Az 1991. augusztus 1-jei kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a tankönyv- és jegyzetkiadás állami támogatásával és a tankönyvek és jegyzetek terjesztésével kapcsolatban
(Kálmán Attila, a művelődési és közoktatási tárca politikai államtitkára ismerteti, hogy a koncepcióban megfogalmazott legfontosabb cél az, hogy meg kell szüntetni a szabadverseny érdekében a Tankönyvkiadó monopolhelyzetét, ami a diákokat és a szüleiket együttvéve 3,5 millió embert érint, ugyanis jelenleg a tankönyvek előállítása költségének háromnegyedét fizeti az állam, egynegyedét a szülők. Az előállítási költségek növekedése és a szabadverseny miatt ezen változtatni szükséges, ezért a nagy kérdés, hogy az állam a költségeknek hányad részét vállalja.)
Miután elvileg elhangzott pár szó itt a tankönyvkérdésről, kis országok egyetemein, Nyugaton, például a skandináv országokban bizonyos tankönyveket egyszerűen angol nyelven adnak ki, és egyszerűen ezzel kényszerítik az egyetemi hallgatókat nyelvtanulásra. Például a dán közgazdasági karon vagy orvosi egyetemen angol tankönyveket használnak. Ez az egyik, hogy ezt is figyelembe kell venni. A másik, valóban itt felmerül a kérdés, hogy a mai nyomdatechnika mellett egy jegyzet csak arra szolgál, hogy minden évben újra lehessen csinálni, és ezzel ez megfelelő honoráriumlehetőséget nyújt. Nincs lényeges különbség a mai nyomdai eljárások mellett egy tankönyv és egy jegyzet között, ha valaki ezt reálisan nézi. A következő, ami fontos szempont kell, hogy legyen, a tankönyveket sohasem szabad ív szerint fizetni. Erre már a Horthy-érában rájöttek. Volt egy külön Tankönyvügyi Bizottság. Ezt lehet, hogy már elmondtam, de ennek a bizottságnak az Országos Levéltárban 1956-ban égett el az anyaga. Tehát régen fordítva kapták a honoráriumot a szerzők, mennél rövidebb volt egy tankönyv, és persze ha jó volt, annál magasabb összeget kapott érte honoráriumként. Ha viszont hosszú volt a tankönyv, akkor keveset. Ezeket mind figyelembe kell venni, ha mi tankönyvekről beszélünk. Nem akarom tovább mondani, mert ez elvi kérdés.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 650. oldalán megjelent szövege)
