1990. év

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter elmondja, hogy a kérdésben a Gazdasági Kabinet legutóbbi ülésén sem sikerült teljesen megegyezésre jutni, ezért az alternatívában a Kormánynak kell döntenie. Az egyik probléma abból adódik, hogy az előterjesztésben javasolt költségvetési intézkedési terv miként illeszthető abba a tágabb gazdaságpolitikai programba, amelyet a Gazdaságpolitikai Titkárság készített elő, ugyanis ez behatóbb elemzést igénylő koncepció. Emlékezteti a Kormányt, hogy a költségvetési javaslattal kapcsolatban legutolsó ülésén úgy foglalt állást, hogy a Gazdaságpolitikai Titkárság által beterjesztett további megtakarításokat célzó javaslatokat meg kell vizsgálni, és azokból a megvalósítható elemeket előbbre kell hozni, a hosszabb időt igénylő javaslatok pedig a távlati programban fognak szerepelni. A tárcaközi egyeztetések a várthoz képest ellenkező eredményt hoztak, mert a tárcák a további lefaragások helyett visszatértek az eredeti javaslatokra, és visszaléptek a Kormány által már korábban elfogadott lefaragásoktól és szűkítésektől, amelyek vonzata mintegy 5 milliárd forint. A tárcák igényei következtében, az eredeti szint tartása érdekében bővítésként a benzin árának emeléséhez kell folyamodni. A Pénzügyminisztérium szerint többhetes előkészítést igényel a további tartalékok megkeresése, amellyel további szűkítések, a kiadások csökkentése, illetve a bevételek növelése irányozható elő. Ilyen javaslatot legkésőbb július végéig, de a politikai szempontok miatt semmiképpen nem közvetlenül az önkormányzati választások előtt kellene az Országgyűlés elé terjeszteni. A Minisztertanács előtt két döntési változat áll. Az első alternatíva a Pénzügyminisztérium eredeti javaslata, amelyet a Kormány múlt heti ülésén elfogadott. A másik alternatíva az eredeti pénzügyminisztériumi javaslat vitatott tételeinek az elhagyása, illetve korrekciója lenne. Az elhagyott tételek helyett szükséges a benzin árának az emelése, amellyel az IMF deficitcsökkentési igényének? eleget lehetne tenni. A benzin árának emelkedésével együtt járó inflációs hatást nehéz kiszámítani, de az valószínűsíthető, hogy a taxiszolgáltatáson, a zöldségszállításon, valamint a belkereskedelmi szállításon keresztül továbbgyűrűzik. A gázolaj árának az emelése jelentősebb továbbgyűrűző hatással járna, mert ez főleg a mezőgazdaságon keresztül súlyosan terhelné az önköltséget, és tovább emelkednének az árak).

Antall József: Milyen arányú a benzináremelés?

(Rabár Ferenc: 20%)

Antall József: Kérem elsősorban a gazdasági tárcák részéről a véleményt.

(Több hozzászólás hangzik el az első, illetve a második megoldás mellett.)

Antall József: Van egy olyan benyomásom, hogy a tegnapi gazdasági kabinetnek az eredménye az nem könnyíti meg a mai minisztertanácsi állásfoglást.

(Több hozzászólást követően.)

Antall József: Azt kérem pontosan most rögzíteni a javaslat szerint, hogy milyen összeget javasol akkor a Gazdasági Kabinet titkára az eddigiek ismeretében – szeszes ital, cigaretta változatlan, az milyen áremelés? Akik nem vettek részt, kell, hogy értsék folyamatosan.

(Matolcsy György, a MEH politikai államtitkára, a Gazdasági Kabinet titkára elmondja, hogy a jelenlegi csomagban 20% cigaretta- és 10% égetettszesz-áremelés van benne.)

Antall József: Csak az égetett szesz? A bort nem érinti? A cigaretta?

(Válaszként elhangzik: 20%-a a mostaninak.)

Antall József: Benzin?

(Matolcsy György elmondja, hogy az első csomagban nincs, a másodikban 20%.)

Antall József: A gázolajat nem jelölte eddig?

(Rabár Ferenc válasza, hogy nem. Továbbra is fenntartja, hogy itt egy belső torzulás áll szemben egy inflációs hatással, és a Kormány inkább a belső torzulást vállalja, mint az inflációs hatást.)

Antall József: Arra vonatkozóan, ha mostan meglépjük ezt a kettőt – most mindegy, hogy a végén melyiket fogjuk majd elfogadni –, mi az az áremelés, ami az elkövetkezendő időben előreláthatólag július 20-a alapján augusztus 1-jei hatállyal még életbe léptetendő? Mi az, amire itten esély van?

(Rabár Ferenc szerint majdnem biztos, hogy júliusban azokat az aránytalanságokat, amelyek keletkeznek most a benzin és a gázolaj között, azokat ki kell majd egyenlíteni. Tehát általában az energiahordozóknak a területén várható akkor áremelés, ami inflációs hatást is kelt, de ez elkerülhetetlen lesz.)

Antall József: Egyre inkább világos, hogy itt tulajdonképpen politikai döntésre lesz szükség, mert gazdasági kérdésekben egyrészt az álláspontok ugyan igazolhatók, de itt politikai döntésre lesz szükség a tekintetben, hogy mit, mikor célszerű bevezetni. Ezt kell a Minisztertanácsnak mint Kormánynak eldönteni. Tehát fel fogom hamarosan tenni a kérdést, mert ez valóban vég nélkül elemezhető gazdaságilag.

(Több további hozzászólást követően.)

Antall József: Igen, akkor, ha szabad, most visszaveszem a szót, és egy pár kérdést szeretnék föltenni, amit részben elmondtak előttem is. Ezeket föl is írtam magamnak, és nagyon örülök, hogy több felszólalás is ezt megerősíti, hiszen erre céloztam, amikor azt mondtam, hogy ez egy politikai döntés kell, hogy legyen. Lehetetlennek tartom, hogy mi most bejelentsünk egy szerény áremelést, adjunk kalmopyrint? abban a tudatban, hogy két hét múlva fogunk adni antibiotikumot. Ez egyszerűen ebben a formában most lehetetlen, politikailag nem vállalható. Tehát, ha a Gazdasági Kabinet nem tudott egységes álláspontra helyezkedni, nem tudott ide kész gazdaságpolitikai programot hozni, amit mi átgondolt gazdaságpolitikai programként mint egy egységes terápiás metodikát jóvá tudunk hagyni, hanem újra kellett kezdeni ennek az elemzését, akkor a következőket szeretném feltenni az elhangzottak alapján. Fordítva kezdem, a végén, az áremelésekkel, amelyek a politikai döntésre vonatkoznak, és ezt kérem az elvonásokkal, a támogatáselvonásokkal majd kiegészítve hozzátenni. Erre a gazdasági minisztereket, de elsősorban a pénzügyminiszter urat kérem, és itt még jönnek a szociális kérdések is. Az egyik: az lehetetlen, ezt előrebocsátom, hogy most egy nagyon szerényet emelünk, és utána egy hónap múlva pedig még egyet. Most meg kell tenni az áremelést. Egységesen be kell jelenteni. Egyik a cigaretta: 20% maradjon, vagy emelhető? Nem akarok beleszólni, nem vagyok dohányos. Ha 20%-nál nem emelhető tovább, vagy egységes ez a mérték, akkor maradjon a 20%. Talán még az égetett szesz ilyen, de az egyéb áremelésnél csak 10%-kal emeljük az árat.

(Rabár Ferenc szerint nem érdemes emelni, mert minden emelés degresszív hatásokat? okoz. Az első 10% másfél milliárdot okoz, a második már csak 1 milliárdot, és így tovább.)

Antall József: Igen. Tehát akkor cigaretta 20%. A második kategória az égetett szesz. Egyetértek azzal, teljesen tarthatatlan, hogy égetett szeszt csak 10%-kal emeljük. Ez nem egyszerű pénzügyi kérdés, más az optikája. A nem alkoholista asszonyok is részben ezzel egyetértenek. Az egésznek van azért egy más optikája. Azonkívül a luxus égetettszesz-áraknál ott még lehetne emelni, de nem tudom, hogy történik ennek a szabályozása, import stb. Tehát itt ezt nyugodtan lehet emelni, ennek a társadalmi feszültsége kisebb. Tehát vegyük tételesen. Tehát a 20%-os emelést a cigarettánál elfogadta a Minisztertanács. Egyetértés van, nincs tiltakozás. Második kategória: az égetett szesznél, ami nem egyszerűen gazdasági, hanem elvi kérdés is, ezért legalább 20%-os az emelés. Ez ellen még a szakszervezetek sem szólhatnak. Égetett szesznél van-e értelme a 25%-nak? Nem ok nélkül kérdeztem. Hogy berúghasson a kubikos a törkölytől, de ez ne sújtsa a családot, ugyanis ez nem ugyanaz, mint hogyha a nagy keresetű nőgyógyász whiskyt iszik. Akkor szeretném kérdezni, hogy a cigarettánál 25%-nál maradjunk, és az égetett szesznél is 25-nél? Tehát akkor cigaretta és égetett szesz átlagosan 25% differenciáltan. Elfogadja így a Minisztertanács? Nem javaslom a nagyobb mértéket. Következő kérdés, a benzin, figyelembe véve az elhangzottakat. A benzin és gázolaj áremelésének a szétválasztása világpiaci szempontból sem célszerű. Éppen a pénzügyminiszter úrtól tanultam még ellenzéki időben a deformálódást? mint a magyar gazdasági életnek a tragédiáját. Tehát a deformálódást az árviszonyokban nem tartanám helyesnek. Ha ezt a kettőt egyáltalán meg kell csinálni, én úgy gondolom, hogy itt nincs olyan különbség. Nem is szólva arról, hogy ha most csak a benzint emeljük, és utána a gázolajat felemeljük augusztus 1-jén, mi miatt korrigáljuk ezt az új árat? Ez lehetetlen. Ezért én azt javaslom, hogy a benzin- és a gázolaj- áremelést egyszerre hajtsuk végre. Próbáljuk meghatározni a százalékot. Azt el tudom képzelni, hogy 5%-os differenciát tenni a kettőnek az áremelése között, ha ez föltétlenül indokolt, de együttesen kell emelni, és ehhez hozzányúlni. Az politikailag megint elképzelhetetlen, hogy majd júliusban meg felemeljük a másik részét.

(Rabár Ferenc szerint a benzin és a gáz közt most is torzak a viszonyok, és hogy ha 5%-ot még hozzáteszünk, akkor még tovább torzítjuk. Tehát akkor maradjon a 20% a benzinnél és a gázolajnál, azzal, hogy a gázolajnál kompenzálunk, ahol tudunk. Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter viszont megjegyzi: a gázolaj áremelésénél nemcsak a mezőgazdaság, hanem a közlekedés támogatási rendszerét is akkor át kell gondolni, mert egész egyszerűen másként nem lehet ezt lenyelni, mint hogy vagy az árakat, tarifákat kell emelni, vagy pedig tudomásul kell venni, hogy a közlekedési vállalatok veszteségbe mennek át, és elmaradnak az adóbevételek.)

Antall József: A benzin ugyanúgy fogja az árat. Ha egyszer hozzá kell nyúlni, akkor a benzin pontosan ugyanúgy fogja, és a kistermelő az benzint használ, és az a mezőgazdaságra is vonatkozik, hogy tulajdonképpen ezek az emelések, a gázolajnak az emelése elsősorban nem a kisgazdaságokat érinti, hanem sokkal inkább az állami gazdaságokat és a termelőszövetkezeteket. Tehát akkor most meg kell hozni ebben is a döntést. Külön megkérem Matolcsy Györgyöt és a kormányszóvivőt, hogy készítsenek politikai indokolással együtt egy nagyon pontos kommünikét, mégpedig olyan indokolással, hogy már az előző Kormány beépítette ezeket az áremelési tételeket a költségvetésbe. Tehát egy nagyon pontos kommünikét kell kiadni. Minden szava fontos lesz ennek a kommünikének. Tudatosítani kell, hogy az előző Kormány már belekalkulálta a költségvetésbe az áremelést, de aztán mégsem hozta meg a döntést az emelésekről.

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter szerint, ha a Kormány eldönti a kompenzálás kérdését a gázolajjal, akkor viszont ne 20%-kal emelje az árát, hanem emelje 40-nel, mert az azonos emelés az csak tovább torzítja az arányokat. Mert a magasabb benzinár mellett a 20% az többet tesz ki, mint az alacsonyabb gázolajár ellen a 20%. Tehát, ha a kompenzálást elfogadja a közlekedés és a mezőgazdaság vonatkozásában a Kormány, akkor célszerűbb lenne egy nagyobb emelést végrehajtani. Für Lajos honvédelmi miniszter is megjegyzi, hogy a kompenzálás a honvédség vonatkozásában is nagyon komolyan esik latba.)

Antall József: Kérem pontosan most erről van szó, hogy itt az egészet nekünk politikai értelemben el kell adni. Ezenkívül, nézetem szerint, az energiatakarékosságot is be kell jelenteni, tehát ezzel egyidejűleg egy energianyilatkozatot kell tenni, hogy milyen veszély fenyegeti Magyarországot az energiaellátás tekintetében a Szovjetunió belső helyzete? stb. miatt. A kompenzációra visszatérve, mi erről a véleménye az ipari és kereskedelmi miniszternek?

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter a kompenzáció kérdésében nem tud nyilatkozni, mert egyáltalán nem tudja, hogy technikailag hogyan lehet kompenzálni.)

Antall József: A kompenzációt be lehet jelenteni. Egy áremelést be kell jelenteni numerikusan, és egy kompenzáció rendszerének a kidolgozását is. Előzetesen bejelenteni áremelkedést csak olyanra lehet, amire nem tudnak felkészülni. Előre nem tud senki villanyáramot fogyasztani. Ezért azt be lehet jelenteni, hogy augusztus 1-jétől emeled a villany árát. Ezt be lehet jelenteni. Olyat viszont nem lehet bejelenteni, hogy emelni fogjuk valaminek az árát augusztus 1-jén, amit haza tud vinni. Tehát az áramot be lehet jelenteni, pontosan, hogy ekkor és ekkortól van áremelés. Egy a lényeg, hogy indokolva érezze az áremelést a lakosság. Most fel van készülve erre, várakozik és retteg. Ezt a várakozást és rettegést egyszerre kell most nekünk kezelni, tehát most meg kell mondani, amit akarunk. Nem mondhatjuk egy hét múlva. Akkor kérem még egyszer: cigaretta 25, égetett szesz 25, benzin 20, gázolaj 30, kompenzációval, ami vonatkozik a költségvetési szervezetekre, és vonatkozik mindegyik tárcára. A mezőgazdaságban mire terjedne ki? Milyen formában? Hogy képzeli el a két érdekelt miniszter? Nem szám szerint, csak elképzelés szerint.

(Rabár Ferenc hozzávetőleges számokat akár holnap is tud mondani. A mezőgazdaság által felhasznált gázolajmennyiséget kell megnézni. Meg kell nézni, hogy ha visszatérítünk, mi marad abból a megtakarításból, amit végeztünk.)

Antall József: Mindenesetre egyre felhívnám a figyelmet: nemcsak arról van szó, hogy emelünk. Nekünk azon alapszik a Kormány gazdaságpolitikája, hogy takarékosságra is kell kényszerítenünk. Tehát itt a mezőgazdaság esetében nem csak arról van szó, hogy a mostani áremelésből mit épít bele és mit nem az áraiba, hanem effektíve arról van szó, hogy ne küldje ki a legnagyobb gépét. Hogy akarod másképp rákényszeríteni? Szóval itt gazdaságossági eszközökről van szó. Hogy akarod rákényszeríteni a takarékosságra? Nem tömíti a dugattyút, mit tudom én, mit nem csinál. Ez vonatkozik a közlekedési tárcára is. De olyan autókat használ a honvédség is, ami eszi az üzemanyagot, és fütyül rá. Az oroszoknál is nyugodtan otthagyja benne a slusszkulcsot. Egy órát jár az orosz teherautó, otthagyva az utcán, amíg elmegy inni valamit. Tehát nem törődik vele. Ebből az egész szemléletből következik, hogy egyidejűleg ki kell adni a mezőgazdaságban és a tsz-ekben is, hogy takarékoskodjanak. Nincs más eszközünk.

(Rabár Ferenc szerint egyébként teljes mértékű kompenzációról nem lehet beszélni.)

Antall József: Itt szó sem lehet teljes kompenzációról. Ez az egész benzin- és olajáremelés Koszigintől eredő ötlet volt 1973-ben, amiről azt hitték, hogy a Nyugatot sikerül a benzin- és olajáremeléssel legyőzni. Egyszerűen azt nem számították ki sem az oroszok, sem az arabok, hogy a Nyugat erre egy erős ipari civilizációval egyszerűen felkészült. Felére csökkentették a kocsik benzinhasználatát. A Nyugat képes volt takarékoskodni, és az új szisztéma megbuktatta ezt az egész ötletet. Nekünk ezt az eszközt igenis igénybe kell venni. Ez vonatkozik az áramhasználatra is. A saját lakásomban is állandóan ég a villany, itt is, mindenhol. Az áramhasználatnál is, ha nem kényszerítjük rá az embereket a takarékosságra, ha ezt nem hajtjuk végre, akkor teljesen végzetes lesz a következménye. A kérdésem még az, hogy az energia, áram stb. emelése, ami olyan, hogy nem lehet előre megvásárolni, felhalmozni, mikorra kell egy ilyet végrehajtanunk? Már most? tehát ezt most meg kell csinálni? Ez azt jelenti, hogy a budapesti és nagyvárosi villanyáramot azonos szintre emeljük-e a vidékivel vagy nem? Mennyi az aránya jelenleg a magasabb és az alacsonyabb villanyárnak? Mennyi az országban az áramfogyasztás? Budapest kivételével mindenütt magasabb? Fővárosi, nagyvárosi és vidéki van? Tud-e erre vonatkozóan a pénzügyminiszter úr gyors döntést mondani, hogy mit jelent ennek a hatása a már most kiegyenlítetten.

(Rabár Ferenc szerint a kiegyenlítés majdnem ugyanannyit jelentene, minthogyha 40%-kal emelnénk a villamosenergiát, de azért ennek utána kellene számolni.)

Antall József: Tehát akkor próbáljuk ezeket az elemeket egységbe foglalni. Egyszer mindenképpen és mindenkorra hozzuk most azonos szintre. A következőket javasolnám, ha egyetért ezzel a Minisztertanács. Az elemei a következők lennének. Egyszer egyensúlyba hozható-e globálisan Magyarországon a villanyáram ára? Ez az első kérdésem. Most háromféle van. Megoldható-e, hogy kimondjuk azt, hogy Magyarországon a villanyáram ára globálisan a falusihoz, a legdrágábbhoz idomul? Ez az egyik kérdés. Kimondható-e ez egyszerre? Kimondjuk elvileg azt, hogy Magyarországon a villanyáram használata az egységesség felé halad, ezért megszüntetjük a háromféle áramár közötti különbséget. Az átalakítást a gazdaságossági szempontok figyelembevételével a falusi áramfogyasztók javára fogjuk megvalósítani. Először most középszintig. Akkor ezek szerint van egy középszint, azt mindenképpen meglépjük: a nagyvárosit és a Budapestit már most egységessé kell tenni. Abban a formában kell tehát akkor ezt rögzíteni, hogy a különbségek csökkentése az egyik cél, a másik, hogy a gazdaságossági szempontok figyelembevételével ezt végrehajtjuk a falusi áram javára. Ez az egyik, amit kimondunk elvileg. A másik, hogy akkor az áremelést végre kell hajtani. Ennek érdekében, akkor mégis százalékosan ki kell mondani, hogy közelítünk, és akkor a háromfélét százalékosan kell kimondanunk. Mit tudunk erre kimondani? Mi volt az eredeti elképzelés? 16% volt?

(Rabár Ferenc elmondja, hogy 16% volt az előző kormányé, mi 40-re kívánjuk emelni.)

Antall József: Akkor a következőt szeretném mondani. Azt az alapelvet kell mégis kidolgozni, hogy Budapest, a nagyváros és a falu között csökkenjen a különbség. Egyszer bejelentjük azt, hogy ezt egy meghatározott időn belül egymáshoz közelítjük a gazdaságossági szempontok figyelembevételével. Ezt a különbséget felszámoljuk, vagy egymáshoz közelítjük az elkövetkező fél év során, most egy emeléssel és legkésőbb január 1-jén. Ezt be lehet például jelenteni. Ez egy logikus dolog. Második elem, hogy itt meg fogjuk határozni, hogy mennyi lesz Budapesten, nagyvárosban, illetve falun az áram ára. Ezt kidolgozza egy héten belül a két tárca. Meg lehet-e azt oldani, hogy bizonyos kilowattig az emelés nem ilyen magas? Tehát, hogy az emelkedés progresszív legyen?

(Rabár Ferenc szerint ez nem egy lehetetlen feladat, bár a teljes számlázási rendszer átalakítását igényli, ezért nem tudja, hogy ennek a megszervezésére mennyi idő kell.)

Antall József: Szerintem lehetetlen, hogy ne lehessen ezt megcsinálni, még ha viszszatérítés is történik, mert ha kilowattot számítasz, a következő hónapra vissza lehet téríteni. Ez egyszeri számítási kérdés. Ezt is be kell iktatni, hogy bizonyos szintig így történik, ez megint egy takarékossági szempont. Este 9-ig, akkor tehát a kisnyugdíjas is tud villanyt használni. Ezt is vállalja az ipari miniszter?

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter szerint bár a logikája ellentétes az ipar logikájával, mert ott általában minél többet fogyaszt az ember, annál olcsóbban kapja. Ez egy szociális logika. Ennek ellenére biztosan ki lehet dolgoztatni.)

Antall József: Most tulajdonképpen minden szempontból energiatakarékosság van. Környezetvédelmi szempontból, minden szempontból az egyetlen utunk a takarékosság. Megfordítjuk a logikát, tulajdonképpen büntetjük a progresszív fogyasztást, tehát nem áll ellentétben az indokolással, hogy egy bizonyos fogyasztás után nagyobbat emelünk. Ez egyáltalán nem áll szemben egy verseny-, vagy egy gazdaságossági szemlélettel. azt kell mondani, hogy eddig tart ez a része. Ha adózásnál van progreszszív,? fogyasztásnál is lehet egy bizonyos fogyasztás után. Lehet kvótát bevezetni az iparnál is, és ott is lehet ezt differenciáltan alkalmazni. Rögzíthetjük ezt? Akkor javaslom, hogy a határozatot így hozzuk meg.

(Rabár Ferenc megjegyzi, hogy ha az A-variációt elfogadjuk, akkor hirtelen nagyon jól állunk, mert akkor a lefaragások eltűnnek, és most pluszként hozzágyűjtünk 2 milliárd forintot. Ezért az A-variáció mellett kellene maradni. Akkor valóban az történt, amire eredetileg törekedtünk, hogy az IMF-nek az igényein túl egy jelentős költségvetési deficitet csökkentő határozatot hoztunk.)

Antall József: Hát ez volt a cél, és az egészet ezért igyekeztem e szerint felvezetni. Akkor ezt végrehajtjuk, és a támogatásmegvonások megtörténnek abban a formában, ahogy a Gazdasági Kabinet elfogadta már, és ehhez jönnek most azok, amelyeket előre megtervezett volna. Itt azonban minden a megfogalmazáson múlik, hogy ezt hogyan lehet előterjeszteni. Van-e ehhez még?

(Kiss Gyula tárca nélküli miniszter felveti, hogy miközben itt van ez az egyre inkább elnyomorodó ország, a pénz világában, a bank világában, a biztosítók világában, az OTP világában óriási pénzek halmozódnak fel. Miért nem gondolja végig a Kormány azt a megoldási módozatot, hogy hozzányúljon ehhez a pénzvilághoz, és megkeresse azokat a lecsapolási formákat, amellyel az állami költségvetés hozzá tudna jutni ezekhez a pénzekhez.)

Antall József: Én azt hiszem, hogy itt két különböző dologról van szó. Ennek a folyamatnak, amit most végrehajtottunk, kifejezetten a költségvetési hiány kompenzálása és a költségvetésnek az átalakítása volt a tárgya, és nem ténylegesen a gazdasági növekedés gyorsítása, ami a következő két hét programja lesz. Szó sincs róla, hogy ezzel a Gazdasági Kabinet ne foglalkozna. Erre elkészülnek a tervek. Itt arról van szó, hogy most a költségvetést kellett ilyen szempontból korrigálni. Megtehettük volna – ami eredetileg szerepelt –, hogy csak támogatáselvonást és csak minimális áremelést hajtunk végre. Azért hoztuk ezt a mostani határozatot ebben a formában, hogy a költségvetés szempontjából egyrészt, ha lehet, legyen tartalékgyűjtés, és ha lehet, mindent elvégezni most egy csomagban, és azt végezzük el, ami ebbe belefér. De ez nem jelenti azt, hogy mi most ezt a második csomagot is érintettük volna. Azon még dolgozik a Gazdasági Kabinet. Így az észrevétel természetesen jogos, csak ez a mostani második menetnek a feladata. Ezt úgy tudom, hogy a Gazdasági Kabinet épp a gyorsprogram keretében készíti, ez része annak a következő fejezetnek. Ebben a formában tehát az áremelkedéseket, a kompenzálást akkor elfogadja a Minisztertanács. Az a kérésem, hogy a kormányszóvivő ma még semmit ne tegyen közzé az újságíróknak. Kérem azt, hogy ne nyilatkozzunk holnapig. Bármilyen kérdésre most az legyen a válasz, hogy folyamatosan tart a Minisztertanács ülése. Ebben a formában is segítsék elő, hogy egy nagyon szakszerű kommüniké kerüljön összeállításra, két okból is. Készüljön egyrészt egy olyan, amit kiadunk, ami alapján a tájékoztatás megtörténik, és kérek egyet külön a számomra is, mert lehet, hogy kell egy nagyobb, politikai jellegű nyilatkozatot is tennem ezzel összefüggésben, amiben pontosan kell, hogy üljenek ezek a gazdasági adatok. Ehhez kérem az érdekelt gazdasági szakértők és a tárcát képviselő minisztereknek az álláspontját.

(Rabár Ferenc – aki közben egy rövid időre távozott az ülésről – visszatér és rákérdez az eddig eldöntött kérdésekre.)

Antall József: Kérem szépen, akkor kénytelen vagyok még egyszer tételesen ismertetni a pénzügyminiszterrel az A- és B-variánst. A szünet után folytatjuk, még egyszer föl kell ezt vázolni. Matolcsy Györgyöt megkérem, hogy a szünetben addig is összegezzék azt, amit eddig tudtak, hogy az A- és B-variáns közötti különbséget világossá tegyék. Tehát azt, ami itt lezajlott, összegezzétek most a szünetben, és hogy Rabár is visszatért, akkor fogunk szavazni ebben a kérdésben.

(A szünetet követően.)

Antall József: Visszatérünk Rabár pénzügyminiszter úr alap-előterjesztésére. Felmerült probléma, hogy az A- és a B-variáció elemeit kell még egyeztetni. Abban a kérdésben konszenzus van, hiszen az áremelés végösszegében megállapodásra jutottunk, hogy 25-25% a cigaretta és az égetett szesz, benzin 20 és gázolaj 30%. Ebben megállapodásra jutottunk. Megállapodásra jutottunk abban is, hogy az áramköltség áránál közelítünk a három kategória vonatkozásában a falu javára, tehát visszamenőleg Budapest, nagyváros, falu viszonylatában. Alapcél a gazdaságosság szempontjainak figyelembevételével az egység felé való törekvés. Ez gesztus a mezőgazdaságnak is. Ezen belül a számításnál egy fogyasztási arány után ki kell dolgozni, hogy egy minimumig olcsóbb legyen, tehát tulajdonképpen az áramfogyasztás után az ár progresszíven emelkedik. Meg kell vizsgálni, hogy ez hogyan jelentkezik termelői, tehát gyár vagy egyéb áramfogyasztásnál. Ezt ki lehetne számolni, ezt meg tudjátok tenni. A lakossági áramszolgáltatásnál biztosítani kell a progresszív áremelkedést, egy bizonyos minimumig mérsékelni és utána ezzel is emelni kell. Szeretném még egyszer azért a következőre a figyelmet felhívni, mert úgy érzem, hogy ebben nem teljesen ért mindenki egyet. Ha mi azon nem változtatunk, hogy egy meghatározott gazdaságpolitika és egy meghatározott politika szemszögéből kíséreljük meg az ország átalakítását, hanem egyszerűen mindenki az apparátus által felkészítve kizárólag azt a szemléletet hozza magával, és csak azt képviseli, amit a tárcája, akkor baj van. Nem arról van szó, hogy ezt egyáltalán ne tegye, hiszen mindenkinek az a feladata, hogy a saját tárcának érdekeit is védje. De, ha csak azt mondjuk, és ha az apparátus minden tárcánál, mindenkit, mindnyájunkat abba az irányba fog befolyásolni a jövőben is, hogy lehetőleg semmiből nem engedve, nem figyelembe véve a tárcák átalakítását, védje a saját eddigi pozícióit, így nem lehet átalakítani az országot. Ha nem vesszük figyelembe azt, hogy nekünk január 1-jétől más szemlélettel kell kormányoznunk, a gyorsprogramtól kezdve ezt más szemlélettel kell megtennünk, ha nem vesszük figyelembe a stratégiai távlatokat, akkor rosszul kormányzunk. Bár most még azt el lehet mondani, hogy ebben a fél évben ezt még nem tudjuk megtenni, de gazdaságossági indokolást akkor is mindenre adni kell. Az nem lehet indok, hogy a tárca a jelenlegi állapotában ezt hiszi. Nekünk egy olyan rendszerben, ami ma van, nincs más eszköz a kezünkben, mint hogy gazdaságossági eszközökkel próbálunk befolyásolni. Tehát ezt kérem azért figyelembe venni. Ez lábjegyzet volt. Most kérem akkor még azt, hogy az áramszolgáltatásnál ezt az árrendszert ki kell dolgozni, és most az A- és B-variációból figyelembe kell venni, hogy milyen támogatásmegvonásról lehet szó. És itt jön a földművelésügyi miniszter úrnak a tárcát illető tiltakozása, amit próbáljunk most kiegyenlíteni, hogy lehet az A- és B-variációból elemek cseréjével egy kiegyenlített rendszert alakítani. Kérek erre javaslatot.

(Többen újra hozzászólnak, valamint a kormányszóvivő? is rákérdez, hogy mit mondhat majd minderről.)

Antall József: Az elmúlt időszakban arról, hogy ez a költségvetési korrekció a régi kormány vállalása, a nyilatkozatokban már beszéltetek róla? Abszolúte ez nincs benne a köztudatban, abszolúte. Megint a rossz sajtótevékenységünk tipikus példája, hogy nem lett közölve, hogy ez már az előző kormány vállalása.

(Surján László népjóléti miniszter megjegyzi, hogy az viszont, legalábbis a szakszervezetek és a nyugdíjas szervezetek tudatában benne van, hogy a régi kormány májusra a nyugdíjak emelését megígérte, gyakorlatilag a mi kontónkra.)

Antall József: Én most szeretném lezárni a következőkkel. A mai minisztertanácson hozunk határozatot az áremelésekről, hozunk a költségvetés lefaragásáról és kiegyenlítéséről, a kompenzálásról, nem sorolom. Amit most leszögeztünk, a mechanizmusának a kidolgozásáról vagy határidőnek, például augusztus 1-jére történő helyezéséről lehet szó. Viszont 1990-ben, mondjuk, október 15-ig, de még november
1-jéig is a Kormány újabb áremelést, ha csak valami teljes válság nem jön, nem jelenthet be. Tehát nem lehet bejelenteni olyat, amit most nem jelentettünk be. Az előfordulhat, hogy az árak fognak változni, mert felemelik, de nekünk most kell bejelenteni novemberig, az biztos. Novemberben és január 1-jén is szükség esetén be lehet jelenteni. Az viszont lehetetlen dolog, a Kormány presztízsét érinti, hogy most bejelentünk valamit, és még szeptemberben is bejelenteni akarunk és még ezután is. Most kell ezt meglépni, ehhez kérem az állásfoglalást. Politikailag nem tudjuk vállalni, hogy két hét múlva újabb dolgot mondunk. Tudják-e azt vállalni, hogy amit most elfogadunk, és ha nem jön be világgazdasági válság, nem jön be olajválság, akkor is ez a józan ész szerint tartható-e 1990. november 1-jéig? Ez a kérdés. Tessék.

(Rabár Ferenc szerint ilyen ígéretet azért nem lehet tenni, mert nemcsak olajkrízis, vagy háború, vagy ilyen nagy megrázkódtatás jöhet közbe, hanem olyan apró dolgok is, amik a határán vannak annak, amit egy rendkívüli sokknak, vagy pedig a dolgok normál menetének nevezünk.)

Antall József: Szabad akkor megfordítanom? A gazdasági tárcák képviselői lelkük mélyén és a papírjukon terveznének-e mást?

(Rabár Ferenc megjegyzi, hogy ő feltétlenül tervezne.)

Antall József: Kérem, kérdezem, lényegében 1990. június végén vagyunk, ezért ha július 1-jén most valamit kimondunk, július 1-je és november 1-je között ti terveztek-e még központi áremelést? Azt kérdezem, hogy mit? Ez a kérdés, ezt ki kell most mondani, mert ha nem, nem tudunk politikailag dönteni.

(Rabár Ferenc kijelenti, ha mindenki tudomásul veszi, hogy akkor ezután bármi történik az év végéig a tárcájában, bármilyen módon merülnek ki a keretei, neki kell megoldania saját erőből, és ezt vállalja, akkor azt hiszi, hogy lehet ilyen kijelentést tenni, hogy nem.)

Antall József: Én most nem azt mondtam, hogy a társadalom felé kihirdetjük, előbb nekünk kell ezt világosan látni. Szóval azt figyelembe kell venni a gazdasági tervezésnél, hogy választások előtt vagyunk. Egyébként újra kell értékelnie minden tárcának a saját programját. Megvan a lehetőség kérem, át lehet csoportosítani, minden tárca igenis saját maga kell, hogy tudatában legyen mindezeknek. Nem tudjuk meglépni, lehetetlen dolog, hogy még egy ilyen intézkedést behozzunk, mondjuk, szeptember 1-jén vagy 5-én. Ez lehetetlen. Szeptember 30-án országos helyhatósági választások vannak, ha pechünk van, akkor még, bár ez kevésbé jelentős, még elnökválasztás is.? De a helyhatósági választás már ki van tűzve. A másik dolog az összbenyomás, és még egy, nekünk most meg kell lépni valamit, mert azt várja tőlünk a világ is. Intézkedést vár, tehát önmagában véve azt várja, még majdnem azt mond-hatom ad absurdum véve, hogyha nem is lenne szükség rá, akkor is kell valamit lépni, mert intézkedést vár tőlünk a világ. Az egész nyugati pénzvilág intézkedést vár tőlünk, annak a benyomását, hogy itt történik valami. Benne van a levegőben, és most van a társadalom még abban az állapotban, hogy ezt még a múlt kormányra vonatkoztatva elviseli. Hát ez van, ezekhez kell most igazodni, ezek között a körülmények között mozgunk.

(Rabár Ferenc közli, hogy ezt teljesen megérti, csak az extrém fogalmazás miatt nem adhat erre egy közvetlen és egyenes választ. Egy másfélezer milliárdos költségvetésnél egy 10 milliárdos nagyságrendű határt szabott nekünk az IMF. Ez most annyit jelent, hogy most több korrekciós lehetőséget nem kapunk ebben az évben. Surján László megjegyzi, hogy a pénzügyminiszter részéről korábban szerepelt egy mondat, hogy még az év folyamán a társadalombiztosítási juttatások területén egy következő emelés történik. Rabár Ferenc szerint ez már nem lehet aktuális.)

Antall József: A következőt szeretném mondani ahhoz, amit Surján miniszter úr felvetett. Én úgy gondolom, hogy a következő szociális program, ha nem is választási, de két lehetőség van. Vagy módunk van szeptember 15-én meglépni, bár ennek választási szaga van, és ha erkölcsi alapra akarunk helyezkedni, akkor ezt novemberben kellene meglépni. Ennek végeredménye, ha kormányon akarunk lenni, stabilizáló hatással lenne. A tél beállta mindenképpen költségnövekedést jelent fűtés, ruházkodás, egyéb szempontból is. Tehát, ha erre mód van egyáltalán, és a költségvetés lehetővé teszi, akkor a következő szociális csomagot, azért mondtam, ha becsületesek akarunk lenni, és van rá módunk, akkor novemberben kellene meglépnünk. Ha nem, és van mód, akkor persze már szeptemberben. de én úgy gondolom, a korrektebb a november lenne.

(Surján László elmondja, hogy a nyugdíjasszövetségek már tüntetések szervezéséhez kezdtek hozzá, és a tárca intenzív közbeavatkozására volt szükség, hogy párbeszéd kezdődhessen velük, ami elvette a tüntetőkedvüket.)

Antall József: Én azt hiszem, hogy nem tudunk továbbjutni, mert ha most elkezdjük egyenként tárgyalni az igényeket, megint jöhet a művelődési tárca. Egyszerűen a Kormánynak egyet figyelembe kell vennie. Ha több áremelést nem tudunk végezni, több bevételhez nem tudjuk juttatni a költségvetést, akkor ez a költségvetés nem képes többet fedezni. Tehát most nem hiszem, hogy ebben a pillanatban ennél többet tudunk tenni. Én azt kérdeztem, és félreértés ne essék, hogy a belátható mostani 2-3 hónapon belül, tehát a választások időszakáig, magyarul a kis lépések ellen nyilatkoztam, tehát az ellen, hogy most meglépünk valamit, két hét múlva megint, és augusztusban megint. Tehát én azt kívántam ezzel érzékeltetni, hogy most kell meglépnünk azt, amit már most tudunk. Amit meg kell lépni október 1-ig, azt most lépjük meg. Semmi mást. Tehát, ez az, amit kell tennünk. Hogy november 1-je körülire milyen helyzet áll elő, azt nem tudjuk megmondani, de mindenhova párhuzamosan ki kell adni az utasítást, hogy minden tárca vizsgálja felül a helyzetét. Ebből indulhat ki mindenki. Le kell csökkenteni például a hadügyminiszternek a hadgyakorlatok számát. Le kell csökkenteni a minimumra a behívásokat, ha kell, akkor intézkedéseket kell tenni. Tehát nem tudunk mást csinálni. Egyszerűen ebből kell kiindulni, és további pénzforrás után kell menni. Például, már ugye, szó volt a művelődési tárcáról is. Itt az a baj, hogy a költségvetés, ha megvan, senki nem néz utána más lehetőségnek. Szóval itt azért a minisztériumi apparátusokat is, amennyire lehet, ebbe az irányba kell kényszeríteni. Pénzt elkölteni mindenki tud.

(Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter azt javasolja, hogy érezze az ország, hogy ezek valamit elkezdtek, és nemcsak emelnek, hanem hozzányúlnak a bankokhoz is, mint ahogy azt Kiss Gyula mondta. Tehát hozzányúlnak a nagy fizetésekhez, a nagy nyugdíjakhoz.)

Antall József: Hozzá lehet nyúlni mindenhez, aminek törvényes alapja van, továbbá csak azt hirdethetjük meg, amit módunk van végrehajtani. Harmadikként pedig azt, amit gazdaságos végrehajtani. Tehát azért azt sem tehetjük, hogy átgondolatlanul most meghirdetünk különböző népszerűnek tűnő programokat, és utána visszavonjuk, mert utána kapunk egy támadást. Ezt nem lehet! Ezért kértük a munkaügyi minisztert, ezért kértük a gazdasági tárcákat és olyan szabályozókat, hogy prémiumot ne lehessen kifizetni például abban az esetben, hogyha az egy gazdaságtalan vállalat. Ezt a következő hétre kértük. Ez folyik, nem? Erre vonatkozik a gyorsprogram. No most itt két része van ennek. Most ezt elfogadjuk, valamelyik változatát. Azért nem lehet ma egyetlen szó sem erről a sajtótájékoztatón, mert már a következő hetinek is majd benne kell lennie. Tehát ebben a szövegben, amit ma hozunk, benne kell lennie néhány dolognak. De azt kérem, hogy azon kívül ne nyilatkozzék senki, mint amiben megállapodunk. Szóval ne kezdődjenek most megint a nagy kemény nyilatkozatok, hogy mi jól odamondogatunk.

(Rabár Ferenc bejelenti, hogy ma estére a Napzártába? már meghívták, de akkor azt lemondja.)

Antall József: Az a világ legtermészetesebb dolga, hogy lemondod. Fel sem merülhet ilyenkor. Hát akkor mi értelme van a holnapi sajtótájékoztatónak? Éppen ezt kell elkerülni, úgyhogy ez fel sem merül. Eleve azt kérem, ha megállapodunk abban, hogy sajtótájékoztatót tart a Kormány, akkor előtte nem kell vállalni ezeket, mert akkor az hogy néz ki, milyen az a sajtótájékoztató? Azt viszont kérném, hogy a pénzügyminiszter úr legyen jelen a sajtótájékoztatón. A sajtótájékoztatónak az összefoglalóját a kormányszóvivő ismeri. Ha szükségesnek tűnik, vagy ha jobb, hogy ne lehessen több kérdésük, akkor fontoljuk meg azt. Javasolom, hogy akkor a Minisztertanács kormányszóvivője és esetleg a Miniszterelnökség államtitkára a gyorsprogramra vonatkozóan jelen van. A kormányszóvivő elmondja az eddigieket, őt nem tudják e vonatkozásban tovább kérdezni, és a gazdaságpolitikai államtitkár? pedig elmondja a folytatásnak a fő stratégiai irányát. Ezzel egyetértünk?

(Válasz: Igen)

Antall József: Ha meg lehet jól fogalmazni, akkor én úgy gondolom, elég, hogyha a kormányszóvivő ezt elmondja. Még arról esetleg lehet szó, bár nem biztos, hogy most, ugyanis ez attól függ, hogy milyen az összegezése az egésznek. Tehát arról lehet még szó, hogy a lakossághoz egy politikai jellegű tájékoztatással forduljunk az egészet egyben kezelve, de részletekbe menően nem. Azt hiszem, hogy az lenne a helyes. Nem megmondva például a tüzelőfa árát. Azt mondjuk, hogy valamennyi ilyen tételt közzé fogjuk majd tenni. Mennyi idő alatt lehet ezt kidolgozni részleteiben? Azt bejelentjük, hogy a Minisztertanács ezeket a költségvetési döntéseket meghozta, az árirányokat meghatározta, az árucikkekre való lebontása viszont a jövő hét közepére kerül nyilvánosság elé. Ebben a formában akkor határozatként ezt elfogadjuk. Akkor egy tartózkodással a Minisztertanács ezt elfogadta. Még Bod Péter iparügyi miniszter úrnak is mondom, hogy minden minisztérium felülvizsgálja ez idő alatt a belső tartalékait, felülvizsgálja az összes takarékossági, racionalizálási lehetőséget (most nem létszámban). Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor nem érünk semmit. Egy határozatban meghoztuk az előbbieket, miszerint július 20-áig minden minisztérium a belső tartalékok racionalizálási lehetőségét felülvizsgálja, abból kiindulva, hogy a költségvetésnek nincsenek ténylegesen tartalékai. Tehát esély van arra, hogy semmit nem fogunk tudni ebben az évben tenni. Sőt esélyünk van arra is, hogy egy szovjet megmerevedés lesz, egy szovjet összeomlás, amire minden lehetőség megvan. Akkor viszont mit csinálunk? Ebből kell kiindulnunk. Akkor ezzel a napirendi ponttal végre végeztünk.

Az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról (zárszámadás) és az 1989. évi költségvetés hiányának finanszírozásával kapcsolatban.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter tájékoztatást ad arról, hogy az 1989. évi költségvetésnek a végrehajtásáról kell a parlamentnek számot adni. A Pénzügyminisztérium tételesen táblázatokkal számol be az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról. Ez tulajdonképpen az előző kormány gazdálkodásának egy részleges kiértékelése, tehát egy másik kormány gazdálkodásának a lezárása, amit kér a Kormány részéről elfogadni, függetlenül attól, hogy ez nem valami jó bizonyítvány erről a gazdálkodásról ezzel az 54 milliárdos deficittel.)

Antall József: A Számvevőszék? mennyiben foglalkozik még vele?

(Rabár Ferenc tudomása szerint ezzel már nem. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész viszont felhívja a figyelmet, hogy a vonatkozó törvény szerint az Állami Számvevőszék ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást, az előterjesztés viszont nem utal arra, hogy ezt eszközölték volna, márpedig a törvény elfogadása előtt kell erre sort keríteni.)

Antall József: Ezért kérdeztem, ezért tettem fel a kérdést.

(Müller György, a MEH helyettes államtitkára szerint erre csak azután kerülhet sor, miután a Minisztertanács elfogadta az előterjesztést.)

Antall József: A Számvevőszék a parlamentnek az erre hivatott szerve. Tehát a parlament nem tárgyalhatja, hogy a saját szakmai ellenőrző szerve ezt ne végezte volna el. Egyáltalán úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszéket nem eléggé érzékeljük, nem csak ebben az esetben. Ez most egyre inkább előtérbe fog kerülni. Bele van építve a mechanizmusba, eltérően a népi ellenőrzéstől. Van kérdés? Miután nincs, ennek megfelelően a Minisztertanács ezt elfogadta. Akkor a következő kérdésem, ha itt szakmai hozzászólás e pillanatban nincs, mert úgy gondolom, hogy nem célszerű. Azt kérem, hogy a sajtótájékoztatón ezzel kell kezdődnie az egésznek, és úgy kell felvezetni, hogy a Minisztertanács elfogadta az 1989. évi költségvetési helyzetről szóló tájékoztatást, és ennek a summájáról kell szólni. Tehát azt kell elmondani, hogy az 54 milliárdos deficittel zárult. Kérlek, hogy ez pontosan hangozzon el! Ezzel kezdi a kormányszóvivő, majd rátér a másodikra, hogy ennek milyen kihatása volt a mostani költségvetésre. Ott azzal kell kezdeni, hogy a költségvetésbe be volt tervezve az az áremelés, amit tulajdonképpen mégsem lépett meg az előző kormány. Utána következik a harmadik, hogy az IMf stb. miatt ezeket kellett megtenni. A Kormány most ezt teszi meg. Végig kell logikusan és nagyon hangsúlyozottan vezetni a mondandót. Lehetőleg írásban, mert ez olyan unalmas és bonyolult egy újságírónak. Ha ezt nem kapják meg írásbeli szövegben, akkor hülyeségeket fognak írni. Tehát javaslom, hogy ez írásban ki legyen osztva.

A Ford Motor Company? magyarországi székhelyű vállalkozás létesítésének állami garanciáival kapcsolatban.

(Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter ismerteti, hogy a Ford vállalat egy 4 milliárd forintos, körülbelül 60-70 millió dolláros beruházást készítene elő Magyarországon. A vállalat 1992 elején tudná beindítani a gyártást a VIDEOTON? egyik használaton kívüli telepén, és ezáltal a Ford gyár az iparpolitikának a nagy hala lehet. A negatív oldala az ügynek az, hogy ragaszkodik mindazokhoz a kedvezményekhez, amit a General Motors? megkapott. Ez év februárjában írták alá, Németh Miklós egyfelől, illetve a General Motors azt a megállapodást, amiben a Magyar Kormány nagyon nagyvonalú kedvezményeket ad, 10 éves teljes adókedvezményt, 100 millió forint munkahelyteremtő támogatást, valamint kérnének átképzési támogatást, ami körülbelül 20 millió forintot tesz ki. Ez meglehetősen rosszul hangzik, miután a magyar vállalkozókat megadóztatjuk. Egyetlen vitapont maradt, az átképzési támogatás, amivel kapcsolatban a miniszterelnöknek kellene garanciát adnia, de ebben az évben a Foglalkoztatási Alapban már semmi pénz nincs.)

Antall József: Az átképzést szeretném kérdezni. Ennek van egy formálisan nem szép része. Az átképzésre kérjük folyamatosan a németektől és a franciáktól a támogatást, és aztán azt az amerikaiaknak fizetjük. Ez az egyik, ami nagyon nem tűnik elegánsnak. Ezért lenne jó erkölcsi szempontból ezt megértetni velük, hogy ez nem egy tétel nekik, hogy ilyen támogatásban – ami nem egy nagy összeg – részesülnek. A másik pedig, ami még kevésbé szép, hogy ezt mindenképpen úgy kellene legalább beállítani, hogy egy kapott átképzési támogatási összeget bízunk rájuk, az átképzés végrehajtására. Tehát tulajdonképpen ők végzik el az átképzést.

(Győriványi Sándor munkaügyi miniszter nem javasolja a 20 millió Ft biztosítását átképzésre, mert a tárca szerint helyben van 200 alkalmazni kívánt ember, akik rendelkeznek olyan képzettséggel, ami miatt nem kell őket átképezni.)

Antall József: Magyarul a 20 millióról van szó. Tehát tulajdonképpen ez egy elvi kérdés, ami nekik nem lehet egy nagy tétel, de ha mi biztosítjuk az ingyentelket, az adómentességet, a csarnokot, akkor 20 millió forintot kérni pofátlanság tulajdonképpen. Pláne ebben a szituációban, amikor tényleg ezért kolduljuk végig Európát. Azért ezt meg kellene nekik is mondani. Nem tudom, hogy volt-e a tárgyalás során olyan, amiből már engedtek, vagy kemény feltételeket szabtak, és azt kellett eddig elfogadni?

(Bod Péter Ákos elmondja, hogy egy tárcaközi bizottság tárgyalt a céggel, amely nagyon tájékozott volt a General Motorsról, és azokhoz a feltételekhez ragaszkodtak. Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigazgatási államtitkára figyelmeztet, hogy ha ebbe belemegy a Kormány, akkor az egy elfogadhatatlan precedenst teremt, amire hivatkozva a multinacionálisok sokkal keményebb magatartást fognak velünk szemben tanúsítani, mint ahogy ezt eddig tették.)

Antall József: Nekem nagyon komoly fenntartásaim vannak. Kétszáz emberről van szó. Most egy olyan stádiumban vagyunk, hogy a Németh-kormány megtette ezt a lépést, mi viszont egy új kormány vagyunk. Nekünk most el kell dönteni, hogy a Németh-kormány lépését folytatjuk-e. De erre azt is mondhatjuk, hogy ez rossz döntés volt. Most egy átmeneti időszak van, bármit mondhatunk, de ha mi megtesszük most ezt a lépést ebben a formában, azon az alapon, hogy akkor megtették ezt, akkor milyen alapon fogjuk azt mondani, hogyha holnap a Mercedes idejön, vagy a Citroën, és azt fogja mondani: ezek a feltételek. Mit fogsz nekik mondani?

(Győriványi Sándor megjegyzi, hogy a General Motors is 900 ember képzését hozta ide, és nem kért átképzési támogatást.)

Antall József: Az átképzési díj, arról nem is érdemes beszélni. Szerintem azt ők egy pillanat alatt elhagynák, az semmi. Itt jó lenne tudni a tárgyalások menetében, hogy valóban milyen eredménnyel tárgyaltak. Így nagyon nehéz, hogy nincs senki, aki meg tudná ezek szerint ezt világítani. Ebben az egészben egy dolog tűnik vonzónak, hogy a Ford gyár, ha beruház Magyarországon, az üzletileg reklámként bizalomépítő. Csak ez.

(Bod Péter Ákos megjegyzi, hogy 4 milliárd forintot beruház, és most mi a 100 milliót keveselljük.)

Antall József: Hát akkor ebben kell döntést hozni. Én nem kifogásolom, én csak kérdezem. Egyet nem lehet csinálni, hogy most a Ford gyárnak azért adjuk meg ezt a kedvezményt, mert a General Motors megkapott hasonlót, és ők erre hivatkoznak. Ha holnap jön bármelyik nyugat-európai vagy amerikai cég, és annak egész mást mondunk, az tarthatatlan. Tehát akkor valami olyan pontig kell visszamenni, vagy olyat jó lenne felmérni, hogy a tárgyalási pozícióban mi az előny és a veszély?

(Surján László népjóléti miniszter megjegyzi, hogy egy lényegileg hatalmát vesztett kormány utolsó intézkedéseinek egyike ez, és nyilvánvaló bizalmatlansági környezetben túlzott preferenciákat tartalmazott, hogy egyáltalán az üzlet létrejöhessen. Ezért nagyon lényeges lenne, hogy a mostani kormány más tárgyalási pozícióban álljon, mint amiben az illegitim társaság állt.)

Antall József: Arról egy szót sem szóltunk, hogy ennek milyen belpolitikai hatása van, aminek az ódiumát a Kormánynak kell vállalni. A Vállalkozók Országos Szövetségétől? kezdve a kisvállalkozókig ez egy nagyon rossz benyomást keltene. A tárgyalás során meg kell világítani nekik, hogy politikailag a helyzet az nem egyértelmű. Meg kell mondani, hogy a 20 millió az eleve tarthatatlan, mert azzal foglalkozunk, hogy támogatást kérünk az egész világon az átképzésre, és akkor ezt kifizetjük egy cégnek. Egymás után jönnek a német, a francia cégek, és az átképzés őket is érinti. Mit csinálunk, ha ők is ezt kérik? Tudják, hogy Nyugat-Európa támogat, miközben Amerika a hitelekben nullpontra ment le bennünket. Érzékeltetni kell velük azt, hogy az Egyesült Államok a támogatás tekintetében, akár a hitelek tekintetében, akár betétek és egyebekben sajnos mostohán bánik velünk. A nagy rokonszenvünk mellett stb. ezt szeretnénk javítani, de nem így. Egyszerűen egy lehetetlen helyzetben vagyunk e tekintetben, ezt a vonalat kellene érzékeltetni velük. Mi szívesen vennénk, örülnénk nekik, ha itt beruháznának, de ezt kellene mindenképpen elmondani. Nem tudom, hogy az érvrendszerben használták-e mindezt. Nagyon nehéz így, hogy nincsenek itt, akik velük tárgyaltak, és emiatt abból semmit nem tudunk. Úgyhogy én azt hiszem, hogy valóban a tárgyalás nem lehetett egy nagyon következetes tárgyalási mód, és biztos, hogy a reflexek itt nagyon rosszak az apparátusban. Itt folyamatosan egy demoralizált hadsereg pszichéjével tárgyal az apparátus általában. Lehet, ha látnám őket, akkor más lenne a véleményem. A másik dolog pedig, hogy akkor ezeket a biztosítékokat még feltétlenül be kell építeni a telekkérdésbe.

(Bod Péter Ákos közbeveti, hogy itt félreértésről lehet szó, ugyanis a telek magyar tulajdonban van, és abban is marad, azt csak bérli a cég. További hozzászólásokat követően.)

Antall József: Hát kérem szépen. Nem értek hozzá, de ami eddig ezekből összetevődött, akkor ebből ezek szerint semmiféle haszon nincs. Most egyet nem értek, hogy hogy lehetett ezt ebben a formában letárgyalni, és ki irányította a tárgyalást?

(Bod Péter Ákos elmondja, hogy a vállalat exportálja a saját alkatrészét, és ennek fejében behoz Ford autókat. Miután Magyarország nem gyárt autót, erre az autóra szükség van, tehát ezt veszteségnek fölfogni nehezen tudja egy olyan országban, ahol 10 évet meghaladó a kocsik átlagéletkora. Ráadásul a szándéknyilatkozatában vállalta, hogy megrendelést ad a magyar iparnak.)

Antall József: Én ezt mind értem, és nem is vagyok ellene. Antipopulistaként vagyok számon tartva. Tehát nem arról van szó, hogy én külföldiellenes vagyok, ellenkezőleg. De nekem az a véleményem, hogy azt is meg lehet csinálni, hogy egy ország olyan politikát folytat, hogy rábízza azt, hogy mit hoznak be, és mit visznek ki. Ez lehet Monaco, ahol mindent lehet csinálni. Egyet nem lehet csinálni, mégpedig kétfélét. Erre nagyon érzékeny a világ, és erre az üzleti világ is: két- vagy háromféle megoldást ajánlani. Szóval nekünk ki kell alakítani, s ezt hiányolom, tehát ki kell alakítani a feltételrendszert. Minden ilyen tárgyaláshoz kell valamilyen közös feltételrendszer, mert azt nem lehet csinálni, hogy a Siemensnek? mást fogunk mondani, a Fordnak mást fogunk mondani, és a harmadiknak is mást. Ez az, ami egy országot a nyugati üzleti világban erkölcsileg, üzletileg, bizalom tekintetében minősít, mert onnantól kezdve semmibe nem vesznek bennünket. Na most erre megvannak a precedensek, és ez az ügy egyet előhozott. Előhozta azt, hogy utána kell nézni ennek az egésznek, hogy mi a feltételrendszere Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában vagy bárhol, ahol ez megvan. Ehhez kell kialakítani a feltételeket, megnézni, milyen jogszabályokat kell sürgősen módosítani ahhoz, hogy a feltételrendszer meglegyen. Megnézni azt is, nincs-e ezeknek az üzleteknek olyan része, ami tulajdonképpen a magyar jogrendszerbe ütközik. Tehát azt is, hogy jelen pillanatban még nem követtünk-e el bárhol törvénytelenséget. Ezt is meg kell vizsgálni. A politikai érvelést elmondtam. Mindezek mellett ez lehet tulajdonképpen hasznos is. Tehát én nem az ellen vagyok, hogy mi ezt megkössük. Azonban ez megint egy olyan dolog, ami a Minisztertanács elé tulajdonképpen úgy kerül, hogy nincs megvitatva, nincs előkészítve. Tulajdonképpen nem is tudom, a Gazdasági Kabinet foglalkozott vele?

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter elmondja, hogy a Kabinet egyszer tárgyalta, de visszaadta azzal, hogy Bod Péter próbáljon még egy tárgyalást lefolytatni a céggel.)

Antall József: Jó, hát nem ez az első, amiből az általánosra jutottunk, de mindenesetre ez is egy olyan ügy, ami azt mutatja, hogy ezt ki kell a legsürgősebben dolgoztatni. Tehát ezeknek a szakembereknek, akik ott tárgyaltak, és feltehető, hogy nem a legjobban tárgyaltak, el kell készíteniük azt, hogy mi a feltételrendszer, az igazságügytől kezdve mindenkit bevonva dolgozzák ezt ki. Utána ezt el kell bírálni, hogy el tudjuk-e fogadni, mint egy feltételrendszert, és mik a teendők. Na most egyet kérek azért, hogy ne kezdjük tárcánként védeni.

(Balsai István igazságügy-miniszter megjegyzi, hogy az apparátust egy másik rendszer logikájával gondolkodó, másféle politikai szempontokat figyelembe vevő emberek alkotják.)

Antall József: Hát ez ugyanaz, hogy én is megkaptam a Mazowiecki üdvözlésére azt a beszédet, hogy a Tanácsköztársaság alatt együtt véreztünk lengyelek és magyarok.? Ezt kellett volna elmondanom a Mazowieckinek. Ez az apparátus.

(Győriványi Sándor elmondja, hogy tegnap a Kabinetben határozottan felszólaltak, mert a tárcának egy évre 1000 fő kiképzésére van 8 millió forintja, itt pedig 200 főre kértek egy esetleges három hónapos átképzésre 20 milliót.)

Antall József: Ezen túl vagyunk, a 20 millió elintézve. A többiről kell döntenünk. Van egy rendelettervezet, ami arra vonatkozik, hogy adunk kedvezményt. Tehát egy rendelet, amit alá kellene írni, és akkor megjelenik a hivatalos lapban rendelet formájában, ahol felhatalmazást kell adni az adókedvezményre, amit mindenki azonnal olvashat, tíz év, 100%-os adókedvezmény. Ez a kérdés. Kérem szépen, a Kormánynak ebben állást kell foglalnia egyszer, hogy ezt rendeletként most kiadja-e, aminek az alapja a törvényben meghatározott ötéves adókedvezménytől való eltérés.

(Miután többen még mást is szóba hoznak a hozzászólásuk során, Bod Péter Ákos megjegyzi, hogy az egyetlen kérdés, amiben dönteni kellene, az a kormánygarancia, illetve a Kormány kompetenciájába tartozó adókedvezmény.)

Antall József: Szóval itt arról van szó, hogy ha a VIDEOTON és egy kereskedelmi bank tárgyal, ehhez kell kormánygarancia. Akkor kormánygaranciáról van szó, és arról kell nekünk dönteni, hogy hozzájárulunk-e a törvény adta ötéves felhatalmazáson túl a tíz évhez. Hogyha most a Kormány, egy minisztérium vagy több minisztérium képviselője tárgyal a Ford-küldöttséggel, akkor az a felelősség is most bennünket terhel. Én a következőket javasolnám. A Ford céggel azt kell közölni, hogy tekintettel arra, hogy a tárgyalást még nem fejezték be, ezért a Kormány ezt még nem tűzte napirendre. Mi lenne ebben az esetben? Nem tűzte napirendre, mert ez a tárgyalás még nincs előkészítve. Tehát nem kell a Fordnak azt mondani, hogy bármilyen szándéka kifogásolható. Ez az ügy még nincs abban a stádiumban, hogy ezt a Kormány le tudja tárgyalni. Ezt a minisztertanácsi rendeletet így nem lehet kiadni.

(Bod Péter Ákos megjegyzi, hogy szerinte az ügy a tárgyaló felek között már egyeztetésre került. Egy dolgot kell eldönteni, a 10 éves adókedvezményt, ami viszont a Minisztertanács kompetenciája, ezért a döntést a Kormány nem tudja elkerülni.)

Antall József: Ki a tárgyalás vezetője?

(Bod Péter Ákos elmondja, hogy ebben az ügyben Auth Henrik államtitkár a csapat vezetője.)

Antall József: Nem lehet idehívni?

(Bod Péter Ákos szerint nem, mivel nincs telefonja, nem kapott a Postától telefont.)

Antall József: Kérem a gazdasági embereket, hogy mondjanak valamit végre, hogy mit tegyünk. Kérem, hogy most már próbáljunk valamit dönteni, mert ez így lehetetlen dolog. Ennek a didaktikai és pedagógiai hasznosságát már kiélveztem, most már, azt hiszem, mindenki kéjeleg abban, hogy milyen tanulságos volt. Már kiképződtünk rajta, ezért a demonstratív célját nem kell tovább folytatni. de most már szeretném akkor végre tudni, milyen lehetőségünk van? Ha már a Gazdasági Kabinetben nem jutottak előbbre, ki fizeti, milyen pénzből? Itt van, kérem, a pénzügyminiszter, és tessék a gazdaságpolitikai miniszterek, szakértők is itt vannak, ezért kérdezem: kik értenek egyet? Tessék.

(Több hozzászólást követően.)

Antall József: Tehát akkor rögzítsük úgy a határozatot, hogy tíz évre, ezzel a törvény által adott további ötéves felhatalmazással a Kormány nem él, mivel ez ellentétes a Kormány meghirdetett politikájával. Tehát a Minisztertanács úgy foglal állást, hogy az Országgyűlés által törvényben biztosított, tíz évre vonatkozó felhatalmazással nem él. Tehát adókedvezményt öt év felett a Kormány nem nyújt külföldi vállalatnak. A Minisztertanács olyan határozott állásfoglalást hozott, hogy ezzel nem él, mert ez a Kormány programjával ellentétes. Semmiféle esetben sem ad ilyet, még a Siemens esetében sem. A továbbiakban minden tárgyalásra kiadja ezt az utasítást, hogy ezzel nem él, mert ez ellentétes a Kormány programjával. Ebben kell egyszer állást foglalni, hogy erre nincs módunk. Ennek következtében ezt, az adókedvezményre vonatkozó minisztertanácsi rendeletet nincs módjában a Kormánynak kiadni. Azt kell velük közölni, hogy ez egy felfüggesztett döntés volt, ezt még a Németh Miklós kormánya hozta akkor és az akkori parlament. De a mostani kormány nem tudja ezt a lépést megtenni a megindult beruházások közepette. A másik, amit nem tud megtenni, az a 20 milliós átképzési hozzájárulás adása, mert ezzel kolduljuk végig Európát, és erre kapjuk egymás után az ígéreteket vagy a konkrét segélyeket. A belga és egyéb ország munkaügyi minisztériuma megkapja a Közös Piactól erre a támogatást. Bár kapunk mi is támogatást az átképzésre, sőt konkrétan meg is kell mondani, hogy ilyen ajánlatokra számítunk. Baden-Württenberg Mercedes,? Bajorország BMW,? ahol átképzésre, vagy Franciaországba kiképzésre munkásokat hajlandók kivinni, tehát ott hajtják végre az átképzést, ezért nincs módunkban ezt megtenni. Ez a második, ez vonatkozik tehát a 20 millióra. Most az átképzésről beszélünk, amihez tehát a Kormány a 20 millió forintot nem tudja biztosítani. Ez a második, amit kimondunk elvileg. A harmadik, hogy az egyéb kérdéseket, ahol hézagok vannak, amik most elhangzottak, azokat tisztázni kell. Ezért felkérjük az iparügyi minisztert, hogy személyesen vezesse a Kormány nevében a tárgyalásokat. Vonja be ebbe azokat a tárcákat is, akik ebben érdekeltek. Végül marad az egyik kérdés, a telek. Jogi szakértő vizsgálja meg ezt a kérdést, amit felvetett Kiss Gyula, hogy ebben a vonatkozásban, hogy áll a helyzet. Ezzel most mi ne foglalkozzunk, mert ez egy részletkérdés, amivel nem lehet minisztertanácson foglalkozni. Ami itt fennáll, az a 100 millió forint a Foglalkoztatási Alapból,? ami viszont üres. A 100 milliót, a Foglalkoztatási Alapból szükséges pénzt csak a jövő évben tudjuk biztosítani, tehát legyen benne a szerződésben, hogy 1991. január 1. után. Mi van még elem, ami a tárgyaláson neked kell?

(Bod Péter Ákos szerint ebben az ügyben a legfontosabb az adó, mert az, hogy átképzési hozzájárulást adunk vagy nem adunk, ez azért nem lényeges.)

Antall József: Ennek a vitának a tanulsága az, hogy ki kell dolgozni a feltételrendszert, de most a konkrétumokat intézzük el. Van-e még a közgazdászoknak ehhez, vagy valamit kihagytam az elhangzottak alapján? Akkor sikeres tárgyalást kívánunk a vacsora mellé az iparügyi miniszternek. Még egyszer kérem a Gazdasági Kabinetet, hogy ilyen formában így ne hozzunk ide témát. Szóval, ha most történetesen a kérdésekre ránézünk, és ezek nem gyanúsaik, és ezek nem okoznak problémát, és ha rá van írva, hogy mindenki egyetért, akkor elvileg azt jóváhagyjuk. Szóval ilyen nem történhet meg a jövőben.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 44-69. oldalán megjelent szövege)