1993. év

(A miniszterelnök a kölni műtétet követően ezen a kormányülésen vesz először részt. Az ülésről készült hangfelvétel nem tartalmazza a hozzászólás elejét.)

[…] Alapvető követelmény a kormányzati együttműködés megszilárdítása és minden kérdésben olyan homogén politika és olyan egységes magatartás kialakítása, ami egyedüli feltétele annak, hogy a hátralévő időben képesek legyünk az országot elkormányozni, és ugyanakkor választási esélyeink is legyenek. Olyan kormány és olyan kormánykoalíció még soha nem nyert választást, de jó eredményt se tudott felmutatni, amelyik a választóknak belső feszültségeket és belső ellentéteket mutatott. Ezért szeretném a Kormány minden tagját arra kérni, hogy a miniszteri felelőssége mellett, tárcája és az általa képviselt ágazat képviselete mellett, elsősorban legyen mindig tekintettel arra, hogy mit jelent a kormányzati egység, és mit jelent ennek a képviselete az országban. Sem politikai, sem szakmai, sem személyi kérdés nem merülhet úgy fel, ami a kormányzaton belül repedéseket okozhat kifelé. Egyszerűen, aki bármi jó szándékból ebbe az irányba cselekszik, az azt kockáztatja, hogy a kormányzat nem tudja végigvinni a hátralévő időt, és akkor, amin vitatkozni akarnak egymással, az időszerűtlenné válik, mert a Kormány megbukik. Itt nem arról van csak szó, hogy most aggódunk-e a bársonyszékért, vagy nem aggódunk, hanem arról van szó, hogy mi következik utána. Az egyik, ha a kormányzat ebben a formában megbukik, akkor felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet még egyszer ezen választási cikluson belül egy Kormányt megalakítani, és ehhez a többséget megkapni. Nem egyszerű kérdés. A másik, ha ezt vesszük figyelembe, akkor minden eszközzel arra kell törekedni, hogy ezt a hajót tényleg el tudjuk kormányozni a lehet-séges választásokig, ami ugye május 3-a után képzelhető el, és valamikor május-júniusban lenne, gondolom. De, ha józan ésszel nézzük, akkor május végén, május második felében ennek le kellene zárulnia. Tehát ez mondjuk az ideális időszak. Felmerülhet ugyan az a kérdés, hogy a gazdasági viszonyai az országnak jobbak lesznek-e, vagy rosszabbak. Lehet, hogy rosszabbak lesznek, mintha az előrehozott választások történnének, a másik oldalon viszont a felkészülés kérdése van. A kormánykoalíció pártjai, éppen azért, mert sok mindent kell bizonyítaniuk és sok mindenre felkészülnünk, nem valószínű, hogy egy előrehozott választás az érdekeinket szolgálná, és annyival nem hiszem, hogy rosszabb körülmények alakulnának ki májusra vagy tavaszra, mint teszem azt februárra vagy áprilisra, nem beszélve az időjárásról és egyéb szempontokról. Tehát, ha ezt figyelembe vesszük, akkor a tartalmi kérdések mellett tényleg jól kell és a lehetséges legjobban kell intézni a dolgokat. De a másik, hogy nyilatkozatokkal, ellennyilatkozatokkal, vitás kérdésekkel, amelyek továbbterjednek akár a saját ágazaton belül, akár a nyilvánosság előtt, nem kell a közvéleményt foglalkoztatni. Ha a Kormány ebbe az irányba folytatja tevékenységét, aminek számos jele volt az elmúlt időszakban, abból semmi jó nem jön ki. Egyáltalán, teljesen fölösleges nyilatkozatokat tenni olyan kérdésekben, amiben vagy van egy kormányzati álláspont, vagy elhangzott valami. Nem kell minden elénk tett mikrofont bekapni. Úgyhogy ezt nagyon egyértelműen kérem, hogy a Kormány egységét biztosítani kell, és a kormányzaton belül még a pártok közötti ellentétek, vagy koalíción belüli viták sem itt folyjanak. Erre valók a külön pártelnökségi vagy egyéb találkozók. Eddig, úgy gondolom, hogy a kormányon belül szinte fel sem tűnt, hogy ki melyik pártot képviseli, sokkal inkább a kormányzati szempontok voltak a jellemzőek, miközben a pártokon belül is voltak nézetkülönbségek a kormánytagoknál, és fordítva. Tehát ezt eddig nem tapasztaltam, de nagyon fontosnak tartom, hogy a választásokig a Kormányon belül ne érvényesülhessenek a pártpolitikai széthúzó erők. A másik, bár csupa olyat mondok, ami már milliószor elhangzott, de mégis nagyon határozottan az utolsó felvonásnál most újra el kell mondani. A külföldi utazások, a távolmaradások. A parlamentben hajszálnyi a többségünk. Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak az interpellációknál a leszavazásokat. El kell érni a miniszterek, politikai államtitkárok jelenlétét olyan alkalmakkor, amikor ez feltétlenül presztízskérdés. Nyugati parlamentekben is öten, hatan hallgatják az expozékat, és üresek a padsorok, de amikor szavazás van, akkor a családi vacsoráról is rohannak a képviselők, és mennek szavazni Amerikában is, Angliában is, Németországban is. Egy biztos, hogy a szavazás időszakában jelen vannak, hiszen másképp nem is működhetnének a parlamentek néhány fős többséggel. Hogy itt a parlamenti rendszeren belül el lehet-e érni valamit a szavazások koncentrálása tekintetében, azt nem tudom. A másik dolog, hogy a külföldi utakat, kérem, ha lehet, le kell csökkenteni az utolsó időszakban. A kormányoknak az utolsó időszakban nem az az elsődleges feladata, hogy akkor mutatkozzanak be, és építsék ki a kapcsolataikat. A másik dolog, hogy lehet valahol huszonnégy órát tartózkodni, és lehet öt napot. A kormánytagoknak nem az a feladata sajnos, bármennyire is kellemesebb egy olyan út, ahol meg lehet nézni sok mindent. Számos helyen voltam én is, de a tárgyalótermen és liften kívül másra nem emlékezhetem, legfeljebb a könyvekből. Tehát nem lehetséges, hogy a kormánytagok ilyen mértékben ebben az utolsó időszakban is állandóan távol legyenek. Úgyhogy nagyon kérem ezt is. Nem szeretném, hogyha a hátralévő időben ilyenekkel belső feszültségeket vagy konfliktusokat teremtenénk egymás között. Végül azt szeretném még kérni a gyakorlati kérdések között, hogy a szakértőinket, a meghívottakat, akik minisztériumi munkatársaink vagy mások, azokat ne ide hívjuk, erre van a 66-os szoba, ezt is kihirdettük. Ott kérem, hogy gyülekezzenek. Nem célszerű, hogy a miniszterek, pláne itt, ebben a közegben – és ez ellen én nem emelek kifogást – nagyon szabadon beszélnek személyi kérdésekről, pártpolitikai kérdésekről és egyebekről. Oda se néznek, hogy x minisztériumból egy osztályvezető-helyettes is akár itt van, és az már viszi tovább a híreket. Amúgy is érdekes dolog elmondani, hogy ott voltam a minisztertanácson, és ezt hallottam. Tehát lehetőleg kerüljük ezt el, és ha szakértőket hívunk, akkor ott van, rendelkezésre áll a szoba, ott kell velük beszélni, mert különben ez egy tarthatatlan dolog, hogy itt nyugodtan beszéljenek a miniszterek. Ez ugyanolyan dolog, minthogy a nemzetbiztonság biztos nem foglalkozik vele, hogy ki hol találkozik, vagy mikor, de a fideszes pincérek pontosan jelentik a vacsorák beszélgetését, vagy az SZDSZ-es pincérek, amiket folytat a pénzügyminiszter, a bankelnök és mások adott esetben egy vendéglőben vagy étteremben, és ezáltal ezek a pártok teljesen tájékozottak a privatizáció ügyeiről, pláne, ha elég hangosan is beszélnek. Ezeket mind pontosan tudják. Ez egyébként nem példa csak, hanem ez egy valóság, amit mondtam, és nagyon is büszkék rá ezekben a pártokban, hogy mindenről tájékozódnak, mert tőlünk mint vacsorapártoktól nagyon sok összefüggő mondatokat jegyezhetnek meg a pincérek. Ezt csak azért mondom, hogy ehhez nem is kell lehallgatókészülék, hanem ez így működik. Tehát ebből az egészből, amit el szerettem volna mondani most az induláskor a lényege az, hogy a fontos kérdésekkel való foglalkozást és a másodlagos vitákat vagy négyszemközt folytassuk le egymással, vagy kétoldalú vitákban, de semmit nem szabad kivinni ezekből, mert ez a választások előtti utolsó időszakban tényleg végzetesen hat a mi jövőnkre. Úgy gondolom, hogy nem csak arról van szó, hogy tényleg ki marad, és mit tud csinálni majd, hanem vagy hiszünk abban, vagy nem, hogy az ország érdeke, hogy valamilyen módon, akármilyen leosztásban, de ezek a nemzeti demokrata és kereszténydemokrata középerők meg tudják tartani a kormányzást, és az, hogy fontos kormányzati tényezők legyünk. Tehát ez nem önző, vagy személyi kérdés. Vagy hiszünk ebben, vagy nem. Én hiszek abban, hogy ez lenne az ország érdeke. tehát nekünk valamilyen módon a lehetséges legjobb pozíciót kell elérni. Fő ellenfélnek meggyőződésem szerint is az MSZP-t kell tekinteni, és az ehhez kapcsolódó szatellit pártokat. Ezenkívül pedig az SZDSZ-ben is mindenütt vannak olyan politikai erők, akik egymáshoz közelednek ebben az időszakban, hát ezt látjuk a megnyilatkozásokból is stb. A másik kérdés, amire mindenütt gondolni kell a minisztereknek, politikai államtitkároknak, annak elősegítése, hogy a közigazgatási tisztviselők biztonságérzetét erősíteni tudjuk, közvetlen munkatársainknál ugyanúgy, mint az országgyűlési képviselőknél. Tehát itt az utolsó hónapokban nem szabad, hogy pánikhangulat uralkodjék el, vagy olyan mértékben bizonytalanodjék el az államigazgatás vagy a kormányzat, ami hátrányos lehet. Ugyanez vonatkozik a képviselőkre is a pártjainkon belül, és erre nagyon kérem a koalíciós partnereket is, hogy ezt vigyék mintegy tovább. A kormánytagoktól, beleértve az államtitkárokat természetesen nem azt várjuk, hogy a saját pártjaikon belül a kormányzat legmarkánsabb bírálói közé tartozzanak, hanem ha miniszteri és államtitkári tisztséget vállalnak ebben a kormányban, akkor a pártjaikon belül is érvényesítsék a kormányzati törekvéseket, de általában az egységtörekvéseket. Nagyon szerencsétlen dolog, hogyha államtitkárok például saját pártjuk frakcióülésein azzal akarják függetlenségüket bizonyítani vagy erősíteni, hogy a legnagyobb ellenzéki hangsúllyal mondják a szövegeiket. Ezt elvárhatjuk, hogy aki itt ezt elvállalja, az egyben azt is vállalja, hogy a saját pártjában a kormánykoalíció egységét képviseli. Ennyit szerettem volna elöljáróban elmondani, hogy ezekre a szempontokra mindenki ügyeljen. A vitás kérdések megoldásánál erre törekedjünk, mert minden alkotmányos és politikai eszközzel tudatosan, stratégiai szinten arra kell törekedni, hogy ez a koalíció valamilyen formában mégiscsak meghatározó tényező tudjon lenni. Mert egy biztos, hogy bárki jönne utánunk, nem lenne olyan liberális, mint amilyenek mi voltunk egy totális előzménnyel szemben sem. Úgyhogy nekünk nem célszerű egy olyan politikai váltógazdaságot most ebben a szituációban a gyakorlatban átvinni, ahol most mi kivonulunk. Lehetne egy olyan politikai törekvés, és ez józan ésszel mindig elképzelhető, hogy egy párt ideiglenesen ellenzékbe kíván vonulni egy ciklusra, és azalatt felkészül és megerősödik. Úgy gondolom, hogy most nem ez az érdeke a nemzetnek, hogy a kormánykoalíció megmutassa azt, hogy milyen rosszul működne az ellenzék kormányzati szinten, és ezért inkább átengedjük a hatalmat. Én úgy gondolom, hogy meg kell próbálni a következő ciklust is megtartani. Köszönöm szépen! Még annyit, hogy a kormányzat és személyi beszélgetések és egyebeknél azt is kérem figyelembe venni, hogy ha a kocsiból rádiótelefonon telefonálnak, azt is felveszik, és azt is felhasználják az információk szerzésénél. Úgyhogy nem akarom itt mindenkiben azokat a reflexeket kialakítani, ami sokunkban eleve benne van hagyományként, de azért egy bizonyos óvatosságot ajánlanék legalább a nyilvánvaló dolgoknál. Például az, hogy egy, amit mondtam, egy étterembeszélgetés vagy egyebek, azok mind alkalmat adnak arra, hogy ellenünk információkat gyűjthessenek. Ezzel ezt lezárnám, és még egyszer mindenkinek megköszönöm az elmúlt időszakban nyújtott kormányzati teljesítményét. Magamról annyit, hogy még egy ideig – ezt pontosan nem tudom megmondani – korlátozott fizikai teljesítőképességgel tudok részt venni a kormányzati tevékenységben. Különösen ügyelnem kell, és el kell lehetőleg kerülnöm az újabb infekciót, ennek következtében tehát az immunrendszeremnek a teljes helyreállásáig minden ilyen helyzetet – tehát mondjuk statisztikailag nézve –, ahol nagyobb esély van, nagyobb tömeg stb., és több eshetőség a fertőzésre, ezt igyekszem kikerülni, és lehetőleg náthás és influenzás emberrel nem közeli érintkezésbe jutni, ha lehet. Ez remélem, hogy egy idő után megszűnik. Egyéb vonatkozásban mindent, amit lehet, át tudok tekinteni, át tudok nézni, és kérem továbbra is a Kormány türelmét és hathatós segítségét ehhez, hogy ez sikeresen végrehajtódjék.

Napirenden kívül az aktuális médiaügyekkel, valamint a médiatörvény esetleges újbóli benyújtásával kapcsolatban.

(A miniszterelnök a Kölnből való hazaérkezésének hétvégéjén – szembesülve az aktuális médiahelyzettel – levelet írt a köztársasági elnöknek és az Országgyűlés elnökének, amiről tájékoztatja a Kormányt.)

Jó egy pillanat. Én is azért mondtam, hogy előtte most még szeretnék szólni nagyon röviden a rádió-televízióval kapcsolatos „levelező tagságomról” és az ezzel kapcsolatos ügyekről, hogy itt a Kormány álláspontja világos legyen. Szeretném elmondani, hogy itt különböző dolgokat lehetett volna hosszabb időre ezen a héten megtenni. Én azonban a hétvégén úgy gondoltam, tájékozódva a véleményekben, az eddig ezzel kapcsolatban elhangzott nyilatkozatokban és egyebekben, hogy itt kibontakozott az elnök úrral szemben egy bizalmatlansági indítvány a Magyar Élet Pártja? akciója keretében, és úgy gondoltam, hogy nekünk azonnal állást kell foglalni, mielőtt erre sor kerül, nehogy azt mondhassák, hogy mi egy Csurka-forgatókönyvet hajtunk végre. Tehát erről szeretném tájékoztatni a Minisztertanácsot, hogy a visszatérésem utáni azonnali gyors lépés, szombati időzítéssel ezen alapult. Mivel elhárítani kívántam a levélben foglaltak nagy részét, praktikusan ebben a formában, ezért ezt azonnal és gyorsan kellett megtenni, nem pedig a különböző sajtóbeli és egyéb, a Kormányt egymással szembeállító híradásokat bevárva. Tehát ezért akartam, hogy ez azonnal és világosan megfogalmazásra kerüljön. A másik dolog, hogy tudtam, hogy a parlamentben ugye két javaslat is van, és a kormánykoalíciónak ebben kellett valami támasz, hogy milyen alapon utasítja el a szocialista párti, a Bereczki-féle, és gondolom SZDSZ-es javaslatot a jövő héten. Tehát egy elvi álláspontunk legyen, amihez lehet csatlakozni. A harmadik dolog, hogy a mulasztásos alkotmánysértés állapotában lévő Országgyűlés és kormánya nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy nem szorgalmazza és minden eszközzel nem küzd azért, hogy legyen médiatörvény. Ezt szeretném világossá tenni, és nem tartom szerencsésnek az ettől eltérő nyilatkozatokat, sőt kifejezetten károsnak tartom. Tehát ez a cél. Most, hogy ezt a célt meg tudjuk-e valósítani, az rajtunk kívül álló, objektív körülményektől is függ. De egy kormánynak csak ez lehet a célja egy alkotmányos rendszerben, hogy ezért harcol. Tehát nekünk igenis a mulasztásos alkotmánysértés állapotának a megszüntetésére kell törekedni, egyidejűleg a törvényhozás programjának teljesítésére. Ebből mi következik? Az egyik az, hogy világos képet kell kapni, mert még egyszer nem megyünk bele egy hosszú parlamenti vitába. Tehát mi egyszer végigjártuk ezt az utat bizottságosditól, amit az Igazságügyi Minisztérium előkészített. Nem kell elmondanom, hogy utána kudarcot vallott a törvényjavaslat. Ebből következik, hogy ezt a törvényhozási procedúrát még egyszer nem vállaljuk ilyen formában, mert az egész törvényhozási programunkat megszünteti. De hajlandók vagyunk arra, hogy a korábban kidolgozott törvényjavaslat figyelembevételével, akár egy új törvényjavaslat beterjesztését vállaljuk mint lehetőséget, amit újra kidolgoz az Igazságügyi Minisztérium. Ott történt egy személyi változás, a korábbi helyettes államtitkár közigazgatási államtitkár lett. Nyilván őt eleve nem lehet ezzel terhelni, és az ő helyén lévő helyettes államtitkár, tehát az képviseli az ügyet. Amúgy sem árt, ha új emberek lépnek be ebben az ügyben. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha az ellenzéki pártok és a parlamenti frakciók hajlandóak egy olyan előkészítésbe belemenni majd az Igazságügyi Minisztérium elkészülő tervezete alapján, hogy ezt jóformán – elvileg mondom, de hát ez alkotmányjogi, minősített stb. törvényhelyek elfogadását is feltételezi – keresztül lehet vinni a törvényhozási munka megakadályozása vagy lényeges megzavarása nélkül, akkor mi ezt igenis szorgalmazzuk. Ez az egyik, amit leszögezek. Ebből következik, hogy én az elnök úrnak és a házelnöknek is azt írtam ezért, hogy mindent elkövetünk ennek érdekében, ezért az Igazságügyi Minisztérium már dolgozik is rajta. A rádió, televízió alelnökeit felkértem arra, hogy minden jogkörünkön belüli kérdésben adjanak tájékoztatást. Úgy gondolom, hogy morálisan és politikailag sem merülhet fel az a kérdés, a két alelnök felmentése, amit itt követeltek az ellenzéki pártok. Ezt mint megoldást eleve nyugodtan kizárhatjuk, hiszen ők nehéz időkben is vállaltak egy nagyon nehéz feladatot. Tehát ez nem tárgyalási alap, hogy ők menjenek, ahogy mondta az SZDSZ-frakcióvezető. Ilyenbe bele se lehet menni. Személyi kérdések eldöntése majd attól függ, hogy a tájékozódásunk és a vizsgálatok eredménye hogyan zárul. Nagyon fontos, hogy a most folyó fegyelmi kérdések jogszerűen, bizonyítottan és sikeresen záruljanak, és ezt az egész propaganda-hadjáratot, ami most folyik, ezt a helyes irányba tudjuk terelni. Én úgy gondolom, hogy ezt a ferdítést és hamis beállítást nem tudják vég nélkül folytatni. Mindenesetre nekünk ezt, az ezzel kapcsolatos álláspontunkat szilárdan képviselni kell. De azt kérem, hogy ezt a stratégiai és politikai koncepciót mindenki egységesen képviselje, beleértve a pártjainkat is. Nem mondhatjuk azt eleve, hogy mi nem akarjuk, vagy hogy nem tartjuk időszerűnek, vagy nem tartjuk reálisnak. Mi igenis következetesen képviseljük e határon belül, hogy legyen médiatörvény. Eddig sem rajtunk múlott, hogy nem lett. Csak egyik kritérium, hogy olyan médiatörvény legyen, amit mi terjesztünk be javaslatként, ami tükrözi az álláspontunkat, és aminek a keresztülviteléhez a parlamenti pártok kellő támogatást nyújtanak azzal, hogy a parlamenti elfogadást leegyszerűsítve, előzetes konszenzussal tudjuk beterjeszteni. ha nem, akkor nem lesz médiatörvény.

(Balsai István igazságügy-miniszter megkérdezi, hogy van-e lehetőség még a parlamentnek ezzel itt úgy foglalkozni, ahogy mi szeretnénk, és mikor?)

Reálisan nézve, ha minden tökéletesen működik, tehát a kidolgozása, a parlament ilyen irányú szándéka, meg a pártoké is, akkor ez reálisan sajnos nem kerülhet már a téli szünet előtt tárgyalásra. Azért mondom, hogy ez az egész mindenképpen a jövő év elejének lehet csak a programja, és akkor terjesztjük a parlament elé. De ezt az álláspontot vallva azért utaltam a levélben is erre. Én azt várom, hogy a koalíció elutasítja az SZDSZ javaslatát, és ehhez szerettem volna a politikai, erkölcsi alapot megteremteni számunkra, hogy mi utasítjuk el. Továbbá nem szabad, hogy ahogy már a hozzászólásokban is láttuk a törekvéseiket, hogy ne mi képviseljük az alkotmányos és kormányzati programot. Még annyit ehhez a témához, hogy országgyűlési határozattervezetet – amire Balsai miniszter úrnak kell majd felkészülni adott esetben – nyújt be az SZDSZ, Kuncze, Nagy tamás és Palotás János egy tényfeltáró ideiglenes bizottság létrehozására a rádió, televízió stb. kérdésében. ebben is szerepel az, hogy a Kormánynak az Alkotmánybíróság határozata szerint garanciát nyújtó pozitív cselekvést kell tanúsítania, különös tekintettel arra, hogy az egyelőre fenntartott felügyeleti jogát az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Indokolásban ezt már másképp adja vissza. A Kormány mindenesetre különös felelősséget vállalt magára, amikor a hatályos kinevezési és felmentési törvényt mellőzve saját hatáskörében elnöki hatáskörrel ruházta fel az alelnököket. Erre utal a köztársasági elnök úr a levelében azzal a mondattal, hogy nem hatalmazta fel őket, nem adott elnöki hatáskört az alelnököknek. A mi felfogásunk szerint viszont nem is kellett ilyet adnia, mivel egy darab alelnök van, és a törvényből következően és egyáltalán bármiből következően, ha nincs elnök, akkor automatikusan az alelnök gyakorolja az elnöki hatáskört mindaddig, amíg nincs elnök kinevezve.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 939-945. oldalán megjelent szövege)