Nem sokkal az önkormányzati választások előtt Antall József miniszterelnök interjút ad a Magyar Televíziónak. Részletesen elemzi az ország helyzetét, a várható nehézségeket és a kormány tervezett intézkedéseit. Hankiss Elemér, az új tévéelnök úgy határoz, hogy a miniszterelnökkel készített interjú csak egy köztársasági elnöki interjúval együtt kerülhet adásba. Miután Göncz Árpád nem kíván eleget tenni a felkérésnek, Hankiss letiltja a miniszterelnökkel készített anyag közzétételét.
– Ezek szerint semmi sem változott – mondom Antallnak. – A választási győzelem után megszakítják az MDF-sajtótájékoztatót az SZDSZ miatt, a kormányeskütételt egy focimeccs miatt, s most, miután független tévéelnökünk van, az meg letiltja a miniszterelnöki interjút.
– Hankiss szerint – feleli Antall –, Göncz megígérte az interjút, de később lemondta. Őt pedig kötötte a szava, hogy csak együtt a kettőt, tette hozzá. Persze kifejtettem neki, hogy ez közjogi nonszensz, hiszen a köztársasági elnök, akárhonnan érkezett, a pártok felett áll, tehát őt nem lehet a miniszterelnök ellensúlyának tekinteni. Azt mondta, érti, de értsem meg én is, neki meg kell őriznie a tekintélyét.
– És a te tekintélyed? – kérdeztem.
– Az nem ezen múlik – legyintett a miniszterelnök.
– Persze – feleltem –, de a tévé munkatársai levonják a konzekvenciát, hogy hol van az erő, amelyhez igazodniuk kell.
Antall felállt, ne haragudj, be kell fejeznünk a beszélgetést, mert várnak rám, kissé nehézkesen emelkedett ki a székéből, mint akinek fáj a dereka. Egyszerre nagyon megsajnáltam. Hankiss Elemért ő választotta, kicsit barátjának is tudta, s az most mégis hátba döfte.