Az 1993. július 15-ei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a kormánypárti parlamenti frakciókkal való együttműködéssel és az érdekképviseleti szervezetekkel való egyeztetésekkel kapcsolatban.
Szeretném mindjárt most, a minisztertanács elején rögzíteni azt, hogy olyan nagy munkálatok és sikeres törvények után vagyunk a pótköltségvetéstől kezdve, amivel kapcsolatban a pénzügyminiszter úrnak az érdemeit szeretném rögzíteni. A kisebbségi, nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban pedig Nagy Ferenc miniszter úrnak, továbbá Mádl miniszter úrnak is, aki a hirtelen kapott feladatokat a törvényjavaslatokkal nagyon sikeresen hozott tető alá jogi szempontból is. Az ő esetében a szakmai anyagok a miniszteri poszt átvételekor lényegében és nagyrészt előkészületi stádiumban már megvoltak, de ennek a kodifikációs problémái, sőt bizonyos koncepcionális kérdéseinek a megoldása az kiemelkedő volt. Végezetül a szakoktatásnál Kiss Gyula miniszter úrnak is szeretnék köszönetet mondani. Azt hiszem, hogy nagyon fontos volt, hogy ebben a rendkívüli parlamenti ülési időszakban ezeket keresztülvigyük, mert ha nem tudtuk volna keresztülvinni, akkor ezek valamennyien úgy merülhettek volna föl, mint a Kormány tehetetlensége s a többi. Nem véletlen volt az ellenzék ez irányú szerepe és tevékenysége. A másik, hogy ne bízzuk el magunkat a kapott parlamenti többséggel, mert ez a kapott parlamenti többség egyben azt jelenti, hogy a képviselőink súlyos és válsághelyzetben mindhárom koalíciós partnernél jól működtek, de hozzá kell tenni, ha az ellenzék teljes létszámban megjelent volna, és kivonult volna, nem lettünk volna könnyű helyzetben, különösen a pótköltségvetés kérdésében. Ez azt jelenti, hogy a kormánytagoknak, államtitkároknak is nagyon fontos feladata a frakciók egyben- és karbantartása. Nagyon lényegesnek tartom, hogy mind a három koalíciós frakciót rendszeresen tájékoztassák, vonják be a döntés-előkészítésbe, mert itt tényleg arról van szó, hogy a frakciók meg vannak-e győződve arról, hogy ezek az előterjesztések és ezek a szavazások tényleg a közös célt szolgálják. Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor bármikor veszélybe kerülhet a kormánytöbbség. Tehát erre sokan felhívták a figyelmemet, hogy a frakciókon belüli hangulatban milyen szerepet játszik, hogy rendszeresen eljárnak-e miniszterek, államtitkárok, és rendszeresen tájékoztatják-e őket. Itt sokszor valóban arról van szó, hogy mennyire tudjuk előzetesen meggyőzni őket. Én bízom abban, hogy a három frakció képes lesz végig kitartani a kormányzat mellett, és a kormányzat érdekében fog szavazni, és legalábbis ezzel az abszolút többséget biztosítani tudjuk, és néhány esetben talán még a kétharmados törvényeket is el tudjuk fogadtatni. Ugyanakkor lehet, hogy a törvényhozási programunkat nem fogjuk tudni végrehajtani a hátralévő időszakban. Nem tartom kizártnak, hogy itt majd kompromisszumokat kell kötni, hogy melyek azok a törvényjavaslatok, amelyikeknek feltétlenül még meg kell történnie a kormányzásunk alatt, és melyek azok, amiket esetleg hátrébb sorolunk, ami nem jelenti azt, hogy ha sikerül, akkor ne csináljuk meg. Az őszi időszakban a költségvetési törvény elfogadása az, azt hiszem, hogy egy hosszú, kemény vitát fog kiváltani, ráadásul van több olyan törvény, ami még ebben az időszakban feltétlenül elfogadásra kell, hogy kerüljön. Úgyhogy a Kormány egységét kérem ezekben a kérdésekben. Továbbá mindenkor kérem a kormányzat egységes megjelenítését, a frakciók intenzív, folyamatos megdolgozását, mert különben nem lesz meg a hátterünk, és nem kell itt még egyszer elmondanom, hogy milyen hátrányt jelentene nekünk egy előrehozott választás. Márpedig az előrehozott választást csak egy módon tudjuk elkerülni, hogyha a kormányzat folyamatosan tudja tartani magát. Én azt hiszem, hogy az ellenzéki pártok szintén nincsenek egészen meggyőződve arról, hogy jó lenne nekik egy előrehozott választás, de vannak olyan szituációk, amikor esetleg kipróbálják. Azonkívül az érdekvédelmi szervezetek kezelése a másik fontos feladat. Egy szociális feszültség, és ezeknek az érdekvédelmi szervezeteknek a működése szintén veszélyeztetheti a Kormány tevékenységét. Tehát ezért a tárgyalásoknak, méghozzá a taktikus tárgyalásoknak feltétlenül híve vagyok, amikkel próbáljuk megelőzni, hogy egészen sarkosított helyzetek alakuljanak ki.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 458-459. oldalán megjelent szövege)
