1990. év

(Győriványi Sándor munkaügyi miniszter ismerteti, hogy az 1991-es bérszabályozásnál a fogyasztói árak növekedésében 30 százalékot prognosztizáltak, ezért gondolták a Pénzügyminisztériummal együtt, hogy ezzel mintegy 5 százalékos, vagy 5 százalék feletti reálbércsökkenéssel kell számolni. Az anyag három változatot tartalmaz: az egyik az eddig alkalmazott rendszer változatlan fenntartását jelenti, míg a másik a bér utáni adó mértékét, illetve az ebből adott kedvezményeket összekapcsolná a vállalati bérnövekedés mértékével, a harmadik pedig a bérszóródást mérsékelné. Javasolja, hogy a költségvetési intézmények 1991. évi bérnövekedése lehetőség szerint igazodjon a vállalati szférában várhatóan megvalósuló bérnövekedéshez. A vezetői érdekeltségi rendszert érintően szintén érvényesülne a központi korlátozás, ez az, ami 100%.

Többen hozzászólnak, köztük Rabár Ferenc pénzügyminiszter is, aki elmondja, hogy két olyan dolog van, amiben abszolút keményen és világosan elmondta a véleményét kezdettől fogva. Az egyik, hogy ne legyen Világkiállítás, a másik, hogy a béreket liberalizálni kell, ami mellett a Gazdasági Kabinet is döntött. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter is a liberalizáció mellett van, de szóba hozza azt is, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban még mindig csak két oldal van, a munkadók és munkavállalók egy oldalon, a másik oldalon lévő Kormánnyal szemben.)

Antall József: Erről már több alkalommal beszéltünk ilyen megnyilatkozásoknál. Szervezetileg idén még nincs itt az ideje, de most már mielőbb meg kell teremteni, és erről cikkeknek kellene megjelenni a sajtóban, nyilatkozatokban, hogy az teljesen mindegy, hogy egy vállalat állami, az nem azonos a Kormánnyal. Akkor is van munkaadó, van munkavállaló, és van a Kormány, még akkor is, ha piaci körülmények között a munkaadó részben az állam. Úgy kell szervezni, úgy kell érzékeltetni, hogy a Csepel Művek? nem a Kormány. Nincs absztrakt állam, ezt el kell mondani milliószor nekik is, és a televízióban is erről nyilatkozni kell, és ennek a szervezeti formáját meg kell teremteni. Senki nem keveri össze Olaszországban a Mobilityt a kormánnyal, pedig elég közel állnak egymáshoz, vagy Ausztriában vagy máshol. Piaci körülmény, ezt érzékeltetni kell. Attól, hogy egy cég állami, az nem azonos velünk, ezt mi külön tekintjük. Tessék ott az ÉT-ben megvívni a harcot, ahol mi csak a harmadik oldal vagyunk.

(Több egymással vitatkozó hozzászólást követően.)

Antall József: Megmondom őszintén, komoly aggályom van a Gazdasági Kabinet működését illetően. A Gazdasági Kabinet nem úgy működik, ahogy kellene. Annak is lehet két szintje, az államtitkárok előkészítik a döntéseket szakértői szinten, de a minisztereknek, a gazdasági minisztereknek ott kellene lefolytatni azt a vitát, amit itt folytatnak le, mert ez így tulajdonképpen egy lehetetlen állapot. Nem államtitkári kormánybizottságnak hoztuk létre a Gazdasági Kabinetet, hanem miniszterekből álló kabinetként, és most rendszeresen előfordul, hogy a Kabinet állásfoglalásaival ellentétesen alakulnak a vélemények, egyszerűen azért, mert mások voltak ott. Akkor a Gazdasági Kabinet gyakorlatilag nem segíti a Kormány munkáját azzal, ha itt a minisztertanácson tovább folyik a vita. Tulajdonképpen a Gazdasági Kabinetben jól kialakult összeütközéseket kell nekünk itt levezetni vagy eldönteni. Azért hoztuk létre a Gazdasági Kabinetet, hogy a részletviták és az álláspontok közeledése ott dőljön el, és ott alakuljanak azok a pontok, amelyekben dönteni tud a Minisztertanács mint kormány, amelyiknek a tagjai szükségszerűen politikai felelősséggel tartoznak, de a gazdasági tárcákra támaszkodva. Ez így jelenleg nem működik. Ez az egyik.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a Gazdasági Kabinet nem hozhat döntéseket. Ez egy alapkérdés.)

Antall József: Döntést hozhat, csak az nem minisztertanácsi határozat.

(Rabár Ferenc kijelenti, hogy a döntést meghozta, a Gazdasági Kabinet az A-változatot támogatja.)

Antall József: Azt a döntést hozta, hogy mit terjeszt a Kormány elé mint Gazdasági Kabinet, javaslatot. Van egy kérdésem: tehát marad az „A” és a „B”. Nem fogom újra szavazásra föltenni szombaton a kérdést, illetve formailag fölteszem akkor, ha változik. Egy kérdésem van: ha az A mellett vagyunk, vagyis a liberalizálás mellett, van-e tartalék? Nem garanciaelem – nem tudom, hogy elég világosan meg tudom-e fogalmazni –, van-e egy olyan tartalékgarancia beépítésére lehetőség az A-változatban, amelyik akkor lép életbe, amikor válságjelet tapasztalunk. Tehát, ha elfogadjuk az A-t, vagyis nem a B-t, ki tudunk-e gazdaságilag egy olyan struktúrát, mechanizmust – inkább így mondanám tartalékba – dolgozni, hogy amikor bekövetkezik egy bizonyos szituáció, akkor mégis a Kormány képes beavatkozni. Van-e ilyen lehetőség, és van-e remény, hogy egy ilyet elvileg bele tudunk illeszteni? Ezt szeretném megkérdezni a közgazdászainktól. Tessék.

(Rabár Ferenc véleménye szerint van ilyen tartalék, ez a tervgazdaság.? Vissza kell hozni a tervgazdaságot. Bármelyik pillanatban megtehető: virilista módszerekkel? újra elosztjuk azt, ami van, jegyrendszert vezetünk be, pontosan meghatározzuk, hogy kinek mennyi jut, mennyi jár, és ez egyik napról a másikra megoldható. Ezt nagyon komolyan mondja. A hadigazdaság? is ez.)

Antall József: Akkor a kérdésem az változatlanul fennáll. Egyik kérdés – több kérdésről van szó, csak elméletileg – a nemzetközi pénzvilág többsége, a meghatározó tényezői a nemzetközi pénzvilágnak, az Egyesült Államok, a Közös Piac, ezenkívül a Világbank és az IMF hogy ítéli meg, ha liberalizálunk? Ebben az esetben azt várja el, hogy teljes bérliberalizálást csináljunk, vagy nem? Biztos van véleményük, és a jelenlévők biztos tudják. Ez az egyik kérdés, amivel foglalkozni kell. A másik: rögzíti-e az Érdekegyeztető Tanács, hogy mi az álláspontja? A harmadik: hogy az ellenzéki pártok képviselőinek, azok gazdasági szakértőinek fel tudjuk-e tenni ezt a kérdést? Ez még mindig nem old meg mindent, de ezek azok a kérdések, amiket kellene tudni ahhoz, hogy ebben döntést hozzunk. Ezek képezik tulajdonképpen az egész akció végrehajtásának a programját. Ha látnám világosan a piaci körülményeket és mindazt, ami van, s ami itt lehetséges, akkor egyértelmű a liberalizáció, akkor már nem is kérdeznék, akkor már szavaztam volna, hogy túl legyünk rajta. A kérdésem és a problémám tulajdonképpen az, hogy a jelenlegi körülmények között, ebben a pszichózisban, amikor nem hajtottunk végre változtatást számos helyen az irányításban, a bankok élén, a vállalatok élén, a különböző helyeken. Nincsenek a kialakult kontaktusok kellően ellenőrizve, nem hajtottuk végre azt a változtatást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy meg lehetnénk arról győződve, hogy az egész magyar gazdaság kézben lenne, nem tervutasításos rendszerben, hanem gazdaságpolitikai irányításban. Például ahogy ugye a 70-es évek válságát, a benzinválságot vagy az olajválságot kezelték Nyugat-Európában.? Kormányzati ajánlások történtek, s a kormányzati ajánlatokra a lakosság és a vállalatok képesek voltak reagálni. Nálunk ez nincs. Ilyen körülmények között kell ezt a kérdést vizsgálnunk, s ezért tettem föl a kérdést erre a bizonyos tartalékgaranciára, és azért fogalmaztam így, hogy tartalékgarancia van-e, mert elvileg igen jó lenne. Most az egyik, az első kérdésem volt tulajdonképpen ez, mert nem közömbös, hogy mit és hogyan néznek bennünket kívülről. Tudunk-e erre felelni? Na most visszatérve erre a kérdésre. Addig eljutottunk, hogy ezt szombaton fogjuk tárgyalni. De tulajdonképpen együttesen kellene. Körülbelül oda lukadtunk ki, hogy ezeket le lehet tárgyalni, de életbe léptetni csak együttesen lehet, csomagban, de csak akkor, ha rendszerbe van foglalva. Ha még nincs rendszerbe foglalva, akkor a Munkaügyi Minisztérium ezt csinálja meg. Tehát az lesz a kérésem szombatra, hogy a pénzügyminiszter úr az összes e csomagba tartozó és ezzel a liberalizációval összefüggő ügyet koordinálja, és ezeket a kérdéseket is figyelembe véve, együttesen kérem előterjeszteni. A másik dolog, hogy politikai pártokkal semmiféle egyeztetés nem volt ugye? Tehát ez a másik dolog. Mert felmerülhet az a kérdés, hogy közöljük, hogy körülbelül ez van, ezt kívánjuk életbe léptetni, mi a véleményük? Ne mondják azt, hogy most hallanak róla először. Az Érdekegyeztető Tanácsnak szintén el kellene mondani, bár ott ez már elhangzott. Legutóbb, amikor az adókérdések jöttek elő, akkor a Kormány döntött arról, hogy össze kell állítani az Érdekegyeztető Tanács számára egy tárgyalási csomagot. Nyilvánvaló, hogy ezt összeállítani csak szombat után lehet, mert minden alapkérdés akkor fog eldőlni. E tárgyalási csomagnak mindent fel kell ölelnie, és azzal kell elmenni az érdekegyeztetésre is. Egyébként egy biztos, a kormányzati filozófiával kapcsolatos felfogásra ez vonatkozik, hogy nincs jó megoldás. Így van. Egyszerűen nem is fogunk találni soha. Legalább két évig nincs jó megoldás, csak rossz megoldások között lehet jobbakat választani, és a biztosíték az, hogy mennyire tudjuk a különböző politikai csoportokkal ezt annyira egyeztetni, hogy ők is részt vettek ennek vagy az elfogadásában, vagy az eltűrésében, vagy legalábbis kétértelmű, vagy ostoba állásfoglalást tettek. Ezért kérem, hogy Szabó Tamás az érdekegyeztetésről az eddigi jegyzőkönyvek alapján már szombatra tudjon tájékoztatást adni. A másik dolog. Meg kellene beszélni az Érdekegyeztető Tanácsnál, hogy legyen soros szószólója, ahogy a kerekasztal-tárgyalásoknál csak úgy működött, vagy havonta volt munkaadói, munkavállalói soros elnök. Mindegyiknek, minden oldalnak legyen egy soros szószólója, akivel tartják az érintkezést. tehát ilyen esetben például akkor azzal kellene tárgyalni. A többi pedig az ő dolga lenne.

(Rabár Ferenc szerint szombatig nem lehet mindezt kidolgozni és letárgyalni.)

Antall József: Akkor hogy tudunk ebben állást foglalni?

(Rabár Ferenc szerint sehogy, mert nem lehet szombatig tárgyalni komolyan senkivel, mert semmi nem dőlt el.)

Antall József: A Minisztertanács elé ma ezek részkérdésként, nem csomagban kerültek. Ez az alapprobléma. Tehát a Minisztertanács elé – és ezt most kérem rögzíteni jegyzőkönyvileg, és tudomásul venni – hogyha ezt az alap gazdaságpolitikai stratégia részét alkotó javaslatok jönnek, azokat együttesen tudjuk csak tárgyalni. Erre lenne a Gazdasági Kabinet hivatott, hogy egyeztesse, és egységes csomagként idehozza, és azt mondja, hogy ez a csomag, és ebben ez a logikája egyiknek, másiknak, és akkor így tudunk állást foglalni. Ebből következik, hogy feltehető, hogy szombaton nem fogjuk tudni így még befejezni. Akkor kérem a Gazdasági Kabinetet, hogy addig ülésezzen ameddig tart, és akkor szombaton ezt kapjuk meg egy csomag részeként egységesen, mert akkor állást tudunk foglalni. Továbbá az a kérésem, hogy a hároméves kormányprogrammal legyen összhangban, amit kiadtunk, és ami már bizonyos módosításokat jelent a koalíción belül az eredeti programhoz képest. A hároméves tervnek az alapfilozófiáját azért követni kell. Tehát az a kérésem, hogy legalább az, amit most csinálunk, akkor ennek a hároméves tervnek az alapján menjen tovább, hogy az védhető legyen. Jó, akkor várjuk meg a döntést. Ezt a kérdést megvitattuk, most pillanatnyilag patthelyzet van. A Gazdasági Kabinet vizsgálja meg ezt együttesen, és utána szombaton megkíséreljük a döntést.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 106-111. oldalán megjelent szövege)