1990. év

 

Tehát ebben, azt hiszem, egyetértünk. A következő kérdés, ha ezt most politikailag és történelmileg nézzük, és jogilag ezekre a kérdésekre utalok. Egy: bennünket egy politikai megállapodás politikai értelemben köt. A három párt között létrejött egy megállapodás, ami a három frakció megegyezése alapján bele is került egy koncepcióba. Ezt senki a három párt közül nem vitatja, hiszen a három párt parlamenti frakciója együttesen fogalmazta meg. Ezt szeretném egyszer leszögezni. A második: az, hogy termelés vonatkozásában politikailag, struktúraváltozásban a farmergazdaság felé megyünk, ez egy átmeneti idő, ez az egész ország átalakulásának a része, úgy gondolom, ezt se vonta senki kétségbe a Minisztertanácsban, mindenki ebbe az irányba képzeli el a fejlődést. De, hogy ez milyen ütemben megy, ez attól függ, hogy milyen hitelek állnak rendelkezésre, milyen a vállalkozói kedv, és ez nem közvetlenül függ össze az eredeti tulajdonosréteggel. Tehát ez a struktúraváltozás, ez egy általános privatizációs kérdés A harmadik: milyen politikai hatása van, kikre terjed ki, melyik réteg a nagyobb, a tulajdonosi vagy a nem tulajdonosi, ezt nem tudjuk most megítélni. Elköteleztük magunkat amellett, hogy lehetővé teszszük elvileg ezt a kérdést. Ebben sincs, úgy gondolom, vita a három koalíciós párt között. És most jön a negyedik. Egyet nem kerülhetünk meg, nem lévén forradalom, ezért nem lehet forradalmi átalakulás. Jelenleg hatályos jogszabályokkal ellentétes törvényjavaslatot nem tudunk beterjeszteni, és a miniszterek és a Kormány kutya kötelessége a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek és a hatályos alkotmánynak megfelelően a törvényeket előkészíteni. Tehát ez vonatkozik a Kormányra. Két lehetőség van. A Kormány vagy alkotmánymódosítást kezdeményez, vagy a hatályban lévő jogszabályoknál alkotmányértelmezést kér az Alkotmánybíróságtól, és ebben a formában cselekszik. Annyi információt tehetek hozzá, hogy a Fidesz és az SZDSZ már kidolgozta ezt, és erre a lépésre már felkészült. Tehát nekünk nincs időnk erre. Ha nem tesszük meg azonnal ezt a lépést a parlament összeülése előtt, vagyis az ő törvényjavaslatuk beterjesztése előtt, akkor mérhetetlen presztízsveszteséget szenved mind a három koalíciós párt és mind a Kormány. Ezért a következő lehetőségünk van: az egyik, amit meg kell csinálni, hogy a kormány­előterjesztés keretében ki­emeljük azokat a pontokat, amelyek feltételezhetően alkotmánysértőek. Ezeket kormányként beterjesztjük, szinte már holnap, az Alkotmánybírósághoz. Szimbolikusan az MDF, kereszténydemokrata, kisgazda képviselők együttesen, mert csak így tudjuk a presztízsveszteséget elkerülni, mivel együttesen hozták a kompromisszumos törvényjavaslatot, ezért együttesen beterjesztik 50 aláírással még az SZDSZ és a Fidesz előtt az Alkotmánybíróságra. Ezzel nincs külön időveszteség, és ezzel nincs politikai veszteség sem, mert a szándék egyértelmű, ha nem akarnánk csinálni, akkor nem terjesztenénk be. Na most, a második menetben a képviselőcsoportoknak el kell dönteni, hogy a Kormány az értelmezési kérdésével előterjessze­e a parlamentben, vagy legalább a három frakció részére, ugyanis, ha nem tudunk mást tenni, akkor a parlament asztalára le kell tennünk. Tehát a három frakció azonnal kérje az Alkotmányjogi Bizottságnál az értelmezést. Ez egy másik lehetőség. És a harmadik lehetőség, még egy van: hogy ugyanezeket a pontokat, amelyeknél feltételezzük, ha erről meg vagyunk győződve, hogy alkotmánysértőek, ezeket kiemelve, ugyanúgy, mint ahogy az önkormányzati törvénynél történt, alkotmánymódosításként terjesztjük be.

 

 

Tehát az alkotmánymódosítást nem kérhetjük. Tehát ez kizárva. Első menet is, akkor csak reánk marad. Ennek megfelelően a Kormány a legsürgősebben értelmezést kér, tehát ez az első lépés, amit meg kell tennünk, mert ha ezt nem teszszük meg, akkor a már készülő ellenzéki lépést nem tudjuk presztízsszempontból sem kivédeni. Második kérdés, hogy ezt az alkotmányértelmezési kormánykérést kiegészítsük­e a parlament összehívása pillanatában a három frakció kérésével. Ez egy kérdés, ami megfontolandó. 

 

 

Ha én most jól értem, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a privatizációs törvénynek,? illetve egy általános törvénynek kellene megelőznie a földtörvényt. Tulajdonképpen a földtörvénynek ez az alkotmányjogi csapdája, amiben most benne vagyunk. Akárhogy nézem, csapda ez. Ez csak úgy lenne feloldható, ha egy olyan törvényjavaslatot tudnánk beterjeszteni, amelyik ezt a kérdést rendezi, vagyis, ha egy kártalanítási törvényt nyújtanánk be. Ez a kártalanítási törvényjavaslat a következőt mondaná a lehetséges legrövidebb normaszöveggel: minden magántulajdonban ekkortól esett sérelmet kártalanítani kívánunk. Tehát kimondjuk a kártalanítás alapelvét. A kártalanítás azt jelenti, hogy kártalanítjuk a volt tulajdonost. Föld esetén, ha helyben lakik, és alaptevékenységet folytat, természetben történő visszaadása történik a megfelelő terhekkel, nagyon parasztian megfogalmazva. Minden egyéb vonatkozásban pedig arányában kártalanítjuk, nem értékében, hanem értékpapírban kártalanítjuk. Ebben az esetben ki kell terjeszteni a kártalanítást azokra is, akik nem alaptevékenységet folytatnak a földnél, ugyanis csak akkor érzem ezt jogszerűnek. Akkor azt mondjuk, hogy aki nem jelentkezik a földjéért, tehát nem kívánja a földjét mint alaptevékenységet folytató, akkor ezt a kártalanítást meg kell adni ezeknek is a földjük után. Azaz a kártalanítás alapelve Magyarországon azt jelenti, hogy globálisan kártalanítok ettől és ettől minden magyarországi tulajdonsérelmet értékpapírban, arányosan. Ezen belül a mezőgazdasági alaptevékenységet folytatóknál a föld esetében természetbeni visszaadást teszek lehetővé. Úgy gondolom, hogy akkor ez az egyetlen megoldás, amit követhet akkor a földtörvény közvetlenül. Akkor csak így lehet.

 

 

Az Alkotmány nem ismer szövetkezeti tulajdont, vagy ismer? Az Al­kotmány és az újabb jogfelfogás nem ismer közbülső tulajdonformát, csak köz­ vagy magántulajdont, és ami nem tekinthető köztulajdonnak, az magántulajdon. A szövetkezetek? összessége és tulajdona is ez. Az Alkotmány tehát kiszűrte azt a lehető­séget, hogy szövetkezeti tulajdon legyen. Tehát ezt már eleve így kell venni, mert különben alkotmányjogilag ellentétes.

 

 

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 150 Mrd forint hiteltartozást halmoztak fel. Ha a termelőszövetkezetek eszközállományából a legértékesebbnek tekinthető termőföld tehermentesen kikerül, akkor a hitel­visszafizetésnek meg­szűnik a fedezete, illetve a legfőbb forrása. Minthogy lehetetlen meghatározni azt a pontot, amikor egy csökkenő vagyonhalmaz még adósságszolgálatra képesnek minősül, így a földek visszaadása csakis az adósság arányos átvállalásával képzelhető el. Ha még az államadósság egy részét is ráterhelnénk a földre, ami jogos lenne, hisz az adósságállomány azt az évek során is felhalmozott hiányt is tartalmazza, ami részben a mezőgazdasági támogatások következménye, akkor oda jutunk, hogy helyesebb minden földigénylőnek eladni, nem pedig visszaadni a földjét, hiszen az így befolyt ellenértékből törleszthetők az adósságok. Még itt van az adózás és a természetbeni reprivatizáció kérdéséről a jogi szakvéleménye a Nemzeti Banknak. Ne­kem kötelességem minden információt elmondani. tehát megint csak teoretikusan tudom ezt megfogalmazni. Ha elképzelem a Lenin Tsz­t ugye? A Lenin Tsz­ben adva van 5000 hektár föld, és adva van egy bizonyos felszerelés-, állatállomány stb. Ez a Tsz felvett, nem tudom én, 20 millió vagy 30 millió forintot, ami most az adóssága, akkor a 30 milliós adósság az adott Tsz-re, annak tagságára kivetítve jelentkezik, vagyis a földre és az eszközállományra. Akkor azt lehet mondani, hogy a földterületre az adósságállomány ekkora összeg, az eszközre vonatkozóan pedig ez ekkora. Akkor azt mondják, hogy a 10 hektárra az adósságállomány – hasból mondom – 20 ezer forint. Ebben az esetben az adott 10 hektár föld az adott Tsz-ben 20 ezer forint átvállalásával válik olyanná, hogy nem támadható meg az Alkotmánybíróságnál, hogy mással akarja megfizettetni az adósságát. Ha jól értelmezem. Hát úgy látom, hogy akkor a témát kimerítettük. Következik a kérdés, hogy milyen állásfoglalásra kerüljön sor? Egy: az világos, hogy ebben a formában nem tudjuk a törvényterve­zetet jóváhagyni, illetve nem tudjuk parlament elé terjeszteni. További kérdés, hogy az elhangzott javaslat szerint kérdés formájában forduljunk-e Alkotmánybírósághoz, vagy a törvényjavaslatot először a Kormány Gazdasági Bizottsága stb. saját kebelén belül, vagy egy külön ad hoc bizottság vizsgálja meg, és szűrje ki az alkotmányellenesnek vélt részeket, vagyis egy korrekciós javaslat készüljön, és addig nem kerülhet a parlament elé. Ez a kérdésem. Alkotmánybírósági értelmezést ki javasol? Kettő, akkor ez nem került megszavazásra. Ki küldené a Gazdasági Kabinet elé, megerősítve a Gazdasági Kabinetet jogászokkal? Tehát inkább a Gazdasági Kabinethez utaljuk azért, hogy összhangban legyen mind a privatizációs törvénnyel, mind ezekkel. Tehát a Gazdasági Kabinet gondoskodik arról, hogy a megfelelő jogászokkal stb. kiegészülve az egészet újratárgyalja, és megvizsgálja azokat a pontokat, ahol erre szükség van. Kik fogadják el, hogy Gazdasági Kabinet elé utaljuk? Azt hiszem, hogy az ellenszavazatot kérdezem csak. Egy ellenszavazat, tehát ez elfogadva,