1992. év

 

 

Bevezetésül annyit szeretnék mondani, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díj előterjesztésnek a szabályai szerint különböző személyek, társadalmi szervezetek és mások előkészítése után minden ágazatra, műfajra albizottságok készítették elő az anyagot. 107 személyi javaslat érkezett, és e 107 személyi javaslatból előzetes elvi megállapodás alapján összesen Széchenyi- és Kossuth-díjat maximum 30-ban határoztuk meg. Tavaly 26-ot adtunk ki. Na most az elvi megállapodás mellett még el kell mondanom, hogy az albizottságok nemcsak kiválogatták, hanem utána rangsorolták is a javaslatokat. Szeretném leszögezni, hogy a főbizottság szavazattöbbséggel dönt ezekben a kérdésekben, és a főbizottság döntése alapján készült el ez az anyag. Szeretném azt is megjegyezni, hogy demokratikusan, nem a tekintélyelvűség alapján történt az elnöklésem az esetek nagy részében, és nem is értek egyet valamennyi javaslattal. Főleg nem értek egyet az Írószövetség által történt előterjesztésekkel, de egyszerűen nem terjesztettek elő olyan személyeket, illetőleg nem szerepeltek olyan személyek a javaslatokban, akikkel egyet tudtam volna érteni. Az egész Kossuth- és Széchenyi-díj odaítélésével kapcsolatban olyan lobbizási rendszer vált világossá számomra a főbizottsági ülésen is, hogy tulajdonképpen nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi lenne a helyes megoldás, de egyszerűen az egymásról ítélkező bizottsági tagok és már az ajánló szervezetek is – mondom az Írószövetség stb. – úgy terjesztik elő a javaslatukat, hogy egyszerűen a válogatási lehetőség ilyen. Tavaly az írószövetségi javaslatokban még szerepeltek néhányan az addig ki nem tüntetettek közül, például Tatay Sándor, Takáts Gyula és mások, tehát olyan elhanyagolt személyek, aminek köszönhetően legalább mód volt arra, hogy válogatni lehetetett a hátrább soroltak közül. Vagy például a színészeknél. Egyszerűen most az albizottsági javaslatok is olyanok voltak, hogy néhány esetben szinte elvi kérdéseket, elvi döntéseket kellett előzetesen hozni. Ilyen elvi döntés volt például az, hogy senki nem kap sem Széchenyi-, sem Kossuth-nagydíjat, ami 1,5 millió? Hiszen olyan személyek voltak a nagydíjnak a kitüntetettjei, mint Kodály Zoltán és mások. Tehát, ha ennek tekintélyét meg akarjuk őrizni, akkor tényleg kellően mérlegelni kell. Volt olyan jószándékú, életrajzi lexikonokban nem szereplő személy is például nagydíjra előterjesztve, továbbá olyan, az átlagember számára egyáltalán nem ismert személyek is. A nagydíj azért mégis olyan, hogy egy átlagos magyar értelmiséginek azt tudnia kell, hogy aki kapja, az kicsoda, valamint azt is, hogy a nagydíj végül is milyen díj, amit például Illyés Gyula vagy Németh László sem kapott meg. Szóval, ha meg akarjuk őrizni ennek a jelentőségét és elvi értékét is, akkor nagyon körültekintően szabad csak ennek adományozásáról dönteni. Úgyhogy ezért én most azt javasoltam, hogy ne adjuk ki. Ezért nem kerül kiadásra most a nagydíj. A másik kérdés, olyan is volt a javasoltak között, akiket az albizottságok csak a 4. helyen javasoltak. A másik, ami itt felvetődött, és ahol szintén egy elvi döntés történt, hogy ne legyen ez az oroszos szisztéma, hogy kétszeres, háromszoros Kossuth-díjas valaki. Tehát kimondtuk azt, hogy fokozatban nagydíjat kaphat az, aki …, de most nincs, aki kapjon, aki már Kossuth-díjat kapott. Ha valakiről tényleg úgy ítélik meg az elkövetkező időszakban, hogy nagydíjra jogosult, akkor kaphat olyan személy is, aki már Kossuth-díjas volt, de csak egy újabb alkotás miatt, vagy Széchenyi-nagydíjat, egy újabb életműszakasz után. A másik, amit kimondtunk, hogy aktív országgyűlési képviselő ne kapjon. Már korábban azt kimondták, hogy miniszter ne kapjon, vagy aktív politikus a politikusi időszakra vonatkozólag. Ezzel analóg az, hogy akkor ne kapjon az országgyűlési képviselő sem, amíg képviselő. Ugyanis ellenzéki képviselőre is volt előterjesztett javaslat, sőt még kormánypártira is. Ha kormánypárti kap, akkor nem kell kommentálnom, hogy mi lenne a reakció. Ha pedig ellenzéki kap, de a kormánypárti nem, akkor pedig mi következett volna ebből. Tehát egy aktív politikus, aki miniszter vagy politikai államtitkár, vagy országgyűlési képviselő ne abban az időben kapja, amikor aktívan politizál. Mi volt még elvi jellegű? Tehát, hogy ne legyen kétszeres, csak ha fokozatbeli a teljesítmény, továbbá természetesen a főbizottságok tagjai se kapjanak, akik itt szavaztak, valamint az albizottságok elnökei sem, ugyanis két albizottság elnöke is fel volt terjesztve. Az illetők addig kimentek az albizottság üléséről, amíg őket felterjesztették, amíg szavaztak róluk. Ezek a döntések mind nagy szótöbbséggel születtek meg. Nincs tehát most nagydíj. Na most még egy, ami ebből egy tanulság volt számunkra a szavazásoknál és egyéb helyeken. Ha a Kossuth- és Széchenyi-díjnak meg akarjuk az anomáliáit szüntetni, akkor arról kell gondoskodnunk, hogy megfelelő szervezetek, szakmai szervezetek, adott esetben egy orvosszövetség, vagy bármilyen más társaságok vagy tudományos társaságok tegyenek javaslatot személyekre az I. fokozatban. itt nem lehet már korrigálni a hibákat, hanem lent kell kezdeni, tehát hogy egyáltalán belekerüljön-e valaki a jelöltek közé. Most a 107 név esetében úgy csináltuk, hogy a bizottságon keresztül újraszavaztatásokkal legalább azokat vettünk előre, ahol nyilvánvaló kizáró okot nem találtunk. Mondom, a legsúlyosabbnak az Írószövetségnek a javaslatát tartottam, és az Írószövetség javaslatából, akit még preferáltak, az csak Hubay Miklós volt, akit még Cseres Tibor még külön is javasolt. Bár Hubay Miklós sem tartozik azok közé, aki most valamilyen nagy alkotást tett volna. Szóval nagyon nehéz ülés volt ebből a szempontból, és nagyon nehéz is volt érvényesíteni az objektív szempontokat is. Mindenesetre ezek, az anyagban szereplő személyek mind olyanok, akiket a bizottság tagjai az albizottságok véleménye alapján számos esetben azt felülvizsgálva, de az előterjesztettekből kiválasztottak. Erre utaltam, hogy rendkívül rosszul volt előkészítve, és ez a tárcákra is vonatkozik. Nem nekem kell tudni itt az utolsó tíz percben, hogy melyik gépészmérnök, vagy hogy nincs színész. Tavaly például nem volt senki képviselője a színművészet területének, bár tavaly nagyon jó döntést lehetett hozni Tordy Géza és Szabó Sándor kitüntetésével.

 

 

Mensáros kapott a ’80-as években Kossuth-díjat. Megnéztük. Ők is kaptak. Ezek a nagy nevek kaptak. Szóval olyan, az előterjesztett személyeknél volt a Bánsági. A Bánságit az ülésen terjesztette elő a Szabó, valamint Tábori Nórát és ezt a Horváthot, aki epizódszínész, de azt legalább mindig jól megcsinálta. A hivatalos javaslatban fel sem merült a nevük. Végignéztük ezeket, szóval egyszerűen nem terjesztettek elő. A mechanizmus úgy működik, hogy már az albizottság elé nem jönnek nevek, és az albizottság azután már nem tud erről dönteni. Továbbá szeretném a Kormány figyelmét felhívni, hogy a kitüntetések, a holtak előléptetése és más esetekben is nagyon sokszor formálisak a miniszteri előterjesztések. Ugyanez érvényes a Kossuth-díj és Széchenyi-díjra is, szóval ezt kérem megfontolni. Nekem nagyon nehéz a helyzetem akkor, ha egy miniszter előterjesztésére jön egy ilyen javaslat. Meg vagyok győződve, hogy száz akta között írta alá a miniszter. Szóval kitüntetéseknél is tömegével jönnek olyanok, amiket itt kell megakasztani. Nem beszélve arról – előfordult már –, hogy posztumusz előléptetett vezérőrnagyot posztumusz altábornaggyá léptetnénk elő, szóval halálában is még léptetünk elő a halála 30. évfordulóján vezérőrnaggyá, a halála 35. évfordulóján altábornaggyá valakit. Szóval azért mégiscsak a halottak ne emelkedjenek. Elég, ha egyszer kitüntetjük az illetőt, de még az életében. Szóval nagyon kérem, hogy a kitüntetések súlyára ügyeljünk. Ha állam- és kormányfőknek adunk egy magas kitüntetést, Magyarországon például a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, akkor már egyesek elhúzzák a szájukat. A tisztikereszt, kérem szépen, a Horthy-érában az államtitkári körig volt adható, vagyis csak a legmagasabb körökben lehetett tisztikeresztet kapni. Ma, ha megkapja egy negyedvonalú író a tisztikeresztet, akkor megjegyzi, hogy mit tisztikereszt, az semmi. Így nem lehet. A kitüntetések hierarchiájában mégis valamit el kell tudnunk érni. 

 

 

Kérem szépen, most visszatérve a Kossuth- és Széchenyi-díj kérdésére. Most itt van egy lehetősége a Kormánynak, ha indokoltnak tartja, mégpedig az, hogy visszaállítja a bizottság eredeti javaslatát, és Babarczyt kihúzza. Így dönt a Kormány? Kérem, máris megtörtént. Akkor ezt közölni kell a bizottság tagjaival. Szeretném például még a következőt megemlíteni. A főbizottság tárgyalásakor egyetlen közgazdász nem volt előterjesztve, egyetlen közgazdász sem. Meglepő számomra, hogy Széchenyi-díjra Magyarországon egyetlen közgazdászt nem tudtak előállítani, javasolni. Ez a magyar közgazdász-társadalomra nézve is jellemző. Egyébként én nagyon sok jelöltet nem akartam, és néhány helyen hozzájárultam, hogy módosítsanak a körön belül, amit lehetett, de a teljes bizottsággal szemben nem lehetett menni. Például az írók közül Ágh Istvánt támogattam volna, aki hátrébb sorolva szerepelt, de maga Cseres, a jelen lévő főbizottsági írószövetségi tag nem támogatott benne, akitől egyébként elvártam volna, mondjuk, hogy támogasson. A humán vonal egyébként nagyon gyatrán volt előkészítve. Voltak olyan javaslatok, ahol tényleg semmiféle indokot nem tudtak mondani, a rákérdezésre nem volt életmű, vagy nem volt egyáltalán semmilyen munkásság. Van-e még valakinek, vagy valaki tud-e legalább valami jót vagy rosszat mondani ehhez? 

 

 

Kérem szépen, én ez alapján a következő javaslatot teszem. Ha megérjük, a legközelebbinél az albizottsági előterjesztéseket, majd a Kormány tagjai nézzék meg. Nem az utolsó pillanatban, tehát ezt úgy kell megszervezni, hogy amikor az albizottsági rangsorolások megvannak, akkor nézze meg a Kormány, és akkor egy más háttérrel tudom adott esetben én is képviselni a javaslatokat. Így számos esetben csak a saját ízlésemre és ismereteimre voltam hagyatkozva, hogy a kizárásra megtaláljam a technikát. Fontos például ebben a határon túli magyarság képviselete is, hogy mindig bekerüljenek olyanok is, főleg írók és művészek. A döntésnél volt még egy szempont, hogy valaki egy vagy másfél éven belül kapott egész magas kitüntetést, akkor most őt kivettük a javasoltak közül. Az a kérésem, hogy a tárcák előre gondoskodjanak a javaslatokról. Még azt sem tartanám rossznak, ha már most, év közben valamilyen olyan mű megjelenik, vagy olyan személy, akit méltónak gondolnak erre akár a műszaki tudományok területén, vagy például közgazdászt. Mondjatok most egy közgazdászt, nem a Kormányon belül, kit kellett volna? 

 

 

Jó, nem akarom most ezt fokozni, csak felvetem a kérdést, hogy ilyen problémákkal álltunk ott, hogy nem volt senki, aki egy közgazdászt tudott volna mondani. Nem tudom, talán ez a korral jár, vagy a mai időknek egy bizonyos fokú sajátossága, vagy ahogy Ady mondta: „a szocializmus itt van, itt jár közöttünk”, ezért mindenütt a középszer uralkodik. Szóval, biztos, hogy valami történt. Dehát azért tíz évvel vagy tizenöt évvel ezelőtt mindenkinek eszébe jutott bármilyen szakmáról valaki, mindjárt tudott, még a laikus is, rögtön tudott mondani orvost, állatorvost a Manningertől kezdve. Ma nincsenek evidenciák.

 

 

 

Egy pillanat. Azt kérem, hogy a kisebbségi törvényben legyen egy olyan, hogy megőrizzük a felsorolást, de legyen egy olyan paragrafus is, amiben szerepel minden olyan nemzeti kisebbség, amelyeket a két bilaterális szerződés keretében Magyarország elismer. Nem kell megnevezni őket, de ebbe beletartozik például a magyar–ukrán szerződés. Egyébként azért csodálkozom a cigányokon, mert én akkor, amikor itt voltak, feltettem az ezzel kapcsolatos kérdést. Azt mondtam, hogy Magyarország minden további nélkül elismer olyan nemzetiséget, amely anyanemzetet kíván. A cigányoktól azt kérdeztem, akarnak-e indiai nemzetiség lenni, mert lehetnek. Tiltakoztak, ezért ezt most nem értem. Nekem az a véleményem, hogy egy ilyen módosítással nekünk vállalni kell, hogy benyújtjuk a parlament elé a kisebbségi törvényt és a választójogi törvényben a vonatkozó részt, mert erről már volt szó, hogy a két cédulával történő választásnál ugye a második cédula a nemzetiségi, mert ezt nem így fogják kérdezni, hanem hogy mi van a parlamenti képviseletével a nemzetiségnek. A választójogi törvény módosítását egyidejűleg be kell terjeszteni. Ha a kisebbségi törvénnyel együtt ezt nem terjesztjük be, akkor a külföldi hatása ennek egészen más, ezért ezt párhuzamosan meg kell csinálni, úgyhogy ennek együtt kell mennie.