1992. év

Aztán itt van még az igazságtétel, a III/III-as és egyéb ügyek, amelyekkel kapcsolatban az igazságügy-miniszter úr tájékoztatóját várjuk.

(Balsai István igazságügy-miniszter rövid tájékoztatást ad, hogy ezekkel a tárca hol tart.)

Igen, én is úgy látom, hogy a büntetőjogi része és az alkotmányjogi részei nagyon kényesek. Valamit pedig mindenképpen kell csinálnunk, de nem lesz könnyű. A másik dolog pedig, a kormányülésen megmondom, hogy ha a főben járó bűnök kérdésében és ebben a kérdésben nem tudunk eredményt elérni ebben a választási ciklusban, akkor sem értek egyet a különböző, nem tökéletesen bizonyítható III/III-as ügyeknek parlamenti országos botránnyá történő dagasztásával. Nem tudom, hogy milyen módját fogom választani, de természetesen a Kormány egyetértését fogom kérni. Viszont abszurdumnak tartom azt, hogy míg a gyilkosok és azok, akik itt elkövették a főben járó bűnöket, azok felelősségre nem vonhatók, hogy utána az én hazaérkezésemről írogató házfelügyelőt a nyilvántartása alapján érje joghátrány. Vagy azt az öreg képviselőt, aki esetleg, teszem azt, portásként valahol leadott valamit, vagy azt az egyetemi hallgatót, aki egy gyermeteg jelentést leírt a semmiről. Határozottan nem értek egyet, hogy ezeket az embereket érje hátrány, mialatt ezek futnak, az ’56 előtti ÁVH-sok. Már túl vannak a nyugdíjkorhatáron, a karhatalmisták elérték a legszebb nyugdíjkorhatárt, és tudjuk, mit csinálnak. Az SZT-tisztek szintén korengedménnyel nyugdíjba mentek. Azt a megzsarolt X ezer embert állítsuk pellengérre, akik közül tizenvalahány ezret bizonyára kiemeltek, akik az ő embereik voltak. Ebből csinálni egy ilyen cirkuszt, én ezt egyszerűen nem vagyok hajlandó megtenni. Mi bárkinek, bármilyen vizsgálatnak alávethetjük magunkat, ha akarjuk, de ezt erkölcsileg egyszerűen elképzelhetetlennek tartom. Egyébként ez a Stasi-ügy sem ment,? tehát Németországban és Csehszlovákiában sem ment a dolog. Hogy fest az, hogy most a harmadik villája van, teszem azt a Biszkunak, vagy mit tudom én, ezeknek a pofáknak, akik itt kötélre juttattak embereket, és mi ezeket békén hagyjuk? Ez nem Torgyán-kérdés. Szóval ez egy nagyon nehéz kérdés, már csak azért is, mert igenis kiemelték az SZDSZ iratait. Kiemelték, az egész Dunagatebotrány azért volt, hát végre mondjuk ezt ki.

(Valaki megjegyzi, hogy ezért is írnak ilyeneket Amerikában.)

Igen. És ekkor jönnek az ilyen hülye amerikai, ilyen jobboldali szövegek, hogy lepaktáltunk és titkos találkozások, megállapodások. Egy országban, ahol a Horn Gyula elmondhatja, hogy ott baktatott és karhatalmista volt ’57. májusig, és ettől még csak a szempillája se rezdül senkinek. Ahol nem veszi át a Torgyán a papírját, és ettől még csak nagyobb lesz. Hát mit akartok ebben az országban? Hát mit? És hát, ami ebből még megvan, kartonok és néhány jelentés. Nem tudom, mi a véleményetek, én csak a saját véleményemet mondom el. Szóval én ezt egy borzasztó dolognak tartom. És még egy, közjogilag. A választáskor nem állított feltételt a választójogi törvény, ez nem volt kérdés, nem volt feltétel. Egy megválasztott országgyűlési képviselő pedig már mentelmi jogot élvez, még akkor is, ha történetesen bizonyítható róla. Az a jobbik eset, ha van aláírás tőle, de ha nincs aláírás, csak egy karton, hogy mikor lépett szolgálatba, és meddig volt a szolgálatban. Mit bizonyít bíróság előtt ez? A parlamenti képviselőségét érinti? Tessék? Tudjuk, hogy ez egy szinte lehetetlen dolog. Kire terjesztjük ki? Most derült ki, hogy eddig a Baráth Etelénél a Kanyó volt a sajtófőnök, aki ÁVH-s százados volt, és te tűrted a Kanyót. Látod? ÁVH-s volt, akit kirúgtunk az Új Magyarországtól. Ő volt a sajtós. Szóval azért most csak a dilemmákat mondom, miközben ezek reális dilemmáik.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere szerint Baráth Etele legerősebb oldala sajátosan épp a sajtóval való jó kapcsolat volt. Lehetséges, hogy épp ennek köszönhetően.)

Kétségetek ne legyen, hogy a Berecznél vannak a Pártközpont iratai, természetesen nem nála a lakáson. A Párttörténeti Intézetben negyven darab irata van a Grósznak a működéséből. Szóval én azért azzal egyetértek, hogy legyen valami, de én amellett vagyok, hogy megfogható dolog legyen. Nem lehet olyan új Zétényi-törvény,? amelyik abba az irányba nyit, hogy ötvenezer ügy legyen, tehát abba az irányba nem mehetünk. Tehát kellően körül kell határolni, hogy végső soron, ha nem lehet bizonyítani, hogy mit csinált a pali, akkor kiállítanak neki egy papírt, hogy bizonyíthatatlan. De ha megnyitjuk a zsilipet, akkor ezt a bíróságok nem bírják el. Szóval megint, ha nem mérjük fel a hatását, hogy minek mekkora a hatása, hogy meddig megy, akkor az egész kezelhetetlenné válik. Az igazság az, hogy ráállt egy sínre a gondolkodásunk, és ezen a sínen nincs végiggondolva minden. Az világos, hogy valamit tenni kell, hiszen ez lett volna az értelme annak, hogy a főbenjáró bűnt bevezetjük, de a hazaárulásban mindig kétségem volt, ezt előre megmondtam, mert ezt gumitörvénynek fogják, mert mi a hazaárulás, mikor követ el ilyet? De hogy a főbenjáró, és ez a nagy bűne tulajdonképpen ennek, hogy ezt nem sikerült, mert ez lett volna a megoldás, hogy ami főbenjáró bűn, az beleesett volna. Most van még egy kérdés, ha az egész testületet alapul veszed, akkor jön a testületi probléma. Ha pedig csak a III/III-ast veszed, vagyis a hálózati ügynököt, akkor a hálózati ügynök mellett nem veszed bele a tartót, aki tartotta. Mondok egy abszurdumot. A pártközpont adminisztratív osztályvezetője irányította a hadsereget, a rendőrséget és az ÁVO-t.? Annak a vezetőjét, helyettesét, politikai munkatársait semmi nem terheli? Bármi lehet, képviselő is? Ő pártmunkás volt, a Pártközpont adminisztratív osztályvezetője adta ki az ukázt, még a miniszterhelyettes alá se tartozott a III/III-as részleg. Most ez a személy magas nyugdíjat élvez, pedig ő adta az ukázt a megfigyelésre. Azt az embert pedig meghurcolod, akit az előbb említett ember ukázára elvitt X, mit tudom én, orvost egy kórházból, és begyullasztotta, aki ennek hatására elmesélte neki, hogy mi volt, bár lehet, hogy mellémesélt, vagy bemutatta a levelezését, amit Amerikából levelezett, viszont ennek az embernek megvan a nyilvántartása. Na most akkor, ki az igazi bűnös? Mit csinálsz ekkor? Szóval ezek lehetetlen dolgok. Az a baj, hogy ezt nem lehet a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága számára elmondani, mert nem fogják megérteni a 26 éves fideszes gyerekek. Ez olyan dolog, mint a NATO-val a Horn, ahol azt hitte, hogy nagyot durrant. Az volt a vélemény, hogy Horn úgysem mondhatja azt, hogy nem akarunk a NATO-val együttműködést. Még a frakciónk is. Ugye az elnökség úgy szavazott, hogy a NATO-ba kérjük a felvételt. Hát miért ne mondhatná? Mondta is, ami után úgy ment ki, mint egy kutya, röhögtek rajta. A lényeg az, hogy nekünk ebben a kérdésben valamit tenni kell, csak ne rossz irányba. Kétszer nem bukhatunk egy ilyennel, a Zétényi-törvénnyel. Már az elsőnél azt mondtam, hogy nem hiszem, hogy keresztülmegy, de egyszer megkockáztathatjuk. Egyébként a dokumentációból az 1960-as évekig van jobban meg minden, ami bizonyítható. Az 1970–80-as éveket tüntették el, a demokratikus ellenzék működésétől vannak szépen kiszedve az akták az anyagból. Különösen a ’80-as évektől van kevesebb irat, nem ok nélkül. Szóval valamit kell mondani. Én benne lettem volna abban is, hogy főbenjáró bűn, de azt, hogy most a Farkas Vladimirtól a Biszkuig élvezik az életet és mindent, a kisembert, a szabómestert, akinek az iparengedélyét megvonták volna, hogyha nem jelentgeti, hogy hányra megyek haza, azt megszégyeníteni, ezt nem tudom elfogadni. A budai hegyvidéken, ezekben a villákban kiket látsz ott? Mondjuk a húsvét feledhetetlen élmény volt számomra, Dózsa-melegítőkben? látnom a környéket ezekben a villákban pingpongozni. Olyan pofák, hogy utoljára a Gyorskocsiban? láttam ilyeneket, és ezekkel mit tudsz csinálni? Hát, akkor ezen gondolkozzunk.

(Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külügyi tanácsadója szerint fölmerült egy olyan gondolat egyesek részéről, hogy magánjogi, kártérítési pereket indítsanak a magyar közösségi pertől? kezdődően az egyes elítéltek vagy hozzátartozóik, mert egy ilyen per kapcsán nagyon sok minden kiderülne.)

Tudod, mi derül ki? Ellentmondásos szavazatok. Tudjátok, hogy mi volt, és mi a véleményem most is, de kénytelen vagyok advocatus diaboli? lenni, hogy ne menjünk bele olyanba, amit nem sikeresen hajtunk végre. Itt nincsenek érzelmek. Szóval itt nem lehet az, hogy érzelmek legyenek, különösen akkor nem, ha nem tudjuk keresztülvinni. Engem sokkal jobban bosszant, nem személyemben, nekem mindegy, de az, hogy ezeket az épületeket 1990-ben hogy játszották át, vagyis ezeket az állami tulajdonban lévő villákat hogy játszották át az önkormányzatoknak, és az önkormányzatok az utolsó tanácsi érában hogyan adták el a benne lévő elvtársaknak. Van arra jogszabály, hogy felléphessünk az ellen, aki például egy 16 milliós villát másfél millióért vett meg? Tudunk ellene fellépni? Vizsgáltuk? Tessék?

(Balsai István szerint a jogi eszközök ehhez azért megvannak.)

Na de tettünk bármit is? Azzal foglalkozunk, hogy a Schranz Jakab mit írt, ami már mindegy. De ezt, hogy hozzájutottak ezekhez az izékhez, és ezek nem mind nagyemberek. Ezek nem mind nagyemberek, ezeknek egy része a mi kedves kihallgatóink. Ezek azok a Gyorskocsi utcai alezredesek. Azok ülnek ott az elvett villákban, egy nagy villában, harmadmagukkal. Én egyébként nem azt mondtam, hogy nemet mondjunk ki, azt viszont igen, hogy csak olyanra mondjunk ki igent, amit lehet tartani. Anyagi szempontból higgyétek el, az embereket elsődlegesen nem az érdekli, hogy most megtalálja a falu a minden faluban meglévő három besúgót, hanem az érdekli, hogy ezek a pofák, akik ott élvezik az olyan anyagi előnyöket, amiket átsíboltak az utolsó pillanatban. Én nem vagyok jogász, de lehetetlen, hogy ne legyen jogi eszköz arra, hogy ami 1989-ben még állami tulajdonban, belügyi tulajdonban volt esetleg, és azt átjátszották az önkormányzatnak, még a tanácsi rendszerben, és utána ezt eladták maguknak. Ezek mind eladták, de biztos, hogy ezt jogszerűen adták el? Ma a Losonczynak a szolgálati villájától kezdve, és sorolhatnám tovább, ezekben mind bent laknak, ezeket már megvették, mint bentlakók. Mert az, hogy egy pasi bement ezelőtt tíz évvel egy bérlakásba, ott vacakolta le, valami tanácsi lakásként elcserélte, és ma megvette olcsón mint bentlakó, az rendben van. De hogy ugyanaz vonatkozzék a bentlakóra, arra, aki szolgálati lakásban marad benn, ugyanis ezek mind szolgálati lakásban maradtak benn. Volt, hogy nekem is kisembereknek lakást kellett szereznem, hogy kitehessem a szolgálati lakásba az intézetben
lévő házmestereket. Az ORFI-ban? húsz családot kellett az irgalmasoktól? kitenni, külön épületet kellett felépíteni, hogy ki lehessen tenni őket. Vagy csak úgy vettünk fel valakit, hogy leadta a lakását. És ezek a pasik pedig mind megkapták a korábbi szolgálati villalakásokat. Hát ez nem normális. Én most mindezt pihentetőnek szántam, hogy a valós problémákat nézzük meg, hogy tudunk-e valamit tenni. De azt, hogy a képviselői csoportban, a frakcióban hagyjuk, hogy uszuljanak, amivel a közvéleményt vadítják, és utána nem tudunk konkrétumot mondani, azt nem lehet tenni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 748-753. oldalán megjelent szövege)