1990. év

Antall József: Megkérdezzük államtitkár urat, hogy lemosta-e a csókot, amely ma minden lapban benne van?

(Annus Antal, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, kormánymegbízott válaszként megjegyzi, hogy néhány napig nem fog mosdani sem.)

Antall József: De a három megvolt, úgyhogy ez a maximális.

(Annus Antal úgy gondolja, hogy eléggé érthető volt a Silov úr számára is, hogy mi barátkozunk, és köszönjük a Kormány nevében a kivonulást, de azért rendezni kell az ügyeket.)

Antall József: A három csóknak volt egy értelme a németeknél, pontosabban a keletnémeteknél, egy ilyen, magyarul mondom, az volt, hogy üdvözöllek, mit hoztál, lehet nyugati is.

(Ezt követően Annus Antal röviden ismerteti az előterjesztést, amely a valamikor magyar pénzen épült építmények közösségi célra történő hasznosításáról szól az ezzel foglalkozó tárcaközi bizottság javaslata alapján. Külön kiemeli azokat az ingatlanokat, amikkel kapcsolatban nem alakult ki egyetértés. Elsőként a debreceni Esze Tamás laktanyát említi, amit a belügy számára terveznek átadni menekült gyűjtőállomás céljára.)

Antall József: A város tiltakozik ellene, hogy ott legyen a gyűjtőállomás.

(Annus Antal megjegyzi, hogy a várossal történt megegyezésig zárolnák az ingatlant. Még néhány további ingatlant említ, amelynek sorsáról a Kormánytól kér döntést.
Többen hozzászólnak, köztük Kodolányi Gyula, a Miniszterelnöki Tanácsadó testület vezetője, aki a konkrét kérdések mellett megjegyzi, hogy miután két ingatlan a javaslat szerint a Máltai Szeretetszolgálathoz kerülne, de a Máltai Lovagrendnek van már Magyarországon diplomáciai képviselete, és többször kérték, hogy a Magyar Kormány a Máltai Szeretetszolgálattal ne közvetlenül érintkezzen, hanem őrajtuk keresztül. Tehát azt kérik, hogy amennyire lehet, a magyar kormányszervek két szálon ne csináljanak kapcsolatot a Máltai Szeretetszolgálattal és a Máltai Lovagrenddel. Tehát ez egy diplomáciai kérdés.)

Antall József: Azért ez bocsánat, nem ilyen tiszta. Itt a máltaiak egymással vitatkoznak. Ha a Máltai Szeretetszolgálat Magyarországon bevezetett jogintézmény és jogi személy, akkor körülbelül annyi a kapcsolat a Máltai Lovagrend és az itthoni Máltai Szeretetszolgálat között, mint az izraeli nagykövetnek és a hitközségnek. Vagy pedig a katolikus egyház vonatkozásában akkor ezek szerint a püspökkel nem lehetne tárgyalni a nuncius nélkül. Ez a Máltai Lovagrenden belül a máltai nagykövetnek az ambíciója, és fúrják egymást a Máltai Szeretetszolgálattal, amelyik egy Magyarországon engedélyezett szociális szolgálat. Itt erről van szó. Nem tudom, hogy igazam van, de körülbelül én a leegyszerűsített észjárásommal ezt így látom.

(Katona Tamás külügyi politikai államtitkár ezt megerősíti, szerinte is ez a helyzet. A „Malteser Hilfsdienst”? az nem szerves része, az abban dolgozók nem tagjai a Máltai Lovagrendnek.?)

Antall József: Akkor térjünk vissza, még egy kérdés az általános tájékoztatáshoz. A 100 milliárd forintos követelésmegjelenés. Karácsony vezérőrnagy úrral beszéltem, amikor altábornagy úr távol volt, és kértem, hogy itt hirtelenjében mit tud erről mondani. Mi a pillanatnyi helyzet?

(Annus Antal tájékoztatja a Kormányt arról, hogy a magyar fél dokumentumokkal alátámasztva igazolta a 100 milliárdos követelését, amire a szovjet fél hasra ütve, semmivel nem alátámasztva szintén kijelentette, hogy az ő követelése is 100 milliárd. Dokumentációban nyilvánvalóan semmit nem tudnak ezzel kapcsolatban átadni. Viszont felajánlották, hogy a környezeti károkat maximum 2 milliárd forintértékben hajlandók megtéríteni. A szovjetek jelenlegi célja az, hogy magasabb szintre tereljék a megállapodást, és annulálják a kormánymeghatalmazotti szinten kialakult megállapodást.)

Antall József: Ez volt Katusev miniszternek a javaslata, amikor itt volt, hogy ne vacakoljunk ezzel a kormányközi, kormánymeghatalmazotti számolgatással. Egy oldalon összefoglalták a lényeget, és azt kívánták volna aláírni, amikor itt voltak múlt szombaton. Akkor került sor arra, hogy azt mondtam, hogy ez szóba sem jöhet, tartjuk a kétszintű tárgyalást. Silov altábornagy urat elbúcsúztatjuk katonaként, és jöjjön vissza civilként folytatni. Két szinten, szakértői, kormánymeghatalmazotti szinten kell egyszer tárgyalni, és utána miniszteri szinten a másik részében, és azután meglátjuk, hogy mi lesz. Itt következik ugye a harmadik, a perspektivikus része. Jó lenne tanulmányozni változatlanul az ’55 –’57 közötti időszak problémakörét a magasabb tárgyalásokra, az akkor okozott károkat. Ezenkívül nemzetközi jogi szempontból tanulmányozni azt, hogy a közel 2 milliárd dolláros aktívumunk nemteljesítése nemzetközi jogilag és gazdaságilag hogyan kezelhető, magyarul nem terhelhető rá a nemzetközi gyakorlat szerint egy ilyen követelés. Tehát, amivel fenyegetődznek, hogy arra terhelik rá a mi tartozási igényeinket. Tehát itt magyarul nemzetköziesíteni kell ezt a kérdést, és ezt meg kell vizsgálni az érdekelteknek. A harmadik, hogy ugyanakkor el kell érni azt, hogy jelen legyünk a szovjet piacon, és megpróbáljunk tagköztársasági és egyéb szinten tárgyalni. Erre a tárgyalásra azért van szükség, hogy ez előkészüljön, mert ha legalább kormányfői szinten lesz a július 1-jei prágai tárgyalás, biztos, hogy Pavlov szovjet miniszterelnök keresni fogja az alkalmat Prágában, hogy erre a kérdésre is kitérjen, mint ahogy tette a londoni értekezleten. Tehát nekem fel kell erre készülni, hogy mit tegyünk, ahogy eddig is ezt követtük. Tehát nagyon fontos, hogy itt a Magyar Kormány különböző tárgyaló szervei között teljes összhang legyen, és ne fordulhasson elő, hogy bárki félhivatalos vagy nem hivatalos ötleteket, javaslatokat mondjon a szovjet félnek, ugyanis erre senkinek nincs kormányfelhatalmazása a megadott kereten kívül. Nem lehet ilyet tenni. Jelenleg nullszaldóra van kormányfelhatalmazás, és arra, hogy az aktívumunk kérdésében a tárgyalások arra terjedhetnek ki legfeljebb, hogy részleges, három év alatt történő teljesítés. A csehek négy évben állapodtak meg. Tehát a mi esetünkben legfeljebb a három-három és fél év, ami elképzelhető, erről volt szó. A kettő összekapcsolására addig nincs lehetőség. Nekünk ezt mindenképpen Kormány, sőt parlament elé kell vinni, vagy legalábbis parlamenti bizottságok szintjén kell ezt ismertetni, mert ezek olyan horderejű kérdések, amit a Kormánynak nincs értelme magára venni. Mi keményen harcolunk, és utána a parlamentben X és Y urak, a másik oldal különböző pártjai azt mondják, hogy mi rosszul tárgyalunk, irritáljuk a szovjeteket, ha nem engedünk. Viszont, ha engedünk, akkor gyávaként megfutamodtunk. Úgyhogy itt nem lehet másképp tárgyalni, és a parlamentet is be kell vonni.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 619-622. oldalán megjelent szövege)