1990. év

(Matolcsy György, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) politikai államtitkára, a Miniszterelnökség Gazdaságpolitikai Titkárságának vezetője bejelenti, hogy a Különfélék között kiosztotta a német út emlékeztetőjét,? ami bár nem került titkosításra, de olyan bizalmas információk vannak benne, amelyek miatt kéri, hogy azt maximális belátással és titkossággal kezeljék.)

Antall József: Itt van? Benne van a válsághelyzetre vonatkozó rész is?

(Matolcsy György: Igen.)

Antall József: Akkor a kérés annál inkább fontos, mert ezt külön kérte Kohl kancellár is. Ezért ezt kérem eskü alatt titokként tartani, bár úgyis bizonyos értelemben részben kiszivárog. Tehát arra kötelezettséget vállal mindenki, hogy bármilyen súlyos helyzetbe kerülünk a szovjet energiahordozók és szállítások leállása esetén, akkor Magyarország ez irányú ellátását a válság áthidalásának időszakára segítik, ami akár egy 5 milliárdos összeg is lehet, de csak ebben az esetben. Erre számíthatunk. Tehát tulajdonképpen erre kértünk egy bizottságot, amelyik ezt kidolgozza, vagyis ennek a feltételeit a válság esetére. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor ezt a nyugatnémet kormány nekünk finanszírozza. Ez az egyik kulcskérdés. A másik a 800 millió márkás áthidaló kölcsön, amit szintén biztosítanak. Egy rejtélyes mosollyal kívánta Kohl ezt érzékeltetni az újságíróknak. Ez számunkra szeptemberre biztosítva van. Azért nem kívánták ebben a formában nyilvánosságra hozni, mert úgy szeretnék, hogy ne egyszerűen egy kormányközi intézkedés legyen. Megpróbálnak ugyanis ebbe magánbankokat és más országbeli magánbankokat is belevonni azért, hogy ne csak egy német–magyar ügy legyen. Abban az esetben viszont, ha ez nem megy, akkor is ezt fedezik. tehát részükről biztosítva van, de ők maguk kívánják ebben a formában megoldani. Ez az a két dolog. Nem tudom, hogy van-e még valami?

(Matolcsy György említést tesz a stratégiai tervezőcsoport felállásáról.)

Antall József: Mármint gazdasági értelemben vett stratégiai tervezőcsoportról van szó. Egyébként más téren is ilyen irányban tudunk lépni, de ezeket kérték. Ezen a téren tulajdonképpen nyugodtan mondhatjuk, hogy német részről ezeket a biztosítékokat megkaptuk. Ez csökkenti a látványosságát a külső úti beszámolásnak, de mindenképpen számunkra létkérdés volt. Egyike volt annak, hogy biztonságban tudjunk tárgyalni, annál inkább, mert a csapatkivonási tárgyalásoknál nyomásgyakorlásként már elhangzott a szovjet fél részéről egy-két megjegyzés. Ebből a szempontból mindez nekünk nagyon fontos biztosíték. Úgyhogy a pozíciónkat javítja. Ez volt a másik. Tehát ennek megfelelően kérjük ezt szigorúan bizalmasként kezelni, legalábbis, hogy ennél jobban ne menjen ki.

Az 1990. évi állami költségvetés egyensúlyát javító intézkedési javaslatokkal kapcsolatban.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter tájékoztatást ad arról, hogy a múltkori minisztertanács ugyan elfogadta azt a 17 milliárd forintos javaslatot, amelyet a Nemzetközi Valutaalap? igénye szerint meg kellett hozni, megemelve azzal a másfél milliárd forinttal, amely szociálpolitikai intézkedéseket szolgált. Ez azonban egy minimális terv volt, és közben kiderült, hogy ennek kibővített változatára van szükség. A mostani javaslat három fejezetből áll, tartalmazza azt a 17 milliárdos minimáltervet, ami már elfogadásra került, tartalmaz bizonyos bővítéseket, amelyek a Gazdaságpolitikai Titkárság szerint könnyen és haladéktalanul bevezethetőek, és tartalmaz harmadik fejezetben egy olyan távlati, tartalék intézkedési lehetőséghalmazt, amelyet hosszabb időn keresztül kell megvizsgálni.)

Antall József: Mégis azért az alapelveket lássuk, addig még minden döntés nélkül. Jelenleg tehát akkor minek az áremelésében tűnik jelen pillanatban a döntés elintézettnek?

(Rabár Ferenc szerint elintézettnek tűnik a cigaretta, az égetett szesz, tehát a jövedéki cikkeknek,? vagy élvezeti cikkeknek az áremelése.)

Antall József: Mit lehet élvezni még ezen kívül? Adjatok még példát, mit lehet még ezen kívül?

(Rabár Ferenc szerint ezen kívül további élvezeti cikkről nincs szó. Viszont az előző kormány a háztartási tüzelőanyag áremelését is beépítette az IMF-fel való tárgyalásokba és abba a tervezett deficitbe, amelyet aláírt, de közben nem vezette be ezeket az intézkedéseket. Tulajdonképpen az egyik oldalon az összes kalkulációban a fölemelt árucikkek szerepelnek, valójában azonban az intézkedést elmulasztotta. Ezt már májusban be kellett volna nekik vezetni, erre volt tervezve.)

Antall József: Ezt viszont így kell exponálni.

(Rabár Ferenc tájékoztatást ad arról, hogy a lakosságot közvetlenül érinti még a villamosenergia árának az emelése, ami némileg túllép azon, amit az előző kormány előirányzott. Van egy különbség a budapesti és a vidéki tarifa között, tehát ennek a kiegyenlítéséről, vagy egy minimális áremelésről van itt még szó.)

Antall József: Tudunk abba az irányba menni, hogy a vidéki áram költségeit csökkentsük?

(Rabár Ferenc szerint a budapestit kell felemelni a vidéki szintjére.)

Antall József: Ez egy nagyon régi sérelem, ami akkor azt jelentené, hogy egyenlő lenne a Budapest és a vidék. Így ez már majdnem élvezeti cikk. Ezt egyeztetitek. Ezt a kiegyenlítést elvileg támogatja a Minisztertanács, mert ez egy igazságosságot is ad. Tulajdonképpen a kérdés az, hogy elvileg mi hasznos a Gazdasági Kabinetnek, ha most még erről szólunk, vagyis arról, hogy ebben az évben előreláthatólag, ami egyáltalán kalkulálható előre, milyen jelentősebb áremelések várhatóak, és mire van szükség? Tulajdonképpen ezt kell eldönteni, továbbá azt, hogy fél évre előre hogyan fest a magyar gazdaság perspektívája, mi várható a gyorsprogramtól, és milyen intézkedésekre van szükség? Most ezt tudjuk eldönteni, de ezt is csak legfeljebb iránymutatóan. Most megtörténik majd egy népszavazás,? és utána esélyünk van még a szeptember 30-ára kitűzendő helyhatósági választás? előtt valamit lépni. Egy áremelést kibír most az ország, bár nem fog örülni neki. Most lehet egy áremelést és egy másik áremelést, teszem azt, október végén végrehajtani. Ezt bírja ki az ország, tehát két ilyet. De ezt perspektivikusan meg kell mondanunk, hogy mi lesz. Az ország hangulata rossz, tőlünk egyenes beszédet várnak, és ezt nekünk meg kell mondani még akkor is, ha most még nem pontos tételeket és összeget mondunk. A mostani háromnapos minisztertanácsi processzus után a mai ülés, a holnapi Gazdasági Kabinet és a csütörtöki minisztertanács után ebben a kérdésben pénteken nekünk nyilatkozni kell. Részben magam is el kell, hogy mondjak bizonyos dolgokat. Az országban bizonytalansági hangulat van, rémhírek vannak az áremelésről, és amúgy is rossz a légkör, ezért egyet tehetünk, hogy bizonyos gazdasági stratégiai programot szociálpolitikával együtt bejelentünk. Ez a feladata ennek a három napnak. Tehát a Gazdasági Kabinetnek holnap is e szerint kell megfogalmaznia az álláspontját. Ha ezt nem tudjuk, akkor nem tudunk most erkölcsileg hitelt kapni az országtól. Továbbá azoktól a tárcáktól, amelyek most jelentős hiányokkal küzdenek, kértük, hogy adják meg, hogy mik azok. Kértük, hogy minden tárca állítsa össze egyrészt az igényeket. Nem tudom, hogy halad ez. Másrészt kértük, hogy erre vonatkozó tájékoztatást kellene tudnunk kapni. Továbbá megtörtént-e már a költségvetési felmérés, megvan-e a tanácsok költségvetési állapotáról, a minisztériumokéról? Kértem a pénzügyminiszter urat, hogy ez irányban tegyen lépéseket, például, hogy a második fél évre a helyhatóságok hogyan állnak, egyáltalán mire számíthatunk. Arra számíthatunk-e, hogy szeptemberben megszületnek az új önkormányzatok, és nem lesz költségvetésük? Tehát ezek azok a kérdések, amiket most nem teljes részletességében, de az ország elé kell tárni pénteken már egy sajtóértekezlet erejéig. Most ez a feladatunk. Tehát, ha ezt nem tudjuk, legalábbis a fő csapásokat megadni, akkor további támadásnak tesszük ki magunkat. Nem a támadás a lényeg, hanem olyan értelemben, hogy a Kormány kvázi nem mutatkozik, nem nyilatkozik. Tehát ezt kell elérni. Most azért kérdezem, hogy mire számíthatunk ebben a fél évben, hogyan látják a Gazdasági Kabinet tagjai? Erre szeretnék válaszokat, hogy a mai üléssel ezt elő tudjuk készíteni. ehhez kérném akkor pénzügyminiszter urat.

(Több hozzászólás hangzik el, ecsetelve a tárcák és az ágazatok nehéz költségvetési helyzetét.)

Antall József: Ehhez, majd mindjárt, a pénzügyminiszter úr tud hozzászólni. Szeretném, ha utalnánk erre is, mert azt hiszem, hogy ez nagyon fontos. Egyik, ha az energiaár-emelést vesszük figyelembe, ennek a kihatása egyrészt költségvetési téren mit jelent, milyen átvitelt jelent, tehát mit fog jelenteni a költségvetés emelésében? Másik kérdés, hogy aránylik a jelenlegi energia- vagy a benzinár stb. a világpiaci árhoz?

(Válaszként elhangzik: Magyar benzin 30 forint, osztrák fekete shillingben 3 shilling, az osztrák ár 9 shilling.)

Antall József: Ennek a hatása, inflációs hatása van-e? Ha ezt bevezetjük, vagyis emeljük az energia árát, ez azt jelenti-e, hogy utána a gyümölcstől kezdve minden iparcikk szállítása drágább lesz a szállítás által megnövelt árral. Tehát, ha az energiaárakat emeljük, ennek nem lesz-e inflációs hatása, nem lesz-e költségvetési hiány okozója? Most akkor fog jelentkezni Andrásfalvy Bertalan, és fogja mondani, hogy az iskoláktól a csecsemőknek szállított ételtől a nem tudom, miig ezt mindenhol be fogják kalkulálni. Balsai a rabszállításnál stb. Tehát ezek a kérdéseim. Én nem vitatkozom, én csak kérdezek, és kérem, hogy ezt ki kell számítani. Szóval akkor tudjuk-e ezt, hogy mennyi lesz a különbség? De mindenképpen nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ezt valóban felmérjük, mert ezt eldönteni és bevezetni csak reális felméréssel lehet. Egy biztos, és én ehhez kevésbé értek, nem vagyok közgazdász, viszont azzal teljesen egyetértek, hogy most kell megtenni bizonyos lépéseket. Átfogóan most lehet, mert három hónap múlva már nem az előző kormány hibáiról lesz szó, hanem a miénkről. Most van a lakosság izgalmi állapotban, hogy mekkorát emelünk, és most van tele aggállyal. Másodszor, most az előző kormányzatnak – ráadásul nem igazságtalanul, hanem ténylegesen – még érvényesíthető a hibáinak a korrekciója. Ami még ehhez tartozik, hogy nyár van, nincs hideg, tehát nem közvetlenül jelentkezik mindez. Én csak a szempontokat mondom. Mindenki tudja, hogy az a legnagyobb bajunk, hogy rosszul állunk. Nyilvánvaló, hogy itt csak ezeken belüli arányokról van szó, és ezt lehet csak megtenni. De most kell lépni, és a mostani lépéshez viszont egy kell még. Szociális szempontból fel van-e készülve a munkaügy, a népjóléti tárca, sőt a rendőrség is fel van-e készülve, hogy ha most ezt végrehajtjuk, bejelentjük. Ezt átfogóan kell bejelenteni, majdnem a nemzethez intézett szózattal kell megtenni. Ezt csak így lehet végrehajtani. Azt nem lehet csinálni, hogy folytatjuk azt, hogy felemeljük most egy kicsit a cigarettát, a szeszt, mert akkor nem történik megint semmi. Én nem tudom, hogy mit kell emelni, ez a gazdasági tárca kompetenciája, de hogy most egy olyan politikát kell folytatnunk, és egy olyan bejelentést kell tenni, amiben meghatározott programot adunk, és ezt a meghatározott programot erre a fél évre meg is mondjuk. Azt is, hogy most ezt csináltuk. Ezt csütörtökre meg kell csinálnunk. Most ez nem jelenti azt, hogy mindennek benne kell lennie csütörtökre, hogy pontosan mi mennyibe kerül. De globális stratégiával a fél évi programunkat meg kell tudni mondani a szociális ellensúlyokkal együtt, vagyis, hogy ott is mit tudunk tenni. Kérem, már itt voltak a recskiek – átadtad már a pénzügyminiszternek a feljegyzést? –, csak példaként. Tehát itt volt a Recski Szövetség,? itt volt a TIB,? jön a POFOSZ,? jönnek a különböző rehabilitációs kérdések, minden és mindenki, és ezeket is kezelnünk kell. Ezért ezt nekünk csak globálisan lehet bejelenteni.

(Rabár Ferenc szerint két eset lehetséges. Az egyik, amikor minden a maga normális menetében zajlik, a másik pedig, hogy ha valami rendkívüli történik. A rendkívüli dolgokra Magyarország nincs fölkészülve. A normális menetben zajló dolgokra kötéltáncot járva elő tudjuk teremteni a pénzeket. Jelenleg a magyar gazdaság jól működik, és azt kellene biztosítanunk, hogy most lehetőleg ne zavarjunk bele újabb önkényes és voluntarista intézkedésekkel. Igaz, hogy ez a gazdaság nem liberális gazdaság, ez egy vegyesen működő, és mechanizmusaiban nehezen kiszámítható gazdaság, de működik és produkál. A másik szempont, a Kormánynak a fő ellensége az infláció.? Ha az inflációt gerjesztjük, ha az inflációt előidéző intézkedéseket tesszük meg, és pontosan az energián keresztül begyűrűztetjük az egész rendszerbe, akkor beláthatatlan következményei lehetnek az infláció szempontjából. Szerinte, ha a rendkívüli dolgokat is ebből a hajszálfinoman kiegyensúlyozott költségvetésből akarjuk megvalósítani, akkor az egy utópia. Ezt semmilyen ener giaáremeléssel nem tudjuk elérni.)

Antall József: Világos, hogy kétféle, minimum kétféle koncepció van. De egy a biztos, és részleteiben ez rokonszenves, hogy nem avatkozunk bele a gazdaságba, és akkor az működik. Egy jól működő gazdaságba a politikai irányítás nem avatkozik bele. A németek mondták azt, hogy Kohlnak fogalma sincs a gazdaságpolitikáról, ezért azóta jól megy, míg Schmidt mindig beavatkozott, azért jutott krízisbe. Mond-juk, még nem vagyunk ilyen fejlett állapotban, de biztos, hogy ez így van. Tehát ez elvileg jó lenne, hogy nem kell beavatkozni, van egy folyamat, és a folyamat javul stb. ez így rokonszenves, de a kérdés az, és ez az én kérdésem is tulajdonképpen, hogy a január 1-je megváltoztatja-e az energiaárakat? Addig egy más állapot van, mert a Nagy Feri a csirkéiért megkapja a rátétet, de honnan kapunk olcsó olajat? Január 1-től dollárért kapjuk az olajat,? és vagy el tudjuk adni dollárért a csirkét, vagy nem tudjuk eladni. Tehát egy új helyzet áll elő. Ez az alapkérdés. Ez január 1-jétől az NDK-ra? is vonatkozik, az NDK is dollárban fizet, sőt már előbb is. Tehát tulajdonképpen január 1-ig először át kell gondolkodnunk egy stratégiai szemléletet, január 1-től pedig lényegében át kell térni a legfőbb gazdasági partnereinknél mindenhol a konvertibilis valutára. Addig viszont az idő szökik. Az a kérdés, hogy ha mi most nem avatkozunk bele, akkor mi lesz? Ez a problémám. Én egyik álláspont mellett sem akarok senkit sem meggyőzni, én csak kérdezni szeretném ezt. Ha az az egyik álláspont, hogy nem emeljük, vagyis nem csinálunk benzin- stb. áremelést, az akkor is begyűrűzik. Ha viszont árat emelünk, először is kevesebb benzint fognak egy darabig fogyasztani ameddig lehet, utána viszont a magasabb árat áthárítják a vevőre, más lesz az infláció, amit én mind természetesnek tartok. De kérdésem az, és politikailag ez tulajdonképpen az alapvető kérdés, ha Rabár Ferenc álláspontja szerint azt fogadjuk el, hogy ezt a majdnem belgyógyászati kezelést nagyobb sebészi beavatkozás nélkül hajtjuk végre, akkor kell-e operálni mégis novemberben, vagy nem? Ez az alapkérdés. Ha az igazolható, hogy ez a metodika nem kényszerít bennünket arra, hogy novemberben vagy októberben egy sokkal súlyosabbat kell lépnünk, akkor elfogadható álláspont. Ha az a kérdés, hogy nekünk ezt most el kell fogadnunk, de októberben egy sokkal radikálisabb további lépést kell tenni, akkor én azt kérdeztem, hogy ne most tegyük-e ezt meg? Politikailag most inkább lehet megtenni, mert még most politikailag többet tudunk a régi kormányra – hangsúlyozom, teljesen jogosan – fogni, de októbertől vége a 100 napnak, és onnantól kezdve az ellenzék maximális élességű támadásával fogunk szemben állni. Ez a legnagyobb felkészültséget kívánja, ezért tessék erre felkészülni.

(Bizonyos, a Matolcsy György, Rabár Ferenc és Kádár Béla közti, személyeskedést sem nélkülöző vitát követően.)

Antall József: azt szeretném mondani a Gazdasági Kabinet üléséhez, hogy el kell kerülnünk azt a látszatott és azt a kialakuló helyzetet, hogy a Gazdasági Kabinetben folyó viták itt megismétlődjenek. Előterjesztések már csak készen kerüljenek ide, és azért is kértem és provokáltam ki tulajdonképpen a vitát, mert szerettem volna nemcsak magam hallani, hanem hogy a Minisztertanács tagjai is hallják azt, hogy tulajdonképpen milyen súlyos és szinte megoldhatatlan helyzet előtt állunk. Ebben a súlyos és megoldhatatlan helyzetben a viták világosak, hiszen nincs jó megoldás. Csak arról lehet szó, hogy a válság kezelésén belül valamilyen utat választanunk kell. én azért a gazdasági vitát most lezárnám.

(Még többen hozzászólnak, és van, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy hamarosan még választások is lesznek.)

Antall József: Azért azt szeretném még egyszer mondani, a választások az fontos kérdés, tehát természetes dolog, hogy azt is figyelembe kell venni. De még egyszer felhívom a figyelmet arra is, hogy amit tudunk, azt meg kell tenni, ugyanis októberben nem lesz lehetőség annak az akceptáltatására, ami most megvan. Én nem akarok ebben állást foglalni most e pillanatban, mert a holnapi gazdasági kabinetnek lesz ez a feladata. Én csak a kérdéseket exponáltam. Nekünk itt a Minisztertanácsban az most a dolgunk, hogy ezt egyrészt felszínre hozzuk, azok irányát megszabjuk. Lehetnek metodikák, de azt kell figyelembe venni még egyszer, hogy mi lesz január 1-től, hogy milyen új helyzet áll elő, ahhoz alkalmazkodni kell valamilyen technikával. A másik dolog pedig, hogy most van még lehetőségünk arra hivatkozni, hogy mi még csak egy hónap óta kormányzunk. Tehát az egy hónap után olyan dolgokat még bevezethetünk, amiről szakmailag minden szempontból meg vannak győződve a gazdasági tárcák vezetői. Azt most úgy lehet bevezetni, és még azzal indokolható is, hogy nemrég még nem mi voltunk kormányon. Itt októberben, novemberben már mi leszünk azok, akik ezt bevezetik. Ezt kérem mérlegelni, és ezek azok a sarokpon-tok, amiket az elkövetkező koncepcióban valahogy érvényesíteni kell. Itt úgyis alku lesz, és lesz, ahol meg kell alkudni. Tehát amiről biztosak vagyunk, hogy meg kell tenni ebben az évben, és amit nem lehet elkerülni, azt most tegyük meg. Tehát semmilyen voluntarista megoldás nem kell, de amúgy is azt hiszem, nem kell minősíteni, csak próbáljuk meg. Egyébként meg vagyok győződve, hogy mind a két álláspontnak reális alapjai vannak. Hát ez világos, és az a szerencse, és én őszintén szólva a Kormányban ennek nagyon örülök, ugyanis rémes lenne, ha pontosan azonos két gazdaságpolitikai szemlélet érvényesülhetne, vagy pontosan ugyanaz, mert akkor csak egy irányba tudnánk lépni. Így viszont, hogy látjuk tulajdonképpen két irányból is a problémákat, talán jobban tudunk dönteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Gazdasági Kabinet előkészít, a Gazdasági Kabinet felteheti döntésre a kérdéseket, de hogy mit döntünk, az függetlenül attól, hogy a külügyminiszter vagy az oktatásügyi miniszter is a Kormány tagja, az a Minisztertanács felelőssége. Ide tartozik például a benzináremelés kérdése is. Ezt kérem figyelembe venni! Itt senki nem tárcaminiszter ebben az értelemben, amikor a döntésre kerül a sor. És ezért volt fontos nemcsak a gazdasági miniszterekét, hanem mindenkinek a véleményét is hallani erről.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 36-44. oldalán megjelent szövege)