1990. év

(Sárossy László a földművelésügyi tárca politikai államtitkára elmondja, hogy komoly költségvetési vonzata lenne a búza áremelésének, és ráadásul fogyasztói áremelést is előidézne. A búza jelenlegi ára már korábban indokolta volna a liszt és a sütőipari termékek áremelését, csak ezt az előző kormány nem lépte meg. Emiatt ennek a kormánynak eleve van durván egy 15%-os áremelési kötelezettsége, hogy a fogyasztói ártámogatást helyre tegye, de ha ezt az áremelést is meglépi, akkor az nem 15, hanem legalább 30% lenne. Ezzel viszont a meghirdetett inflációellenes politikájával kerülne szembe a Kormány. Miután a hír ki lett szivárogtatva, már bizonyos feszültségek tapasztalhatók e téren, a termelővállalatok nem kötnek szerződést a gabonaforgalmi vállalatokkal, mert várják a már beharangozott 6500 forintos búzaárat. Ez is valahol felelőtlenség volt, mert ez már tavasszal be volt dobva a köztudatba, de az előző kormány „kedves” örökségként meghagyta a mostaninak, amit Kiss Elemér el is ismer.)

Antall József: Ezt csak tájékozódó kérdésként kérdezem, tulajdonképpen, hogy viszonylik ez a jelenlegi árakhoz és az áremelkedés az előállítási költségekhez?

(Sárossy László szerint jelen pillanatban a búzaárakat alapul véve a mezőgazdaság számára ez egy olyan 18-20% jövedelmezőséget biztosít. A vita során viszont kiderül, hogy jelenleg valójában nincs piaca a gabonának.)

Antall József: Azért kérdezem, mert ez az előállítás itt van, és itt jelentkezik az a gazdaságpolitikai kérdés, hogy célunk legyen-e a búza áremelésével a búzatermelés fokozása. Magyarországon, pontosan idén nyáron, amikor egyrészt kérdésessé válik a szovjet és a kelet-európai export, és amikor a piac nyitottságával megjelenik a tengerentúli és egyéb világpiac, akkor elemezni kellene a búza világpiaci árának alakulását. Itt volt egy speciális helyzete Magyarországnak eddig a KGST-n(? belül a KGST-n belüli hiánygazdaság? és egyebek közepette. itt volt egy átmeneti konjunktúra a búza eladási lehetőségével, amit korábban már nem tudtunk megcsinálni sem az I. világháború előtt, sem a Horthy-időben. Most mi ezzel az áremeléssel nagyon könnyen egy stratégiai tévedést követhetünk el. Ezt kell felülvizsgálni, és ezt nem lehet egyetlen ágazati szempontból rövid lejáratra nézni. Nem biztos, hogy nekünk ez a cél. Mindenütt leállnak Nyugat-Európában a búzatermeléssel, és áttérnek más ipari terményre. Tehát ehhez ne csak a pénzügy szóljon hozzá, hanem – ha még nem lett volna –, kérek egy külgazdasági elemzést is, különösen arra, hogy pontosan mire számíthatunk. Kérem ennek a hazai költségvetési kihatását, és kérek erre egy konkrét agrárpolitikai elemzést, hogy nekünk mit kell tenni. Nem akarok előre semmit mondani, de ha nem mérjük fel jól a helyzetet, elkövethetünk egy nagy tévedést. Ha tehát a búza jelenlegi ára az ilyen haszonnal jár, ezzel egyenesen a válságba kerülő nagyüzemek létét hosszabbítjuk meg. Korábban éppen ez volt a legegyszerűbb a munkaerőhiány és a jelenlegi gépesítés mellett, de csak a KGST-piac terén. Ez a búzatermelés ebben a formájában tulajdonképpen körülbelül ahhoz az ipari modellhez hasonlítható, amit a nehézipar jelentett. Ez pontosan annak a mezőgazdasági testvére. A Kisgazdapárt részéről javaslom felülvizsgálni azt, hogy pontosan a farmergazdasági koncepcióval teljesen ellentétes az ilyen típusú búzatermelés. Tessék, kérem, elemezni az ipari növények, egyéb termények termelését, nem pedig ezt az irányt. Úgyhogy a legnagyobb tévedést szorgalmazza a földművelésügyi miniszter, aki ezt előterjesztette. E pillanatban előzetesen ezt tudom mondani. A tárca egy búzatermelő-lobbi áldozatául esett, ezért kérem külgazdasági, költségvetési és földművelésügyi szempontból és paraszti érdekvédelem szempontjából is megvizsgálni a kérdést, mert ellentétes a Kisgazdapárt felfogásával ez az elképzelés.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter szerint teljesen világos, hogy egy korábbi apparátus által előkészített döntés került ide, amely mögött a nagytermelők érdeke áll.)

Antall József: Mit hozzunk nyilvánosságra? Mert itt két dolog is jelentkezik még, az egyik a sajtó nyilvánossága, a másik pedig az, hogy ebben a kérdésben szerződéskötések állnak. Na most ennek, ha negatív döntést hozunk, hogy nem emeljük a búza árát, ami felé most hajlunk, akkor a Földművelésügyi Minisztérium fel van-e készülve arra, hogy egy átfogó koncepcióval elősegíti a nagygazdaságok, szövetkezetek, állami gazdaságoknak a folyamatos profilváltását?

(Válaszként többek között elhangzik, hogy a búza árának esetleges emelése nem érinti a gazdaságokat.)

Antall József: kérem, eljutottunk addig, hogy nem érinti a kisparasztokat, nem érinti az állami gazdaságokat. Így maradnak a termelőszövetkezetek, de kiderült, hogy a termelőszövetkezetek egy jelentékeny részét sem érinti. Akkor marad egy kis szektora a termelőszövetkezeteknek, amelyek viszont már így is, úgy is csődbe jutnak. Így marad a malomipar, ezek szerint, amelyik még érdekelt lehet, de az se biztos. Akkor viszont a következőt kérem, ha egy ilyen helyzet előáll – ugyanis amúgy is már szándékoztam átmenni a Földművelésügyi Minisztériumba egy látogatásra –, úgyhogy nagyon örülnék, hogy akkor sorba véve láthatnám ezeket az ágazatokat, hogy mégis mi van, mert úgy látom, hogy itten teljesen furcsa dolgok vannak. Itt van egy előterjesztés, amivel már harmadik alkalommal foglalkozunk. Ez egy lehetetlen dolog. Kérem, hogy akkor a minisztérium a saját programját dolgozza ki, és ha van egy stratégiai elképzelése Magyarország mezőgazdaságának ilyen irányban történő fejlesztése iránt, de nemcsak a tulajdonviszonyok, hanem a termelési szempontjából is, akkor azt vegyük alapul. Fel kell mérni, hogy a világpiacon mit lehet elhelyezni, mit van értelme. Kérem szépen, Ausztriában a Parasztszövetség már felmérte 1992 utánra is azt, hogy Ausztria milyen irányban kell, hogy menjen. A Földművelésügyi Minisztériumnak kellene egy stratégiájának lenni, amihez nézzék át a 1992. éves Közös Piacot.? Úgyhogy, akkor maradjunk ebben még egyszer, hogy ezt eldöntöttük, hogy felülvizsgáljuk. Kérdésem most már a nyilvánosság. Tud egy olyan nyilatkozatot tenni a Pénzügyminisztérium, a Külgazdasági és a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a tárca nélküli miniszterek, ami szerint nem indokolt az áremelés?

(A válasz többektől: Igen.)

Antall József: Már kétszer eljutottunk oda, hogy ne csináljuk meg. Sőt már az előző kormány is. Szóval akkor felhatalmazzuk a Gazdasági Kabinetet, hogy ha úgy dönt, akkor a minisztertanácson csak bejelentik, hogy megtörtént a döntés arról, hogy nem indokolt az áremelés. Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy itt valóban egy átalakításra van szükség, hiszen lehetetlen dolog, hogy komoly reformokat akarunk végrehajtani, de közben pontosan követjük az előző mechanizmust, és nem vesszük figyelembe a következményeit. Nyomás mindig lesz valamilyen irányból. Azzal viszont nagyon egyetértek, amit Gerbovits Jenő mondott. Ezeknek az agrár- és egyéb mezőgazdasági kérdéseknek rendkívüli jelentősége van az élelmiszerellátás és a lakosság hangulata szempontjából. Szóval itt olyan felelősség terhel bennünket, és főleg hosszú távon, hogy ha ezt most nem tervezzük meg rendesen, és nem lépjük meg a stratégiai váltást, akkor a mezőgazdaság teljesen csődbe fog jutni. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ne ferde irányba csússzanak a dolgok és elképzelések, ugyanis egyelőre úgy látom, hogy mellékvágányokon folyik a kakasviadal.

A vállalati magasabb vezetőállásúak keresetének 1990. évi korlátozásával kapcsolatban.

Antall József: A vállalati magasabb vezetőállásúak keresetének ’90. évi korlátozásával kapcsolatban felmerültek olyan kérdések, hogy egyrészt jogszabályként volt-e egyeztetve az igazságügyi Minisztériummal, mert aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi jogszabályokkal nem tűnik összeegyeztethetőnek. Tudsz-e erről mondani valamit?

(Szabó Tamás, a munkaügyi tárca politikai államtitkára elmondja, hogy az anyag volt tárcaegyeztetésen, volt Gazdasági Kabinetben? is, de egyiken sem volt sikeres. A vállalatvezetői jövedelmek ’88–’89. között az összjövedelmen belül 3%-ról 7%-ra nőttek. Az átlagjövedelem az összes foglalkoztatott átlagának a hétszerese bruttóban, négyszerese nettóban. Tehát ez se irreális dolog, de a csúcsokon nem kis számban olyan esetek fordulnak elő, hogy a bruttó negyvenszerese és a nettó huszonötszöröse a foglalkoztatottak átlagának. Körülbelül 3000 körüli vezetőnél magasabb, mint másfél millió az éves bruttó, ami elsősorban a kereskedelemben és a külkereskedelemben fordul elő. 1100 olyan gazdasági felső vezető van, akinek másfél millió forint felett van a jövedelme, és ennek van egy vonzata is, mert a helyettese is körülbelül ennyit keres, tehát háromezres létszámról van szó. Elég nagy a nyomás ezzel kapcsolatban a Kormányon, miniszterelnök úr is kapott a frakciótól egy levelet, hogy ezzel a Kormány mindenképp foglalkozzon.)

Antall József: Na most itt nyilván meg kell vizsgálni két dolgot, és ezt kérem is. Meg kell vizsgálni azt, hogy konkrétan ezeknél a vállalatoknál mi teszi lehetővé ezt a jövedelmet, vagy kvázi milyen hasznot hajtó vállalatokról van szó. Olyan vállalatok is vannak, ahol ezt mind állami támogatás mellett veszik fel, és az állami támogatás bevételként jelentkezett ezeknél az állami vállalatoknál, legalábbis az elmúlt évben? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés, és ezt nem kerülhetjük meg, hogy ez nem lehet csak politikai döntés, új jogszabályt kell alkotni. Jelen jogszabályok mellett mi vihető keresztül, és mi áll ellentétben, ha ellentétben áll a jelen jogszabályi rendelkezésekkel, mert ha ellentétben áll, akkor ebben a formában nem tudjuk jogszabály-módosítás nélkül mindezt keresztülvinni. Tehát ezt ki kell hozzá dolgozni. Tehát én azt kérem, hogy minden olyan kérdést, ami ilyen típusú, és tulajdonképpen jogszabály-egyeztetést igényel, mielőtt a Minisztertanács elé hozná bárki, feltétlenül az Igazságügyi Minisztériummal egyeztesse. Az ilyen kérdésben elsőként szükséges a Gazdasági Kabinet állásfoglalása, másodikként pedig szükséges az, hogy az igazságügy-miniszter a jogszabály-egyeztetés szempontjából minden esetben előzetesen állást foglaljon. Ameddig ez nincs meg, addig nem tudunk érdemben ezzel foglalkozni. Ha ez a kettő megvan, akkor várható a Minisztertanácstól, hogy politikai döntést tudjon hozni. egyébként azzal egyetértek, hogy politikailag meg kell keresni a megoldást.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter arra hívja fel a figyelmet, hogy az előterjesztésben összemosódnak az állami vállalatok a társaságokkal és a társasági formában működő, részben a külföldi tőkével vagy magántőkével működő társaságokkal. Szerinte vigyázni kell, hogy milyen eszközökkel lehet egyáltalán ezt megközelíteni, és differenciáltan kell szabályozni, nyilvánvalóan attól függően, hogy milyen természetű jogi személyről van szó.)

Antall József: tudjuk azt, hogy például a gyógyszertári vállalatok igazgatói két évvel ezelőtt több százezer forintot vettek fel úgy, hogy tulajdonképpen a gyógyszer állami szubvencionálással? került forgalomba, és ennek ellenére ez, mint haszonként jelentkezett, és a duplázott árak mellett hasznot hajtó vállalatként kapták akkor a profitot. Ezek abszurdumok, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk lépni, és ne lőjenek le bennünket ellenérvekkel, vagy semmisítsék meg a javaslatunkat, vagy kompromittálódjunk azáltal, hogy a döntésünket nem tudjuk keresztülvinni, mert rosszul közelítjük meg a kérdést, ennek igen nagy a felelőssége. Éppen ezért én javaslom azt, hogy akkor vegyük le ezt most a napirendről. Kérem azt, hogy a Munkaügyi Minisztérium jogi szakértői üljenek össze az Igazságügyi Minisztérium jogi szakértőivel, vizsgálják meg azt, hogy a tervezett szabályozás mivel ütközik, például ezeket a külföldi részesedéssel működő vállalatokat, ahová nincs beleszólásunk. Szerintem itt csak a tényleges állami vállalatoknál merülhet fel ez, ezért például nem tisztázottak, mik azok a formák, amikből a többletkeresetek jönnek. Tehát azt meg kell vizsgálni, hogy miből erednek, milyen a prémiumrendszer, minek a következményei ezek a többletkereseti lehetőségek. Egyébként azért kell a Gazdasági Kabinetnek is állást foglalnia, mert ennek gazdaságpolitikai oldala is van. Itt merül fel még egy kérdés, ami a költségvetési kérdésekhez is tartozik, amit meg lehet vizsgálni. Több olyan levél és bejelentés érkezett a korábbiakban, hogy az előző kormányzat idején, az elmúlt fél évben olyan kifizetések történtek a minisztériumokban bérben és egyébben, ami indokolatlan volt. Lehet, hogy jogtalanul érik vádaskodások az előző kormányt, ezért ezt is meg kell vizsgálni, hátha nem igaz, és akkor ezt cáfolni kell, mert ez terjed, és kapunk ilyen leveleket. Tehát ezt is érdemes lesz tisztázni.

(Felvetésként elhangzik, hogy a vizsgálattal meg kellene várni a második fél évet, mert akkor lehetne hiteles képet adni.)

Antall József: Igen, de fél év erre nincsen. Ezt tudni kell, hogy nincs fél év rá, mert a társadalom ezt nem viseli el. Tehát ezt azért figyelembe kell venni. Egyszerűen olyan politikai nyomás alatt vagyunk, és nem csak a saját pártjaink részéről. Tehát, ha nem tudunk legalább vizsgálatot indítani, és nem tudjuk kimutatni azt, hogy a szabályozórendszerben milyen különbség van, vagy mit akarunk, egyáltalán mi történt, minek a következménye, és nem tudjuk az érintett nagyvállalatoknál megkeresni erre a megfelelő formát, ezt nem várja meg a társadalom.

(Szabó Tamás szerint nem egy általános bérkorlátozással kell ezt elintézni, hanem esetenként megvizsgálni, hogy milyen vállalatoknál hol keletkezhettek visszaélések.)

Antall József: szerintem viszont ezeket a rendelkezéseket meg lehet változtatni, lehet, hogy nem munkajogi szempontból, hanem a jövedelmezőséget lehetővé tevő szempontból, tehát a prémium- és egyéb kifizetéseknél, mert nyilván nem a fix fizetésről van szó. Itt arról van szó, hogy milyen jogszabályok teszik lehetővé azt, hogy esetleg egy veszteséges, vagy támogatott vállalatnál fel lehet ilyet venni. Milyen ala-pon vesznek fel ilyen összegeket? Arra kell, hogy legyen jogszabályi lehetőség, azzal nem tudunk fél évet várni.

(Több hozzászólást követően.)

Antall József: azt javasolnám, hogy az irányt szabjuk meg, hogy vizsgáljuk. Tehát akkor ebben a formában nem tudjuk elfogadni a Munkaügyi Minisztériumnak a javaslatát, de szakértők vizsgálják meg jogi szempontból, hogy hol lehet, és milyen alapon, jogszabályba ütközés nélkül ezt a kérdést rendezni. Milyen jogszabály-módosításra van ehhez szükség. Ez lehet az adótörvény módosítása, például a progresszivitás,? de lehet a prémiumrendszerben történő módosítás. Itt jogszabályokat kell módosítani, tehát nem a személy, nem a korlátozás oldaláról kell megfogni úgy, hogy kimondom azt, hogy nem lehet több. Azt kell megvizsgálni, hogyan lehet ezt szabályozni, akár a csődtörvénnyel, hogy az állami támogatást kapó vállalat esetében ilyen ne fordulhasson elő. Ez tehát jogszabályi kérdés, csak rossz oldalról van így megfogva, de a Munkaügyi Minisztérium nem tudja csak erről az oldalról megfogni, hiszen nem tud például adótörvényt módosítani. Tehát itt tulajdonképpen egy bizottságnak, az iparügy, a pénzügy, a munkaügy, az Igazságügyi Minisztérium képviselőinek kell ezt kidolgoznia. Kire bízhatjuk akkor ennek a koordinálását, maradjon a munkaügyben a koordinálás, és a többi tárca ad hozzá szakértőt, vagy fordítva?

(Többen mondják, hogy a munkaügy.)

Ahhoz viszont akkor nektek kell jogszabályt módosítani, esetleg az adót, vagy a prémiumrendszert, vagy egyebet. Tehát akkor bízzuk meg Szabó Tamást, hogy az érdekelt tárcákkal – érzékelve ennek politikai súlyát – ezt az egész kérdést fogja össze, és vizsgálják meg gazdasági és jogi szempontból, sőt esetlegesen a népjóléti tárca szempontjából is.

(Bod Péter Ákos felveti, hogy egy olyan törvénykezés kellene, amelyik az állami vállalatot, és ideértve mindent, akár társaságot, akár hagyományos, akár más formában működőt kötelezné arra, hogy hozzáférhetővé tegye ezeket az adatokat.)

Antall József: Meg lehet-e oldani azt, hogy a vállalatokat erre kötelezzük? Vagy milyen szerv tudja azt a kimutatást megcsinálni, hogy a vállalatnak milyen a jövedelmezősége, milyen az állami támogatása, és milyenek a fizetései, milyenek a vállalatban a jövedelmek? Ha ezt meg tudjuk csinálni, akkor a kérdéssel kapcsolatban önmagában azzal, hogy csak a nyilvánosság elé tárjuk, még nem oldottunk meg semmit. Tehát itt ezeket a mutatószámokat együtt kell kimutatni. Tudjuk-e? tehát bízzunk meg egy szakértői csoportot, és kérjünk két héten belül egy elemzést névre szólóan, melyik vállalatról van szó, milyen jövedelmek, és csak utána foglaljunk állást, mert másként ezt nagyon nehéz így intézni. Meg lehet oldani, hogy ilyen és ilyen papírgyár, ahol 2 millió forintot vesz fel az X. Y. vezérigazgató, a helyettese pedig ennyit, ennek a vállalatnak milyen a tényleges jövedelme, mennyi ebből az állami támogatás. Meg lehet csinálni? Tessék, a pénzügyminiszter úr vállalja, hogy saját szakembereivel, ha ott van a pénzügyi adatbank, meg tudja szervezni. Tehát kérjük azt az elemzést, hogy jövedelmező-e a vállalat, hasznot hajtó vállalat-e, de ez reálisan miből ered, netán állami támogatásból, és ha igen, akkor mekkora összegről van szó? Ha ténylegesen azt mutatjuk ki, hogy ilyen-olyan nagy összeget keresett, és óriási haszonnal működött, akkor az ellen nehéz fellépni. De az tény, hogy valamit kell tenni, ezt be kell látnotok, mert itt politikailag nem tudjuk tartani magunkat. Vannak dolgok, amit ki kell mondani, akár tetszik, akár nem, de természetesen csak törvényesen.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 28-35. oldalán megjelent szövege)