1992. év

(Boross Péter belügyminiszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a tárcaegyeztetések során már csak a kisebbségi önkormányzat kérdésével kapcsolatban maradt fenn a vita.)

Egy kérdésem lenne még, ragadjuk meg a Hivatal elnökének jelenlétét kizárólag tájékoztatási céllal, különösebb kötelezettség nélkül. Miután ugye Hambuch Géza külföldön 220 ezer németről beszélt és a súlyos elnyomásukról, szeretném megkérdezni – most reálisan –, hogy körülbelül mik az arányok, hogy tudjuk. Emiatt az egyesületi kérdés egyik legsúlyosabb problémája – ha az egyesülési jogból indulunk ki –, hogy nincs kontroll-lehetőség erre. Ez az egy érv. Nagyon sok mindenben Balsai István igazságügy-miniszter úrnak az előadását nagy megértéssel hallgattam, de ez a kulcskérdés, az egyesületi jog, mert az a nemzetiségi szervezetek konzerválását és megerősítését jelentheti adott esetben, és ezért nincs igazi kontrolllehetőség. Ténylegesen a magyarországi arányszámukat tekintve a nemzetiségek lehetnek többen, nekem ez semmi gondot nem jelent, és nem vagyok az asszimiláció elősegítésének a híve sem. Ezek természetes folyamatok, hogy ki hogy dönt stb., nem is részletezem. De kérdezem, hogy érzékelje a tisztelt Kormány, hogy reális becslések alapján ma például mennyi horvát van Magyarországon – nyilván nem a menekülteket értve ez alatt –, tehát akik horvát öntudattal, horvát nyelvismerettel, potenciális horvátok egy nemzetiségi törvény esetén? Mennyi?

(Wolfart János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke szerint ez az a kérdés, amit ma Magyarországon senki nem tud megválaszolni, mert háromféle adatsor van, ezért a németeket sem lehet pontosan megmondani.)

Ez mennyire jogszerű? Szóval minden következmény nélkül, tájékoztató jelleggel. Lehetetlennek tartom, hogy akik a Nemzetiségi és Kisebbségi Hivatalban ülnek vagy az élén állnak, hogy ne legyen magánvéleményük, hogy mennyire saccolják!

(Wolfart János véleménye szerint aktív német ebben az országban 100 ezernél nem lehet több, és szlovákból ma már a szlovák vezetők 60-80 ezret mondanak becsült számnak.)

Tehát akkor 100 ezer körülire vehetjük a németeket, 60 ezerre a szlovákokat. Van annyi?

(Wolfart János szerint a fele annak a becsült számnak.)

Én tegnap hosszan méltattam szarvason a szlovákokat, és senki nem volt ott, aki ezt értékelte volna. Horvát?

(Wolfart János szerint a horvátoknál ugyanígy, a becsült 80 ezernek a fele, 40 ezer.)

Ezek olyan számok, amiben a nagyvárosokba költözött és Budapesten élő, de mondjuk szlovák öntudattal rendelkezőket is beleszámítjuk gyakorlatilag?

(A válasz: Igen.)

Mert ha a falvakat vennénk, ahol homogén – bár ma már ilyen nemigen van, de –, tehát ahol legalábbis helyben etnikai közösségként jelentkezik, én meg merem kockáztatni azt, hogy német nincs 60 ezernél több a falvakban, és horvát se. Na, de ez a probléma az egyesületi jognál. Szóval nem tudjuk e pillanatban a pontos számokat. Amikor a jégverés volt, elmentem a román falvakba, hogy gesztust tegyünk, senki nem tudott románul Biharban, abban a faluban. Szóval ez a probléma. Nem örömmel mondom ezt, hanem hogy tényleg egy hazugságtömeg, amit ezek az egyesületek itt csináltak. Román az mennyi van?

(Wolfart János szerint a 25 ezer becsült számnak a negyede.)

Hát körülbelül 5 ezer körül. Szerb?

(Wolfart János szerint a szerbek 5 ezerre becsülik magukat, de itt az osztó 2 lehet. Mert azért az ortodox egyház jóvoltából ők megőrizték anyanyelvüket és öntudatosak.)

Igen, hát Pesten is van egy rész, Szentendrén is van néhány család.

(Wolfart János szerint még Szeged környékén néhány községben. A szlovének 5 ezerre becsülik magukat, náluk 3-as osztóval lehet dolgozni. 8-10 településen kompakt laknak Szentgotthárd környékén. Tehát ők 3 ezren vannak.)

Na, most itt van egy elvi kérdés, amit azért szeretnék megemlíteni. Ne kodifikáljunk mi olyat a magyar törvényben, hogy ukrán, legfeljebb fordítva tegyük, hogy ruszin és zárójelben az ukránt. Amikor a ruszinok nem tekintik magukat ukránnak, akkor mi miért akceptáljuk? És nem is azok. Ha azt írjuk, hogy ruszin, és zárójelbe tesszük az ukránt, akkor ebből az következik, hogy aki magát ukránnak érzi mint ruszin, az is ott van. Hát miért ruszin? Ez a magyar szó rá. Mindenképpen ruszint kell nekünk használni, és az ukrán az zárójelbe. Na, most akkor ehhez menynyi lenne a ruszin a mai Magyarországon?

(Boross Péter szerint három falura való.)

Én egy szemléletet elfogadok, mégpedig azt, hogy az 1910-es népszámlálás alapján a Kárpát-medencében milyen népek éltek. Most itt tudomásul veszem a javaslatot a lengyelekre, bolgárokra, görögökre is, mert mindig éltek a kárpát-medencében. Tehát ezek, ha úgy tetszik, századokon keresztül őshonos népek a Kárpát-medencén, vagy legalábbis a peremterületeken. Úgyhogy ezt el lehet fogadni, tehát ha ezt a felsorolást csináljuk. De lengyel mennyi van, 3 ezer?

(Wolfart János szerint a lengyelek többre tartják magukat, de a lengyelek nem nemzetiségként kívánják megélni ezt.)

Kőbányán voltak a Sörgyárban. Bolgárok?

(Wolfart János szerint ők 3 ezren vannak.)

Görög mennyi maradt itt? Két és fél ezer görög maradt? Ez a Beloiannisz-féle??

(Wolfart János: Igen, igen.)

Azért mondtam, hogy elvileg a görögöket el lehet fogadni, mert a Tabánban is voltak görög családok, úgyhogy Szentendrén is. Görög Kancsó, úgy van. Na, kérem szépen, akkor ezt rögzítettük. Hát körülbelül ez a reális kép. Most ezzel a reális képpel szemben, ha egyesületeket alakítanak, akkor négy-ötszörös számot mondanak, körülbelül úgy számolva, hogy a kitelepítések után mennyien maradtak, mint hogyha utána senki nem vándorolt volna ki. Hát pont a németségből a disszidálások – már maguk automatikusan – a kitelepítéstől függetlenül óriásivá tették a disszidálási arányszámot.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter a nemzetiségeknek a magyar közoktatásban való részvételével kapcsolatban veti fel, hogy ha egy horvát faluban már 8 magyar anyanyelvű oktatást kérő szülő van, tehát 8 gyerek, akkor ott ugyanúgy kisebbségi iskolát kell felállítani, mint hogyha fordítva, egy magyar községben 8 szerb kérne anyanyelvi iskolát.)

Itt a félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, ami az oktatásnál felmerült. Szóval azért, ha ez úgy merül fel ugye ebben a törvénytervezetben, ha 8-nál több ilyen gyerek van, akkor vagy osztályt – nem iskolát –, vagy csoportot kell létrehozni. Tehát nem kell iskolát. […] Én most egyelőre csak hozzászólok, hogy pontos legyen a szöveg. A másik dolog pedig, hogy kisebbségnél azt mindenképpen biztosítani kell, mert az eladhatatlan lenne, hogy teoretikusan, teszem azt, elhatározza az Ormánságban? egy elcigányosodott magyar falu, hogy ezentúl ők cigány nyelven fognak társalogni. Semmi körülmények között az nem merülhet föl, hogy akármilyen faluban, ugyanannyi jog ne illesse meg helyi viszonylatban a magyar lakosságot, és hogy ők is ne alkothassanak magyar nyelvű osztályt vagy csoportot. A következő, harmadik kérdés az önkormányzat és az állam viszonya, amit azért tisztázni kell, hogy úgy ne merülhessen föl a kérdés, hogy aki német nyelvű iskolátnyit, akkor azt átveszi az állam, vagyis átveszi az önkormányzattól annak a fenntartását. Tehát azért – mondjuk – ennek a pontos megfogalmazását tisztázni kell, vagyis az államsegély kérdését, vagy egyebet.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 703-706. oldalán megjelent szövege)