1991. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a Gazdasági Kabinet a héten egy szűk körű ülést tartott, aminek az volt a témája, hogy leértékeljük-e a forintot, és ha igen, akkor milyen mértékben. A leértékelést az ország pénzügyi helyzete, külső fizetési helyzete, valamint a fekete és a hivatalos árfolyamok alakulása önmagában nem indokolja, mert az ország helyzete elég jó. Azonban indokolja az, hogy a belső áremelkedések és az exportterületeinken bekövetkezett áremelkedések között igen jelentős olló alakult ki, ami nyilvánvalóan hátrányos a magyar exportőrök számára. Indokolja, hogy reményeink szerint január 1-jétől vagy ’92-től az Európai Gazdasági Közösség társult tagjai leszünk, és egy újabb piaci lehetőség nyílik meg a magyar gazdaság előtt, ideértve az EFTA-országokkal? kötendő szerződést is. Nem ártana, hogy a kemény versenyhelyzetben lévő magyar exportőrök ezzel a leértékeléssel egy kis segítséghez jutnának. Végül indokolja az is, hogy a belső piac az importliberalizálással teljes mértékben ki van téve a nemzetközi versenynek.
Többen egyetértően hozzászólnak, kivéve Nagy Ferenc József tárca nélküli minisztert, aki felveti, hogy ezt megmagyarázni a társadalomnak, a bérből és a fizetésből élőknek, hogy 5,8%-kal kevesebbet ér a fizetésük.)

Antall József: Tessék, van még hozzászólás? Az egyik kérdésem, hogy a Gazdasági Kabinet ülésén Kádár Béla jelen volt? Mivel nincs kétségem, hogy a külgazdasági tárca támogatja a forintleértékelést. A másik kérdés, hogy a lakossággal kapcsolatos indokok, amit Nagy Ferenc felvetett, ennek az indokolását kérem.

(Botos Katalin tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a pénzügyi helyzet valóban ezt nem indokolja, sőt inkább felértékelést indokol, ha egyszer a pénz dögivel jön be. De a magyar iparnak és külkereskedelemnek a versenyképesség szempontjából erre égető szüksége van, ezért volt egyhangú a döntés a leértékelést illetően.)

Antall József: Most ezzel egyetértek, mindnyájan számítottunk rá, hogy ez be fog következni. A dolog természeténél fogva ezt csak így lehet megtenni, hirtelen, egyik pillanatról a másikra. De azzal is egyetértek, amire Nagy Ferenc felhívta a figyelmet, hogy a lakossággal ezt nagyon meg kell tudni értetni. Tessék.

(Surányi György, a Magyar Nemzeti bank elnöke megnyugtatásul elmondja, hogy a leértékelés nem jelenti azt, hogy valakinek máról holnapra 5,8%-kal kevesebbet ér a pénze. Akkor ér kevesebbet a pénze, ha devizát vagy valutát óhajt ezen vásárolni. A belföldi árszint nem ugrik azonnal 5,8%-ot, bár tagadhatatlanul lesz inflációs hatása. Ugyanakkor a lakosság nemcsak fogyasztó, hanem munkavállaló, és munkavállalóként ez több exportot, következésképpen több munkaalkalmat eredményez.)

Antall József: Van-e valamilyen gazdaságpolitikai elképzelése a Gazdasági Kabinetnek, vagy van-e valamilyen gazdasági, gazdaságpolitikai tartaléka, amit – katonai nyelven – be tudna most vetni annak érdekében, hogy az infláció hirtelen emelését, vagy erre való törekvést meg tudja akadályozni, azon kívül, hogy egy szónoklatot mondunk? Milyen eszköz van arra, hogy egy ilyen inflációs hatást, mint
amit ez kivált, valamilyen ellenlépéssel ellensúlyozzunk? Gazdaságpolitikai szempontból készültek-e erre elgondolások, van-e valamilyen ötlet, milyen területen jelentkezik ez az inflációs hatás, és azzal szemben van-e valami, amit be lehet dobni? Készült-e erre vagy nem a Gazdasági Kabinet?

(Kupa Mihály válaszol, miszerint nem készült, mert nem tartják szükségesnek, ugyanis a magyar gazdaságban keresleti-kínálati egyensúly alakult ki, mindenekelőtt a fogyasztási piacon. Tehát nem tudják áthárítani egy az egyben az áremelkedéseket.)

Antall József: Csak megkérdezem, hogy megnyugtathatjuk-e magunkat és a társadalmat, hogy ez közvetlen inflációs hatással most nem jár ilyen hirtelen, mert a kínálat-kereslet viszonylatában van arra lehetőség és esély, van annyi árufölösleg, hogy ez kiegyenlíti egymást ebben a pillanatban?

(Kupa Mihály kijelenti, hogy igen, ez a felfogás.
Még többen hozzászólnak.)

Antall József: Akkor már csak két kérdésem van, már nem tartalmi, hanem az intézkedés eladása érdekében. Az egyik dolog, hogy az érvrendszerben, mivel úgyis elemezné a sajtó a kereskedelmi fizetési mérleg stb. kérdését. Tehát ezt vegyük bele. Vegyük bele az érvrendszerbe, mondjuk ki, nem kell, hogy más mondja ki. A másik, ennek a munkahelyteremtő stb. hatását is ki kell emelni. Magyarul, két olyan érvrendszert kell kidolgozni, az egyik, ami egyértelműen szól a közgazdászszakmának, az elemzőknek, a külföldnek, hiszen ezt azért értékelni fogja a külföld, és világos, hogy reagálni fognak, és különböző oldalakról fogják kritizálni, vagy pedig legalábbis véleményt formálni róla. Tehát nagyon fontos, hogy ez az ország stabilitása, pénzügyi-gazdasági helyzete szempontjából megfelelően legyen tálalva a világ számára, a külföldi gazdasági tudósítók számára. A másik pedig a magyar közvélemény. A magyar közvélemény részére is el kell ezt adni. És ehhez itt jön a kérdésem. Nagyon fontos lenne egy bizonyos egységnek a reprezentálása. Annak a megoldása, hogy ezt a kérdést úgy kellene bejelenteni, hogy Kupa Mihály, Kádár Béla és Surányi György egyszerre üljenek hárman ki, és együtt mondják el. Meg lehet-e technikailag oldani a mai nap folyamán ezt, mert ez a közvélemény és a külföld számára egyaránt egy fontos jelzés lenne. Ezzel, ha most hárman jelentkeznek, ez jelentene valamit.

(Kupa Mihály bejelenti, hogy a tervek szerint fél 3-kor lenne erről egy tájékoztató. Reméli, hogy Kádár úr is megérkezik addig.)

Antall József: Elment a bajor miniszterelnökkel? a Kamarába. Én tehát azt szeretném, hogy fél 3-kor úgy kerüljön bejelentésre, hogy így hárman jelentenék be. Addig jól ki kell dolgozni ennek az érvrendszerét, és esetleg a külföldi sajtó részére is összeállíttatni egy nyilatkozatot. Ezt a nyilatkozatot is meg kell csinálni, és azzal így hárman adnátok el. Mondjuk, ebben fontos lenne világossá tenni, hogy itt miről van szó. Ez egyébként a mezőgazdaságot is érintené. Hát akkor ebben megállapodtunk, és Kádár Béla bőrére is megalkudtunk most. Ő a továbbiakban, tudtommal, nincs a bajor programban. Akkor fél 3-kor hol lesz ez a bejelentés? Itt a 66-os teremben – gondolom –, nem? Akkor szervezzék meg, hogy ott legyen, és akkor hárman, kérem, hogy üljenek oda, és televízió, rádió stb. adják ezt le, így jelentsék be. Ezzel a tartalmi és ezzel a prezentálási formával együtt kérem a Kormány jóváhagyását a döntéshez.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 306-308. oldalán megjelent szövege)