1993. év

(A konkrét téma apropóját az adta, hogy hatályba lépett a számlaadási kötelezettségre vonatkozó jogszabály, azonban a Pénzügyminisztérium erről, illetőleg a végrehajtás két hétre történő felfüggesztéséről csak a hatálybalépés előtti nap délutánján tartott sajtótájékoztatót.)

Ebbe a kategóriába tartozik az az elhibázott eljárás, amit a pénzügyminisztériumi kormányzat végzett azzal, hogy egy hatályba lépő törvény előkészítésénél – a számlaadási kötelezettségre utalok az APEH-el? kapcsolatban – nem vett figyelembe mindent. Minden jogszerűségtől függetlenül, ha egy törvény 8 hónap után hatályba lép, ezt egyszer tudni kell. Másodszor tudni kell, hogy ennek milyen hatása lehet, és elemezni kell. Harmadszor pedig erre fel kell építeni a kellő propagandát. Hiba, és önmaguk láthatják a hibát, hogy hétfőn délutánra hívják össze a sajtóértekezletet, amikor már a kofák nem nyitják ki az üzletet. Az APEH tisztviselői összevissza beszéltek. Tehát nem engedhetjük meg magunknak az efféle hibákat, bármilyen jogszerűnek tűnhetnek. Kormányzati szempontból ezt a teljesen jogszerű és egyébként indokolt lépést rosszul kezelték, és még a megfogalmazások is rosszak: két hétre felfüggeszteni törvényt nem lehet, ellenőrzés, felfüggesztés stb. vagyis dilettáns módon történt ennek a kezelése, ezt szeretném megállapítani. A másik, ami ebből következik, hogy a politikai államtitkárok és a politikai államtitkári értekezlet nem végzi el a feladatát megfelelően, a társadalom tájékoztatását tárcánként és a társadalommal való megértetését megfelelő stratégia alapján nem hangolja össze. Minden politikai államtitkárnak a saját tárcáján belül az az elsőrendű kötelessége, hogy a parlamenttel tartsa a kapcsolatot, a frakciókkal, a bizottságokkal, de a parlamenten kívül is a társadalommal, és képviseljék kifelé a társadalmi kapcsolatot, és ennek megfelelően járjanak el. A taxisblokád előtt ugyanez történt. Nem vagyunk képesek megfelelően előkészíteni és elemezni a hatásokat és utána az eljárásokat. Sőt, szerencsétlen ötletek vannak, amin röhög a fél ország és a lapok, teljesen naiv és a magyar természettel ellentétes ötleteket nem szabad csinálni, mert csak fordítva sül el. Tehát én nagyon határozottan szeretném, hogy ezt mindenki tudja. Ez a nyári időszak, ahol azt szeretném, hogy tényleg kipihenjék magukat, szabadságra menjenek a miniszterek, államtitkárok, azonban egyet tudni kell, készenléti állapotban kell lenni, és két órán belül a Magyar Kormánynak mint határozathozó testületnek össze kell tudnia ülni. Ez azt jelenti, hogy minimum tíz miniszternek elérhetőnek kell lenni, mert bármikor előállhat, kül-, belpolitikai vagy szociális értelemben vett krízishelyzet, amikor kormánydöntésre van szükség. Tehát ezért kérem, és nem valamilyen bakafántosságból,? hogy mindenki pontosan tájékoztasson bennünket folyamatosan: szabadságról, elérhetőségről, mert ez az ország kormánya, amit nem mindig érzékelnek sokan, hogy ez milyen jelentőségű ebből a szempontból. Ez vonatkozik a hétvégékre is. Tehát ez a másik, amit nagyon nyomatékosan szeretnék hangsúlyozni.

Különfélék között a Nemzetbiztonsági Elemző Munkacsoport létrehozásával, a nemzetbiztonsági jelentésekkel és a külügyi összefoglaló jelentésekkel kapcsolatban.

(A Kormány 1991-ben hozta létre a Nemzetbiztonsági Munkacsoportot, amely a titkos információs forrásokon befutó adatokat összegezte, azok közül a legfontosabbakat kiválasztotta, és azokat egy jelentésben foglalta össze. Ezek a jelentések végül is jók voltak, a hibájuk azonban az, hogy az összegezés néha többnapos késedelmet is okozott. Ennek kiküszöbölésére készült az előterjesztés.)

Köszönöm. A határozattal kapcsolatban szeretnék még egy dolgot elmondani és egyben kérdezni. Ehhez részben az is hozzájárult, hogy közben Joó Rudolf közigazgatási államtitkára lett a honvédelmi Minisztériumnak, tehát a feladatkörét ez nagymértékben leterheli. A másik pedig az, hogy lassúvá váltak a nemzetbiztonsági jelentések, ugyanis mire ezek eljutnak egyáltalán hozzánk, addigra az információk és elemzések kétharmada már nyilvánosan megjelent. Hiszen itt arról van szó, hogy az információkat különböző helyeken összegyűjtik egy-két nap alatt, és mire ez megérkezik hozzánk, addigra már sok újdonságot nem tartalmaz. Ez tehát azt jelenti, hogy a miniszter úr annak felelősségét vállalja, hogy ez azonnal, naprakészen és még akkor, a legfrissebb hírek alapján, már reggel nálunk legyen, ahogy ez minden kormányzatnál természetes. A titkosszolgálati összegező jelentésnek és elemzésnek abban a formában kell elkészülnie, hogy megnevezze a dolgok tárgyát, és tartalmazza ezeknek az elemzését, következtetését és az erre vonatkozó javaslatot. Tehát nemcsak elemzés szükséges, hanem következtetés és javaslat is, ha olyan tárgyú a jelentés. Ez tehát a legsürgősebb. Ezt az anyagot általában a Nemzetbiztonsági Kabinet állandó tagjai kapják szigorúan bizalmas jelleggel, ami automatikusan azt jelenti, hogy mihelyt túllépi ezt az informális jelleget, akkor kormányzati kérdéssé válhat, és a kormányzat tagjait annak olyan részéről, ami szükséges, azonnal tájékoztatjuk. A harmadik az egy kormányzati kérdés. Ez abból a logikából indul ki, hogy a nemzetbiztonsági jelenések előkészítői között a Belügyminisztérium mint minisztérium, a Külügyminisztérium is mint minisztérium szerepel, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal, ugyanakkor a biztonsági szolgálatok közül a polgári biztonsági szolgálatok szerepelnek, az Információs Hivatal és a nemzetbiztonsági, illetve a két katonai. Ez az a logika, ami miatt nem került külön bele a Honvédelmi Minisztérium. Ennek ellenére nem látom akadályát, hogyha a miniszter úr úgy gondolja – és erre a miniszter úr véleményét kérem –, hogy a két katonai biztonsági szolgálaton kívül fel legyen-e tüntetve a Honvédelmi Minisztérium is, mert nem változtat a dolog lényegén. Információk szempontjából pedig megkérdezem Kádár miniszter urat, hogy nem gondolja úgy, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának is van olyan információs bázisa, ami tág értelemben nemzetbiztonsági kérdés – ugyanis a nemzetbiztonság az nem csak az, hogy támadnak, nem támadnak, lőnek, nem lőnek, kémkednek, nem kémkednek –, amit indokoltnak tartana bekapcsolni ebbe a munkába. Énnekem egyébként az a javaslatom, hogy Füzessy miniszter úrra bízzuk, hogy mikor mit kezdeményez egyes tárcák irányába vagy mit kér, de ehhez az szükséges, hogy minden tárca jelölje ki azt, akikkel ők kapcsolatban vannak, és majd Füzessy miniszter úr megmondja, hogy milyen szintű ez a bizonyos bizottság, ahol a jelölt munkatársak vannak. Legyen minden minisztériumból kijelölt munkatárs, aki nem kell, hogy ott üljön, de esetlegesen bekapcsolódik, akár környezetvédelmi, ipari vagy bármelyik. Ez az egyik része, hogy legyen egy névsoruk, akikkel kapcsolatba lépnek, ha úgy ítélik meg, hogy azonnal szükséges. A másik pedig, ez a kijelölt munkatárs kapjon a minisztertől egy olyan eligazítást, hogy amikor olyat tapasztal a tárcán belül, akkor azonnal kell jelentenie, hogy ez tükröződjék az összegező jelentésben. Tehát ebben a formában, és akkor nem kell, hogy állandó tagsággal legyenek egyes minisztériumok, de nagyon szoros együttműködésben.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megkérdezi, hogy a nemzetbiztonsági napi jelentés hogy viszonyul a külügyi apparátus által készített, napi diplomáciai információkat közlő összeállításhoz?)

Két dolog fontos nagyon, az egyik, a külügyi jelentésekkel kapcsolatos, amit a nagykövetek küldenek. Az elmúlt rendszernek van egy ilyen kavicsot gömbölyítő mentalitása. A tisztviselők arra vannak beállítva, hogy minden sarkos vagy fontos mondatot egy olyan általános mondattá alakítsanak át, hogy mire hozzám kerül, már semmit se ér. Úgyhogy elküldi a nagykövet akármelyik fontos fővárosból, az átmegy a területi meg egyéb osztályon, és marad belőle egy nagy semmi. Tehát pontosan azok a kérdések, amiket aláhúzva pontokba kellene szedni, mert kritikus, az biztos, hogy egy általános mondszába kerül bele. Ez a tapasztalatom a külügyi értékelésekkel. A CIA?-jelentéseket, amit a barátság jegyében ugye minden héten kapunk, azok is olyanok, mint amiket másnap az ember elolvas az újságban. Persze ne legyünk naivok, az amerikaiak nem adják oda azt, amit az elnök kap vagy az amerikai honvédelmi miniszter. A magyar összefoglaló jelentések jó része is olyan, hogy aki a sajtót olvassa, semmi új információt nem talál ezekben a jelentésekben. Mégis az a kérésem, hogy ezt nagyon komolyan kell venni, mert abszurd állapot, hogyha otthon vagyok vagy egyéb helyen, és valamelyik rádióból értesülök valamiről, amiről tájékoztatom az illetékes minisztert, aki szintén meglepetéssel hallja, majd utána az keresi az apparátusát, és akkor nem találunk senkit. Szóval ez így nem működhet, és azért van így, mert szerencsére még igazi éles helyzetbe nem kerültünk. de ezt ennek ellenére nem lehet így csinálni. Ezeket a titkosszolgálati jelentéseket igenis sarkosítva kell megkapni, és a nagykövetek jelentéseit se simítsák, csak azt írják oda: ellenőrzött, nem ellenőrzött hír, de ha az egy komoly információ, akkor az a lényeg, hogy az kemény megfogalmazásban jelenjen meg. Én nagyon gyakran megkapom azt külön, hogy egy nagykövet mit tart fontosnak, és mire azt négy nap múlva megkapom a külügyi összefoglaló jelentésen keresztül, már rá sem ismerek. Tehát ez vonatkozik külügyi jelentésre, vonatkozik a nemzetbiztonsági egyéb jelentésre. Végül még egy, amit mi nem csinálunk, mégpedig az, hogy nem adunk feladatot. Kérem szépen, az íróasztal gyártja magának a munkát. Tehát, ha mi nem adunk külön feladatot, ezek a szolgálatok rutinszerűen összegyűjtik az anyagot, szépen adnak nekünk aztán egy általános, semmitmondó jelentést. A minisztereknek összegyűjtve Füzessy Tibor által adni kell feladatot, meg kell határozni, hogy mi érdekel bennünket, például mi érdekli a volt Szovjetunió területéről, milyen iparági problémák érdeklik, és akkor rá kell menni arra. Akkor az illető vagy megy, vagy mozgósít egy szálat, és arra ad nekünk választ. Például a német kancellári hivatal vagy a kormány feladatokat ad attól kezdve, hogy kapott-e trippert a másik országnak egyik minisztere vagy nem, mert ez is fontos adat lehet. Hát csak azért mondom, hogy emlékeztessem arra a fáradt minisztereket, hogy még azt is lehet kapni. Akkor hatalmazzuk fel a Füzessy miniszter urat arra, hogy megnézi, hogy kik az állandó tagok, akik körülbelül azért egy szinten legyenek, különben nem lehet homogén a cselekvés, és az eseti megbízottak is valahogy ennek megfelelően kapcsolódjanak. Szóval egy sarzsi különbség minden további nélkül lehet, de abban az esetben, ha az egyik helyen helyettes államtitkár van, a másikon viszont csak helyettes osztályvezető, akkor tudjuk, hogy ez mit jelent.

A Központi Számvevőségi Hivatal 1993. II. félévben tervezett ellenőrzése kapcsán a Számvevőségi Hivatal szerepével kapcsolatban.

Amit szeretnék ehhez hozzáfűzni, az a felügyelet, ami rém egyszerű, csak a történeti genezist kell megnézni. Minden országban és a magyar közigazgatásban is kialakult a számvevőség. Minden normális országban minden minisztériumnak van számvevősége, és ez volt Magyarországon is, amiket később gazdasági osztályoknak hívtak. Magyarul a Központi Számvevőségi Hivatal az a kormányzatnak egy olyan központi számvevőségi hivatala, amelyik a jóváhagyott költségvetés alapján a kormányzat szempontjából a működéssel egy időben folyamatosan végzi az ellenőrzést. Régen minden minisztériumnak külön számvevősége volt. Efelé kell mennünk, mert jelenleg a központi számvevőség egyelőre koncentráltan tölti be ezt a szerepet. Ez nem azt jelenti, hogy magát fölülről ellenőrzi, hanem a működést ellenőrzi, kvázi horizontálisan. És ezenkívül van a parlament által választott és a parlamentnek felelős Számvevőszék, ami pontosan az a szemlélet, ami volt a Legfőbb Számszék, és ezenkívül voltak a minisztériumi számvevőségek. A katonás gondolkodásban ez a csapathoz beosztott vezérkari tiszt és annak viszonya a vezérkari főnökhöz. Tehát ez egy tökéletes szervezési forma, ebben ne legyen probléma. A működést, azt hiszem, így kell szemlélnünk, és akkor egyelőre nincs probléma, ha az államtitkár értekezlet is egyhangúlag ezt jóváhagyta.

(Forrai István helyettes kabinetfőnök megkérdezi, hogy egyedi ügyekben, bejelentések alapján folytat-e vizsgálatot ez a szervezet?)

Én úgy érzem, hogy még mindig nem értik a Számvevőség szerepét és a Legfőbb Számszék szerepét. Ennek nem az a feladata, amire többen is gondolnak. Ez inkább népi ellenőrzési szemlélet, ami itt elhangzott. Nem erről van szó, attól függetlenül, hogy népszerű vagy nem népszerű a kocsihasználat vagy egyéb kérdés vizsgálata, de nem propagandisztikus kérdésekkel kell foglalkoznia. A központi számvevői hivatalnak az a feladata, hogy a jóváhagyott költségvetési törvény szerint a minisztériumok által a rovat, tétel szerint felhasznált pénz valóban felhasználásra kerül-e. Ez az egyik. Tehát ennek ez a horizontális feladata. Minden főosztálynak régen volt egy pandant számvevőségi osztálya, amelyik ezt ellenőrizte, mintegy védelmezte magát a minisztert azáltal, hogy figyelmeztette, hogy a 9. ügyosztály az most ebben az esetben túlköltekezik vagy nem, és ezáltal előzetesen ennek gátat szabott. Tehát ez a kormányzat belső ellenőrző önvédelmi szervezete arra, hogy figyelmeztesse a minisztert és a Kormányt, mielőtt a parlamenti Legfőbb Számszék tulajdonképpen megállapíthatja ezeket a bizonyos elmarasztaló intézkedéseket. Ez a számszék, a számvevőségnek ez a feladata. Egyelőre ezt Központi Számvevőségként hoztuk létre, hisz akkor többféle név merült fel, nyilván emlékeznek a Kormány tagjai, mikor erről szó volt, de végül ezt a nevet adtuk, és ez fejezi ezt ki. De ezt kérem felfogni, hogy ez a feladata, és ez nem változott. Köszönöm szépen.

(Felvetődik az a kérdés, hogy a célszerűséget vizsgálhatja-e?)

Ez mindig egy külön kérdés, a célszerűség megállapítása, az, hogy mire használja a rendelkezésre álló pénzt. Szóval nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Egy belső ellenőrzés megállapíthatja azt, hogy rosszul használták föl a pénzt. De általában egy intézménynél nem állapíthatja meg, illetőleg nem vitathatja a Számvevőség annak a szakmai vezetőnek a döntését, hogyha azt mondta, hogy ő a nagyszentmiklósi kincset kívánja visszahozni, és Bécsből megveszi, és arra ennyi pénz fordít, vagy pedig Sarkadon vesz belőle egy patikaberendezést. Ez egy szakmai kérdés, amit nem vizsgálhat a számvevőségi ember, csak azt vizsgálhatja, ami a működés szempontjából célszerű. Tehát vannak szakmai és nem szakmai különbségek. Nem vizsgálhatja az orvos döntését sem a Számvevőség, de vizsgálhatja az anyag és egyéb felhasználással kapcsolatos dolgokat. Ezek lefektetett dolgok, hogy mit lehet vizsgálni. Erre figyeljünk, hogy ne olyan dolgokat kérjünk rajta számon, ami nem tartozik a kompetenciájába.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 452-457. oldalán megjelent szövege)