1991. év

(Kajdi József, a MEH közigazgatási államtitkára elmondja, hogy a kitüntetések adományozása körüli káosz indokolja azt, hogy az adományozás koordinálására jöjjön létre egy ilyen bizottság.)

Na most ez természetesen nem érinti a minisztereknek a kitüntetések adományozására vonatkozó javaslati, előterjesztési lehetőségét. Erre csak azért van szükség, hogy ne legyen még egyszer olyan szituáció, mint ami most volt. Itt valamilyen koordinációra van szükség, mert elképesztő volt most október 23–a előtt, ami ezen a téren érvényesült. Mérlegelési lehetőség sem volt. Tehát kormánytagokból legyen egy bizottság, amelyik a javaslatokat megtárgyalja, és azok így kerüljenek végül is döntésre. Itt egyszerűen mindenhonnan küldték a nevek tömegét, amit senki nem tudott megindokolni, hogy ki ő, miért is lenne méltó a kitüntetésre. Akinek eszébe jutott, amerre utazott, és ott találkozott egy magyarral, és utána azt mondta, hogy az egy nagyon fontos magyar, adjunk neki középkeresztet gyémántokkal. Ilyen nem lehet. Az elnök urat is le kell beszélnünk arról a gyakorlatról, hogy mindenhova akar vinni magával egy-egy kitüntetést átadni. De ezt nem lehet, nem szokás minden
látogatásnál kitüntetéseket adni, ez egy kivételes dolog. Nem lehet végigjárni mondjuk Latin-Amerikát, és adni mindenhol valakinek egy kitüntetést.

(Kérdésként merül fel, hogy mikor lehessen adni kitüntetést, vagyis a miniszterek mikor tehetnek erre javaslatot?)

Szerintem kitüntetést lehessen adni általában mind a három alkalommal, vagyis március 15–én, augusztus 20–án és október 23–án, továbbá lehessen esetenként közben is adni, elsősorban külföldieknek.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 673. oldalán megjelent szövege)