1990. év

(Matolcsy György, a MEH politikai államtitkára ismerteti, hogy az Egzisztencia Alapra vonatkozó javaslat a VOSZ-tól? ered. A német út során kaptunk rá határozott ígéretet, hogy a német kormány a költségvetés terhére először 100 millió német márka értékben, majd később megemelt értékben erre hitelt nyújt. Feltétele az, hogy létrehozzuk először
magyar forrásból az Egzisztencia Alapot. Még megjegyzi, hogy az egzisztenciahitel az új kormányprogram, illetőleg az annak középpontjában álló privatizációs programnak talán a legfontosabb eleme.
Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke megerősíti, hogy az MNB-vel közösen került összehangolásra az E Alap, valamint a privatizációs hitelkonstrukció. A Gazdasági Kabinetben több vitatott kérdés maradt fent, mint például az, hogy az 5 millió forintig adható egzisztenciaalapítási hitelnél elegendő legyen egy kicsiny, 2%-os saját erő.)

Antall József: Azt hiszem, pusztán gazdasági szempontok mellett, amikor a 2%-ról beszélünk, arról is szólni kell, hogy nekünk van egy társadalompolitikai célunk is, ami a kezdeményezés, vagyis, hogy olyan kisembereket elindítani ezen az úton, akik nem rendelkeznek esetleg ilyen feltételekkel. Ennek ellenére mégis el tudjuk indítani azokat, akiknek nincs ennél nagyobb lehetősége, hiszen mi éppen egy olyan rétegnek a vállalkozási lehetőségét is biztosítani kívánjuk, akiknek nem volt módja az elmúlt időszakban esetleg ennek megfelelő alapot szerezni. Úgyhogy én ezt kiegészíteném egy társadalompolitikai, sőt nyugodtan mondhatom, politikai eszközzel is a jövőre vonatkozóan. A 2%-os gondolat így is értendő. A másik dolog pedig, ami majd a kereskedelmi bankokra is vonatkozik, hogy itt sok minden olyan kérdés van, amit nekünk újra kell tárgyalni a kereskedelmi bankok működésével kapcsolatban, az egész bankkérdést még a jegybanktörvény előtt. Ma a működés, a hitelnyújtás szempontjából nem lehet a Kormány nyugodt a kereskedelmi bankok jelen magatartása és működése tekintetében. Ennyit szerettem volna megjegyezni, ezt a társadalompolitikai szempontot mint kormányszempontot. Ez nem a bank kötelessége, amit el is mondott a képviselője, de a Kormánynak mást is figyelembe kell venni.

Különfélék között a gazdasági társaságokban lévő állami vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogok érvényesítésének és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek összefüggéseivel kapcsolatban.

(Király Péter, a pénzügyi tárca közigazgatási államtitkára tájékoztatást ad arról, hogy az illetékes tárcák bevonásával megvizsgálták, hogy a nagy állami tulajdonú társaságokban az állami köztisztviselők vállalhatnak-e felügyelőbizottsági, illetve igazgatósági tagságot. A javaslat az, hogy vállalhassanak, sőt díjazással együtt, ugyanis e feladat ellátása során a társasági törvény szerint anyagi felelősséggel is tartoznak. Ennek érdekében szükség van a közszolgálati törvény kismértékű módosítására.)

Antall József: Tulajdonképpen ez egy bezárható kör, mert azért kap munkadíjat, mert többletfeladatot lát el többletfelelősséggel. Analógia a Vagyonügynökség, ahol az igazgatótanács tagjai ugyanúgy minisztériumokból vannak kiválasztva, a minisztériumi funkcióik mellett látják el feladatukat. Vagy ha kormánybiztosnak, magasabb beosztásba neveznek ki valakit, akkor fizetéskiegészítést kap azért. Tehát abban az esetben, ha többletmunkát kap az állami köztisztviselő, azért többletbér illeti. A másik dolog, hogy a kör bezárul, mert állami vállalatnál képviseli az államot, nem pedig magánvállalatnál. Ebből következik, hogy az állam érdekét képviseli állami vállalatnál. Nem arról van szó, hogy egy magánvállalatnál fizetik. Abban a pillanatban, amikor magánvállalattá válik az a vállalat, akkor megszűnik ez a szerepköre, mert többé nem képviseli az államot mint tulajdonost. De ha marad állami érdekeltségű, marad az állam is tulajdonos, mert az államot 40% illeti meg az adott vállalatból, akkor ő továbbra is az államot képviseli, és az államtól kapja a pénzt. Logikai összefüggés van abban, hogy ha állami vagyon van benne a társaságban, és ő azért képviseli az államot, akkor amit ezért kap, azt abból az állami részesedésből kapja.

(Több hozzászólás hangzik el, amelyek a díjazást kifogásolják részben azért, mert ez alapvetően a gazdasági tárcák köztisztviselői számára lehetőség.)

Antall József: Miért nem utalhatja a vállalat a felügyelő minisztériumnak azt az összeget, amit elvileg a köztisztviselőnek fizetne ki? Visszautal egy összeget akár négy helyről, és a minisztérium meghatározza, hogy mit fizet ebből ki bérként. Nem jó?

(Király Péter változatlanul az igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag anyagi felelősségére hívja fel a figyelmet, ami indokolja a díjazásukat.)

Antall József: Na de itt az alapelv az, hogy közszolgálati tisztviselőről van szó. Ez az egyik elem, hogy közszolgálati törvény alapján működő tisztviselő. A másik elem az, hogy van egy vállalat, és a vállalatnak van egy testülete, egy felügyelőbizottsága stb., és ott jelenik ő meg mint annak a testületnek egyik tagja, és ott e minőségében, amiben megjelenik, ott az államot képviseli. Na most, ha én a közszolgálati törvénybe behelyezem azt az összeférhetetlenségi rendelkezést, és az alól mentesítem, akkor ő mentesítve van a közszolgálati törvénynek reá vonatkozó kötöttségéből ebben az értelemben, és ott működhet mint annak a vállalatnak a testületi tagja. Azért mondtam a visszaáramoltatást, mert különben a díjazása nem lehet 500 Ft, ha ilyen felelősséget rovunk rá. Meg lehet-e oldani, hogy a vállalat fizeti be a minisztériumnak azt a pénzt, amivel alkalmazza. Hát ebből egy bonyolult dolog jön ki, kicsiben ezt meg lehet csinálni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 95-97. oldalán megjelent szövege)