1991. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter ismerteti az anyagot, amihez többen hozzászólnak, köztük Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki elmondja, hogy 1991-ben a hiány valóban jó lenne, ha nem lépné túl a 100 milliárd forintot, ugyanis ennek a kamatterhe roppant magas a következő évekre vonatkozóan. A jövő évi mérleggel kapcsolatban egyetért azzal, hogy arra van esély, hogy 70 milliárd forint hiány körül megállapodjunk a Nemzetközi Valutaalappal. Ehhez viszont nagyon súlyos döntéseket kell hozni a Kormánynak és remélhetőleg a parlamentnek is. Többen még hozzászólnak, elfogadhatatlannak tartva azt, hogy az utolsó hónapokra minden tárcát köteleznének 10%-os költségvetési csökkentésre.
Kajdi József a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára viszont a népjóléti tárca felé fogalmaz meg kritikát, miszerint a tárca az elmúlt másfél évben többször megkapta feladatként a családi pótlék igazságtalanságának felülvizsgálatát, amibe beletartozik az egészségügyi reform, a szociális juttatások reformja és csomagja is.)

Antall József: Kérdés az, hogy megismételjük most ezt a tárcafeladatot, hogy ezt meg kell csinálni? Mert akárhogy alakul, akkor is ezt meg kell csinálni, függetlenül a mostani konkrét intézkedéstől. Szóval azt nem lehet, hogy ez ne legyen meg.

(További hozzászólásokat követően.)

Antall József: Ki jelentkezett még? Nincs. Akkor lezárom a vitát, csak most Kiss Gyula miniszter úr megjött. Azt szeretném kérni, hogy most itt elhangzott többször a családi pótléknál, a munkanélküli-segélynél, hogy ezeknek milyen ellenőrizetlen formája van. Mennyiben érvényesülhet az, hogy egy falun belül, vagy a lakosság különböző rétegein belül a munkanélküli-segélyből, a családi pótlékból és egyébből munkára, vagy munkahelykeresésre nem serkentő magatartás alakul ki, és hogy ezeknek a segélyrendszereknek a kifizetése stb. nem jól működik. Azt szeretném kérni – mert ha ez így csak elhangzik, azzal nem sokra megyünk –, hogy a Munkaügyi és a Népjóléti Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium gondolja át, és tegyen egy javaslatot ezzel kapcsolatban. Küldjön ki köztisztviselőiből szakértő tárcaközi ad hoc munkacsoportot, amelyik ezt felméri, és valóban szakmailag felméri, hogy itt miről van szó, mennyiben reális ez a kritika, milyen mechanizmusokat lehet beépíteni, egyáltalán mit lehet tenni ez ügyben, mert attól, hogy ez itt elhangzik, nem történik semmi. Nyilvánvalóan nyugodtan kimondhatjuk azt, hiszen ezt elmondták a kormányzati látogatások alkalmával is különböző helyeken, hogy vannak eleve erre berendezkedett családok, lumpen elemek, cigányok, nem cigányok, akik így élnek, és nem is törekszenek másra. Vannak olyanok is, akik értelmiségi kategóriába tartoznak, akik felveszik a munkanélküli-segélyt, és nem is kívánnak elhelyezkedni. Tehát én ezt most nem részletezem, de ezt most itt nem tudjuk megoldani, ezért ezt meg kellene vizsgálni. Ennek vannak nemzetközi tapasztalatai. Hozzáteszem, nagyon nehezen kezelhető probléma a nemzetközi tapasztalatok szerint is ennek a megoldása. A németeknél ugyanígy beszélnek erről, hogy ez egy megoldhatatlan, súlyos, nehéz kérdés, de ennek ellenére ezzel foglalkozni kell. Úgyhogy én a munkaügyi minisztert és szakmai szempontból a népjólétit, tehát a két szociális tárcát és hozzákapcsolódva az iparit is kérem, hogy erről adjanak egy tájékoztatást. Ez egy feladatterv, ami elemezze a helyzetet, és adjon erre politikai, gazdasági, jogi javaslatot, mert ez valóban feszültséget okoz. Nagyobb helységben, például Budapesten senki nem tudja, mit csinál a másik, azért nem foglalkoznak vele. De egy kis helyen, ahol szem előtt vannak az emberek, ott nyilvánvalóan ez feltűnik. Na most azért ez nem azt jelenti, hogy a munkanélkülieknek 50 vagy még több százaléka ebbe a kategóriába tartozna, hiszen önhibáján kívül került ebbe a helyzetbe.

(Kiss Gyula munkaügyi miniszter elmondja, hogy azért most is van és működik egy ellenőrzési rendszer, ennek ellenére a most kiadott feladatot végre fogják hajtani.)

Antall József: De itt fölmerül a közmunka kérdése, Siklós Csabának voltak ilyen javaslatai. Szóval itt egy csomó olyan kérdés van, amit ki kell dolgozni. Azt például, hogy akkor mikortól kezdve kell közmunka, mit, milyen munkát lehet visszautasítani a munkanélkülisegélykérdésnél. Most teljesen hasból mondom, ha Szabolcs-Szatmár megyében valaki idáig feljárt dolgozni valahova, akkor hol kell neki munkát ajánlani ahhoz, hogy azt elfogadja? Ez csak most egy akadémikus kérdés tőlem. tehát, ha Vámosorosziban, Szatmár megyében ül otthon, eddig dolgozni járt, nem tudom én, Szolnokra, vagy Kazincbarcikára, ha nem tudunk neki másutt munkát biztosítani, mi az a kör, ameddig jogosult a segélyre. Ha tudsz neki munkát biztosítani, teoretikusan, például Székesfehérváron, akkor a munkanélküli-segélyhez ez hogyan viszonylik, hiszen itt arról van szó, hogy az ország egy nagyon nagy tömege eljáró munkaerőként vált munkanélkülivé, pontosan a nagy munkanélküliséget jelentő vidékeken, ahol az utaztatás és a távolabbi munkahely kérdése felmerült. Hát ezt jogilag is tisztázni szükséges, hogy hol, meddig terjed. Én most nem akarok ezzel többet foglalkozni, ezért vártam, hogy visszagyere, mert a felvetett kérdésekre ezt szerettem volna elmondani, vagy reagálni. Tessék!

(Többen hozzászólnak, köztük Pungor Ernő tárca nélküli miniszter is, aki emlékezet arra, hogy a múlt század végén Magyarországon az iparnál paradigmaváltás volt, mert átálltak a gépekre. Akkor az ország „okos garnitúrája” létrehozta a Közmunkák Tanácsát.? Budapest ma azért ilyen szép, mert meg tudták csinálni vele Budapestet. Hát így kell az ország többi részét is rendbe rakni.)

Antall József: Elvileg a közmunkákkal egyetértek, csak a Közmunkák Tanácsa az nem erre volt létrehozva, az a Szépítészeti Bizottmánynak? volt a jogutóda, amelynek a közművek, az infrastruktúra építése volt a feladata. Így kapcsolódik az állam és az önkormányzat, de az elvvel magával teljesen egyetértek. Akkor még!

(Kiss Gyula szörnyű hibának tartaná a jövőre közel 600 ezres munkanélküliségnél, ha a régi reflexek alapján közelítenénk ehhez a kérdéshez. Biztos abban, hogy van fölöslege-sen kifizetett munkanélkülijáradék, abban is, hogy lehet rajta szorítani. Abban is biztos, hogy a közmunkát föl kell fejleszteni ebben az országban, meg is fogják tenni ehhez a megfelelő lépéseket.
Kupa Mihály helyesbít. Elmondja, hogy nem a régi reflexekről volt szó, hanem arról, hogy új típusú szociálpolitikát kell csinálni.)

Antall József: Illetve jó lenne, ha a harmincas évek szociálpolitikai iskolájáig vissza tudnánk menni. Akkor volt Magyarországon utoljára átfogó, átgondolt szociálpolitika. Azért volt hatékony, mert a Belügyminisztériumhoz tartozott, mert a Belügyminisztériumhoz tartozó általános igazgatás volt képes kikényszeríteni a megfelelő intézkedéseket. Ez így volt.

(Kupa Mihály összefoglalja a vitában elhangzott javaslatokat, köztük a vagyondézsmát is, amiről szerinte nem szabadna beszélni, mert például itt van a devizaszámla mint vagyon, amin két és fél milliárd dollár van. De hogyha annak csak a szele kimegy, hogy mi ezt meg akarjuk adóztatni, akkor kimegy az országból az egész.)

Antall József: Ehhez csak annyit, hogy a vagyondézsmával az a probléma, hogy a megfogható vagyon az sokkal kisebb, mint amennyit hiszünk, és a nem megfogható vagyon alkotja azt, amire te gondolsz. Az nem megfogható, és abban a pillanatban, amikor ez egyáltalán felmerül, abban a pillanatban eltűnik az, és illegálissá válik, vagy külföldi vagy egyéb helyre kerül, ami katasztrofális lenne. Egy nagy magángazdasági rendszerben, ahol ingatlanvagyon-tömeg áll rendelkezésre, ott egy vagyondézsmának van hatása. Egy állami többségű vagyonnál, hiszen még mindig ilyen többség van, és aránylag kis vagyonnál, amit ebből egyáltalán meg lehet fogni, az végzetes lenne, mert kivinné a másik részét, a mobil tőkét az országból. Úgyhogy ebben a stádiumban nem tudom elképzelni, hogy hasznos lenne egy ilyen vagyondézsmának a bevezetése, meghirdetése. Egy hónapon belül már olyan hatása lenne
a magyar gazdaságra, hogy tönkre is menne. szóval miközben morálisan és politikailag ez indokolt lenne, de a közvetlen hatása ennek sajnos pont a fordítottja lenne.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 309-312. oldalán megjelent szövege)