Az emlékérmek tömegének évszázadok óta tartó állandó gyarapodása következtében ma már csak a nagy országos múzeumok nemzetközi jelentőségű éremtárai törekedhetnek a mindenféle érmet és plakettet felölelő általános jellegű gyűjtemény kiépítésére. Egyébként azonban csak a területileg vagy tematikailag körülhatárolt keretek között képzelhető el az érmek gyűjtése. Miután egyre jobban szaporodnak a csupán bizonyos kijelölt irányban fejlődő szakmúzeumok (irodalmi, művészeti, különféle technikai stb. tárgyú anyag gyűjtésével), természetes, hogy ezek a szakmúzeumok rendszeresen gyűjtik a témakörükhöz tartozó éremanyagot is. Ezáltal jelentős mértékben járulnak hozzá az éremgyűjtés specializálódásához, ami a magángyűjtők körében különben már régóta népszerű gyűjtési forma lett. Ennek a gyűjtési módnak az eredményei azok az igen terjedelmes és értékes anyagot felölelő speciális éremgyűjtemények, amelyek kellő alapot nyújtanak arra, hogy segítségükkel bizonyos témakörbe tartozó érmek corpus-szerű összeállítását meg lehessen kísérelni.
Az elérhető éremanyag sok változatosságot nyújtó sorozatai közül különös előszeretet nyilvánult meg már régóta az orvosi tárgyú érmek iránt. Ennek az érdeklődésnek a legtermészetesebb magyarázata talán abban kereshető, hogy a körülhatárolt gyűjtési kör ellenére is ezen a területen igen nagy az anyag változatossága és rendkívül tág horizont nyílik a gyűjtés elé. Ennek következtében az orvosi érmekkel való foglalkozás érdekes, színes és sokoldalú éremgyűjtemény kialakulását segíti elő. Ebben a vonatkozásban az „orvosi érem” kifejezés voltaképpen összefoglaló fogalom, amely alatt érteni kell minden olyan éremszerű tárgyat, amelyik céljánál vagy rendeltetésénél fogva elsősorban az orvosi és gyógyszerészeti tevékenységgel, illetve az egészségügy különféle ágazataival áll összefüggésben.
Az orvosi érmek speciális gyűjtésének jelentős múltja van. Nemcsak egymás után támadtak kisebb-nagyobb terjedelmű magángyűjtemények az idők folyamán, hanem a nemzetközi numizmatikai irodalom több olyan orvosi tárgyú éremgyűjteményt tart számon, amelyeket közgyűjtemények őriznek. Csak a jelentősebbeket említve, ilyen van a bécsi Kunsthistorisches Museum Éremtárában (J. Brettauer hagyatéka), a bostoni Medical Library birtokában (H. R. Storer ajándéka), a baltimore-i John Hopkins Egyetem tulajdonában (H. B. Jacobs hagyatéka), a hamburgi Museum für Hamburgische Geschichte Éremtárában (Pfeiffer gyűjteménye) és végül a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagában (Faludi Géza gyűjteménye). Ezek részleges vagy teljes katalógusa is megjelent. Más jelentős gyűjteményekről (pl. Moszkva) katalógus híján éppen csak hírünk van.
Ezek a speciális orvosi éremgyűjtemények – részben állandóan tovább fejlesztve – kellő alapot és megfelelő anyagot nyújtanak arra, hogy segítségükkel meghatározható legyen az orvosi érmek köre és azok rendszerbe foglalásának a módja. A gyűjteményekben felhalmozott éremanyag azonban nemcsak az öncélú gyűjtői tevékenység, illetve csupán valamilyen hobbi célját szolgálja, hanem tudományos jelentőségű kultúrtörténeti forrásanyagul is felhasználható, mégpedig annál eredményesebben, minél régebbi korok eseményeinek emlékét őrzik az egyes érempéldányok. Ugyanis az érmek néha olyan orvostörténeti eseményekről értesítenek, illetve olyan adatokat őriznek ezekről számunkra, amelyekről egyéb források alig vagy egyáltalán nem tudósítanak. Főként az ilyen érmek válnak történeti forrásanyaggá és a velük való foglalkozás önálló kutatási területet jelent a numizmatikai emlékanyag roppant tömegében.
Ezek a meggondolások vezettek arra az elhatározásra, hogy megkíséreljük feldolgozni a magyar vonatkozású orvosi érmeket, illetve csoportok szerint összeállítsuk a magyar orvosi érmek katalógusát. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez a katalógus még nem tökéletes corpus, mert az összegyűjtött anyag különböző okokból nem tarthat igényt a corpustól elvárható teljességre. Hivatkozni lehet elsősorban az előmunkálatok hiányára. Igaz, hogy körülbelül az első világháború idejéig Gohl Ödön és főként Faludi Géza munkássága révén a magyar orvosi érmek anyaga meglehetős részletességgel fel van tárva, viszont az utóbbi fél évszázad idején készült anyag – pedig az egész sorozat túlnyomó része ekkor került kibocsátásra – nélkülöz minden rendszeres feldolgozást.
Kiterjedt gyűjtőmunkával kellett tehát az elérhető éremanyagot a közlésre összeszedni, majd az összegyűlt éremsorozatot csoportonként rendszerezni. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum éremgyűjteménye szolgáltatta az alapot a feldolgozáshoz. Az itteni anyag kiegészítése céljából átnéztük a nagyobb közgyűjtemények (Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Hadtörténeti Múzeum) éremgyűjteményeit, majd a szegedi Orvostudományi Egyetemen őrzött éremgyűjteményt, továbbá néhány hozzáférhető magángyűjteményt (elsősorban Varannai Gyula speciálisan magyar orvosi érmekből álló gazdag gyűjteményét) és végül természetesen az elérhető irodalmi közléseket. Elmaradt a kisebb múzeumok anyagának átnézése, lappanghatnak még ismeretlen példányok a magángyűjtemények egyik-másikában és bizonyára találhatók lennének még az irodalomban, elsősorban a hírlap- és folyóirat-irodalomban, is további adatok, viszont megítélésünk szerint az így nyerhető anyag szám szerint nem jelentene olyan mennyiséget, hogy a ráfordított munka arányban állana az elérhető eredménnyel. Valószínűnek látszik, hogy az eddigi gyűjtéssel a magyar orvosi érmeket sikerült a teljességhez eléggé közel hozni. A létező anyagnak remélhetőleg csak kis százaléka fog hiányozni. Bizonyos hiánnyal a leggondosabb kutatás mellett is számolni kell, mert általános tapasztalat, hogy ilyen természetű katalógus az abszolút teljességre soha nem tarthat igényt. Állandóan várható a katalógusból kimaradt példányok felbukkanása.?
