1990. év

Még egyet szeretnék mondani, mégpedig azt, hogy a kormányzat készüljön fel a sajtó folyamatos támadásaira. Miután az uborkaszezonban a Kormány marad a helyén, a parlamentet nem lehet támadni, ezért most még inkább a sajtónak – önmagán kívül – mi alkotjuk az érdeklődésének fő tárgyát. Ezért most is és a jövőben is nagyon fontosnak tartanám, hogy minden minisztériumban a politikai államtitkároknak legyen egyik feladata az ágazat és a tárcával kapcsolatos folyamatos sajtó­ és közönségkapcsolat kezelése. Nem a sajtószóvivőre gondolok, hanem arra, hogy a sajtószemle alapján a politikai államtitkár, aki úgyis parlamenti államtitkár, aki a politikai kérdésekkel kell, hogy foglalkozzék, valamint az adott tárca, az adott szakág ügyeivel és ennek sajtóvisszhangjával. Magyarul az imázzsal is foglalkozzék, hogy milyen kép alakul ki rólunk. Ezt a képet egyrészt offenzív politikával állandóan javítani kell. Állandóan törekedni kell például arra, hogy a Pénzügyminisztériumról milyen kép van, hogy a Pénzügyminisztérium mutassa a működését. Megmutassa a korábbihoz viszonyítva a nehézségeket stb. Ugyanígy a földművelésügyi tárcának is. Számtalanszor telefonálunk és felhívjuk a figyelmet, hogy a sajtóban megjelent valami, amiről adott esetben nem is tud a tárca, mert az információ nem jut el sem a miniszterig, sem az államtitkárokig, ezért nem is foglalkoznak vele. Amikor szólunk, csak azután mérlegelik, hogy érdemes­e rá válaszolni vagy nem. Esetleg csak pozitív formában érdemes válaszolni, de van, amikor nyílt hazugságok, folyamatos hitelrontás, egész galád hangvétel, ami folyik, és ezt nem lehet lenyelni. Ha ennek nincs gazdája, akkor ez reagálás nélkül marad. Ezért azt kérem, hogy a miniszterek és a jelen lévő államtitkárok ezt vegyék komolyan. Úgyhogy minden tárcán belül a politikai államtitkárnak legyen ez külön feladata. Mert, ha védekezésben vagyunk, az sem jó, tehát legyen proaktív ez a tevékenységünk. Pláne most, amikor ugye a sajtó hihetetlen mértékben romlik. Még egyszer ezzel kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét kérdem, mi van a sajtótörvénnyel? Ezt minél előbb rendezni kell, mert ez vad állapot, ami ma van a sajtóban.

 

 

Akkor vegyük elő a Polgári Törvénykönyv módosítását vagy mi kell hozzá, az anyagi kártérítés kérdéséhez? Amíg nem lesz anyagi kártérítés, ameddig írhatják folyamatosan a hazugságot, s ameddig 1,5 millió forintra vagy 2-re nem fogják megbüntetni őket, addig ez folytatódni fog. Erre mit lehet tenni?

 

Tehát a határozat az, hogy az Igazságügyi Minisztérium ezt a kérdést sürgősen beterjeszti a Polgári Törvénykönyvnek a módosítására és ennek a bevezetésére, mert tarthatatlan állapot, ami ma Magyarországon van. Szóval most nemcsak az, hogy minisztereket, kormánytagokat ócsárolnak. Olyan mértékű ma már az, amit a sajtó csinál, és itt ebben nem lesz megállás, mert a sajtó jelentékeny része, nem akarok általánosítani, de egy jelentékeny része, amíg 40 évig hazugságokat írt, most kívánja ezt folyamatosan kiélni a nagy szabadság keretében a teljes felelőtlenség irányába. Ez egy lehetetlen állapot, jönnek a zuglapok, nincs sajtóerkölcs. Jönnek a zuglapok azzal – bár én nem csinálok belőle problémát –, hogy a nem létező, Ferenc nevű fiam az MDF alkalmazásában áll két éve, nem tudom mennyi ezer forinttal havonta. Bár ezt nem hiszi el az emberek egy része, de mégis ez konkrét politikai hitelrontás. Azért nem perlem be, hogy emiatt elmenjek egy bíróságra, és, mondjuk, csak 500 forintra büntessék rágalmazásért. De hogyha a lap egy valótlan közlésért – nem tudom én – 1,5 milliót fizetne, akkor meggondolnák a lapok az ilyen hamis hírek közlését. Ma egyszerűen a lapszerkesztőt a sajtószerkesztőségekben nem fogják meg, nincs lapirány, de ez már sajtópolitikai kérdés is, viszont az újságírás színvonala ezért ilyen alacsony, mert minden újságíró azt ír, amit akar.

 

 

De a csomag olyan sokáig tart. Én egyet tudok, hogy ezt már a nemzeti kerekasztal időkben meg kellett volna csinálni, de ez sajnos a sarkalatos törvények elmaradt darabja, aminek köszönhetően, ami azóta ezen a területen folyik, az csak egyre rosszabb. Van még egy kérdésem, mert úgy láttam, hogy a szereptévesztés kiterjed a kormányzatra és a hivatalokra is. Ez Magyarország kormánya. Tehát kérem figyelembe venni, hogy az Országgyűlést megválasztották, s ez az Országgyűlésnek felelős kormány. Nem érdekel a szakmai része ebben az esetben, hogy szakmai szempontból ki mit mond. Lehet nagyon tiszteletre méltó polgári jogász, nagyon tiszteletre méltó szakvélemények is vannak, de ez egy politikai döntés kérdése, amiben nem lehetnek szakmai ellentétes vélemények. Nem várhatunk tovább, és azt nem vehetjük alapul, hogy másfél éve kinek ez a véleménye, és kinek pedig más. Ez egy kormányzati döntés, és ha mi vagyunk kormányon, ebben a kérdésben ezt meg kell tenni.

 

 

Ezzel egyetértek, és fogok is szólni. Ezért a Hankiss Elemértől azt kértem, hogy mindenképpen a Kormány részére, tehát nem magamnak csak, hanem minisztereknek is, amikor szükséges, legyen megszólalási lehetősége. Legyen egy folyamatos műsor – és ezt tervezzük is meg –, ahol a Kormány megnyilatkozhat, és erre hetente módunk legyen. Természetesen nem éjjel 11­kor, amikor már csak egy pesti értelmiségi kör hallgatja a Napzártát, hanem este 8 és 9 között, tehát olyan időben, amikor az ország széles körei ezt láthatják és hallhatják. Ez az egyik.

 

 

A másik dolog a sajtóval kapcsolatban. Én azt hiszem – ezt nyugodtan mondhatjuk –, van több eszközünk. Az egyik: feltétlenül egy kormányhoz közel álló lapot kell alapítanunk. Nekünk minden pénzügyi eszközt fel kell arra használni a Pallas Kiadótól? kezdve, hogy létrejöjjön egy kormányhoz közel álló lap. A kormányhoz közelálló lap nem kormánylap kell legyen a szó szoros értelemben, de olyan, amelyik például a mai, heti minisztertanács anyagát már holnap reggel részben hozza, amelyik hozza a rendeleteket, azoknak a tartalmát, természetesen egyebeket is, és amelyiket elsőnek informálunk. Utána a magyar közigazgatásnak fel­hívjuk a figyelmét, hogy ezt a lapot kell járatni, egyszerűen hivataloknak, egyéb szervezeteknek, intézeteknek és egyebeknek. Siklós Csabával is beszéltem, a közlekedési tárca meg tudja oldani azt, hogy ez a lap eljusson minden faluba. A Postának is ezt meg kell tudnia szervezni. Fontos, hogy egy ilyen napilapot a legrövidebb időn belül megszervezzünk, amiben természetesen a három koalíciós partner is egyformán szerepelne. Nem mondjuk ki, de éppúgy a Kereszténydemokrata, Kisgazda stb., tehát bizonyos párthírek is megjelennének, valamint a kormányzat olyan anyagai, amik máshol nem. az ország intézményrendszere, amire kihatással van a Kormány, érdekeltté tehető e lapnak az előfizetésében, ugyanis ebben elsődleges információt tudunk adni. Ez az egyetlen megoldás. Természetesen törekednünk kell arra, hogy a különböző sajtótermékeknél is megfelelő információk legyenek. Én azt gondolom, és mindenkinek tapasztalata van aszerint, hogy azért a sajtó befolyásolására nekünk is vannak eszközeink, közvetett eszközeink. Nyugati politikusokkal való beszélgetés során is sokszor szóba került az, hogy a sajtót ők se szeretik. Az az egyik megoldás, hogy nem adnak interjút bizonyos lapoknak. A nyugatnémet kormány tagjai is például nem adnak interjút bizonyos lapoknak, és bizonyos műsorokban nem lépnek föl. Tehát mindez részünkről is megfontolandó. Erre vonatkozóan először is az újságírók egy részét össze kell írni. Az országos lapokból ki fogjuk gyűjteni, hogy kik azok, akik korrektek. Nem kell, hogy mi pártbelieink legyenek, de az igen, hogy korrekt cikkeket írjanak rólunk. Így lesznek olyanok is a listán, akik tudom, hogy nem velünk értenek egyet, de korrekt cikkeket írnak. Több ilyen is van, őket rávesszük a listára, és annak adunk interjút. Ezeket az újságírókat el kell látni háttér infor­mációkkal. A minisztériumoknak is óriási lehetősége van abban, hogy kit hív be a szóvivő interjút csinálni, hogy kivel álljon szóba a miniszter, az államtitkár. Nekik anyagot is kell adni. Egy idő után az újságírók rá fognak erre jönni. Nem kell föltét-lenül, és ezt én Hankiss Elemérrel is tudatni kívánom, hogy ő a saját csatornáin értesítsen egyes újságírókat, riportereket. Lehet, hogy kétszer üres székre fognak mutatni, de ebből majd mindenki számára kiderül, hogy az adott személynek vagy adott műsorban a Kormány tagjai nem hajlandók nyilatkozni. Mindez megfontolandó, és ezt bölcsen kell eldönteni. Ezért nem szándékozom most kimondani esetleges műsorszám nevét. Lehet, hogy egy ideig hátrány lesz az, hogy nem szerepelünk benne. Ha nem változtatnak rajta, akkor hosszabb ideig kerülni fogjuk az adott műsort vagy újságírót, de azért a sajtónak és a rádiónak, valamint a televíziónak se előny, hogy kormánytagot nem tudnak megszólaltatni. Tehát ezek azért rendelkezésre álló eszközök. Azt az állapotot, hogyha füttyentenek egyet, akkor mi kötelesek vagyunk menni és bárkinek nyilatkozni, ezt nem tartjuk fenn. A nyugati kormánytagok se ülnek le bizonyos műsorokban, és bizonyos lapokkal szóba se állnak. Igaz, hogy ezért támadják is őket, de egy idő után meggondolják, és a megszólaltatás érdekében változtatnak. Tehát ezt föltétlenül megfontolandónak tartom, és máris ajánlom támogatni az objektíveket, és szóba sem állni a nem objektívvel. Vannak parlamenti újságírók, akik már fal mellett elfutnak, ha közeledem, nem állok szóba velük. Kurucz Péter is ezek közé tartozik, ha meglát, már el is fut. Másik kérdés: kérem, a minisztériumokban a sajtót egyszer már tegyük tisztába, mert most szerencsések vagyunk időben. A főosztályvezetők és osztályvezetők nyilatkozgatnak olyan kérdésekről, ami a tárca vagy akár kormányzati kérdést is érint. Hívjuk fel a figyelmet, hogy meddig engedjük nyilatkozni őket vagy milyen szintű kérdésig. Jellemző példa volt az, hogy a Külügyminisztérium egyik osztályvezetője vagy főosztályvezetője nyilatkozott a Szovjetunió széteséséről, és arról, hogy van a Magyar Kormány erre felkészülve. Senki nem is tudott róla, a miniszter, államtitkárok sem, hogy ilyen nyilatkozatot tesz. Az újságíró megkérdezte, amire ő kifejtette a Külügyminisztérium véleményét, ami persze a sajtóban megjelent. Ilyenek nem lehetnek. Tehát azért a sajtóval kapcsolatban a felelősség kérdése is felmerül bennünk, éppen ezért nyugodtan lehet szelektálni. Ezt szerettem volna még ehhez hozzáfűzni. Még azt is kérem, hogy mindenki, ha vannak a nagy lapoknál újságíróink, a tapasztalataik alapján hozzánk küldjék be a Miniszterelnöki Titkárságra a neveket, amiket itt összegyűjtünk, és utána rendezve kiadjuk újra. Aszerint küldjék, hogy milyen tapasztalataik vannak, mely lapoknál kiket érdemes preferálni, és kiket nem, ugyanis vannak, akik erre teljesen alkalmatlanok. Aztán ezt nyugodtan lehet kezelni a későbbiekben. Nekem is már megvannak azok a lapok, akikkel lapként nem kívánok foglalkozni. Megkérdezem a parlamentben is, amikor odajön, hogy melyik laptól van? Kurír. Akkor viszontlátásra. Tessék. végezetül még egy kérdést, amiről egyébként az előzményekben már beszéltünk, hogy egy kormányhoz közel álló napilapot minden eszközzel meg kell teremtenünk, nem pártlapként, hanem a Kormányhoz közel álló, centrumirányzatú lapként. Külön meg kell néznünk ennek az összes anyagi és egyéb lehetőségét, aminek, gondolom, nincs akadálya.

 

 

Azokból az újságírókból, akik – mint Lőcsei Gabriella és mások – már egyszerűen perifériára szorultak, például a Magyar Nemzetnél,? mert egyszerűen terrorizálják őket. Tehát, ha ezekből az újságírókból, továbbá néhány olyan újságíróból, aki jó nevű, és tényleg közel áll hozzánk. Bár nem célszerű őket mind kivonni a mostani helyükről, de egy biztos, a laphoz azért össze lehetne hozni egy jó társaságot, ezt merem állítani. Tehát pénz kell az indításhoz, és utána is a működéséhez, amihez lehet külföldi forrást is szerezni. Mert, ha egy ilyen kormánylaphoz garanciát adunk, azért ehhez is elképzelhető egy külföldi részesedés, hiszen ez azért mégiscsak inkább garanciát jelent, és pláne, ha a terjesztés megoldottságára is utalunk.