Fazekas Árpád: Sajtóvitám az Orvosi Hetilapban (1985)
Ebben az időben az Orvosi Hetilap a magyar egészségügy legfontosabb orgánuma volt, s szinte minden orvosi rendelő íróasztalán megtalálható volt és olvasták. A színvonala nemzetközi mércével nézve is igényesnek számított. Ebben a szaklapban ismertettem 1985. július 28-án Tóth Sándor szobrászművész javaslatára „Emléktáblák a nyíregyházi kórházban” c. cikkemben a 4 emléktáblát, s köztük az említett Munkácsy-díjas szobrász 1984. november 30-án ünnepélyesen felavatott két gyönyörű domborművét.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy országszerte nagy volt a felindulás orvosi körökben, amikor az Orvosi Hetilap november 10-i számában a megyénkből elszármazott dr. Szakolyi András (1913–1987) budapesti kolléga durva kirohanást intézett a Kórházunk hírességei c. bronz domborművön szereplő két kitűnő főorvosunk: dr. Korompay Károly igazgató-főorvos és dr. Elekfy (Eckerdt) Lajos szemészfőorvos, a példaképnek tekintett szakszervezeti vezető ellen. Az előbbit fasisztának és rossz sebésznek, az utóbbit pedig egyenesen volksbundistának titulálta, minden bizonyíték nélkül. Követelte e két hírhedt figura azonnali levakarását az emléktábláról!
Ezekre a rámondásokra én könnyűszerrel megfeleltem orvostörténeti kutatásaim alapján; egyidejűleg dr. Szakolyi András hozzászólásával. Jó volt ugyanitt olvasni a Szerkesztőség rövid, de bölcs kommentárját. Antall József már 1985. november 18-án (50. levél) 104 soros levelet azaz két oldalnyi magas színvonalú történeti tanulmányt küldött számomra. Idézek ebből:
Antall József: Kedves Árpád!
„Most került kezembe az Orvosi Hetilap nov. 10-i száma és láttam Szakolyi András dr. levelét, illetve válaszodat. Először is köszönöm korrekt válaszodat. Sajnos az írás erejéig magam nem foglalhatok állást, hiszen a közöttünk lévő rokoni kapcsolat (dr. Korompay Klekner Károly felsége a nagyanyám testvérhúga volt) következtében az „elfogultság” vádjával illetnének. De ha bármilyen probléma merülne fel ezzel összefüggésben (a Te személyed és az emléktábla sorsát illetően) akkor tájékoztassál. Esetleg más úton tehetnék akkor valamit… a „fasiszta” vád aljas és ostoba, a „kétségkívül jobboldali beállítottságú ember” megjelölés Tőled korrekt, bár ez nyilván mindig relatív. Kossuth szerint a jobb- és baloldali megjelölésnek a parlament padsorain kívül nem sok értelme van… a háború viselése terén kétségtelenül befolyásolta fia, Tamás katonai pályafutása, illetve hősi halála. 1944 tavaszán, mint szubjektív tényező (tovább sógorsága Jány Gusztávval és más katonákhoz fűződő személyes kapcsolata, akik persze szintén más megítélés alá esnek ma már)… Korompay Károly kiváló és nagy tudású sebész volt, aki igen sokat tett a medicináért, Szabolcsért, a Korányi-kultuszért. De vonzotta a közélet, a politika, beleértve az orvosi közéletben valóban kiéleződött ellentéteket, ami tulajdonképpen szerencsétlen dolog volt, mert e tekintetben nem volt megfelelő ítélőképessége, bár rendkívül művelt ember volt… Személyesen annyit, hogy nagyon szerettem őt, kétszer operált gyermekoromban és többet beszéltem vele idős korában politikai-eszmei dolgokról, mint talán bárki és megismerhettem gondolkodását. Még annyit, hogy a háború után a Népbíróságok Országos Tanácsa Budapesten felmentette a vádak alól, de minden tanács ellenére visszament Nyíregyházára, ahol – jogilag igen kétes módon – újra elítélték stb.
Ismételt köszönettel és barátsággal: Antall József”
