1990. év

Antall József: Megnyitom a Minisztertanács ülését. A késedelemért elnézést kérek, bár azt hiszem, hogy az ilyen előzetes szünetek kiválóan alkalmasak arra, hogy a kormánytagok egymással megbeszéljék mindazokat a kérdéseket, amelyekre különben kevés alkalmuk nyílik. Egyben tájékoztatom a Kormányt arról, hogy a hét vezető ország nagykövetét kértem be, akik a londoni találkozón? vesznek részt. kifejezésre juttattam a Magyar Kormány nevében és a Magyar Köztársaság nevében azt a véleményünket, hogy nem ellenezzük és nem tiltakozunk Gorbacsov elnök meghívása ellen a londoni találkozón mint vendégnek a meghívása ellen. Azonban feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, és azt kifejezésre juttatjuk, hogy a londoni értekezleten a Szovjetunió problémáival egyenrangú problémaként kell kezelni a keletközép-európai térség gazdasági, pénzügyi helyzetét, és nem ronthatja a Szovjetunióval folytatott bármilyen tárgyalás a mi pozíciónkat, mert ez a demokratizálódási folyamatokban elöl járó országok részére hátrányos lenne, és nem lenne politikailag és morálisan elfogadható, hogy sújtsa ezeket az országokat, elsősorban természetesen bennünket. Úgyhogy együttesen kell kezelni a két kérdést, amit Kohl kancellár is a vele folytatott telefonbeszélgetésben egyértelműen és magától kifejezésre juttatott. Természetesen ennek is megvannak az előzményei. Kohl leszögezte, hogy a Szovjetunióval folytatott tárgyalásoknál egyenrangúan fogja képviselni a kelet-közép-európai térség érdekeit is. Ugyanezt juttatta kifejezésére most a hét vezető ipari ország nagykövetének egyetértésével a rendező házigazda brit kormány képviselője is, hogy semmiféle olyan megállapodásra nem kerülhet sor a Szovjetunióra nézve – egyébként nem is hiszik, hogy közvetlen financiális megállapodásra sor kerül –, ami Magyarország részére, vagy a térség részére hátrányos legyen. Ez volt az egyik kérdés. A másik egy rövid tájékoztatás a szovjet–magyar kétoldalú kivonulási tárgyalásokkal kapcsolatban, ahol ismertettem, hogy mi miért nem írtuk alá azt a formális megállapodást, amit a csehszlovák kormány aláírt. Azért, mert a csehszlovák kormánynak nem volt egy április 8-i megállapodása, amelyik szabályozta az elszámolást, tehát az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat. Egyébként folynak tovább a környezetvédelmi szakembereknek a tárgyalásai, tehát pontosan aszerint, ahogy a Magyar Kormány igényelte. Az eltávozott Silov altábornagy tegnap már jelentkezett ismét levélben a kormánymegbízottunknál, amiben visszatért arra, hogy folytatják a környezetvédelmi felméréseket, tehát ezek érvényesülnek. A harmadik pedig: a kialakult jugoszláv helyzettel kapcsolatban? ismertettem azt az álláspontunkat, hogy Magyarország abban érdekelt, hogy Jugoszláviában szuverén tagköztársaságok konföderációjaként? fennmaradjon Jugoszlávia. A magyar nemzeti kisebbség számunkra azt jelenti, hogy mi nem támogatnánk semmilyen olyan megoldást, hogy Szlovénia és Horvátország kiválásával egy poszttitóista, kommunista, nacionalista Nagy-Szerbiának legyen része ez a félmilliós magyar kisebbség, annak minden veszélyével. Tehát, ami megjelent nyilatkozat az Új Magyarországban? is, abban felhívtam arra a figyelmet, hogy az elhangzó nyugati nyilatkozatoknál rendkívül fontosnak tartjuk, hogy amikor figyelmeztetik bármilyen elhamarkodott vagy gyors lépésre Horvátországot és Szlovéniát, ne feledkezzenek meg arról, hogy olyan nyilatkozatokat nem lehet tenni, ami nem veszi figyelembe az emberi jogok, a kisebbségi jogok és a népek önrendelkezési jogát, és amit félreérthetne a szerb katonai vezetés, és biztatásnak tekintene. Ezért ezt rendkívül fontosnak tartjuk, hogy erre ne kerüljön sor, mert a szerb katonai vezetés, ezt biztatásnak venné, és mindenkor potenciális szövetségesei lennének ezek az erők, akár a Gorbacsovval szemben álló szovjet konzervatív erőknek is. Tehát az egész térség szempontjából ma Jugoszlávia a kiemelkedő fontosságú veszélygóc, és destabilizáló tényező lehet. Ezért nem követhetik el azt a hibát, hogy az egység fenntartása mellett, aminek mi ebben a formában feltétlenül hívei vagyunk már csak önös érdekből is, olyan kijelentéseket tegyenek, ami a szerb nacionalista, kommunista erők megerősítését jelentené. Ez, ha megerősödne, és ha egy ilyen kommunista, nacionalista állam itt fennmaradna és működne, az Kelet-Közép-Európában a visszarendeződési és restaurációs kísérleteknek az első bázisa lenne, és ezért a Nyugat felelőssége kiemelkedő. Ezek röviden, amit részleteiben ismertettem, továbbá egy olyan gazdasági, pénzügyi koncepciót tartalmazó feljegyzést is, ami gazdasági vonatkozásban a magyar állam részére egy esetleges pénzügyi támogatásnak – a másfél milliárdos kamat törlesztésével kapcsolatban –, egy analízist tartalmaz. Tehát ez azt jelenti, hogy a hét nagykövet bizonyos útbaigazítást kapott részünkről, hogy mi a magyar álláspont, annál inkább, mert a lengyelek – részben a csehek – egy vádaskodó jellegű megfogalmazást készítettek elő, ami a legrosszabb lenne, ha mi elkezdenénk a hét vezető államot vádolva egy agresszív stílusban megfogalmazott jegyzékkel előállni. Ez meglehetősen elhibázott lenne. Úgyhogy erről folytak a tárgyalások. Én úgy gondolom, hogy a tárgyalásokról, amikről majd feljegyzés is készül, a Kormány tagjainak szigorúan bizalmas jelleggel a tájékoztatást megadtuk, ami azt hiszem, hogy mindenképpen hasznos és fontos volt. Továbbá arról is szeretném a Kormányt tájékoztatni, hogy a Kohl kancellárral folytatott telefonbeszélgetés alapján július 11-én egy kétórás rövid megbeszélésre, még a londoni csúcs előtt kiutazom Németországba.? Tehát ez azt jelenti, hogy még a londoni csúcs előtt közvetlenül a német kormánnyal tudunk tárgyalni. Kohl kancellár előtte Gorbacsovval találkozik, úgyhogy mondjuk, ez egy friss információs lehetőség is lesz a tárgyalásokra vonatkozóan. Úgy gondolom, hogy a mi álláspontunk, ami azt jelenti, hogy valamilyen formában nekünk szükséges a nyugati támogatás, anélkül, hogy érintenénk Magyarország adósságtörlesztését és egyebet, tehát azt a bizonyos másfél milliárd dolláros kamattörlesztést, ettől függetlenül a magyar gazdaság igényelne egy olyan támogatást – ennek részletei egy külön kérdés –, ami infrastrukturális vagy egyéb támogatásban nyilvánulna meg. Ez semmiképpen nem állna ellentétben Magyarország pénzügyi, monetáris politikájával, tehát egyenesen megnyugtatólag hatna. hogy mit sikerül elérni, az külön kérdés, de fontos, hogy ezek megnyilvánuljanak. A térségre vonatkozóan a koppenhágai nyilatkozat és mások jelzik, hogy a Nyugat érzékeli a biztonságpolitikai kérdéseket, de azért figyelmeztetni kell ilyen esetekben, mint például a jugoszláv kérdés. Egyben azt is jeleztem, hogy itt volt az olasz nagykövet. A Pentagonalénak? lehetne a jugoszláv kérdésben még egy bizonyos jószolgálati szerepet betöltenie, hiszen, ha itt Szlovéniában és Horvátországban krízis, válságövezet van, akkor kár beszélni a Pentagonaléról, úgyhogy ez közös érdek. Itt ezekről volt szó.

Napirenden kívül a jugoszláv helyzettel kapcsolatban.

Antall József: Ezek után jelzem, hogy a külügyminiszter úr szétosztott egy nyilatkozatot Jugoszláviáról. Ezt majd a nap folyamán eldöntjük, hogy most erre szükség lenne-e, vagy sem. A jelentések alapján ítéljük meg, hogy szükséges-e egy gyors nyilatkozat.

(Jeszenszky Géza egyetért azzal, hogy térjenek vissza a nyilatkozatra, ha a nap folyamán olyan események történnek. Ez mindenesetre készen áll.)

Antall József: Az a kérésem, hogy a belügyminiszter úr és a honvédelmi államtitkár folyamatosan legyen kapcsolatban az érdekelt szervezetekkel és természetesen a külügyminiszter is, hogy lássuk, hogy mi van. Most e pillanatban egy olyan nyilatkozat, mint amit a csehek és lengyelek tettek, szerintem nem szükséges. Minekünk minél kevesebbet kell most, azt hiszem, mondani ebben a jugoszláv ügyben. Az állásfoglalás akkor merülhet fel ezzel kapcsolatban, hogyha kimondják az önállóságukat, és megjelenik az első szlovén útlevéllel rendelkező.

(Jeszenszky Géza bejelenti, hogy már megjelent.)

Antall József: Megjelent? Jó, ez várható volt.

(Jeszenszky Géza még kiegészíti azzal, hogy nem saját útlevéllel, hanem lepecsételt, felülbélyegzett jugoszláv útlevéllel. Még annyit tesz hozzá, hogy a Horvát Köztársaság és Szlovén Köztársaság képviselője kérte, hogy holnap fogadja őket. Várhatóan ezt követően meg fog történni mindkét ország részéről az önállóvá válásról szóló bejelentés, amivel kapcsolatban ő várakozási álláspontra fog helyezkedni. De most mindenesetre mérlegelendő, hogy mit nyilatkozzon a Kormány, mert valamit kell majd nyilatkozni. Ezt az osztrák kormány is már megtette.)

Antall József: De csak azt, hogy várakozó álláspontra helyezkednek.

(Jeszenszky Géza ezt megerősíti. Szerinte a Magyar Kormány még ennél is rövidebb állásfoglalást tegyen, de estére mindenképp állásfoglalást kell adni a Kormánynak.)

Antall József: Nyilván a Kormány mai ülése alapján kell valamit nyilatkoznunk, de nem kell, hogy a kormányszóvivő a napközbeni nyilatkozatában erre már utaljon. Úgyhogy várjuk meg az utolsó lehetőséget. Nem kerülhető el, hogy a Kormány ülésezett, és azon nem érintette a jugoszláv kérdést. Ez az egyik, ami nem lehet. A másik viszont célszerű, hogy ezt minél később tegyük meg, minél több információ birtokában. Tegnap például túldramatizált információk érkeztek az első időszakban, és a közvetlen érintkezéseink, az ottani magyar kisebbségi szervezetek képviselői is nyugalomról számoltak be, tehát arról, hogy nem történt a magyarokkal kapcsolatban semmi. De már olyan hírek is voltak, mintha történt volna. Tehát azért nem szabad semmit sem elkapkodni, mindig meg kell várni, hogy az ottaniaknak mi az álláspontja. Vasárnap módom volt Gödöllőn is találkozni az ottani magyar szervezetnek az egyik vezetőjével, a Vékással, és őnekik is az az álláspontjuk, hogy nem avatkoznak be a szerb–horvát konfliktusba, ez az egyetlen, amit követhetnek. Tehát kívül maradnak ezen a konfliktuson, amíg csak lehet. Mi pedig azt mondtuk, hogy őnekik kell elsősorban jelezni azt, hogy mi az ő érdekük, mi nem tehetünk itt nagyhangú, bátor kijelentéseket, ami után őket üssék agyon és az ő gyerekeiket. Tehát ez nem egy olyan egyszerű kérdés. Viszont, ha bármi olyan lépés történik, azt hiszem, amit mi ma megtettünk ebben a kérdésben, az sokkal több, mint amennyit a térség bármelyik országa megtett ezen az úton. A nem kifelé tett lépésekre is felhívtuk a figyelmet. Tehát ez egy kritikus kérdés.

(Boross Péter belügyminiszter tájékoztatja a Kormányt, hogy a határőrség fokozott készültségben van, tartalékok vannak készenlétbe helyezve, és a menekültek befogadásra alkalmas intézmények is abban az állapotban vannak, amit ez a helyzet indokol most.)

Antall József: Honvédség?

(Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára tájékoztatásul elmondja, hogy miután Jugoszlávia ötödik katonai körzetében? a Jugoszláv Néphadseregnek mind a három haderőnemét, a légierőt, a szárazföldi csapatokat és a tengerparti erőket riadókészültségbe helyezték, ezért a Magyar Honvédség számára is bizonyos intézkedéseket tettek, ami kifelé nem látszik, de a laktanyákon belül bizonyos intézkedések megtörténtek.)

Antall József: Én úgy gondolom, hogy nem kell kifelé semmiféle drámai, látványos lépést tenni, hanem a belügy, a külügy, a honvédelem és a nemzetbiztonsági tárca tartsa figyelemmel az eseményeket. No meg még a pénzügy is, ahol szükséges, most a vámőrségre gondolok. De kifelé nem kell többet mutatni, mint amennyi így is megvan. Kaptam ilyen javaslatokat, ezt azért mondom, hogy válságbizottságot állítsunk fel. Semmi ilyet nem kell csinálni. Azért vannak felelős miniszterek ezeknek az ágazatoknak az élén. A Kormány az illetékes minisztereket folyamatos együttműködésre kéri fel. Én javaslom, hogy ezt fogadjuk el mint álláspontot.

Napirenden kívül a magyar–szovjet katonai kártérítési tárgyalásokkal kapcsolatban.

(Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere ad tájékoztatást a tárgyalásokról, amelyek Katusevvel elmaradtak, ugyanis a két kormánymeghatalmazott nem írt alá olyan jegyzőkönyvet, amely akár csak a két fél eltérő igényeinek a rögzítését tartalmazta volna.)

Antall József: A jegyzőkönyvnek a birtokában vagyunk. Annak semmi jelentősége nincs?

(Kádár Béla szerint nincs. Tájékoztatást ad arról is, hogy a cseheknél azért más helyzet van, ugyanis ott más volt a korábbi konstrukció. Ott a cseh–szlovák–szovjet megállapodás értelmében a csehek építették a katonai objektumoknak a túlnyomó részét, a környezetvédelmi károknak a mértéke is sokkal kisebb, a magyar fél által vélelmezett környezetvédelmi károknak körülbelül csak 1/8-a. Ezen kívül a cseh fél nem is törekedett arra, hogy most ebben a kérdésben rendezze a kölcsönös követeléseket, továbbá a csehek már felajánlottak egy bizonyos támogatást a kivonuló szovjet fegyveres erők különféle gondjainak enyhítésére.)

Antall József: A Kormány korábbi állásfoglalása az volt, hogy ezeket a tárgyalásokat folytatjuk két szinten. A kormánymeghatalmazottak megbízatása június 30-áig tart, és utána még folytatjuk aszerint, hogy hogy alakul addig a tárgyalás. Kormány- felhatalmazás arra, hogy mi előre fizessünk, vagy bármilyen ilyen kedvezményt biztosítsunk, addig nincs, míg a tárgyalásokat nem rögzítettük egy bizonyos ponton. Ezt azért is mondom el, mert ilyen vélemények, és ilyen állásfoglalások részben az apparátusban elhangzanak. Sőt megemlíthetem, hogy Horn Gyula például a hatpárti egyeztető tárgyaláson külön felvetette, hogy „valamit kell fizetni”. Többször elhangzik ilyen. Ez nem így zajlik, hogy valamit fizetni kell, hanem úgy, hogy mi egy meghatározott, egzakt szakértői tárgyalás alapján megállapítunk egy mérleget. A Szovjetunió azért nem bánik kedvezőtlenül velünk, vagy bárkivel, mutatja az, hogy először kimentek, utána viszont visszajöttek, majd megint kimentek, de most megint hajlandók tárgyalni. Ez hozzátartozik. Kérdés, hogy a Szovjetunió ebben az ügyben milyen álláspontot foglal el? Mindig azt kell figyelembe venni, hogy a csehekkel hátrább vannak, mert szeptember 30-ig halasztották a megállapodást. Egyáltalán nem kizárt, hogy a szovjet fél nem törekszik olyan megállapodás megkötésére, ami már egy megszilárdított pozíciót eredményezne, ugyanis akkor nem tudnak a csehekkel tárgyalni. Ennek is ki vagyunk téve, ezt nagyon metodikusan kell le folytatnunk. Nem azért fizetnek, vagy nem azért nem fizetnek, mert az Annus nem egyezik meg a Silovval, hanem azért, mert nem tudnak fizetni. A tagköztársaságok, a vállalatok és a szovjet kormány részéről ettől függetlenül nincs olyan jel, ami ezt a kettőt még a verbális részén kívül összekötötte volna. Azért mondom, hogy ezek az inspirációk, az ilyen közlések, amelyek egyes személyektől – akár diplomatáktól, akár egyes politikusoktól, vagy ellenzéktől, vagy szovjet fél részéről – elhangzanak. E szerint a metodika szerint kell tovább haladni a megfelelő pillanatban az ellenzékkel együtt is. Egyébként Annus Antal altábornagy folyamatosan az ad hoc bizottságot is tájékoztatta a parlamentben, aminek Vásárhelyi Miklós az elnöke. Tulajdonképpen ez folyamatosan történik. Ez maga jelzi, hogy a belügyminiszter tárgyalópartnerei pontosan tisztában voltak az adott helyzettel. Nem kívánták erre a síkra terelni a tárgyalást. Kívánsz néhány szót mondani a tárgyalásról?

A kérésnek eleget téve, napirenden kívül Boross Péter belügyminiszter tájékoztatást ad a moszkvai tárgyalásairól.?

(Boross Péter elmondja, hogy a fogadtatása szokatlanul szívélyes volt. A szovjet belügyminiszter arról tájékoztatta őt, hogy majd ők eldöntik, hogy milyen jogokat adnak a szövetségi kormánynak, és korántsem arról van szó, hogy a szövetség kormány adna át jogokat a köztársaságoknak. Ebből viszont az is következik, hogy bár nekünk a szövetségi kormánnyal kell tárgyalnunk, ennek ellenére árnyaltan mindig a köztársasági kormányzatot is meg kell említeni. A tárgyalások légkörét közeledésnek, vagy egy olyan szándéknak érezte, hogy legyünk jóban.)

Antall József: Köszönöm. Én azt hiszem, hogy nem ok nélkül foglaltunk korábban is így állást, hogy a Szovjetunióban mind a szövetségi kormány külön tényező, mind a köztársaságok, és mind a hadsereg is külön tényező, és amiért ezt nem szabad összekeverni, hogy melyik követelés honnan érkezik. Világos, hogy a katonák első menetben a közvetlen tárgyalók, ráadásul a kemény tárgyalók, hiszen a költségvetésükbe beleszámították nekik a magyarországi követeléseket is, és ezek egy részét próbálják kihajtani. Itt erről van szó. Amikor a tárgyalások lezárulnak – és a katonák tudják ezt –, akkor onnantól kezdve egy más jellegű tárgyalásra kerül sor. Tessék.

A Varsói Szerződés megszüntetésével kapcsolatban.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter formális döntést kér a Kormánytól ahhoz, hogy a Varsói Szerződést megszüntessük. Sikerült elérni, hogy a megszüntetés közös megegyezéssel történik, és kéri a Kormány felhatalmazását ahhoz, hogy a megszüntetésről szóló dokumentumot a miniszterelnök Prágában aláírhassa.)

Antall József: Tehát ez lesz a Politikai Tanácskozó Testület utolsó ülése. Országgyűlési határozat van arra, hogy a miniszterelnök képviseli az országot. Tehát a szokásos cirkuszok ebben az értelemben nem merülhetnek fel. Ezzel az aláírással feloszlik a politikai testület is, tehát befejezzük a Varsói Szerződést. Azt hiszem nincs ellenszavazat. „Fájdalmas”. Tehát kimondom: a Minisztertanács jóváhagyta és egyetért a Varsói Szerződés megszüntetésének aláírásával. Elég szomorú, hogy olyan pszichikai és olyan lelkiállapot van sajnos Magyarországon, hogy egy ilyentől nem tombol az ország. Ennyit lehet ehhez még hozzáfűzni.

A kormányülésen később napirenden kívül ismét szóba kerül a jugoszláv helyzet.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter bejelenti, hogy most érkezett a szlovén külügyminisztertől? a kérés, hogy ismerjük el a Szlovén Köztársaságot. A partnerországok közül Ausztria, Olaszország és most legújabban már a Szovjetunió is kérdezi, hogy mi a hivatalos magyar álláspont, illetőleg ez mikorra várható?)

Antall József: Az a kérésem, hogy most az osztrák külügyminisztert? fel kellene hívni. Nyilván ők is megkapták ezt a kérést. Szó szerint meg kellene beszélni, mint közvetlen szomszéd országgal, az osztrák kormánnyal és az olasz kormánnyal, amelyek közvetlen szomszédai Szlovéniának, hogy mi az álláspontjuk, és ezekkel az országokkal összehangolt nyilatkozatot kell kiadni. Erre a felhívásra természetesen reagálni kell. A másik dolog pedig, hogy meg kell tudni, hogy jelen pillanatban mi a helyzet a hadsereggel, miután lejárt az ultimátum határideje a szlovén határőrséghez. Tehát más jellegű a megnyilatkozásunk, hogyha vérfürdő van, vagy ha már lőttek.

(Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója közbeszól, ugyanis most kapta kézhez a szlovén külügyminisztérium faxát, miszerint a Szlovén Köztársaság Kormánya a Helsinki Egyezmény összes aláírójához és a nemzetközi közösséghez fordul a következő közleménnyel: felvilágosítják az összes kormányt, hogy fegyveres intervenció történt Szlovénia ellen. Ennek lényege az, hogy a Jugoszláv Néphadsereg 5. katonai kerülete tudatta velük, hogy feljogosították arra, hogy az összes határátkelőhelyet vegye át, és amennyiben bármilyen ellenállás van, azt erővel törjék le, és hogy az ellenállás résztvevői felelősek a következményekért.)

Antall József: Osztrákokkal, olaszokkal egyeztetni, minden információt beszerezni, úgy, hogy még ma 6 óra körül ki tudjuk adni az állásfoglalásunkat. Addig szerezzünk be minden információt, de legyen itt a külügytől az, aki alkalmas rá, hogy meg tudja ezt fogalmazni, és utána azt a Minisztertanács jóváhagyja. Tehát ne ilyen improvizálva csináljuk. Megítélésem szerint egyet kell alapul vennünk, nem több dolgot. Először is kifejezésre juttattuk már a nagyhatalmaknál, a hét vezető országnál egyértelműen ma reggel az ezzel kapcsolatos magatartásukkal kapcsolatban is tulajdonképpen az állásfoglalásunkat, beleértve ezeket a kérdéseket. Ez az egyik. A másik dolog, hogy kiadhatunk mi itt most nagyon hatásos nyilatkozatokat, amiknek nem lenne, mondjuk, nemzetközileg sem nagyon jó a visszhangja, de hogy utána a félmillió magyart a Vajdaságban, a 40 ezret Horvátországban és a 10 ezret Szlovéniában olyan atrocitások érnék, aminek kivédését nem tudnánk biztosítani. Tehát pontosan azért, amiért Magyarország a fegyverszállítási ügyben? benne volt, ez önmagában egy ok arra, amit a horvátok már önmagában megfelelően értékelnek, pontosan a szlovén miniszterelnöknek, Tuđman elnöknek, és mindegyiknek elmondtuk a speciális helyzetünket, azt, hogy a magyarság túszként ott van. Tehát az ott élő magyarokkal az este még érintkezésbe lépünk, illetve éjszaka. Tehát nem lehet most bármit nyilatkozni, itt most nem ezen múlik, hogy mi milyen nyilatkozatot teszünk. Nem lenne helyes, ha mi tennénk az első nyilatkozatot. Ausztria például várakozó álláspontra helyezkedett, Lengyelország és Csehszlovákia pedig már tulajdonképpen közvetve elítélte az önállósodást, és kiállt az egység mellett, amit mi még nem mondtunk ki tegnap. A többi nyugati ország mind nyilatkozott ebben. Szóval ez már önmagában véve, hogy nem tettünk ilyen nyilatkozatot, ez már valami. Ha ezek után teszünk egy nyilatkozatot, azt azért kell, és ezzel azért volt célszerű megvárni, hogy kiderüljön először is, hogy vérontás lesz-e, vagy például nem lesz. Ez most el fog dőlni. Lehet, hogy ma eldől ez a kérdés. Úgyhogy azt hiszem, hogy a legfontosabb az, hogy mi nem tehetünk olyan nyilatkozatot, amivel az ott élő magyarokat veszélyeztetjük. És még egyet nem szabad elfelejteni, hogy a magyar hadsereg aránya a szomszéd országokhoz képest nem jobb, mint Trianon után volt. Szóval a szerb kormány azt az okot keresi, amivel a magyar ellenségképet elé vetítheti a szerbeknek. Úgyhogy bár nyilvánvalóvá kell tennünk valamit, és még ma fogunk nyilatkozni, de úgy gondolom, hogy várjuk meg a legújabb híreket. Tehát akkor javaslom, hogy menjünk tovább, és ez a kérdés úgyis közben állandóan jelen lesz.

Később a Kormány újra visszatér a jugoszláv helyzetre és az azzal kapcsolatban kiadásra kerülő nyilatkozat tervezetére.?

(Miután a tervezet elkészült, Jeszenszky Géza külügyminiszter megkérdezi, hogy a Kormány nevében ezt a Külügyminisztérium adja ki?)

Antall József: Mindenképpen a külügy.

(Jeszenszky Géza tájékoztatásul elmondja, hogy az osztrák kormány csak egy elég általános keddi nyilatkozatot adott ki, amiben tanulmányozza a független államiságra utaló kérdéseket, minthogy annak a követelményei nem állnak fenn. Beszélt az osztrák külügyminiszterrel, aki elmondta, hogy ennél lényegében többet nem akarnak kiadni. Viszont nagyon egyetért azzal, hogy a Pentagonale keretében, legalábbis Olaszországgal együtt lépjünk fel, és Csehszlovákiát is próbáljuk meg bevonni. Ma egy sajtótájékoztatón elítélően szólt a jugoszláv hadsereg szlovéniai erődemonstrációjáról, és bejelentette, hogy az osztrák határállomásokon elfogadják a szlovén és horvát útleveleket, de ez nem jelenti szerinte a két délszláv köztársaság független államiságának elismerését. Jeszenszky még azt kéri, hogy a Kormány is foglaljon állást a felülbélyegezett útlevelekkel kapcsolatban.
Ezt követően a Kormány a nyilatkozattervezet szövegét nézi át.)

Antall József: Azt javasolnám, hogy olyan formában fogalmazzunk, hogy bizalommal vagyunk Jugoszlávia népei iránt, hogy a velük élő magyar nemzeti kisebbségeket semmilyen hátrány nem érinti ebben a konfliktusban. De lehetne úgy is fogalmazni, hogy bízunk abban, hogy a Jugoszlávia tagköztársaságai között kialakult feszültség – mi ne minősítsük – nem érinti hátrányosan a továbbiakban sem.

(Jeszenszky Géza megjegyzi, hogy eddig már érintette, ezért nem lehet ezt mondani.)

Antall József: Akkor azt írjuk, hogy nem érinti hátrányosan az egyes tagköztársaságban élő magyar nemzeti kisebbséget. Egy jelzést kell leadni. Még annyit kellene beírni, hogy a Magyar Kormány folyamatosan érintkezésben áll a jugoszláv fejleményeket illetően az európai és észak-amerikai kormányokkal, és csatlakozik az Európai Közösség által kezdeményezett konfliktuskezelő értekezlet összehívásához. Utána ennek alapján hangsúlyozzuk érdekeltségünket abban, hogy Jugoszlávia jövőjéről békésen, tárgyalások útján olyan megállapodás szülessen, amely valamennyi fél egyenjogúságán, a népek önrendelkezési jogán alapul, és szavatolja a demokratikus átalakulást, az emberi és kisebbségi jogok, valamint az általános európai normák maradéktalan alkalmazását. Magyarország változatlanul a Jugoszláviával kialakított jószomszédi viszony és gyümölcsöző együttműködés fejlesztésére törekszik – nem kell a gyümölcsöző –, és tiszteletben tart bármilyen demokratikusan létrejövő megállapodást Jugoszlávia jövőjéről. Ezt gyorsan csináljátok meg. László Balázs menjél, hogy a Híradó még beolvassa. Utána az MTI-nek, különben nem ér semmit.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 622-634. oldalán megjelent szövege)