1993. év

(Ez az utolsó kormányülés, amin még részt vesz Antall József miniszterelnök.)

(Boross Péter belügyminiszter ismerteti az elfogadásra javasolt módosító indítványokat. Egyetlen módosítóval van komoly gondja, mégpedig Gáspár Miklós módosító indítványával, amely kizárná a karhatalmistákat a választójogból, vagyis ők nem szavazhatnának.)

Én úgy gondolom, a jelenlegi Alkotmány szerint ilyen típusú különbséget tenni nem lehet. Hagyományokban ugye Magyarországon volt erre példa, hogy nőket és ’47-ben a csendőröket kizárták a választójogból. Tehát elvileg bárkit kizárni, aki nem elmebeteg, nem büntetett előéletű, nem lehet, bármi is róla a politikai vélemény. Ha ezt elfogadjuk, akkor egyszerűen olyannak tesszük ki a törvényjavaslatot, ami sem nemzetközileg, sem belpolitikailag nem védhető. Vagyis azt, hogy őket kizárod a választójogból, ezt nem lehet. Még az 1949-es német választójogi törvényben a jelen lévő angol, amerikai, francia főbiztosok és megszállók mellett sem hoztak olyan intézkedést, hogy náciknak nem volt része a választójogból, hogy náci funkcionárius ne kapott volna választójogot. Szóval ez jogilag nonszensz.

A Különfélék között az akadémiai törvényjavaslat országgyűlési vitájának helyzetével kapcsolatban.

(Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter tájékoztatást ad a vitáról. Kiemeli, hogy a Kormány azt mondta, hogy az Akadémia közgyűlése ne csak akadémikusokból álljon, hanem egészüljön ki 50, a tudomány nem akadémikus képviselőivel, hogy a magyar tudományosságot ők is képviseljék, és ezáltal a köztestületi elem erősödjék benne. A szavazás végül úgy szól, hogy a 250 akadémikus mellé 250 képviselő tagja a közgyűlésnek, ami egy kezelhetetlen tömeg, és ettől az Akadémia és az egész szféra „hanyatt esett”.)

Úgy gondolom, hogyha nem marad más hátra, ha nem lehet józan ésszel valamit elintézni, akkor vissza kell mennünk az alapokra és újra kell kezdeni. Abból kell kiindulni, hogy az akadémiai közgyűlés tagjai az eredeti akadémiai elképzelés és minden szerint az Akadémia rendes és levelező tagjai voltak. Tehát ez a közgyűlés tulajdonképpen. Ehhez az akadémiai szervezethez és felépítéshez jött az új Akadémia ’49 után, amelyik kiépítette vertikálisan a kutatóintézeti hálózatot, és kiépítette a magántanári habilitáció mellett az egyetemi fokozatot. Úgyhogy én elvi megoldást, ami megindokolható, nem látok mást, csak azt, hogy két testület jöjjön létre, és az egyik testületet nem lehet megszüntetni, mert az az eredeti akadémiai összetételt jelenti, „az akadémikusokat” idézőjelben. A másik viszont, amelyik ez a – bizonyos értelemben vett – közhatalmi stb. testületként működő, amelyiket delegáltakból kell létrehozni. Így kell feltenni a kérdést, mert ez tükrözi az Akadémiának a jelenlegi szervezetét, amelyik egyrészt a régi Magyar Tudós Társaság-alapon folytatódik, és a másik pedig egy teljesen eltérő kutatóintézetekkel, kutatóhálózattal, ami sosem volt, tehát az Akadémia első 140 évében nem volt. Körülbelül ezt lehet, ha azt akarjuk, hogy a Kormány ne kerüljön kvázi a tudományellenes és értelmiségellenes pozícióba, és ténylegesen ne foglaljanak vele szemben állást. Szóval a képviselők egy részében van egy bizonyos tudományos nihilizmus vagy kudarcélmények az elmúlt évek, évtizedek alapján. Van határozottan egy akadémiaellenes hangulat, aminek 50 százalékban biztos van valóságalapja, 50 százalékban nincs. Hát ebből kell kiindulni, hogy most kéjjel döntenek az Akadémia fölött, miután eddig az Akadémia döntött esetleg a pályájuk során. Úgyhogy én ezért jobbnak tartanám, hogyha ebbe az irányba megpróbálnánk a kvázi kétkamarás rendszer felé menni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. I. kötet 946-947. oldalán megjelent szövege)