Antall József levelei Vajkai Aurélnak?
(…) Édesapám gyakran emlegette „olajos” ügyben tett levélváltását a néhai miniszterelnökkel, dr. Antall Józseffel, aki akkor a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója volt, és Vajkai Auréllal jó barátságot ápoltak, édesapám orvostörténeti kutatásai és publikációi folytán is. (…)
Budapest, 1975. december 8.
Kedves Aurél Bátyám!
E levelem kézhez vételéig szíves leveledre is megküldtem a választ. Közben – a meghívót biztosan megkaptad – megalakult a Magyar Orvostörténelmi Társaság Népi gyógyászati szakosztálya Gunda Béla professzor elnöklete alatt. Sajnáltam, hogy nem tudtál feljönni mint Társaságunk „legrégebbi” és avatott népi gyógyászattal foglalkozó kutatója.
Mostani levelemet azonban nem ezért írom. Kezembe került az Élet és Tudomány Kalendáriuma (1976), amelynek 142–144. lapján „Népi olajütés régen” című írásodra figyeltem fel. Ebben írod: „Az olajosság nem jelentett külön foglalkozási ágat. Az olajütők a legtöbbször jómódú falusi, földművelő emberek voltak, több faluban a bíró volt az olajütő tulajdonosa. Az olajütés rendszerint a családban öröklődött, s az olajütő család gyakran megkapta az Olajos előnevet. Az olajütés mesterségének családi hagyományozás útján való továbbadása természetes és érthető: az olajütés külön erre a célra épült helyiségben folyt, a paraszti viszonyokhoz mérten költséges eszközökkel, amelyeket egyetlen ember nehezebben tudott megszerezni.” Külön érdekelt, miután elsősorban Veszprém megyei adatokra építettél.
Érdeklődésem oka nem „orvostörténeti”, hanem gyermekkori nosztalgia. Lévén, hogy családom a Somló tövébe való, Orosziban, Borszörcsökön és Kis-Jenőben (Somlójenő) volt birtokos, én is efféle „olajos” ivadék vagyok. Egészen kis gyermek voltam, amikor egy öreg atyafi megkérdezte előttem apámtól, hogy „akkor hát az Olajos Antall Gábor ivadéktyai” (az ükapám volt, 1811–1890-ig élt).?Ez megragadott és nagyon tetszett nekem és sajnáltam, hogy azóta ez elmaradt. Így azután megmutatták nekem, hogy merre volt az olajütő (olajmalom), amelyet részben lebontottak már apám gyermekkorában, részben átalakították.
De szerepelt a nálam lévő családi vagyoni iratok között is az alábbi formában:
- „Részleges másolat” az „eredeti tjkönvv”-ből (Devecser):
105.Oroszi
„Nemesibirtok
1 170 Olajmalom és udvar, beltelekben.”
(1896-ban kért másolat nagyapám, Antall Lajos részére a nagyapja, Antall Gábor öröksége miatt)
- „Leltár” (1890. július 31.) Antall Gábor és felesége, Thúry Katalin (†1865) „oroszi volt lakosok, házastársak hagyatékáról”
„Az oroszi ……… sz. alatt foglalt olajmalom, romba dőlve” (Antall Gábor és Thúry Katalin nevén) 20 Ft.”
(Megjegyzés. Egyébként e leltárban is szerepel Savanyó János, aki „az oroszi és borszörcsöki határban fekvő ingatlanok haszonbérlete fejében” tartozott stb. (250 Ft) Savanyó János egyébként Józsi testvére volt, aki szintén Antall Gábor bojtárjaként kezdte pályáját. A Somlón lévő régi Antall-présházban bujkált az 1883-as körözésnél is. De hát ez külön történet, egyszer talán majd leírom a „családi hagyományokat”, amit apám ugyan részben megtett.)
Visszatérve az olajmalomra, Antall Gábor ükapám elég módos ember volt, a soproni bencésekhez járt iskolába, a szabadságharcban részt vett és Világostól jött vissza néhány földijével 1849 őszén. Nagy fantaszta és kezdeményező ember volt, de élete végéig ott élt Orosziban, illetve háztartást tartott fenn Borszörcsökön és Kis-Jenőben. (Nagyon szerette a nőket a helybeliek szerint, mindhárom helyen hozzátartoztak a háztartásához és állandóan és igazságosan látogatta őket.) Nem tudom, hogy mennyi földje volt, de utolsó éveiben már semmivel sem törődött (halálakor 15 éves unokájával, a nagyapámmal lakott kettesben, aki árva volt). A hagyatéki eljárás szerint Orosziban, Borszörcsökön és Kis-Jenőben voltak a földjei (Jenőben is volt malma), a Somlón szőleje. Háromfelé ment a vagyona – egyharmados osztással – és nagyapám kb. 100 holdat örökölt, aminek egy részét szintén eladta, amikor újra berendezte a birtokát. Tehát 300 hold körül lehetett a birtoka, afféle – a paraszti életforma határát súroló – kisnemes volt, nem kevés gőggel felfelé. (Ha nem volt tanító a faluban, passzióból ingyen tanított. No meg örökös bíró volt nagyapámmal együtt.)
A családi hagyomány szerint az olajmalom igen jól jövedelmezett, ennek következtében egy időben több vagyona is volt, a Somlón is több szőleje, amiket azonban élete végén elkótyavetyélt. Apám emlékezete szerint, aki 1974-ben halt meg, az olajmalom épülete nagyobb volt, mint a szegényesebb kúria-jellegű lakóház és az istállók. A nagyobb alatt magasságot értve. A cikkedben írott „római” mintájú olajmalom volt, körben járó ló forgatta. Az örökösödés idején a felszerelés már hiányzott, nyilván előbb eladta valakinek. Cikkedben a tökmagot, bükkmagot, napraforgót és kendermagot említed. Magam azt hallottam, hogy repcemagot is használtak. Sőt – mint szertelen ember – Antall Gábor a birtokai felét repcével vetette be, mert hirtelen akart meggazdagodni és megsemmisült a termése. Ezt is sokat hallottam.
Hát ennyit akartam elmondani, miután minden szál Veszprém megyéhez fűz, részben a korábbi zalai, részben a Somló-vidéki részhez. Ugyanis Dörgicséről került a család 1737 körül Kis-Jenőbe, de Kötcsén (így Somogyban) is birtokosok voltak. Én vagyok az első Budapesten született elfajzott ivadék, de gyermek- és ifjúkorom ezer emléke köt oda. (Az oroszi temetőben pedig a szépapámtól, Antall Pál (1786–1855) négy nemzedék nyugszik egymás mellett feleségestől.) Ezért azután mindig érdeklődéssel olvastam írásaidat, könyveidet, mert szakszerűvé tetted emlékeimet.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánva Neked,
sok szeretettel üdvözöl
Antall József
Budapest, 1978. február 25.
* * *
Kedves Aurél Bátyám!
Engedd meg, hogy korábbi levelezésünkre, a nekem megküldött különlenyomatokra hivatkozva, kérjelek egy rövid cikk megírására. Talán – a folyamatban lévő nagy munkád közepette is – el tudnád készíteni, hiszen kész anyagod van a többi cikkben közöltek szerint is.
„Bogaram” következtében ez az olajütőkkel lenne kapcsolatos, a mi profilunknak megfelelően. Az 1942-ben megjelent cikkedben (Olajütők Veszprém vármegyében) is többször említed az olaj kiterjedt alkalmazását a népi orvoslásban. Tehát az lenne a javaslatom, hogy „A növényi olajok alkalmazása a népi orvoslásban Magyarországon” címmel írnál egy cikket. Az egyharmadában legalább jó lenne az olajütőkről stb. a mi olvasóink előtt nem ismeretes általános néprajzi anyagot összefoglalni, utána pedig a népi gyógyászati részét.
Írtam, hogy ükapámnak „olajos” Antall Gábornak (1811–1890) Orosziban volt olajütője, illetve olajmalma, ahogy a családi iratokban szerepel. Ha jól emlékszem elküldtem a xerox-másolatát annak a bejegyzésnek is, ahol a vagyoni iratokban a „nemesi birtok” rovatban szerepel az olajmalom. Tehát a mi családunk is példázza, amit írsz, hogy nem volt „külön foglalkozási ág”. Antall Gábornak is kb. 250–300 hold között változott a három faluban (Oroszi, Borszörcsök, Kis-Jenő) lévő birtoka, nagyapám már csak 110 hold körül örökölt. (Egyébként a lótiprós olajmalom mellett Jenőben vízimalmuk is volt.) Ha nem korcsosulunk értelmiséggé (és rosszul nősülünk), én már éppen, hogy rákerültem volna a kuláklistára a Rákosi-időkben. (Ki érti a pesti emberek közül a mi egykori furcsa világunkat, a le- és fel egyaránt ide-oda mozgó köznemesi világot, amiben még a XVIII. században több mint 8000 holdja volt csak Somogyban* Antall Gábor dédapjának, a nagyapám vincellérje pedig első unokatestvére volt alig 8–10 holdas parasztemberként (igaz büszke nemes volt, mint Gőgös Dömötör neve is jelezhetné szegényt).
Hát ennyit e családi elmélkedésből, kérem szíves válaszodat az olajütők és a népi gyógyászai tárgyában.
tisztelettel köszönt
Dr. Antall József
* egyébként Somogyban Kötcsén, az egykori Zalában Dörgicsén és Veszprém megyében a Somló környékén voltak birtokosok
* * *
Kedves Aurél Bátyám!
Megkaptam március 9-én kelt szíves leveledet, amelyben az olajjal való gyógyítási cikket vállalod. Természetesen nagyon örülök, ha későbbi időben is, de hajlandó vagy nekünk megcsinálni. Ahogy megvagy vele, légy szíves elküldeni. Néhány illusztrációt is szívesen közlünk. Ha összeesik a népi gyógyászati különszámmal, akkor abban, ha az késik, előbb is betesszük a lapba.
Bár nagyon megtisztelő számomra, ha az „Olajos Antall” családot is megemlíted (igaz ezt a címet csak Olajos Antall Gábor ükapám viselte, akinek a hagyatékából való az a különös bejegyzés is, ami szerint a „nemesi birtok” kategóriába szerepel az olajmalom), – persze csak az olajütésről szóló első részbe (általános) van jogunk szerepelni, gyógyítani senki sem gyógyított a családban.
Szívélyes küldeményedet várva,
tisztelettel köszönt
Olajos Antall József?
Budapest, 1978. márc. 14.
