1993. év

Nagyon röviden szeretnék kitérni egy-két kérdésre, amire külön is felhívnám a miniszter urak figyelmét. A parlamenti szavazásoknál az országgyűlési képviselők nyilvánvalóan aszerint szavaznak, ahogy a frakcióban megállapodnak. Ha az országgyűlési képviselők eltérően szavaznak, ez egy sajnálatos esemény a pártoknál. De egy kormányban, amikor kormánytagról van szó és kormányszolidaritásról, akkor az nem megengedhető, hogy a miniszterek egymással ne vállaljanak szolidaritást. Tehát a szavazatoknál, amikor olyan kérdés merül fel, mint például most legutóbb a Torgyán-féle javaslat a belügyminiszter esetében,? vagy interpellációknál, ha a Kormány tagjai egymással nem szolidárisak, amikor kormánytagokról van szó a szavazásnál, akkor nem tudom, hogy hol legyenek szolidárisak. Ha valakinél ez olyan lelkiismereti vagy olyan egészen kritikus pártpolitikai kérdés, hogy nem tudja ezt összeegyeztetni és vállalni, akkor egy miniszternek megvan az a lehetősége, hogy időben kimegy, és akkor keresi fel például a mellékhelyiséget. Ez akkor sem feltétlenül a szolidaritásnak a legjobb megnyilvánulása, de azt, hogy kormánytag kormánytaggal kapcsolatban ne aszerint szavazzon, ahogy ez egy egységes Kormány, az elfogadhatatlan. Ha ez nem véletlen, akkor ez tűrhetetlen, akár interpellációk elfogadása esetén is, és még akkor is, ha van bizonyos fenntartása. Ha ebben engedünk, akkor ez a Kormánynak az egységét és a szolidaritását sérti. Úgyhogy ezt nagyon kérem, hogy kellő figyelmeztetésnek vegyék.

Az Alkotmány módosításával és a Magyar Köztársaság ügyészségéről, továbbá a Magyar Köztársaság ügyészségének egyes feladatairól szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.

(Az előterjesztés lényege az, hogy az ügyészség jelenlegi alkotmányos elhelyezkedését, ami a magyar alkotmány mostani rendelkezései szerint a parlament által megválasztott legfőbb ügyészen keresztül, mintegy önálló hatalmi ágként a végrehajtó hatalomtól és minden mástól függetlenül lebeg, megszünteti, és a végrehajtó hatalom felügyelete és bizonyos formában a részévé teszi, ezzel a magyar hagyományoknak is megfelelő állapotot állítja vissza.)

Közigazgatásnál és államigazgatásnál szeretném megkérdezni, hogy a jelenlegi jogi terminológia szerint teszünk-e ilyen szűkítő vagy tágító értelmet, mert a korábbi jogrendszer a közigazgatás alatt értette az államigazgatást is. Az állam különbséget mindig csak akkor tett, amikor a központi kormányzatot állította szembe önkormányzattal, tehát, mondjuk, decentrumnál. Az Állami Építészeti Hivatal az állami volt vagy a Közigazgatási Bizottság egy megye területén a főispán elnöklete alatt magában foglalta az alispántól kezdve az önkormányzati tisztviselőket, rendőrkapitánytól a tanerőig stb. Tehát azt hiszem, hogy terminológiailag a közigazgatás mellett kellene maradni, és az államigazgatást ki kellene akkor hagyni a felesleges félreértések elkerülése érdekében.

(Katona Tamás, a MEH politikai államtitkára veti fel azt, hogy az ügyészek esetében lehetővé kellene tenni, hogy az ügyész választhasson, esküt vagy fogadalmat tesz a kinevezésekor.)

Ez azt hiszem, ez egy olyan kérdés, hogy most csak az ügyészeknél tegyünk-e különbséget, mert ugye az eskü és a fogadalom közt különbség van. Teljesen igaza van Katona Tamásnak, és még az 1946. évi I. törvénycikk? is választhatóvá tette, hogy ki mit kíván tenni. Miniszter vagy államfő, mindenki eldönthette, hogy fogadalmat vagy esküt tesz. Hát később ezt a finom distinkciót ugye elfelejtették. Úgyhogy nem tudom, hogy most csak az ügyészeknél tegyük-e ezt lehetővé. Mondjuk, most már kialakult lassan a parlamentben is egy olyan szokás, hogy választhatnak. Jogszabályszerűen viszont, tudtommal, még nem került rögzítésre az eskü és a fogadalom közti különbség.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 417-418. oldalán megjelent szövege)