1990. év

Antall József: Következő kérdés még, megjött a külügyminiszter úr, úgyhogy egy gyors, rövid állásfoglalást, tájékoztatást kérek a jugoszláviai eseményekkel kapcsolatban, egész röviden az eseményekről. A szóvivőt kérem szépen, hogy maradjon bent, mert olyan lesz a téma, amiről majd szólni kell. Tessék, akkor Für Lajos honvédelmi miniszter úr, van valami tegnaptól, tegnap viszonylag fegyvernyugvás volt. Tehát egyelőre nincs újabb fejlemény, határsértés stb. Nemzetbiztonságinak?

(Gálszécsy András tárca nélküli miniszter elmondja, hogy tudomásuk szerint az éjszaka nyugodtan telt, a fegyvernyugvást általában betartották.)

Antall József: Magyarországon való aktivizálódás.

(Gálszécsy Andrásnak erre vonatkozóan nincs információja, viszont az országon való átvonulással? kapcsolatban fog hamarosan valamilyen fontos információt kapni.)

Antall József: Igen akkor még a Külügyminisztérium. Utána fogunk dönteni a kért átvonulás ügyében. Azért, mert ha esetleg fontos az információ, ami befolyásolhatja a döntésünket, akkor az lenne a jó, hogyha egy titkosszolgálathoz illő tempóban 3 perc múlva itt lenne az illető gentleman, aki szóbeli információt adjon a miniszte-rének, hogy meg tudjuk hozni a döntést most.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter kiegészítésként elmondja, hogy félő, hogy a mostani fegyvernyugvás nagyon törékeny és rövid lesz, ugyanis a szemben álló felek alapálláspontja nem változott meg, a jugoszláv kormány változatlanul nem ismeri el az önrendelkezési jogot. A mostani csapatmozgásuk után feltételezhető, hogy újabb összecsapások lesznek. Egyre erősödik az a benyomás, hogy az Európai Közösség eddigi békeerőfeszítései eredménytelenek voltak, és valamilyen továbblépésre van szükség. Túlságosan csak a fegyverszünetre koncentrált az Európa Közösség, és a békekonferencia pedig eleve nem lehetett eredményes, miután mindkét fél a fegyveres megoldást továbbra is előnyben részesítette. Szerinte ketté kell választani a diplomáciai erőfeszítést a mi részünkről és a nemzetközi közösség részéről is. Az egyik a fegyvernyugvás megőrzése és elmélyítése, amit szolgálna a megfigyelők további működése, sőt lehetőleg fegyverrel rendelkező békefenntartók küldése. Ezután felolvassa a már említett átvonulással kapcsolatos kormánynyilatkozat tervezetét: „A jugoszláv fél […] kérte a magyar fél hozzájárulását ahhoz, hogy a brioni megállapodásnak megfelelően a Szlovéniában maradt nagy mennyiségű hadfelszerelést és hadi anyagot Magyarországon keresztül tranzitálva kiszállíthassák. A kérés megvizsgálását ígértük. A magyar fél alkotmányjogi és nemzetközi kötelezettségeinek körültekintő tanulmányozása után nem járult hozzá a Jugoszláv Néphadsereg fegyverzetének magyarországi átszállításához. A Magyar Kormány meggyőződése, hogy Jugoszláviában aránytalanul sok fegyver halmozódott fel, a különböző fegyveres csoportok gyakorlatilag politikai ellenőrzés nélkül működnek, aminek következtében a fegyverzet átszállítása nem járult volna hozzá a jugoszláviai válság békés rendezéséhez. Magyar részről nem láttunk olyan garanciákat, amelyek biztosították volna, hogy ezeket a fegyvereket máshol ne vetették volna be polgári személyek és létesítmények ellen. A Magyar Kormány meggyőződése, hogy ezen, az EK béketeremtő törekvésével összhangban lévő döntéssel a jugoszláviai válság békés tárgyalásos rendezését segíti elő.”)

Antall József: A kérdés úgy merül fel, hogy az egész második részre nincs szükség. Minek indokoljuk. Az a tény, hogy elutasítjuk, ez sokkal többet mond. Alkotmányjog csak azt írná elő számunkra, hogy a parlament kétharmados többségét szerezzük meg. Nem kell. Annyit kell, hogy a jugoszláv kormány, onnantól. Megkérjük a szóvivőnket, hogy ezt szóvivői nyelvre fordítsa le, és annyi legyen benne magyarul, hogy ezzel a kéréssel fordultak hozzánk. A Magyar Kormány a kérdést megvizsgálta, és elutasította, nem járult hozzá a fegyverszállításhoz.

(Jeszenszky Géza szerint azért az ENSZ Biztonsági Tanácsára kellene hivatkozni.)

Antall József: Jól van.

(Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter megkérdezi, hogy a szlovén kormány mit szól az egészhez?)

Antall József: A szlovének azt akarják, hogy ott maradjon a fegyverzet, és dezertáljanak a katonák. A horvátok pedig azt akarják, hogy ne szállítsák, mert különben ellenük már délről nyilván felhasználhatnák. Tehát semmi indokot ne írjunk, kár indokolni. Ha akarunk politikai nyilatkozatot tenni, hogy a polgárháború kapcsán mi a véleményünk, ezt külön tegyük meg, de ne ebben. Ennek a lényege csak az legyen, hogy nem járulunk hozzá.

(Für Lajos honvédelmi miniszter és Jeszenszky Géza között vita alakul ki, hogy a jugoszláv kérést ki adta át számunkra. Végül abban maradnak, hogy a jugoszláv nagykövetség.)

Antall József: Akkor az legyen benne, hogy a nagykövetség. Az a lényeg, hogy az legyen világos, hogy még a háttere is tisztázatlan, és ezt a kérést a Magyar Kormány elutasítja, kész. A kormányszóvivő csak közli, hogy a Kormány megtárgyalta, mert a külügyminiszter előterjesztette a Kormánynak. Tehát nem a jugoszláv fél, hanem a Jugoszláv Nagykövetség, és amit a külügyminiszter a Kormány elé terjesztett. Tehát a Kormány elé terjesztette a külügyminiszter a jugoszláv budapesti nagykövet aláírásával érkezett kérést, amire a Kormány állást foglalt, és nem járul hozzá Szlovénia területéről a Jugoszláv Néphadsereg felszerelésének Magyarországon történő átszállításához. Kész. Akkor semmi más nem kell. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés, ami ezzel összefügg, de nem tartozik ehhez a nyilatkozathoz, hogy csatlakozzunk-e a német–osztrák–olasz magatartáshoz, hogy tekintettel a jugoszláv államszövetség jelen helyzetére, elfogadjuk a köztársaságok elismerésének külön deklarálása nélkül, adminisztratív jelleggel az útleveleket, miután nincs módjuk Belgrádba utazni az útlevelekért. Tehát Jugoszlávia jelenlegi helyzetére való tekintettel a két köztársaság külön elismerése nélkül, újabb intézkedésig elfogadja a jugoszláv útlevelek mellett a szlovén és a horvát hatóságok által kiállított útleveleket.

(Jeszenszky Géza megjegyzi, hogy ehhez van egy nemzetközi jogi alap is, ugyanis az útlevél az független, nem az elismerést fejezi ki, útlevelet elfogadnak olyan országokból is, amellyel egy ország nincs diplomáciai viszonyban.)

Antall József: Ez van. Úgyhogy akkor ez egy másik döntés, másik nyilatkozat. Tehát akkor így megfogalmazva a belügyi államtitkár úr szakszerű szövegét kérem, hogy akkor beszéljék meg, hogy ez legyen a lényege, hogy elfogadja ezeket az útleveleket, tekintettel a Jugoszláviában kialakult helyzetre. Valahogy érzékeltetni kell, mert különben ez félreérthető, hogy az útlevelek elfogadása nem érinti a két tagköztársaság elismerésének kérdését. Vagy úgy, hogy az útlevelek elfogadása a Jugoszláviában kialakult helyzet következménye, ami független a két köztársaság elismerésének kérdésétől.

(Verebélyi Imre, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára megkérdezi, hogy azt nem lehetne belevenni, hogy e döntésben az egyéni humanitárius és emberbaráti szempont is benne van.)

Antall József: Ezeket majd mind akkor, amikor megkérdezik egy sajtóértekezleten, hogy miért. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy humanitárius és egyéb szempont, de maga a nyilatkozat minél rövidebb legyen, ugyanis minél inkább tényszerű, az csattan mindig, és utána már a többi az kommentár. Kérem, itt családok jönnekmennek. Úgyhogy akkor ezt kérem.

(Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója szerint minél szűkszavúbb egy nyilatkozat, annál nagyobb felelősség hárul a szóvivőkre és a többi megnyilatkozókra, ezért javasolja, hogy kicsit több legyen a nyilatkozatban.)

Antall József: A szóvivőt akkor is kérdezik. Így a szóvivő fogja azt elmondani, hogy természetesen ezeket a háttérinformációkat, a jogi és humanitárius szempontokat. A szóvivő ezt magyarázhatja, de a nyilatkozat mindig rövid legyen, és azokat, amit kiegészítő információnak szánunk ehhez, azt mondják el a szóvivőnek, és a szóvivő se mondjon annál többet.

(Surján László népjóléti miniszter megkérdezi, hogy miután elfogadjuk Szlovénia, Horvátország és a még magukat függetlennek deklarálók önállóságát – amivel egyébként egyetért –, a bezsugorodott Jugoszlávia elfogadására nem törekszünk?
A kérdésre Jeszenszky Géza válaszol, ismertetve a szerb zavaros és bizonytalan belpolitikai helyzetet, ami nem jelenti azt, hogy ne remélnénk, hogy Szerbia és Magyarország között jó viszony lesz.)

Antall József: Ez is olyan, amit a szóvivőre, de szerintem inkább a külügyi szóvivőre kellene hárítani. Tehát itt a Hermann nyilatkozzék ezekről a kérdésekről, de csak annyiban, hogy itt részletekbe ne menjünk, tehát csak annyit, hogy Szerbiával változatlan jószomszédi viszony van. Egyébként nagyon éles támadást intézett a Hódmezővásárhelyen megjelenő Nemzeti Újság ellenünk.? Furcsa, érdekes módon a vajdasági magyarságról teljesen megfeledkezve kifogásolják, hogy milyen szégyenletes, hogy nem ismertük el Szlovéniát és Horvátországot. Horn Gyula is már nyilatkozott, ugye még a fegyvereladási ügy idején, és felháborítónak tartotta, hogy érintjük Jugoszlávia egységét. Ezt nem hagyjuk ki, a botrányt nem hagyjuk kisajátítani, ezt el fogom még mondani a parlamentben.

(Gálszécsy András felveti, hogy nem lenne-e talán még diplomatikusabb, hogyha nem is neveznénk meg Szlovéniát és Horvátországot, hanem azt mondanánk, hogy a kialakult helyzetre tekintettel elfogadjuk a jugoszláv tagköztársaságok által kiállított úti okmányokat is.)

Antall József: Ezzel többre megyünk, mert akkor megjelennek Macedóniában is. Mi itt csatlakoztunk valamihez, ez azért egy jelzés. Csatlakoztunk ahhoz, amit a német–osztrák–olasz kormány meglépett. Ezzel megtettünk valamit, amit nem tehetünk meg más vonalon.

(Jeszenszky Géza kiegészítésként megjegyzi, hogy gesztusként léptek még a főkonzulátus és a képviselet épületének ügyében is. Egyúttal jelezték azt is, hogy időszerűnek tartjuk, hogy Szlovénia és Horvátország csatlakozzék a magyar–ukrán kisebbségvédelmi egyezményhez.?)

Antall József: Most ennyit kell megtenni, a többit majd azután. Kérjük, hogy ez most szülessék meg, mert ezt ki kell adni. A külügyi szóvivőt erről értesíteni kell. Ebben, mint kormánydöntés, egyetértünk.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter megjegyzi, hogy Közép-Európában és a Szovjetunióban is a nemzetállamok önállósodása felé történő folyamat történik, ezért az előre látható, hogy az önrendelkezés elismerése kikerülhetetlen. Kérdése az, hogy mik azok a tényezők, amelyek a nyugat-európai és amerikai politikát visszatartják, hogy ez irányban komolyabb lépéseket tegyenek.
A kérdésre Jeszenszky Géza válaszol. Elmondja, hogy Szovjetunió esetében olyan megfontolás volt, hogy az elismerés nemkívánatos folyamatokat indítana el. De ez közben megdőlt, mert megtörtént, ami megtörtént. A másik tényező az, hogy az Európai Közösség egyes országai mégiscsak egyrészt létrehozták Jugoszláviát, és Szerbia régi szövetségesei, a kölcsönös rokonszenv fennáll. Amellett különösen a második világháborúra is emlékezve a horvátoknak és a szlovéneknek, de különösen a horvátoknak az usztasamúltja az egy komoly tehertétel.? Megjegyzi, hogy meglepő, hogy a nyugati demokráciák is mennyire hajlamosak voltak egyenlőségjelet tenni a Jugoszláv Néphadsereg agressziója és a horvátoknak a területvédő lépései, illetve a laktanyák blokádja közé.? Továbbá működik a félelem is, hogy ezek az országok, különösen Horvátország és Szlovénia német befolyás alá kerülnek, aminél jobbnak tartják az olasz befolyást, ami valóban elkerülhetetlen.)

Antall József: Ehhez annyi megjegyzést szeretnék csak fűzni, mert így mindezek a tényezők, tehát a német befolyás, illetve a német–olasz befolyás, az osztrák stb., tehát kifejezetten van egy nosztalgia, ami hagyományos. Ez főleg érzékelhető lehet az Európán belüli egyensúlyi vitában francia–angol részről stb. Elsőrendűen az amerikaiak magatartását meghatározza az, hogy az angolokkal ellentétes dolgot semmi körülmények között nem csinálnak. Az Öbölháború óta egy olyan angolszász szolidaritás állt helyre, ami világosan megfigyelhető az amerikai kormány magatartásában. Bush azt mondta, hogy Majorral minden körülmények között együttműködik, mindig hivatkozik erre, lévén, hogy az Öbölháborúban az angolok azonnal melléjük álltak, azonnal a leghatározottabban felléptek, légierővel, szárazföldi erőkkel. A franciák küldtek ugyan, jóval kisebb csapategységet, de csak Kuvaitra korlátozva. Tehát akkor helyreállt egy olyan angolszász együttműködés, aminek következtében angolok nélkül európai ügyben az amerikaiak nem csinálnak semmit. Ez volt látható külön is az amerikai részről. Tehát a kulcsa az egész nyugat-európai magatartásnak a jugoszláv kérdésben a brit kormány kezében van. Ebből a szempontból az a katasztrofális, hogy nem Thatcher a miniszterelnök. Az amerikaiaknál ellentétesek az álláspontok. Eagleburger teljesen világosan látja, hét évet töltött Jugoszláviában. Részletekbe menően ismeri a jugoszláviai kérdést. Ő maga is amellett volt, hogy minél jobban megvilágítani mindenhol az elnöknek, hogy jobban hisznek a térségben. A másik pedig, hogy egy alapvető angolszász katonai szemléletből kell kiindulni, amelyik mindenkor támaszpontokban gondolkodott, korábban tengeri erőre, később légierőre építve. Van egy alapvető katonai felfogásuk, ami szerint az angolszász sikerek mindig tengeren, mindig légierővel történtek, és minden kontinentális háborúba való belekeveredés az angolszász hadseregek részére kudarc volt. Ennek következtében minden háborúban csak tengerparthoz közel eső területen folytattak hadműveletet, mindig támaszpontokat kívántak szerezni: Gibraltár, Szuez, Szingapúr, lehet sorolni, Hawaii stb. A vietnámi háborút elemző valamennyi amerikai és angol katonai író azt elemezte, hogy belekeveredtek egy olyan háborúba, ami az angolszász hadseregnek és az amerikai hadseregnek nem felelt meg, mert eltávolodtak a tengerparttól. Ugyanezt megélték Koreában. Koreában is elmentek az északi Jalu folyóig?, és utána ugyanott kellett nekik a demarkációs vonalat meghúzni, ahol korábban volt Észak- és Dél-Korea. Tehát ez az angolszász gondolkodásba mélyen beleivódik. Ezzel a szöveggel kezdtem ennek az ügynek az előadását erről. Rendkívüli módon bólogatnak rá, mert ez az észjárásuk, és ezután kell rávezetni őket, hogy ennek ellenére meg lehet másként is próbálni. Erre vezethető vissza az egész angolszász magatartás a második világháborúban, és az azt követően. Ezért mindig támogatták Titót a második világháború alatt. Közismert, Randolph Churchillt, Churchill fiát ledobták ejtőernyővel, hogy tárgyaljon, hagyták felszámolni az egész jugoszláv királyi ellenállási erőket, és beolvasztották a Tito-félébe. Tehát a brit politikának itt volt egy nagy történeti távlatú tévedése az egyik oldalon. A másik oldalon meg van egy kialakult évszázados szemléletük. Teljes egészében, minden ilyen ügyben azt mondják, hogy rendben van, egyetértenek. Mindennel egyetértenek, függetlenül attól, hogy demokratikus, nem demokratikus. Varsóból most, amikor felhívtuk a Bieleckivel és a külügyminiszterrel együtt, és együtt ott találtuk fél 11 körül a holland miniszterelnököt és külügyminisztert is ebben az ügyben, amikor ezt a tiltakozó nyilatkozatot kiadtuk erre a kétségbeesett horvát levélre, akkor is azt mondták, mi a kényszerítő erő. Az amerikaiak is szárazföldi csapatokat odaküldeni nem akarnak. Ha meg nem küldenek oda szárazföldi csapatokat, mi a biztosíték arra, hogy nem vallanak kudarcot. Tehát nem akarnak kudarcot vallani kisérő odaküldésével, nem akarnak nagy erőt odaküldeni. Attól rettegnek, hogy Jugoszlávia területe alkalmas egy hosszú, elnyúló gerillaharcra. A vietnámi sokk és minden más hat. Ez az, ami miatt az angolszászok ebben az egész kérdésben ilyen felemásnak tűnő magatartást tanúsítanak. A kérdés az, hogy rá tudják-e szorítani erre a németek és az olaszok őket. Ismerve Mitterrand-ot és a francia észjárást, ők felmérték azt, hogy az angolszászok ilyen magatartást fognak tanúsítani, és ezt követően félig közeledtek a németekhez, bízva abban, hogy az angolszászok nem fogják elkövetni. Ugyanaz, amit Jeszenszky Géza is elmondott, a szovjet példa. Félnek attól, hogy egy eszkalációs folyamat megy végbe az egész térségben. Tehát az alap kiindulópontjuk az volt, hogy kezdődik Horvátországgal és Szlovéniával – amit Mádl miniszter úr említ, Mitterrand is, bármelyik, mindegyik azt mondja, hogy igen –, de utána jön a következő. Sötétebbnek tűnik nekik a mi térségünk – ezt fel kell fognunk –, mint Afrika vagy Dél-Amerika, mert azt ismerik. Rögtön azt kérdezik, jó, de akkor mi lesz a következő? Most a szlovének, és utána kik? Ahogy Kissinger mondta még két hónappal ezelőtt, hogy két szenátor nem akadt, aki tudta volna, hogy van Szlovénia. Ha így veszik, akkor mi lesz a következő? Rákérdeznek, mi lesz Erdélyben? Ez az egész cseh és szlovák ellentét. Itt ugyanaz fog bekövetkezni. Ők attól félnek, hogy ha itt ez bekövetkezik, abban ők egy a status quo felborulását látják, és a status quo felborulásától tartanak. Az egész észjárásuk más. Rendkívül nehéz őket rávezetni és hozzászoktatni másra. Ez ugyanolyan, mint a kisebbségi kérdés. Ha mi ötvenszer elmondjuk egy angolnak, vagy egy amerikainak a magyar kisebbség helyzetét a szomszédban, ha azzal kezd-jük, hogy az Öbölháborúban, vagy azzal, hogy a közel-keleti térség, akkor rögtön érdekli őket. Ha ezután egy mondatot mondunk a magyar kisebbségről, azt sokkal jobban megjegyzik és értik. Rögtön elalszanak, ha valaki elkezdi nekik a magyar kisebbségek helyzetét ecsetelni. Sajnos ezt tudomásul kell venni, hogy hogyan kezelhetők a nyugati politikusok. Éppen ezért ez nagyon nehéz lesz a jugoszláv kérdésben. Azért kellett kezdenünk a Szuverén Köztársaságok Konföderációja alapelvvel, hogy akkor ezt szokják a következő lépésként, ha ez nem megy. Mi, ha németek lennénk, vagy horvátok vagy olaszok lennénk, vagy osztrákok, akkor lehet, hogy mi kimondhattuk volna az ő helyükben Horvátország és Szlovénia szuverenitásának elismerését. Ők nem mondták ki. Nagy viták vannak a német kormányon belül is. Bizonyos okokból Genscher ezt hangoztatja, hogy el kell azonnal ismerni, Kohl ebben szkeptikusabb, hogy külön megtegyék. De mi nem tehetjük meg, mert ha mi tesszük meg elsőnek Horvátország és Szlovénia elismerését, akkor veszélyeztetjük a vajdasági magyarságot. Ezért is Horn Gyula mint a Külügyi Bizottság elnökének részéről felelőtlenség kijelenteni, hogy ismerjük el, és hogy mi kezdjük el az elismerést. Nem lehet nekünk kezdeni, mi csak csatlakozhatunk egy ilyen lépéshez. Mindent meg kell akadályozni, ami az ottani magyarságot veszélyeztetheti. Információink szerint a magyar vidékeken, ahogy több forrásból is tudjuk, sokkal nagyobb a behívások aránya Szerbia területén. Tehát nem lehet ilyet tennünk. A másik dolog, Montenegrót is említette Jeszenszky Géza. Az általa mondottakat még megerősíti az a tény, hogy Montenegróról a szerb uralkodó is kijelentette, hogy kiknek kíván a királya lenni – nyilván a Drašković- stb. féle társaság – Szerbia, Montenegró. Tehát Montenegrónak nem kívánják a szuverenitását. Itt mindenképpen egyértelmű a szuverenitás igénye Horvátországnak, Szlovéniának, ezenkívül Macedóniának. Macedónia külön retteg attól, mert a bolgárok nem ismerik el a macedón nyelv és nép önállóságát, hanem bolgároknak minősítik őket. Tehát ez külön kérdés még. Bosznia-Hercegovina pedig várakozó stádiumban van, hiszen muzulmán a lakosságának nagy része. Ott ez még külön kérdésként fog felvetődni. Ez mind egyben olyan zavaros egy Bush számára, aki Közel-Keletre koncentrál, hogy ehhez nem is mer hozzászólni. Itt az amerikai politikusok közül érdemben, aki ezt az egész kérdést értette, az Eagleburger és a nemzetbiztonsági tanácsadója Bushnak, Scowcroft, aki szintén tele van aggályokkal. A tekintetét ismerem, szkepszissel nézte az esetleges amerikai beleavatkozást. Rettegnek a kudarctól. Ők kudarcot nem szenvedhetnek el, már csak belpolitikai okokból sem. Az amerikai hadsereg győzelmi hangulatban van, Vietnám óta az Öbölháborúval visszanyerte a belső nemzeti presztízsét. Ezek után ők semmiféle kudarcot nem akarnak, távol maradnak inkább attól. Ez a kérdés, ehhez jön az angol magatartás. Ők megint választások előtt állnak,? és emiatt akadályozzák ezt. Csak Magyarország forszírozta az oroszoknak a megnyilatkozását. Ezért volt nagyon fontos, és ezért volt olyan jelentősége annak, hogy a szovjet kormány is állást foglalt az embargó mellett, és nyilatkozott, mert ez a szerbek részére komolyan latba esik.

(Mádl Ferenc szerint durva megközelítésben akkor mindebből az következik, hogy az elismerésre is akkor kerül sor, ha ezek a felek egymás között katonailag megvívták a harcot.)

Antall József: Bizonyos értelemben. Meg kell mutatni azt a horvátoknak, hogy legyőzhetetlenek. A horvátok feltehetően ezért is folytatják a harcot az áldozatokkal együtt, mert a szlovének azt hitték, hogy könnyebben csúsznak ki, és ilyen irányú biztatásokat is kaptak. Nekünk speciális a helyzetünk. Egyébként a lengyeleknél felmerülhet, és ezt érdemes a külügyminiszter úrnak figyelembe venni, amikor a javaslat elkészül a Hollandia és Hága részéről, hogy próbáljanak egy közös európai haderőt, békefenntartót felállítani, és akkor ne a Nyugat-európai Unióra támaszkodjanak csak, mert a lengyelek is részt vennének benne.? hiszen a lengyel kormány egyértelművé tette, hogy ami nekünk kényelmetlen, azt ők vállalják. Ez nagyon kellemet-len lenne a jugoszlávoknak.

(Kodolányi Gyula bejelenti, hogy az útlevéllel kapcsolatos nyilatkozat okafogyottá vált, mert most értesültek arról, hogy Boross úr utasítására a határőrség 0 órától elfogadja a szlovén és horvát útleveleket.)

Antall József: Akkor viszont ezt hozzuk nyilvánosságra, vagyis közöljük, hogy mostantól kezdve, pontosabban éjféltől a magyar hatóságok elfogadják ezt.

Naprenden kívül a Világkiállításra vonatkozó fővárosi közgyűlés állásfoglalásával és az ezáltal kialakult helyzettel kapcsolatban.

Antall József: Ha nincs több, mert még itt várnak a világkiállításra Baráth Etele és Barsi Etelka. A világkiállítást le kell zárni, mert ebben a Kormánynak nyilatkoznia kell. A főváros elutasította, de meg kell hallgatnunk, hogy itt mit mondanak. A két szakértőt meghallgatjuk, utána megköszönjük a megjelenésüket. Miután nagyon éles álláspontokról van szó, nem lenne helyes, ha a vita most itt kibontakoznék. Meghallgatjuk a két szakértőt, akik tájékoztatnak bennünket az eseményekről rövid 5-5 perc-ben. Utána megköszönjük, és utána foglal a Kormány állást. Köszöntöm Barsiné Pataky Etelkát és Baráth Etele kormánybiztos urat, mint meghívottakat, akik tájékoztatnak bennünket a fővárosi közgyűlés állásfoglalásáról. Kérjük a tájékoztatójukat. A Kormány utána fog állást foglalni. Itt kiosztottak egy Fidesz-frakció által elkészített határozati javaslatot. Mindenkinek van? Azonkívül van a fővárosi közgyűlésnek egy külön szövege, ami alkotmány-, illetve jogsértőnek tartja a Kormány által az Országgyűlés elé terjesztett javaslatot stb. Ez megvan mindenkinek? Akkor kérem szépen a tájékoztatót.

(Barsiné Pataky Etelka, a fővárosi közgyűlés Városfejlesztési Bizottságának elnöke elmondja, hogy a fővárosi közgyűlés szinte egész nap a Világkiállítás kérdésével foglalkozott. Szinte minden párt letett az asztalra valamilyen javaslatot, amelyekről egyenként szavaztak. Előbb elvetették a kereszténydemokraták, az MDF és az MSZP javaslatát, amelyek a tárgyalások folytatására vonatkoztak. Végezetül az SZDSZ-nek a Fidesz által módosított javaslatát fogadták el, beleértve még az MDF-frakció tagjainak többségét is.
Baráth Etele kormánybiztos kiegészítésül még elmondja, hogy ezután még elfogadtak egy olyan javaslatot, hogy a kerületek véleményét is be kellene még szerezni, ami némileg ellentmond az abszolút elutasító határozatnak. A fővárosi képviselők számára gyakorlatilag nem volt ismeretes az elvégzett munkának semmilyen eredménye, ugyanis az erről szóló 120 oldalas anyagot nem adták át a képviselőknek, ezért ők csak egy ad hoc bizottsági jelentésből, illetve a főpolgármester beszámolójából ismerhették meg, hogy mi is tulajdonképpen a Világkiállítás. Gyakorlatilag a Világkiállítás kérdéséről nem döntöttek. Ezek a határozati javaslatok a törvényjavaslattal foglalkoznak, a törvényt nem tartják elfogadhatónak, a Világkiállítás kérdéskörét egyáltalán nem említik.)

Antall József: Köszönöm szépen. Ebben a pillanatban többet nem tudunk. Megköszönöm a tájékoztatást, és a Kormány majd állást fog foglalni. Van-e a Kormánynak a meghívottakhoz kérdése? A kérdések és válaszok után megköszönjük a megjelenésüket.

(Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter megkérdezi, hogy valóban értelmezhető-e úgy, hogy miután a törvény ellen szavaztak, akkor maga az ügy ellen nem is szavaztak, továbbá mi várható a kerületektől?)

Antall József: A kerületeknek a válasza, ismerve a kerületek összetételét, azt hiszem, aligha lehet vitás egy-két kerület kivételével.

(Baráth Etele szerint három kerület álláspontja ismert, amik pozitívak. A többiről nem tud, viszont el kell mondania, hogy a kerületek sem kapták meg a világkiállításról készített kormányzati tájékoztató anyagot, sem a törvényjavaslatot a fővárostól. Felhasználva a lehetőséget megemlíti, hogy számára nagyon fontos lenne az ügy támogatásának megerősítése, mert a pénzügyminiszter is néhány napja teljes illúziónak nevezte az egész ügyet. Szinte Don Quijote-i küzdelmet folytat az ügy érdekében, miközben nem tudja, hogy van-e mögötte kormányzati támogatás, nem tudja, hogy a munkájára szükség van-e egyáltalán? Ezzel kapcsolatban szeretne kérni valamilyen egyértelmű tájékoztatást.)

Antall József: Természetesen. de a Kormány mint testület fog dönteni. Ezért mondtam, hogy a kérdéseket tegyék fel a miniszterek, és azután természetesen döntést fogunk hozni, hogy is éli meg a kormányzat ezt a kérdést. Ami a pénzügyminiszter úrnak a tegnap elhangzott nyilatkozatát illeti, a szövegét nem ismerjük, hogy pontosan mit mondott, de azt a nyilatkozatot semmiképpen nem kormánynyilatkozatként – bármily furcsa – tette, nem mint egyeztetett kormányálláspontot közölt, hanem egy pénzügyi költségvetési szemléletből kiindulva mintegy közgazdász mondta, ahogy a Nemzeti Bank elnökének az aláírását is a Demokratikus Charta? nyilatkozatán jellemeztem. Közgazdászként mondta azon az értekezleten, nem kormány-állásfoglaláskén, ezt feltétlenül hozzá kell mondanom.

(Boross Péter belügyminiszter szerint a „nem” már régen megfogalmazódott, minden egyéb, ami történt egy taktikai játék része volt.
Baráth Etele véleménye is az, hogy a főváros nemleges álláspontja már régen eldöntött volt, csak taktikai magatartást tanúsítottak. Egy lehetőséget még lát, esetleg csak Budapest területére elrendelt olyan népszavazást, amely a Világkiállítás kérdésére vonatkozik. Pillanatnyilag 10% alatt van a határozott ellenzők és 60%-os a határozottan támogatók tábora. Nagyon nagy viszont a közömbösök tábora. Sok száz millió forintból készült el egy nagyon komoly, azonnal felhasználható dokumentum, a műszaki tervek sokasága, és valóban kész a megvalósíthatósági elemzés is. Ezeknek a fel nem felhasználása nagyon kemény erkölcsi kérdéseket vethet fel a társadalom részéről.
Többen hozzászólnak, köztük Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, aki költői kérdésként felveti, hogy a fővárosi önkormányzatnak a tagjai hogy mernek dönteni anélkül, hogy nem látják a dokumentumokat?)

Antall József: Kérdés az, hogy amit a hasznosításról Baráth Etele mondott, egyrészt hosszabb távon, mi legyen velük? Mi történik a kijelölt ingatlannal, ami felmerült mint kiállítási terület?

(Boross Péter belügyminiszter szerint önkormányzati tulajdonba kerül, mihelyt nincs Világkiállítás.
Baráth Etele még elmondja, hogy a parlamenti bizottsági vitákon részt véve azt érezte, hogy a Világkiállításnak a parlamentben masszív támogatása van.)

Antall József: Igen, de Budapest ellenére – ezt többször előzetesen is megállapítottuk – nem lehet megrendezni. De ha mi még azt mondanánk, hogy Budapest ellenére is meg akarjuk rendezni, akkor sem járulna hozzá a Világkiállítási Iroda.

(Baráth Etele erre reagálva elmondja, hogy semmilyen olyan szabályzat nincsen, ami azt tiltaná, hogy egy adott város vezetése ellen nem lehet megrendezni. Történt is ilyen pozitív döntés, például Chicago kijelölésekor, amikor a polgármester ellenezte a világkiállítást. Megemlíti, hogy a miniszterelnök mindig különbséget tett a fővárosi önkormányzat és a főváros között, és a Kormány mindig azt mondta, hogy a főváros ellenében nem lehet megrendezni. Ezért is veti fel újra a budapesti népszavazás ötletét.)

Antall József: Ha ilyen kezdeményezés van, akkor az megváltoztatásra kényszerítheti a fővárost. Új helyzet állt elő. Mindenképpen egyet ki kell mondani, hogy ezt az anyagot, ami elkészült állampénzen, állami tulajdont képező tervek, dokumentációk stb. az az egyik, aminek a sorsáról és felhasználhatóságáról dönteni kell majd. Ezt nem biztos, hogy ma este meg tudjuk tenni, de mindenesetre fontos, hogy ezt rögzítsük. Ez az egyik. A másik a terület kérdése. Azért kérdeztem, hogy mekkora terület, hogy mennyiben volt motiváló szerepe annak, hogy a főváros meg akarta-e szerezni ezt a területet vagy nem. Tehát, hogy ez szerepet játszhatott-e a döntésében?

(Baráth Etele szerint nem valószínű.)

Antall József: Miután még mindig van napirendi pontunk, az lenne a kérésem, hogy a kormánybiztos úr természetesen a tervanyagot és mindent őrizzen állami tulajdonként mindaddig, ameddig kormánydöntés nem születik. Meg kell vitatnunk, hogy mit tegyünk ebben az új helyzetben. Természetesen erről az egész kérdésről nemcsak tájékoztatni fogjuk, hanem majd meg is beszéljük. Úgyhogy köszönöm mindkettőjüknek a szíves megjelenését. Hát akkor hölgyeim és uraim a következő a helyzet. Ennek alapján és mindaz, ami itt van, ha ez így kerül megfogalmazásra, akkor ebből nincs világkiállítás a megítélésem szerint. Itt nem lehet mentőakciót végrehajtani. Amit a Baráth Etele még elmondott, ez a bizonyos Fidesz-javaslat, az tulajdonképpen egy korábbi javaslatnak volt egy változata, ami nem pénzösszegben határozta meg a Kormány támogatásnak a vállalását, hanem felsorolta azokat a létesítményeket és azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyeket feltételül szabna a főváros a Kormánynak. Vagyis akkor hajlandó támogatni, ha azokat a kormányzat megteszi. Természetben fel van sorolva, hogy milyen feltételek, mi mindent kell Budapesten ahhoz megcsinálni. Erre mondta a Baráth Etele, hogy hát ő 60-70 milliárdra accolta így hirtelenjében, hogy ez ennyibe kerülne. Azt hiszem ennyit mondott. Ez volt az, ami 100 milliárd körüli, de itt viszont már eltérnek a vélemények, hogy amikor azt megépítik, akkor abból a valóságban mi lett volna. De mindenesetre ez egy ilyen feltételrendszer lett volna, hogy mit kell a Kormánynak a fővárosban ahhoz megcsinálni, hogy a főváros ehhez hozzájáruljon. Na, most ez nyilvánvaló, hogy ez a javaslat már csak egy ilyen taktikai bevetés volt, amikor a döntés már megtörtént, akkor egy ilyen célzattal még ezt bedobták, miután tudták, hogy a naturáliában való felsorolást nem fogadhatja el a kormányzat, mert ennek a költségei olyanok lettek volna, amit valóban a költségvetés nem bír el. Na most a kérdés, ha ez így van, mit tegyünk? Nyilván meg kell fogalmazni, hogy a kormány tudomásul vette a döntést. Megítélésem szerint nem kell ebben a pillanatban ezt közölni, csak azt, hogy a Kormány a tájékoztatást megkapta a fővárosi közgyűlés döntéséről.

(Valaki felveti, hogy csak a tájékoztatást, informális jelleggel.)

Antall József: Nem kell hülyének tettetni magunkat, bemondta a televízió. De valóban informális úton is a Kormány megkapta, megkapta a tájékoztatást, meghallgatta a kormánybiztost, és az sem titok, hogy a Barsiné is részt vett a tárgyalásokon. A Kormány erről értesítheti az Országgyűlést is, amely Budapest önkormányzata állásfoglalása alapján a törvényjavaslattal kapcsolatban bármit dönthet, de ezzel kapcsolatban elvileg a Kormánynak is állást kell foglalni. A Kormány kivitelezhetetlennek tartja eredeti állásfoglalásának megfelelően, ha Budapest ezzel nem ért egyet, hiszen arról van szó, hogy Budapestnek a támogatása, Budapestnek a külön szervezőmunkája nélkül egyszerűen lehetetlen megrendezni.

(Többen hozzászólnak, köztük Forrai István, a miniszterelnök kabinetfőnök-helyettese, aki szerint két lehetőség van. Az egyik az, hogy a miniszter a miniszteri expozéjában elmondja, hogy ezek után a Kormány már nem tudja támogatni a megrendezést, míg a másik pedig az, hogy még a plenáris vita megkezdése előtt a Kormány visszavonja a törvényjavaslatot.
Horváth Balázs tárca nélküli miniszter szerint viszont előbb a Kormánynak a törvény benyújtására kötelező országgyűlési határozattal kell valamit kezdenie, amire szintén a Kormánynak kell javaslatot tennie.
Jeszenszky Géza külügyminiszter sajnálattal veszi tudomásul, hogy így nem lehet a Világkiállítást megrendezni, de szerinte ennek ódiumát egyértelműen arra a testületre kell hárítani, amelyik ezt a döntést meghozta, és miután az ország többsége világkiállítás-párti, ezért ennek bizonyos politikai tőkét is kell jelentenie a kormányzat számára.)

Antall József: Ennek valóban lett volna még lehetősége, ha nem hangzik el a pénzügyminiszter bizonyos nyilatkozata.

(Még többen hozzászólnak, támogatva a népszavazás ötletének megfontolását is.
Pungor Ernő viszont azt veti fel, hogy nem kell Budapesttel foglalkozni, osszuk szét a rendezést az ország nagyvárosai között.)

Antall József: Egy pillanat. ezt a világkiállítást, tehát, amit mi akartunk, és amit először Bécs–Budapest kapott meg, utána Budapestre elfogadták, azt azért világossá tették előttünk, hogy ez egy városnak szól, Budapestnek. Ezt nagyon egyértelműen közölték, hogy itt nincs országos vagy egyéb, függetlenül az országtól. Ennek az a mechanizmusa, hogy egy város lelkesedik ezért, és akar egy kiállítást rendezni, és utána az a város ezt minden erőfeszítéssel megrendezi. Egy kormány ehhez támogatást nyújt és garanciát ad. Ennek ez a menete. Ha ez a két eleme nincs meg, vagyis az az eleme nincs meg, hogy a város akarja, és a város pozitív döntést nem hoz, akkor nem lehet megrendezni. Ezek idejönnek ellenőrizni, és ide is jöttek, és ezért tárgyaltak a Demszkyvel. Ha ő nem támogatja, és a fővárosi önkormányzat nem támogatja a kiállítást, akkor az országgyűlési döntés ellenére sem fogadják el, mert nem látnak benne garanciát. Tehát semmiféleképpen nem lehet akkor megrendezni. Ezért hangsúlyoztam a kezdettől fogva a Budapest hozzáállását. Na most elképzelni azt, hogy 22 vagy 21 SZDSZ-es kerületből mennyi lehet, 2 vagy 3 lehet – nézzünk szembe a tényekkel –, amelyik szembefordulna ezzel a döntéssel. Vidéki városnak pedig nem adják, ugyanis Magyarországnak nincs olyan vidéki városa, amelyik ebben szóba jöhetne. Majd meglátjuk, hogy nagyon gyorsan lesz egy másik jelentkező. Tehát, ha nagyon gyorsan megkapja ezt, mondjuk Torontó, vagy megkapja egy másik város, akkor egy gondolati összefüggést lehet találni abban, hogy ha akarja ezt egy város, akkor lehet fantáziálni, hogy viszont miért történt ez nálunk. De abban az esetben, hogy ha nem jelentkezik más város, akkor ez a gondolati irány is hibás lehet. De ha nagyon gyorsan van másik jelentkező, ha most előhúz valahonnan egy másik várost a Nemzetközi Iroda, tehát ha jelentkezik azonnal, három hónapon vagy négy hónapon belül egy másik város, akkor lehet értelmezni, hogy miért így történt itt ez. Ez a lényeg. Tessék.

(Kádár Béla ehhez kapcsolódóan elmondja, hogy az Expó megrendezéséért már most folyik egy elég jelentős akció. Más igénylők jelentkeznek, kanadaiak a legerősebben. Megfontolásra javasolja, hogy holnap a miniszterelnök közölje, hogy a jelen körülmények között nem tartja megrendezhetőnek a Világkiállítást.)

Antall József: Én javasolnám, hogy most határozatot hozzunk a következő formában: a kormányhatározat 1. pontjában, hogy a Kormány a fővárosi közgyűlés határozatáról tájékozódva az alábbi állásfoglalást hozza nyilvánosságra, vagy teszi, ezt majd megfogalmazzátok. 1. pont: a Kormány megállapítja – korábbi nyilatkozataival összhangban –, hogy Budapest nélkül a világkiállítás, Budapest egyetértése és aktív közreműködése, erőfeszítései – az is legyen benne –, áldozatvállalása nélkül nem rendezhető meg. Jó, hát nem áldozat, akkor erőfeszítése. Azt javasolom, hogy én elmondom nyersen, stílustalanul, megpróbálom az itt elhangzottakat összefoglalni, és utána majd egyvalaki megfogalmazza tehát akkor az 1. pontja az, hogy a Kormány megállapította a megszerzett információ alapján, hogy a stb. stb. Utána ez, hogy a főváros, tehát Budapest ellenére, annak aktív közreműködése és erőfeszítése nélkül megrendezhetetlen a világkiállítás. 2. pontjában: a világkiállítás megrendezését – a megszerzett információk szerint – a BIE Nemzetközi Iroda is csak Budapest aktív egyetértése és a Kormány garanciája mellett tartotta volna elfogadhatónak. Ezt lehet finomítani, de ez a gondolat benne legyen, hogy a BIE is. A 3. pont: a Kormány által korábban bejelentett összeget, amit a pénzügyminiszter külön is kifejezésre juttatott. Tehát pozitív értelemben csak ennyit tekintünk a tegnapi nyilatkozatból kvázi elfogadhatónak, tudniillik, ne mondhassák, hogy a Kormány előzetesen mit mondott. Fogalmazzuk úgy, hogy: a Kormány az előzőekben bejelentette, hogy a költségvetési támogatásból mit tud, milyen összeget tud ráfordítani. Ha most jóindulatúan magyarázom, akkor a költségvetésből ennyit és ennyit fordítunk rá. Szóval azért mondom, ha megkérdezik, akkor ebben a formában, hogy a pénzügyminiszter. Ha megkérdezik, hogy mit mondott a pénzügyminiszter, akkor azt kell mondani, hogy azt erősítette meg, hogy meddig terjed a költségvetési támogatás, a többi kérdés a pénzügyminiszter dolga, hogy a költségvetési fedezet keretéig határozza meg a támogatást, és onnantól kezdve budapesti és vállalkozási kérdés. Ebben az esetben a kormányszóvivő mást nem nyilatkozhat ebben a kérdésben. Akkor megvolt, hogy Budapest nélkül nem, megvolt, hogy a BIE sem járul hozzá Budapest nélkül. A költségvetés megvolt, hogy kijelentettük a költségvetést. A következő kérdés, hogy Budapesten kívül a világkiállítás megrendezéséhez az ország más területén nincs lehetőség. Most már ideális dolgokat nem lehet mondani. Ezt akár össze lehet vonni valamelyik ponttal, de ez is benne legyen, hogy Budapesten kívül ezt nem lehet megrendezni. és utána azt lehet beletenni, hogy a Kormány szükségesnek tartja, hogy az 1100 éves jubileum alkalmával az egész országot érintő, az ország más területeinek fejlesztését, kulturális fejlődését elősegítő programot, vagy ünnepségsorozat – mindegy, majd fogalmazzátok meg – rendezzen, és a költségvetésben előzetesen a világkiállítás céljára meghatározott összeget változatlanul, de nem Budapest, hanem az ország infrastrukturális fejlődésére kívánja fordítani. Ebben a formában, tehát ez benne legyen, hogy ezen nem spórol, mert azt az összeget, amit erre szánt, azt változatlanul rendelkezésre bocsátja.

(Többen javaslatot tesznek a szöveg kiegészítésére, köztük Boross Péter is, aki szerint azt be kell írni, hogy a Kormány megérti a főváros lakóinak, a vállalkozóknak és üzletembereknek a csalódottságát.)

Antall József: Azt bele kell venni, hogy megértjük a vállalkozók és a lakosság stb. csalódottságát. Csalódottság az benne legyen, és ezért változatlanul ezt a költségvetési összeget infrastrukturális beruházásokra fordítani olyan célra, ami elősegíti a vállalkozásokat, a vidéki Magyarország felemelkedését stb. stb. így kell. Akkor benne van a vidéki Magyarország is, a vállalkozás is, és mégsem provokáljuk ki rögtön azt a mondatot, amit a pénzügyminiszter előző nap mondott.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter kéri, hogy ne érződjön belőle a sértettség, és az legyen kellően hangsúlyozva, hogy kész az összeget az ország infrastruktúrájára fordítani.)

Antall József: Egy pillanat, uraim, azt szeretném, hogy lezárjuk ezt a kérdést. Itt két különböző dologról van szó. Az egyik, hogy most mi itt mit nyilatkozunk, ez kell most eldönteni. Tehát ezt a nyilatkozatot ebben a formában akkor így mondja el, és ennyit lehet mondani, hogy: nyilván a pénzügyi mérlegelést a költségvetés szemszögéből vizsgálta. Nem kell belemenni a kormányszóvivőnek részletesebb elemzésbe.

(Pungor Ernő szerint mindenképp foglalkozni kellene a Kupa-nyilatkozattal.?)

Antall József: A pénzügyminiszter a következőt közölte: a Világkiállítás jelenlegi előkészítő anyagáról az ÁSZ nyilatkozott, miszerint annak mind pénzügyi, mind szakmai megalapozása finoman szólva kívánnivalót hagy maga után. Ha ezt a tervet elfogadnák az arra illetékesek, akkor a 30 milliárd forint többszörösébe kerülne a megrendezés a költségvetésnek, illetve a Kormánynak és az országnak. Ha a budapesti közgyűlés a Világkiállítás területében egységre jut, és azt kijelöli, a költségvetés a garanciaígéretét megtartja. Ha valami csoda folytán egy megalapozott szakmaipénzügyi terv elkészülne a Világkiállításra, azt üdvözölni fogja, azonban e pillanatban és az idő előrehaladtával az a gyanúja csak erősödik, hogy nem látja ennek reális esélyét. Ez az igazoló jelentés, magyarul. Tessék? teljesen mindegy, itt az a lényeg, hogy a Kormány álláspontjától eltérő nyilatkozás itt a kifogásolandó.

(Ezzel a megállapítással többen egyetértenek.)

Antall József: A lényeg, hogy a holnapi megnyilatkozásokban nem kell belemenni a pénzügyminiszter nyilatkozatának részletezésébe.

(Surján László népjóléti miniszter kezdeményezi, hogy egy 3000-es határozatban? a 30 milliárd felhasználásáról szóló döntés kerüljön rögzítésre.)

Antall József: Ez nem 3000-es, hanem nyílt határozat lesz. Ezután értesíteni kell a házelnököt, és szerintem azt fel kell vetni, hogy hozzon az Országgyűlés határozatot, amely felhatalmazza a Kormányt az 1100 éves évforduló megünneplésének előkészítésére. Van arra is egy bizottság.? Elő kell készíteni egy programot, aminek megvan az előterjesztése, hogy milyen területeket érint, kik a felelősök stb. Abban mi a kereskedelmi, mi a területfejlesztés, a közlekedés stb. Egy olyan állásfoglalást kell előkészíteni, ami felosztja azt, hogy ennek van kulturális szférája, tudományos, területfejlesztő stb. De most a kormányszóvivői megnyilatkozásban ennek csak éppen a felsorolt főbb gondolatait kell említeni, hogy így foglalt állást a Kormány, miután az információ birtokába jutott. Nem kell túlrészletezni, viszont elő kell készíteni ezt a bizonyos programszerűséget.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 668-686. oldalán megjelent szövege)