1990. év

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter kéri, hogy a Kormány elsősorban a költségvetésről tárgyaljon, mert ez a dokumentum inkább csak ahhoz háttéranyag. Beszámol arról, hogy a költségvetés tárgyalását megkezdték, vasárnap estére már valamilyen konszenzus kezdett kialakulni, ami alapján a Pénzügyminisztérium az anyagot átdolgozza, de amit még a Kormánynak is el kell fogadnia, lehetőleg legkésőbb kedd reggel, hogy még aznap a parlamentnek beterjeszthető legyen. Sőt ezt még a Valutaalappal is le kell egyeztetni, ami nem lesz könnyű, mert az eredeti kitűzött céltól eltérően a költségvetési deficit vonatkozásában nem 70 milliárdig ment le a Kormány az utolsó kormányülésen, hanem 90 milliárdban állapodtunk meg, mint egy olyan határesetben, amely még talán a Valutaalapnál a tárgyalás kiindulópontját képezheti. Ennek megfelelően várható egy olyan alkudozás, amely 90-től indul, de ők még 50-nél tartanak, ezért ennek megfelelően a 90 és az 50 között fogunk valahol megegyezni.)

Antall József: Egy kérdésem van. A Valutaalappal való tárgyalásnál milyen szintűek, akik jönnek?

(Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke válaszol: az Európai Főosztály osztályigazgatója, aki a magyar ügyekért felelős.)

Antall József: Van-e olyan kompetenciája, vagyis elképzelhető-e, hogy elfogadja, mondjuk, a 90 milliárdot?

(Surányi György szerint kompetenciája van, hogy megállapodjon, hogy közel kerüljünk ehhez. Természetesen az IMF-nek az igazgatósága az, ami végül is a pecsétet ráteszi.)

Antall József: Ha elfogadnák, akkor azzal egyetértene a Nemzeti Bank elnöke?

(Surányi György személy szerint nem értene vele egyet. Meggyőződése, hogy az ország tönkremegy 90 millió forint költségvetési hiányban.)

Antall József: Az ideális 70 milliárd?

(Surányi György szerint igen.)

Antall József: Na kérem szépen, akkor a kérdés úgy merül fel, hogy mi a stratégiai célt elvileg 70 milliárdra kell, hogy kitűzzük. A 70 milliárdra, de akkor szeretném tudni, hogy mi az, amit kitűzünk, hogy a 70 milliárdon felül mi az az összeg, amit egyéb bevételekből tudunk előterjeszteni, és hogy módunk lesz-e erre? Tehát erre korrektül csak akkor tudunk felelni, ha azt is meg tudjuk mondani, hogy mi az az úgynevezett kerülő út. Minden körülmények között kell egy olyan kidolgozás, ami ezt lehetővé teszi, hiszen jelenleg 90 milliárdnál tart a pénzügy. A 90 milliárdnál akkor kell egy tartalék a 70 milliárdra. Akkor mégis két variáció kell az egyes tételeknél. Célszerű-e az IMF-fel való a tárgyalásnál a 90 milliárdból kiindulni?

(Rabár Ferenc szerint feltétlenül abból kell kiindulni.)

Antall József: Mert itt két dologról van szó. Az egyik oldalon arról van szó, hogy a költségvetési szorítás bennünket arra kényszerítene, hogy 90 milliárdot vállaljunk. De itt nemcsak az IMF-ről van szó, hanem arról is, hogy ha a 90 milliárdot vállaljuk elvileg, az pénzügyileg milyen helyzetbe hozza az országot. Ezért tettem fel kérdésként, hogy mi az az összeg, amelyiket tulajdonképpen vállalni célszerű, függetlenül az IMF-től.

(Rabár Ferenc szerint a 70 milliárdba is tönkremegy az ország. Akik itt végigcsinálták ezeket az alkukat és tárgyalásokat, azok bizonyíthatják, hogy ez mivel jár a tárcájuk területén.
Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy a privatizációs bevételek egy részét a lakáshitelekből adódó terhek átvételére fordítsa a Kormány.)

Antall József: Ezenkívül a nemzetközi támogatásokat, segítségeket is kérem összegezni, amiről már volt szó. Ez megint egy csomag ahhoz, hogy egyáltalán ezt az ország elé lehessen tárni. Tőlem mindenki azt várja, hogy mindazt, ami lehetetlenül elhangzik, már ami elhangzik, az szinte lehetetlen, mert körülbelül ott tartunk, hogy mindenki pontosan tudja, hogy a lehetetlenre vállalkoztunk. Nincs jó megoldás a lehetetlenre. Most ezt a lehetetlent kell eladni, az érdekvédelmi szervezetekkel való összeütközések és minden árán el kell adni, fel kell tárni. Ahhoz, hogy én ezt feltárhassam, és ahhoz, hogy én ezt egy televízió- vagy parlamenti beszédben elmondjam – és én erre ígéretet tettem, és szeretném ezt a költségvetés beterjesztése előtt egy parlamenti beszédben elmondani –, kérem a Kormány tagjait, hogy ehhez én kapjak egy megfelelő anyagot. Én most nem választási beszédet akarok tartani, hanem olyat, ami ezt feltárja, hogy erről van szó. Bele lehet buktatni a Kormányt, át lehet venni tőlünk a vezetést, ki lehet írni a választásokat, tessék megcsinálni, mindent meg lehet csinálni. Most ahhoz, hogy én ezt elmondhassam, ahhoz kérem minden minisztertől a megfelelő anyagot rövid indokolással együtt. Matolcsy György koordinálja ezt is, és hogy én megkapjam külön a gazdaságpolitikai részt, Forrai Istvánt bízom meg vele. Ők azok, akik nekem ezt közvetlenül az asztalomra leteszik. Tehát mindezt el kell mondani előreláthatóan a jövő hét utáni héten, el lehet?

(Rabár Ferenc szerint: El.)

Antall József: Jó, akkor tessék ezt úgy tervezni, hogy ezt én kedden elmondhassam, és bár én sok minden elmondtam már fejből, de azt ne kívánják, hogy ezt is fejből mondjam.

(Rabár Ferenc megjegyzi, hogy kedden a Valutaalappal azért szükséges a megegyezés, hogy tudjuk, hogy milyen egyenlegből indulunk ki, ez pedig csak kedden várható, és a szerdai kormányülésen fogunk tudni erről számot adni.)

Antall József: Akkor én mégsem mondhatom el kedden a beszédemet.

(Rabár Ferenc szerint akkor az utána következő hétfőn, vagy valamilyen más formában az Országgyűlés előtt.)

Antall József: Jó, akkor legyen ez egy televíziós beszéd, amiből az ország értesül. Bár tulajdonképpen az Országgyűlés előtt elmondott beszédet kellene a televíziónak közvetítenie. Akkor ezt december 3-án, hétfőn megteszem. Viszont akkor szombaton kapjak meg ehhez mindent. Hadd kérdezzem meg, hogy Surányi György elnök úr annak látja-e értelmét, hogy én egy rövid időre fogadjam a Valutaalap embereit, egy rövid megbeszélésre, egy bizonyos pszichikai feltárásra az egészről?

(Surányi György szerint ez nagyon hasznos lenne, és biztos, hogy nagyon jó néven is vennék.)

Antall József: Akkor kérem ezt megbeszélni, és ezt is kérem előkészíteni. Mikor legyen a legközelebbi minisztertanácsi ülés?

(Rabár Ferenc: Vasárnap délután.)

Antall József: Vasárnap délután kellene tartani, mondjuk, 2-kor. Szükséges-e ezt megelőzően államtitkári szinten egy utolsó egyeztetés?

(Botos Katalin, a pénzügyi tárca politikai államtitkára szerint nem, mert politikai döntés lesz.)

Antall József: Kérdésem az, hogy kivételesen tartsunk-e kibővített ülést, ahol a miniszterek mellett ott ülnek az államtitkárok?

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter szerint nem szükséges, mert tulajdonképpen a miniszterek tisztában vannak mindennel.)

Antall József: Akkor kérem, a következő van. A következő – természetesen ez nem vonatkozik a pénzügyi államtitkárra, a pénzügyi apparátusnak itt kell lenni teljes létszámban – ez külön kérdés. Tehát akkor metodikailag azt kérem, hogy minden miniszter, amikor megkapta az anyagot, akkor a saját államtitkáraival és helyettes államtitkáraival leül, ezt szinte kötelezően kérem tudomásul venni. Tehát úgy jön ide minden miniszter, hogy holnap, pénteken ahogy megkapta az anyagot, gondoskodik arról, hogy szombaton, vagy vasárnap délelőtt, vagy holnap éjszaka tart egy olyan miniszteri értekezletet, ahol a miniszter elnöklete alatt, a saját tárcáján belül, minden államtitkára és helyettes államtitkára jelen van, és a miniszterek olyan felkészültséggel jönnek ide, hogy itt teljes miniszteri felelősséggel hozzák meg a döntést. Akkor ezt kérem megszervezni. Abba természetesen már nem szólunk bele, hogy éjszaka csinálják, szombaton, vagy mikor, de ezt kötelesek megtenni, hogy így jöjjenek ide. Vasárnap 2 óra. Ezt követően szerdán lenne a kormányülés. Mikor lenne célszerű, hogy a Valutaalap emberei hozzám jöjjenek? Egy olyan stádiumban kellene, amikor már első menetben tájékozottak, de amikor még segíthet ez a találkozó egy elmozdulásban.

(Rabár Ferenc szerint talán kedden délután valamikor.)

Antall József: Lehetőséget látok arra, hogy erre az anyagra írásban átadja mindenki a pénzügyi véleményét. De nagyon kérem, hogy ez konkrétan történjen meg, mert végtelenül elegem van a koncepciókból, hihetetlenül elegem van a zseniális megjegyzésekből, koncepciókból, ötletekből. Egyébként minden vélemény rendkívüli módon érdekel, de csak az, ami konkrét, amiben belső rendszer van, és ami megoldja azt a kérdést, hogy a költségvetés nem szalad el, az ország pénzügyi egyensúlya nem szűnik meg, és azonkívül a piacgazdaság felé valóban vállalkozásbarát lesz a környezet. Ezek azok a szempontok, ha úgy tetszik a fiskális, a monetáris és a vállalkozásbarát hármas igény, és ebből a hármas igényből tessék azt a keskeny pallót meghatározni, ahol átmehetünk. ez a kormánynak a dolga. Mi nem lehetünk egymással sem jóban, ez nem érintheti a személyes barátságot, ez nem érinthet semmit, de e három dolognak eleget kell tenni, és nagyképűség az, ha valaki az egyiket elmondja, és a másik kettőre nincs figyelemmel. Ezt szeretném elmondani. Ezt kell nekünk, ezt a lehetetlen dolgot kell megoldani, de ez a lehetetlen dolog más kormányzatot is ugyanígy terhelné.

Az 1991. évi vállalati és költségvetési bérszabályozással és az 1991. évi vezetői érdekeltségi rendszer átalakításával kapcsolatban.

(Győriványi Sándor munkaügyi miniszter utal arra, hogy erről korábban már tárgyalt a Kormány, és az anyagban négy változat is van, de a többség változatlanul a bérek liberalizációja mellett van, bár ő mégsem ezt támogatja.)

Antall József: Egyébként ez még megy az Érdekegyeztető Tanács elé?

(Győriványi Sándor szerint igen, még megy.)

Antall József: Tehát itt is arról van szó, hogy Érdekegyeztető Tanács elé menő anyagban foglal állást a Kormány, hogy melyiket kívánja. Még arról is dönteni kell, hogy mind a négyet előterjesztjük-e, vagy csak egyet, és a többit elhagyjuk?

(Győriványi Sándor tájékoztatást ad arról, hogy az Érdekegyeztető Tanács már állást foglalt az A, vagyis a teljes liberalizáció mellett. Tehát a munkavállalói és a munkaadói oldal is az A-t támogatja.
Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter emlékeztet arra, hogy a múltkor erről hosszú vita folyt, ami végül átment ideológiai vitába is.)

Antall József: Az európai konferencián – így szólt a határozat – megszüntetjük az ideológiai vitákat, és csak pragmatikus hozzászólások hangozhatnak el. Minden ideológiai vitát itt is ki fogunk irtani.

(Rabár Ferenc kéri, hogy a Kormány azt is mondja ki, hogy nem csapjuk egymásra az ajtót.)

Antall József: Azt is, de azt a tánc- és illemiskolában kell kimondani, nem minisztertanácson.

(Boross Péter tárca nélküli miniszter viszont a C-variációt javasolja, miszerint szűnjön meg a bérnövekmény vállalkozói nyereségként történő adóztatása, ha a bértömeg a 20%-ot és a bérszint átlagbérszínvonala a 25%-ot nem haladja meg. E tételeken felül pedig ki kell találni, hány százalékos adót kell beiktatni.)

Antall József: Az érdekegyeztetésnél tehát akkor azt képviseljük, hogy ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a pénzügyi egyensúlyt, és az infláció ne növekedjék, a Kormány ezt az álláspontot foglalja el. Ezt fogja az államigazgatási szerveknél képviselni, továbbá a vállalati tanácsok stb. esetében is. Tehát önmérséklően a Kormány erre hívja fel a figyelmet. A nyugati országokban is szokás ilyenre felhívni a figyelmet. Ebben a formában képviseljük akkor az Érdekegyeztető Tanács előtt. Kérem megvizsgálni azt, hogy a kérdés kormányrendelettel kezelhető-e, vagy igényel-e országgyűlési törvénymódosítást. Tehát maradjunk akkor abban, hogy a C pontnak a Boross-féle változatát fogadja el a Kormány. A szöveget, a pontos szöveget letárgyaljátok. Jegyezte valaki? Következő kérdésem van. Először is, ezt már Sztálin a párttörténetben kitalálta, hogy mindent százalékban adott meg. Mihez viszonyítva lehetne százalékot mondani, hogy milyen nyereség esetén milyen százalék? Nem pedig konkrét összeget. Ez az egyik. Ez egy közgazdasági feladat. Tessék azt kimondani, hogy a vállalat milyen nyeresége esetén, milyen százalék között mozoghat a prémium. Ezt ki lehet mondani.

(Több hozzászóló szerint igazából nem.)

Antall József: Tehát akkor mégiscsak az alapkeresethez kell valamilyen formában kötni, ez az egyik. A másik viszont, hogy ezt az Érdekegyeztető Tanács előtt kellene a határozati javaslatban leírni. Az összeget úgy kellene előterjeszteni, hogy ez ne szerepeljen a határozati javaslatban.

Az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kivitelének és behozatalának korszerűsítésével kapcsolatban.

(Bogár László, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok politikai államtitkára kiemeli, hogy ha a Kormány ezt az előterjesztést elfogadja, ’91 január 1-jétől a külkereskedelmi tevékenység egészének liberalizálása terén igen jelentős lépést tesz előre, ugyanis január 1-jétől lényegében bárki alanyi jogon bárminemű külkereskedelmi tevékenységet folytathat, és csak egészen kivételes esetekben, értelemszerűen fegyver-, kábítószer-, nemes-fém-, drágakő-kereskedelem esetében vannak korlátozások.
Többen hozzászólnak, köztük Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy ez azért a gépkocsibeszerzésnél komoly problémát fog okozni, ugyanis a Kormánynak 130 000 dühös emberrel lesz dolga, akik jelenleg már befizettek autóra, amire már régen várnak, és január 1-jétől hirtelen az autó többe fog kerülni, vagyis ezek az emberek százezreket veszítenek.)

Antall József: Rá kellene állni egy-két kocsitípusnak az elősegítésére, és vezérképviseletet létrehozni. Ez a világon mindenütt így van. Ennek feltétlenül értelme lenne azzal, hogy más kelet-európai országok irányába is esetleg innen lehessen továbbvinni az autót, szóval a piacra itt rá kellene állni. Például az Opelre, vagy mit tudom én, micsodára állni. Erről már kéne tárgyalni.

(Bogár László megjegyzi, hogy a liberalizáció ellenére valószínűleg szükség lesz az állami beavatkozásra is.)

Antall József: Kérem szépen, olyan ország nincs, ahol ne lenne állami beavatkozás. Ez félreértés, a múltkor már folytattunk erről egy elvi vitát. Az állami beavatkozás és a liberalizálás nem zárja ki egymást, de nem is azonosak. Igenis kell tudatosan beavatkozni, csak akkor mások a piaci eszközök. Ha úgy avatkozom be, hogy az Opel Művekkel,? vagy mit tudom én, mivel köt egy megállapodást az állam, és letárgyalja azt, hogy elősegíti egy hálózat kiépítését, onnantól kezdve a magyar állampolgárnak azt érdemes vásárolni, mert annak jobbak a szervizfeltételei. Ebben az esetben ez nem vét a gazdasági liberalizmus elve ellen sem, nemhogy más elvek ellen. Azért kell ezt elősegíteni, mert ez a mostani egy abszurd helyzet. Az állami beavatkozás mint elősegítés mindig is így volt. Kérem szépen, itt van például az egész, ha már egyszer a taxikérdésről beszélünk. Itt volt a Horthy-éra. Budapesten kétféle taxi volt, illetve volt még egy harmadik is. Voltak a szürke taxik, amik a Haltenberger Samué voltak, és volt egy kék taxi, ami a kisembereké volt, és csak egy-két kocsijuk volt. És kész, nem volt több. Ez működött, és mindig ugyanazt a kocsit használták. A kék taxi mindig Wanderer? volt, a szürke taxi pedig Fiat.? Megvoltak a szerződések a kocsikra is. Ezt lehet szervezni. Szóval ebbe az irányba kell menni, mert különben, ha nem adjuk meg a lehetőséget, és nem segítjük elő az embereknek a vállalkozás lehetőségét, akkor itt káosz lesz. Ez a Kormány dolga, hogy ezt elősegítse, hogy mit érdemes behozni, és annak elősegíteni a kiépítését. Mezőgazdasági gépeknél is, nem az a cél, hogy az egyiken Ferguson? vagy mit tudom én, milyen traktor legyen, a másik helyen egy másik, hanem akkor lehetőleg azonos. Hát ugyanazokat látni például Ausztriában, vagy egyéb helyeken. Ez egy lehetetlen dolog másképp.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 120-127. oldalán megjelent szövege)