Az 1991.október 17-i kormányülésen Antall József érdemi hozzászólása a művelődési miniszter hatásköréről szóló kormányrendelet módosítása során a külképviseletekkel kapcsolatban.
Antall József: Még lenne valami, ha nem is kapcsolódik szorosan ehhez. A küldiplomáciának szükséges lenne egy olyan felmérést elvégezni, hogy a külügy, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a művelődésügy, külső, különböző helyeken működő intézményeinek és a külképviseleteknek az elhelyezését hogyan lehetne racionalizálni. Kifejezetten az elhelyezési kérdésekről van szó. Sok helyen együtt vannak, másutt különböző helyeken. Szóval erről kellene a Kormány részére egy elemző tanulmány. A Külügyminisztérium vonatkozásában teljes aránytalanságokat láttunk a konzulátusok és a külképviseletek személyi ellátottsága terén például Amerikában és Ausztráliában is. Canberrában van egy nagykövetségünk, Sydney-ben van egy kereskedelmi kirendeltségünk, ezenkívül van egy konzulátusunk is Melbourne-ben, ahol a legnagyobb lélekszámú magyarság él, és ahol egy óriási magyar ház van, a magyar kulturális épület. Azt mondják, hogy a BAH-csomópontnál levő kongreszszusi épülethez hasonlít. Szóval egy ilyen hatalmas épület van ott, miközben semmi nincs Melbourne-ben, sem külgazdasági, sem kulturális, sem egyéb kirendeltség. Ez csak egy példa arra, hogy ahelyett, hogy ezeken különböző, igen gyakran fölösleges viták folynak a lét és nemlét kérdéséről, meg egyebekről, sokkal célszerűbb lenne egy elemző tanulmányt csinálni erről. A másik pedig, a kulturális diplomáciával kapcsolatban. Csak Rómát említem, ahol véletlenül betévedtem a kulturális részlegbe. A Szabó Ervin Könyvtárnak? egy 1952-beli kerületi könyvtár szintjén van a könyvtára. Olyan könyveket láttam, amik a rémálmaimat hozták elő, mint Alekszandr Bektől „A volokalamszki országút”? és hasonlókat. Ezt kínálja a magyar kultúra Rómában, a kulturális képviseletünk, vagy Solohovnak az „Új barázdát szánt az eke”?. Szóval elképesztő. Végigvittek bennünket, és bemutatták a könyvtárat is, de én egy könyvtárban meg szoktam nézni a könyveket is, hogy mi van. Szóval ez elképesztő, hogy milyen könyvanyaggal vannak ellátva. Ez szégyen. Ez csak addig volt jó, ameddig tisztességes magyar emigráns nem ment be oda. Na de ma, ha bemegy, akkor agyvérzést kap, és utána felháborodott levelet ír nekünk. Egy tárcaközi bizottság létrehozatalát javasolom, amiben a három terület, a külgazdasági, az általános diplomáciai és a kulturális képviseltesse magát, aminek a munkáját a külügy fogja össze. Nehogy félreértés legyen, ez nem érint semmiféle szervezetet, ez egyszerűen csak egy felmérés a racionalizálásra. Aztán el lehet dönteni, hogy hol igen és hol nem. De hogy egyáltalán tisztán lássunk, ehhez ez szükséges. Például itt van – mondom – ez a melbourne-i példa. Nem lehetne-e az, hogy a külker kereskedelmi képviselete kapjon konzuli feladatkört? Az is egy luxus, hogy mind a kettő Sydney-ben van, bár nem tudom, hogy ténylegesen hogy van, de lehet hogy nem úgy kellene. Vagy New Yorkban láttuk, hogy a konzulátuson majdnem annyian vannak, azt hiszem, mint a nagykövetségen, és még soha fel sem keresték a 18 hozzájuk tartozó állam kormányzóját. A főkonzul, miután 2000 dollár az útiátalány-kerete, ebből nem keresi föl. Szóval itt olyan problémák vannak, amiket orvosolni kell, mert elképesztő a helyzet.
(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 686-688. oldalán megjelent szövege)
