, kezdeményezések, mégis az utolsó két évtizedben történt a legtöbb e téren. A korábbi gyűjtemények, múzeumi-könyvtári egységek összevonásával jött létre az országos jogállású, nemzetközileg elismert intézet, a „Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár”. Kiállításai, publikációi a határon túl is jó hírnevet szereztek. Szervezetét, intézményes rendjét gyakran kérik el tanulmányozásra külföldön, illetve többször keresik fel „modell”-ként az intézetet.
A tudománytörténet hazai körülményei között, az orvostörténelem kötelező egyetemi oktatásának hiánya mellett kétségtelenül nagy előny a szakmai értelemben érvényesülő egységes irányítás, az orvos- és gyógyszerész-történelem egysége. Az országos intézet nemcsak Budapesten, hanem vidéken is elősegítette a szakgyűjtemények, múzeumi egységek stb. létrejöttét. Nemegyszer saját gyűjteménye átengedésével is. Nem olyan régen nyílt meg Kőszegen az egykori jezsuita patika Budapestről visszaszállított (az Iparművészeti Múzeum tulajdonában hagyva) officina-bútorzatával, illetve az intézet különgyűjteményével a „Kőszegi Patikamúzeum”. Ugyanígy – bár kisebb kiterjedtséggel – Székesfehérváron, Győrött, Sopronban, Nagykállóban, Kecskeméten stb. láthatók gyógyszerészeti-orvosi vonatkozású kiállítások.
Budapesten Semmelweis szülőházában, a Tabánban található a múzeum központi részlege; a budavári „Arany Sas” patikamúzeum a reneszánsz és barokk kort idézi; míg a Török utcában a könyvtári részleg nagy értékű könyvtára (volt Országos Orvostörténeti Könyvtár) kapott otthont. Most a Józsefvárosban? levő egykori „Szent Keresztély” patika helyiségeiben nyílt meg a gyógyszerésztörténeti gyűjtemény, illetve az ide helyezett „Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtár”, mint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár részlege. Egyelőre, bár korlátozott időben, de a kutatók, olvasók rendelkezésére áll e régi gyógyszerészeti munkákat őrző gyűjtemény.
A gyógyszertárat Filó János (1852–1917) gyógyszerész, a századforduló korának neves gyógyszerésze alapította 1882-ben „Szent Keresztély” elnevezéssel. A közelben más patika nem volt. Filó János 1890-ben költöztette a szomszéd házból mai helyére és ekkor készült a már hosszú ideje iparművészeti védelem alatt álló neoreneszánsz bútorzata is, amely most korabeli edényzettel nemcsak muzeális bemutatást tesz lehetővé, hanem egyben a könyvtár olvasóinak is helyet ad. Így megfelelő környezetben mélyülhetnek el a kutatók a régi gyógyszerészi munkákban. Filó a gyógyszerészi közélet kiemelkedő szervezője volt, a Budapesti Gyógyszerész Egyesület elnöke, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, magas kitüntetések és elismerések birtokosa. Egykori patikája, amely egyébként 1979-ig mint gyógyszertár működött, eredeti formájában helyreállítva és restaurálva idézi a századforduló patikáját.
Az egykori laboratóriumi helyiségekben a könyvraktár kap otthont. Itt gyűjtötték össze a régi gyógyszerészi egyesületi, testületi stb. könyvtárak maradványait, a korábbi Gyógyszerészi Múzeum anyagát. Természetesen az intézményrendszeren belül egy kisebb egységről, lezárt különgyűjteményről van szó, ahol azonban már eddig is több doktori disszertáció, számos tanulmány készült. Olyan anyagot őriz, amely jól egészíti ki az Orvostörténeti Könyvtárban található még régebbi gyógyszerészi munkákat, mindkét szakágat egyaránt érintő könyveket őrző intézeti gyűjteményt, illetve az Országos Gyógyszerészeti Intézet modern könyvtárat, valamint az egyetemi intézeti könyvtárakat. E könyvtár is jelzi a Magyar Orvostörténelmi Társaságban és a Magyar Gyógyszerészeti Társaságban tömörült kutatók, érdeklődők elhivatottságát és igényét a megfelelő intézmények létesítésére. Egyben pedig újabb „adalék” az 1981. szeptember 28-án Budapesten megnyíló Nemzetközi Gyógyszerésztörténelmi Kongresszus részvevőinek is a szakterület megbecsülésének igazolására.
