A miniszterelnök mindenek elé helyezte a miniszterelnök a kormány stabilitását, a kormánykoalíció együtt tartását, az Országgyűlés és a kormány közötti szoros viszonyt. Erre már a ciklus kezdetén fölhívta a kormánytagok figyelmét: „A kormányzat előtt álló rendkívüli ~ mondhatom történelmi ~ feladatok megoldása elengedhetetlenné teszi a Parlament és a kormány fokozott együttműködését. Ennek hiányában nem számíthatunk sikerrel a Parlament támogatására, így megalapozott kormányzati céljaink sem kapják meg a kellő megértést.”? Alapvető igénye volt, hogy a tárca (a miniszter vagy a politikai államtitkár) „folyamatosan és szervezetten” legyen jelen mind a Parlament plenáris, mind a bizottsági ülésein, távolmaradás külföldi út esetén csak a miniszterelnök engedélyével lehetséges. Fontos, hogy „a miniszterek és a politikai államtitkárok intenzíven bekapcsolódjanak a parlamenti pártfrakciók munkájába”, nemcsak a koalíciós pártokéba, de „Indokoltnak tartom az ellenzéki parlamenti frakciókkal való korrekt, tárgyszerű és folyamatos kapcsolattartást is. […] Elvárom, hogy miniszter úr átérezve kötelezettségei súlyát, ennek megfelelően cselekedjék.”?
