1990. év

Antall József: A tárgyalást természetesen a szokásos formában fogjuk lebonyolítani: a pénzügyminiszter úr előterjesztése után a Pénzügyminisztérium még jelen lévő államtitkárait is meg fogom kérdezni, hogy van-e kiegészítés. Utána kerül sor akkor sorban a kormánytagok és természetesen a Nemzeti Bank elnökhelyettesének is a véleményére.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere viszont közbeszól, szerinte előbb néhány alapvető kérdésről kell a Kormánynak politikai értelemben állást foglalnia. A Kormány határozza meg a filozófiáját, a szerepfelfogását, mielőtt hozzányúl konkrét kérdésekhez, mert enélkül nagyon nehéz állást foglalni, nem csak a jövő évről, hanem az egész hároméves gazdasági programról.)

Antall József: Kérem szépen, két lehetőség van. Az egyik lehetőség még az, hogy először egy filozófiai állásfoglalást teszünk teoretikusan, anélkül, hogy ismernénk a részleteket. A másik, hogy megismerjük a részleteket, és utána ez a filozófiai állásfoglalásunkat is lehetővé teszi. Ez a kérdés, tehát tulajdonképpen egy metodikai kérdésről van szó, egyik sem kerülhető el. Ebben az állásfoglalás egyszerűen nem kerülhető el. Ha úgy tetszik, akkor német vagy angol szemlélettel kell az egész kérdést megoldani. Gyakorlati oldalról vizsgáljuk meg, és utána fogjuk ezt a filozófiai állásfoglalásunkat tulajdonképpen megtenni. Nagyon megnehezíti sajnos a helyzetet, hogy a Gazdasági Kabinet nem folytatta le az érdemi vitát – megmondom őszintén –, ez nagyon problematikussá és nehézzé teszi ezt a mi mai ülésünket. Most csak azt tudom mondani, hogy a Kormány tagjainak kell abban dönteni, és erről a Minisztertanács, mint egy ügyrendi kérdésben fog dönteni, és én nem kívánok ebben most előzetes állásfoglalást tenni. Tehát a kérdés úgy tevődik fel, hogy először egy filozófiai, nevezzük akkor így, a Kormány gazdaságfilozófiai kérdéseiben kíván-e egy előzetes állásfoglalást tenni néhány kérdésben. Kádár Béla fogja ezeket előterjeszteni. Tehát akkor az anyag részletes ismerete vagy felvezetése nélkül kell egy elvi állásfoglalást tenni, vagy Rabár miniszter úr terjeszti elő a részletes anyagot, és akkor a részletes anyag ismerete után, mielőtt bármi további lépés történik, akkor ismerteti Kádár Béla, mindazt figyelembe véve, sarkosítva azokat az elvi kérdéseket, a három kérdést. Tehát az a kérdés, hogy milyen metodikát kövessünk? Tudunk-e teoretikus alapon, filozófiai szinten, elvileg állást foglalni enélkül? Ki van a mellett, hogy először Kádár Béla elvi megnyilatkozása alapján vizsgáljuk meg ezeket a kérdéseket, és ki van a mellett, hogy Rabár Ferenc terjessze először elő, és utána összegezzük ezeket a kérdéseket? Kérem a szavazást! Ki van Kádár Béla előzetes állásfoglalása mellett? Egy, kettő, tessék? Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz, tizenegy. Ez most azt jelenti, hogy Kádár Béla ismerteti a kérdéseket.

(Kádár Béla elmondja, hogy június óta folyik a vita arról, hogy a Kormány milyen gazdaságpolitikát folytasson, ezért indokolt most három kérdésben dönteni. Az első: a kormányzat komolyan vette-e azt, hogy a szociális piacgazdaság felé megy, komolyan veszi-e a Ludwig Erhard-féle örökséget, komolyan veszi azt, hogy aktívan kell befolyásolni ideológiájánál fogva a gazdasági folyamatokat, vagy az angolszász szerepfelfogáshoz közelít, és rábízza a spontán mechanizmusokra, piaci mechanizmusokra a gazdasági fejlődést és annak alakulását. A második: a piacgazdaság kiépüléséig és egy érett demokrácia kiépüléséig terjedő átmeneti szakaszban erőteljes legyen-e a kormányzati szerepfelfogás vagy passzív, liberális? A harmadik: ha a Kormány célokat kíván megjelölni, és a célok végrehajtásáért felelősséget vállal, akkor vállalja-e a következő lépést, hogy ehhez eszközöket is alárendel?)

Antall József: Arra kérném miniszter urat, hogy példaként az elméleti fejtegetésnek a harmadik pontjához szíveskedjék két-három eszközmegjelölést, hogy világos legyen ez a Minisztertanácsnak. Hogy érti ezt?

(Kádár Béla elmondja, hogy ha tőkebefektetéseket akarok behívni, akkor ösztönzöm a tőkét, amihez tőkebefektetési alap kell. Ha antiinflatórikus politikát akarok folytatni, akkor meg kell ragadni ennek két oldalát: a költségvetési infláció megfékezését, valamint a bér oldalról jelentkező bérinflációt. Ha antiinflatórikus politikát és privatizációt akarok, akkor rendelkezésre kell bocsánatom a privatizáció gyorsításához szükséges finanszírozási erőforrásokat, szervezeti és személyi erőforrásokat. A miniszterelnök válaszként hosszan kifejti gondolatait a Kormány gazdaságpolitikai filozófiájáról, az erhardi örökségről. Ennek részletes leírása viszont már megtörtént az I. kötetben, a belpolitikai résznél e kormányülés kapcsán.)

Antall József: Most javaslom, hogy Rabár miniszter úr tartsa meg a bevezetőjét, a fő kérdéseket mindjárt exponálja, ami ezzel összefüggésben van.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter reagál a Kádár Béla által felvetett három kérdésre. Az első kérdés, hogy be kell-e avatkozni a piacgazdaságba, egyértelműen igen. A másik, hogy aktív legyen-e a Kormány? Egyértelműen, igen. A harmadik, hogy ehhez eszközök is kellenek? Egyértelműen igen. Viszont szerinte még van egy másik két kérdés, miszerint igaz, hogy be kell avatkozni a piacgazdaságba, és igaz, hogy a Kormánynak aktívnak kell lenni, a Magyar Kormánynak azonban az a problémája most, hogy nincs mibe beavatkoznia, mert az a piacgazdaság még nem jött létre. Az is igaz, hogy ehhez eszközök kellenek, de nincs mivel beavatkozni, vagyis összegezve, nincs mibe és nincs mivel beavatkozni. Még elmondja, hogy 1991-re 100 milliárd a tervezett hiány, de a tárcák költségvetési igénye 230 milliárd, vagyis ezekkel az igényekkel 130 milliárddal pillanatnyilag túlléptük a határt.)

Antall József: Vagyis ebből jelentős mértékben le kell faragni. Akkor javasolom, hogy menjünk végig az igényelt tételeken, és vagy tudomásul vesszük, vagy nem vesszük tudomásul a Pénzügyminisztérium javaslatát, ahol a Kormány úgy dönt, hogy az adott tárca által előterjesztett és lefaragott összeget mindenképpen még tartalékba helyezzük. Tehát vagy elvetjük eleve, elfogadva a pénzügy álláspontját, vagy elfogadjuk a tárca álláspontját, vagy függőbe tesszük a tárgyalás végére.

(A vitában még általánosságban többen hozzászólnak, az 1991. évi költségvetéssel kapcsolatban hangsúlyozva a két bizonytalansági tényezőt, a szovjetek felé az 1 milliárd dollár követelést és a privatizációból adódó 600 millió dollár bevételt.
Rabár Ferenc megjegyzi, hogy van egy kis feszültség a megközelítés tekintetében az MNB vezetése és közte.)

Antall József: Bárcsak ennyi lenne a feszültség! Én úgy gondolom, hogy ha itt világosan beszélünk, és javaslom a nagyon egyértelmű, világos beszédet, mindent, mert ilyen világosan kell kellő időben az ország elé tárni bizonyos dolgokat. Ez azért feltétlenül szükséges, mert itt egyszerűen a Kormány hitelképességéről van szó, erkölcsi hitelképességéről, pártjaink hitelképességéről, és ezt én a parlamentben be is jelentettem, minden költségvetési vitát megelőzően, egy elvi jellegű részben. A lakosság várja a nyílt beszédet az ország helyzetéről, és nekünk ezt ki kell mondani. Ezt a pénzügyi nyílt szituációt nemcsak a magyar lakosság, hanem a világ is elvárja tőlünk. Tehát nem tudunk világosan beszélni, ha ezekről a kérdésekről nem beszéltünk. Arról is, hogy ez mennyi összegszerűen, és itt két izonytalansági tényező van. azt mellé kell írni, de ezek nélkül a sarokpontok nélkül nem lehet az ország helyzetéről képet adni. Tehát ez az, amit miniszterelnöki kormánynyilatkozatban kell egyszer elmondani, mert attól, hogy különböző sárga, zöld bulletinekben és egyebekben kiadásra kerül, attól még nem történik semmi. Ezt világosan meg kell mondani, és erre a parlament az ideális helyszín. Aztán majd gondoskodunk arról, hogy ezt utána megismételjék, a Híradót követően is megismételjék ugyanúgy, mint más beszédet. Egyetértenek-e ezzel?

Kapcsolódva az előző napirendhez, az 1991. évi állami költségvetés pozícióját meghatározó fő kérdésekkel kapcsolatban.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter megismétli, hogy 130 milliárd forintot meghaladó többletigény került felszínre, ezért ezekről a többletigényekről kell először dönteni.)

Antall József: Kérem szépen, akkor most a pénzügyminiszter úr átveszi tőlem az elnöklést, mert Deák Ferencet nem akarom idézni a lovak hajtásával kapcsolatban és a gyeplőtartással.? Tehát akkor most a pénzügyminiszter úr tartja kézben a tárgyalást, átveszi most az elnöklést, és úgy adja meg a szót Király Péternek. Mert, ha most ezt hárman játsszuk, az nekem terhesnek tűnik. Úgyhogy átadtam akkor az elnöklést, ameddig ez lebonyolódik. Úgyhogy innentől szíveskedjék kézben tartani az ülést. Tessék kézben tartani, mert ez egy olyan kérdés, egy annyira szakmai kérdés, és annyira benne kell élni, hogy részemről csak teljesen formális lenne az elnöklés. Tehát átadom az elnöklést, ameddig ez tart, és kérem is pénzügyminiszter urat, hogy ezt vegye át. Még az elnök úrnak szeretnék azért egy szót szólni, hogy tudatosan nem szavazok semminél. Tehát úgy érzem, hogy akkor vagyok fair, hogyha a tárcák között folyó mostani vitánál én nem szavazok. Csak a Miniszterelnöki Hivatalnál fogok szavazni, de ott is a mondandót majd Kajdi József fogja előadni, aki bár a Miniszterelnökség-fejezet gazdája, de miután nem tagja a Kormánynak, ezért ő nem szavazhat. Tehát a lényeg az, hogy nem akarok miniszterelnöki állásfoglalással befolyásolni senkit. Ezt is csak azért mondtam, hogy félreértés ne legyen.

(A pótigényt bejelentők mindegyike megpróbálja megindokolni a pótigényének jogos voltát.)

Antall József: No most szabad még? Elvi kérdés. Tehát, ha jól értelmezem, akkor van egy kiindulási alap, ami a ’90-es esztendő. Azoknál a tárcáknál, amelyek átszervezésre kerültek, például közlekedés és környezetvédelem között, vagy a létrehozott Munkaügyi Minisztérium, tehát ezeknél a tárcáknál, ahol feladatkörök jöttek át, akkor az eredeti feladatkörökre ’90-ben biztosított pénzkeret ment át minden eset
ben. Olyan esetben, mint a munkaügy, ez hogy oldódott meg ebben az évben? Pótköltségvetést kapott, vagy mit?

(Király Péter, a pénzügyi tárca közigazgatási államtitkára elmondja, hogy egy megállapodás alapján 70 millió forintot kapott erre az évre vonatkozóan.)

Antall József: És akkor ahhoz viszonyítva jött létre egy mechanizmus. Most akkor szeretnék egy kérdést feltenni. Nem provokatíve kérdem, csak a példa miatt. A Pénzügyminisztériumnak volt egy költségvetése ’90-ben, ehhez csatlakozott a Tervhivatal,? Árhivatal, pontosabban az nem, mert az benne volt. Tehát tulajdonképpen létrejött a Pénzügyminisztérium, úgy, hogy a Pénzügyminisztérium beolvasztotta magába a Tervhivatalt a költségvetésével együtt, és így létrejött a Pénzügyminisztérium, és akkor ebből ki tud jönni.

(Rabár Ferenc javaslatára visszatérnek a Miniszterelnöki Hivatal igényére.)

Antall József: A Miniszterelnöki Hivatal nem tükrözi azt, hogy a tárca nélküli miniszterek feladatköre mennyit jelent.

(Kajdi József, a MEH vezetője, közigazgatási államtitkára megerősíti, hogy miután gyakorlatilag az alap a ’90-es év, viszont jelenleg egy teljesen más konstrukciójú kormányzati struktúra van a tárca nélküli miniszterekkel és a stábjukkal, a politikai államtitkárokkal és stábjaikkal, valamint az új olyan szervezeti egységekkel, amelyek feladat szerint szintén a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartoznak.
Király Péter szerint ezért történt meg a szintre hozás.
Keresztes K. Sándor felveti, hogy miután csak többletköltségekről van szó, ezért 130 milliárd forintos költségvetési hiánynál teljesen felesleges belemenni 100 milliós tételeknek a megvitatásába. Javasolja, hogy minden tárca mondjon le ezekről a többletigényekről, és oldja meg maga a problémáját.)

Antall József: Még egyszer a Miniszterelnökségre vonatkozólag csak annyit, hogy bár részletekbe nem bocsátkozom, de azt csak megjegyzem, hogy itt új feladatkörök vannak, a Nemzetiségi Hivatal, Kárpótlási Hivatal? stb., vagy a tárca nélküli miniszterek. Tehát akárhogy is dönt a Kormány, ezek jelenjenek meg mindenképp.

(Ismét többen hozzászólnak, melynek során a tárcák képviselői továbbra is ragaszkodnak a többletigényükhöz. Köztük Für Lajos honvédelmi miniszter is, aki drámain ecseteli a Magyar Honvédség költségvetési helyzetét. Szerinte, ha a Kormány és a parlament így hagyja jóvá a jövő évi költségvetést, akkor a Magyar Honvédség történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája fog bekövetkezni.)

Antall József: Az utókor részére a minisztertanácsi jegyzőkönyvbe mondom. Ez akkor is bekövetkezett volna, ha a Varsói Szerződésnek? tagjai vagyunk, mert konvertibilisvaluta-elszámolásra térünk át a Szovjetunióval is. Tehát ez nem azzal függ össze, hogy olcsóbb lenne a hadsereg akkor, ha nem tettük volna meg a szükséges politikai lépéseket. Tehát ez nem a Varsói Szerződés tagságából, vagy az attól való elszakadásunknak a részét képezi, hanem egyszerűen a konvertibilis valutára való áttérés ezekkel az országokkal. Ez csak pontosítás.

(Für Lajos szerint a tervezett költségvetés nem biztosítja még a szinten tartást sem, és legalább 50%-os süllyedést maga után vonó költségvetéssel fogja majd a következő évben támogatni a Magyar Honvédséget, aminek létszámkövetkezménye is lesz. A honvédség fegyveres testületének a létszáma tehát 50 ezer vagy az alatt mozogna Magyarországon. Százhuszonvalamennyi volt még két évvel ezelőtt. Trianon óta nem volt ilyen kevés.)

Antall József: Csak az arányok miatt. 35 ezer volt a Trianonban megállapított.

(Für Lajos szerint valójában mintegy másfél hadtestet kellene felszámolni ahhoz a négyből, hogy ezzel a költségvetéssel nekiinduljunk a következő évnek.)

Antall József: Egy pillanatra szabad megint szólni, csak kiegészítésül, hogy világosan értsék. Magyarországon nincsenek hadosztályok.? A hadtesten belül 3 lövészdandár …

(Für Lajos: Van 3 lövészdandár,? harckocsizó dandár, tüzérdandárok.)

Antall József: Nem hadosztály van, hanem dandár. Az mindig kisebb létszámú és fegyverzetben gyengébb, mint a nemzetközi gyakorlat. Tehát ezt is hozzá kell tenni, hogy egy magyar hadtestnek a szervezete, létszáma az egy NATO-hadtesthez, vagy egy szovjet hadtesthez viszonyított rendszerben tulajdonképpen körülbelül 60%-át teszi csak ki. Vagyis ugyanazt a gyakorlatot folytatjuk tulajdonképpen és folytatta már az előző kormányzat a Varsói Paktumon belül, mint amit a II. világháború alatt csináltunk, hogy ugyanolyan elnevezések alatt kiküldött hadtesteinknek a harcértéke, létszáma kisebb értékű volt. Tehát ezt a hagyományt újította fel. Ezt csak a honvédelmi miniszter által elmondottak alátámasztására mondtam el. Nincs hadosztály, és egy dandárban két ezred van csak, lövészezred és egy tüzérosztály. Ezt tudni kell ahhoz, hogy ezt pontosan értékeljük.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint, miután körülöttünk mindenki fegyverkezik, szétzilálni a honvédséget, az a külpolitikai érdekeinket közvetlenül veszélyeztetné.)

Antall József: Ehhez még annyit, hogy törekszünk a helyzet konszolidálására diplomáciai és egyéb feladatokkal, beleértve a szomszéd országokat is. Vannak elgondolásaink, amelyeket viszont majd csak a későbbiekben lehet megvalósítani, ugyanis ma, ebben a pillanatban a Varsói Szerződés keretében nehéz lenne megnemtámadási szerződéseket kötni ezekkel az országokkal, ameddig formailag együtt vagyunk a Varsói Szerződésben. Tehát erre szolgál az „Európai Biztonsági Rendszer”, és nyilvánvalóan ezeken a tárgyalásokon, beleértve Wörner főtitkár látogatását is, ezek a külön kérdések felmerülnek.? A másik kérdés a hivatásos hadsereg és az általános védkötelezettség? kérdése. Azt hiszem, az egy komoly koncepcionális kérdés, ezért nem is akarok ennek a részleteibe most belebocsátkozni. De egyben biztos vagyok, hogy most, ebben a pillanatban nem tudjuk felvetni ezt a kérdést. Bár lehet, hogy igen, majd megmondja a honvédelmi miniszter. Nekem aggályom van a tekintetben, hogy egy ilyen tárgyalásnál, egy ilyen horderejű kérdést, mint az állandó zsoldoshadsereg és az általános védkötelezettségen alapuló honvédség kérdését be lehet-e dobni, vagy nem. Ez egy kérdés. Általában ez megint felszerelés kérdése is, ugyanis egy állandó zsoldoshadsereg, ha az jól fel van szerelve, az semmivel nem olcsóbb, mint egy általános védkötelezettségen alapuló hadsereg.

(További több hozzászólást követően.)

Antall József: Szeretnék még valamit mondani. Mindenre vonatkozik az egyeztetés. Mielőtt a parlament elé megy, mindent, ezt is pártközi egyeztetésre kell bocsátani, még az ellenzékkel is. Megígértük. A mostani tárgyalások is azt mutatják, hogy ha ott tárgyalunk, akkor másképpen alakulnak a dolgok. Visszatérve a honvédség kérdésére. Felmerülhet az a kérdés az előterjesztésünkben, mivel egész rendkívüli kérdés a katonai doktrína a szovjet csapatok kivonulása után és az így keletkező térségben, hogy az Országgyűlés ebben az esetben milyen álláspontot foglal el, beleértve a magyar társadalmat. Az ország honvédsége és a honvédelem kérdése ugyanis meghaladja azt a kérdést, ami egyszerű költségvetési kérdés. Úgy gondolom, hogy a Kormánynak kötelessége erre a kérdésre külön felhívni a társadalom és az ország figyelmét. Azt mondani, hogy ez ebben az esetben ezt jelenti, abban az esetben pedig azt jelenti. Tehát fel kell tenni ezt a kérdést, hogy a társadalom döntse ezt el. Abban az esetben, ha társadalom úgy dönt, a képviselőház úgy dönt, hogy a rosszabb megoldást választja, akkor a Kormány felhívta a figyelmet. A II. világháború kirobbanása előtt a svéd király hívta fel a figyelmet annak idején Svédország védelme érdekében, hogy Svédország erős hadsereget tartson fenn, és ezt tartották történelmi érdemének akkor, amikor az egész társadalom ezzel szemben állt. A végén, amikor kitört a háború, a svéd semlegesség garanciájának ezt tekintették. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan rendkívüli helyzet, amit fel lehet tenni. Költségvetési kérdésben, mondjuk, nem általánosan szokásos, de fel lehet tenni ezt a kérdést ebben a formában. Ez megéri azt, hogy az Országgyűlést rászoktassuk egy kicsit és a társadalmat is annak érzékeltetésére – ez nevelési szempontból rendkívül fontos –, hogy értse végre az ország, egy országnak helyre akarjuk állítani a szuverenitását és a tudatát. Itt a tudatnak a helyreállításáról, a nemzeti tudatról van szó, és nem a nacionalizmusról, hogy mit vállal. A Kormány ne csak azt terjessze be, hogy ez és ez van, hanem azt kell elmondani, hogy ez a probléma a hadsereggel, és így érthetővé kell tenni a felelősséget. A Honvédelmi Bizottság még úgyis ott van szűrőnek.

(Rabár Ferenc egyenkénti szavazásra teszi fel a költségvetési többletigényeket, amelyhez többen még hozzászólnak. A miniszterelnök viszont kéri a vita elhalasztását a következő kormányülésre. Botos Katalin, a pénzügyi tárca politikai államtitkára megjegyzi, hogy pillanatnyilag a kiadáscsökkentési kísérleteinkkel felmentünk újra a 170, 190 milliárdos hiányhoz. Tehát újra végig kell menni az egészen ahhoz, hogy a Kormány valahogy másképp próbáljon súlyozni, és lemenjünk a 70-re. Emlékezteti a Kormányt, hogy csak ez a deficitmérték a tárgyalási alap, az IMF-fel nem tudunk más alapon tárgyalni.)

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 111-120. oldalán megjelent szövege)