1990. év

(Király Péter pénzügyi közigazgatási államtitkár elmondja, hogy ezt a törvénytervezetet arra az esetre dolgozták ki, amennyiben a parlament 1990. december 31-éig nem alkotja meg a jövő évi állami költségvetésről szóló törvényt. A javaslatuk az, hogy ezt a Kormány tárgyalja meg, de semmiféleképpen addig ne nyújtsa be, amíg biztonsággal nem látható, hogy a parlament milyen helyzetbe hozza saját magát a költségvetéssel kapcsolatos döntést illetően.)

Antall József: Kikhez juthatott már el ez az előterjesztés? Már kik kaphatták meg, mely sajtótermékben olvasható egy óra múlva?

(Király Péter szerint tekintettel arra, hogy ma hajnalban lett kész, nem hiszi, hogy a sajtóhoz eljutott volna.)

Antall József: Kérem szépen, akkor kérem ezt a tervezetet leadni, itt beszedni. Hány példány? Hol van a 110 többi része?

(Király Péter elmondja, hogy 65 példányban kell a kormányülésre benyújtani, a többi példány pedig a Pénzügyminisztérium érintett munkatársainál van.)

Antall József: Ha ez már kiment, akkor ez az Országgyűlés elfogadtatási stratégiájához egy olyan ellenérv, amit rendkívül el kellett volna kerülni. Nem kívánok most jelzőket használni erre. Az eddigi gyakorlat szerint ez egy lehetőséget ad, és azt a benyomást kelti, mintha lenne mód, lenne egy ilyen szituációban egy kibúvó lehetőség. Nekünk az egészet a költségvetés elfogadtatására kell építeni. Nagyon csodálkozom, hogy egy ilyen anyagot ilyen példányszámban az eddigi tapasztalatok alapján kitettek.

(Király Péter viszont elmondja, hogy a parlamenti vita és a Házbizottság ülése során, sőt itt a kormányülésen is többször elhangzott, hogy a Pénzügyminisztérium készüljön fel arra, hogy amennyiben a költségvetés december 31-éig nem kerül elfogadásra, akkor az ország ne váljon működésképtelenné.)

Antall József: Ez két különböző dolog. Ezzel egyetértünk. De ennek a formáját kérdeztem, hogy erre különlegesen ügyelni kellett volna, hogy ez ne mehessen ki. Nagy kíváncsisággal várom a hatását. Én azt kérem még egyszer, hogy félreértés ne legyen. Ezt a tervet el kellett készíteni. Ezt senki nem vonta kétségbe, sőt, kötelesség volt elkészíteni. Ez egy tartalék terv. De az eddigi tapasztalatok szerint, nem kívánok utalni különböző parlamenti ülésekre vagy bizottságokra, vagy egyebekre, hogy eddig is a Pénzügyminisztériumból sajnálatos módon kimentek anyagok a sajtó részére, amelyek félkész anyagok voltak, és nagyon rossz benyomást tettek. Ezért gondoskodni kell arról, hogy amikor egy ilyen kérdés merül föl, és amikor a képviselőház ilyen pszichikai állapotban van, ilyen nyomás alatt, ilyen hangulatban vannak a képviselők, és amikor az a cél éppen nemzetközi megállapodások és egyebek miatt, hogy keresztülvigyük a költségvetés elfogadtatását, akkor a legkisebb rés, ahol kisiklást érezhetnek, akkor egy lehetőséget éreznek. Nincs gyakorlata – hogy finoman fejezzem ki magamat – az Országgyűlésnek még azon a szinten, hogy ezt pontosan érzékelje. Tehát ezért ilyen esetekben a legszigorúbb titkosságot kell addig megtartani. Tehát kérem mind a két államtitkár urat, gondoskodjanak arról, hogy ez ne mehessen ki, és természetesen a jelenlevőket is erre kérem. Akkor ennek a „Különfélék” közötti megvitatását javasolja, vagy pedig most jelen pillanatban?

(Király Péter: Most jelen pillanatban.)

Antall József: Akkor napirenden kívül előre vesszük, tekintettel a költségvetés sürgősségére. Ki adja elő?

(Király Péter ismerteti a törvényjavaslatot, amely azt az állapotot tartalmazza, amennyiben december 31-éig nem születne a parlamentben költségvetési törvény. Ez a két ünnep közötti időpontban derülhet ki, és akkor válhat aktuálissá a benyújtása. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy az adótörvények elfogadásra kerülnek, tehát a költségvetés bevételi oldala döntő mértékben legalizálódik, illetve a bevételekhez a költségvetés hozzájut. A kiadási oldalon pedig az 1990. évi előirányzatok, illetve az 1990. évre valószínűsített támogatási összegek 1/12 része kerülne folyósításra. Ez alól kivételt képez a helyi önkormányzat, tekintettel arra, hogy az önkormányzati választások nyomán a közigazgatásban alapvető módosulások mentek végbe.)

Antall József: Tehát ez egy tartalék, amit szükséges volt elkészíteni, ezt már tisztáztuk, de ennek ellenére el kell fogadtatni a költségvetést. Ez a cél, a költségvetést keresztül kell vinni. Erre kérem az új pénzügyminiszter urat is, hogy teljes erőbedobással ezen legyen, hiszen nem idegen területet vesz át, és talán a dramaturgiában ez egy újabb olyan elem, ami elősegítheti azt a titáni küzdelmet, amit már a régi pénzügyminiszter megkezdett, és az államtitkár asszony, aki a frontszolgálatot, az expozé elmondását vállalta az adott kérdésben. Most újabb, friss csapatok érkezésével az áttörést végre lehet hajtani. Úgyhogy itt nincs más megoldás, ezt végre kell hajtani.

(Vita alakul ki arról, hogy az átmeneti állapot – vagyis amíg nincs meg a jövő évi költségvetési törvény elfogadása – meddig tarthat, illetőleg néhány tárca képviselője még szakértői egyeztetésre tartana igényt a törvényjavaslattal kapcsolatban.)

Antall József: Nem javasolom, hogy mostan részletekbe menjünk. Egyszer, tehát ne menjünk a részletekbe. Másodszor kérem, hogy ne kezdjenek bevonni 67 féle tárcaszakértőt, mert akkor újra kezdődik az, ami a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban már lezajlott. Hogyha szükséges, akkor legfeljebb államtitkári szinten egyeztethetik ezt. Tessék, még visszaadom a szót. Van még? Nincs. Akkor javaslom, hogy ezt
fogadjuk el abban a formában, és bízunk benne, hogy ezt nem kell elővenni, és mindent el is követünk ennek érdekében.

Az 1991. évi költségvetés parlamenti tárgyalásával kapcsolatban.

(Király Péter tájékoztatást ad a költségvetés parlamenti tárgyalásának helyzetéről. A költségvetéshez több mint száz módosító javaslat érkezett, ami rendkívül kritikussá teszi a költségvetés további tárgyalását, mert szinte fizikailag kezelhetetlen ennyi javaslat megtárgyalása, ráadásul a módosítók több mint 50%-át koalíciós képviselők nyújtották be. Kupa Mihály pénzügyminiszter még kiegészíti ezt azzal, hogy ő mindent meg fog tenni, a lehetetlent is, hogy elfogadják ezt a költségvetést, de ha nem egy kompromisszumos javaslattal áll elő a Kormány, akkor nem fogják elfogadni. Éppen ezért a Kormánynak mindenképpen egy balanszírozott kompromisszumra kell törekednie, ahol a személyi jövedelemadónál, illetve a vállalkozási nyereségadónál tudunk adni egy-egy sanszot a szociálpolitikai érzületnek, illetve a vállalkozási kedvnek. A túloldalon, a kiadási oldalon viszont – a véleménye szerint – a védelem és a biztonság, vagy rendőrség kiadáscsökkentését meg fogják szavazni.)

Antall József: Ez nagyon nehéz kérdés, miután a védelem és a biztonság kérdése ugyanúgy hozzátartozik az átalakulás problémaköréhez. Tehát, azt hiszem, hogy nagyon nehéz ez a kérdés ebben a formában.

(Gálszécsy András tárca nélküli miniszter szerint meg fogják szavazni, majdnem biztosra veszi. Tehát ezt kell itt mérlegelni, hogy mit miért.
Még többen hozzászólnak – a honvédelem, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálat érdekében –, hogy az esetleges további csökkentés, milyen lehetetlen helyzetet eredményezne az adott területeken.)

Antall József: Ebben a csökkentésben az is benne van, hogy mi kedvezményeket és támogatásokat várunk. Hiszen már a hadseregnél is ez volt a helyzet, hogy az NDK esetleges korábbi fegyverzetét megkapjuk. Szóval ezeket mind figyelembe kell venni, és nagyon kérem is, hogy ezeket nagyon határozottan képviseljék minden olyan szer-vezet esetében, ahol bizottsági tárgyalás van.

(Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a Magyar Államvasutak? szinte lehetetlen költségvetési helyzetét ismerteti, kiemelve azt, hogy a MÁV jelentős veszteségét az is növelte, hogy a vállalatok a szállításért sokszor nem tudnak a sorban állások miatt fizetni.)

Antall József: Kérem szépen, erre, miután ez a sorban állás nem is csak a MÁV problémája, de nyilvánvaló, hogy a nemfizetésen alapszik ez az egész problémakör. Mit tudunk tenni kormányszinten, ez itt a kérdés, itt ezzel kell foglalkoznunk. Kormányszinten mit tudunk tenni a sorban állások kérdésében? Először is képesek vagyunk-e ebben az ügyben akár hathatós intézkedést, átfogó elképzelést valamilyen formában előterjeszteni, kidolgozni, akár gazdasági-pénzügyi eszközökkel, akár jogi eszközökkel. Tehát ezt a kérdést akkor úgy van értelme kormányszinten tárgyalni, hogy mit tudunk most ebben az ügyben tenni, vagy tudunk-e egyáltalán? Erre kérek szépen – mielőtt tovább mennénk, Siklós Csaba által felvetett sorban állások kérdésében – véleményt mondani, mert ez tartozik a Kormányra.

(Rabár Ferenc volt pénzügyminiszter szerint a sorban állás problémája a reálszféra, a termelés problémája, és ebből következően pénzügytechnikai eszközökkel a kérdést nem lehet megoldani. A vállalatok egymás közötti pénzügyi kapcsolataiba, szállítási és nemszállítási kérdésekbe nem lehet kormányzati szinten – és meggyőződése szerint nem is szabad – beavatkozni. Javasolja, hogy a sorbanállási kérdéseket külön tárgyalja meg a Kormány, ugyanis a költségvetési kérdés önmagába véve is egy olyan probléma, amivel nagyon nehezen fog tudni megbirkózni.
Többen hozzászólnak tárcájuk nehéz költségvetési helyzetét bemutatva. Jeszenszky Géza külügyminiszter viszont megtakarítási lehetőségként a külképviseletek és a kereskedelmi kirendeltségek egyesítését veti fel.)

Antall József: Azt hiszem, hogy ez egy reális felvetés. Egyrészt annak semmi akadálya, hogy erről ne tárgyaljanak, de sajnos nem hiszem, hogy most ezt végre lehet hajtani, tehát, hogy ennél a költségvetési tárgyalásnál ezt figyelembe lehetne venni. Az évközi megtakarításoknál merülhetnek föl ezek a kérdések, és végeredményben ez bizonyos értelemben az integrált szervezetben létszámcsökkentést jelentene. Ez egy olyan szervezési kérdés, amit most nem tudunk itt megtárgyalni, ez nem mostani kérdés. Én azt hiszem, amit Rabár miniszter úr mondott, az nagyon megfontolandó, mert különben elkezdődik a kötelező tárcavédelmi feladat végrehajtása, és mindenki elmondja azt, hogy milyen javaslatot tenne saját tárcája védelme érdekében, mert kötelességének érzi ezt. Mindnyájan tudjuk, ha nem fogadja el az Országgyűlés a költségvetést, akkor minden megtörténhet. Tehát most én mégis azt javaslom, hogy fogadjuk el azt az elgondolást, hogy a pénzügyminiszter úr, tehát Kupa Mihály pénzügyminiszter úr, aki friss erőként most ebbe beveti magát a pénzügyi államtitkárokkal együtt az Országgyűlésen, bevonva természetesen a költségvetést jelenleg képviselő államtitkár asszonyt is, tehát maga a pénzügyi kormányzat vizsgálja meg ezt a lehetőséget, és tárcánként – amikor erre sor kerül – tárcaegyeztetéssel, figyelembe véve az országgyűlési bizottságokon elhangzottakat is, felmérve az erőket, próbáljon valóban rövid idő alatt kidolgozni egy ilyen módosító javaslatot. Hogy ez kettő lesz-e vagy három, ez már részletkérdés. Utána ezt egyeztessék szakértői szinten, már értve alatta tehát az egyes szaktárcák részéről. Ez lenne a javaslatom. Na most a másik kérdés, az országgyűlési, tehát a parlamenti képviselőcsoportok. A parlamenti képviselőcsoportokat meg kell természetesen látogatni, úgyhogy javasolnám, hogy a három koalíciós képviselőcsoportba e tárgyban – amikor elkészült ez – eligazító tájékoztatást tartson a pénzügyminiszter úr szakértőkkel és államtitkárokkal együtt, sőt akár a Nemzeti Bank? alelnöke – ha szükséges – esetleg szintén részt vehetne, aki megindokolja, hogy tulajdonképpen mi a tét. Itt meg kell értetni azt, hogy a költségvetést el kell fogadtatni, és hogy közben lesz korrekciós lehetőség, de az egy másik kérdés. Ezzel lehet a parlamentet megnyugtatni, de mindenképpen keresztül kell vinni a költségvetést. Ez a mi a feladatunk, és a részleteken lehet utána változtatni, de fel kell mérni pontosan, mert most még ezt nem tudjuk. Úgyhogy kérem én is, különösen Horváth Balázst, aki a parlamenti kapcsolatokért felel, valamint a pártjaink elnökeit és frakcióvezetőit, hogy a külön megbeszéléseken érjék el, hogy ezt keresztül tudjuk vinni. Ha nem tudjuk keresztülvinni a költségvetést, és nem tudjuk ezt elfogadtatni, akkor természetesen az ellenzéknek is – megfelelő formában, közvetve, a parlamentarizmus szabályain belül és lehetőségein belül – a felelősségben osztoznia kell. De mindenesetre ezt keresztül kell vinni. Utána lehetnek módosítások, de ha nem tudjuk elfogadtatni, akkor nem lesz miről beszélni, akkor nem tudunk megállapodásokat kötni stb. Tehát itt rendkívül határozottan kell a Kormány egészének fellépni. tessék.

(Surján László népjóléti miniszter megjegyzi, hogy az elfogadásnak van egy alapvető feltétele, hogy a kormánypárti képviselők fizikailag jelen legyenek.)

Antall József: Pontosan erről van szó. Határozatképes Országgyűlést kell biztosítani, mert csak úgy lehet elfogadni, függetlenül attól, hogy az ellenzék esetleg részleges támogatást ad vagy tartózkodik stb. Magyarul: azt a parlamenti helyzetet kell előteremteni, mintha a trianoni békeszerződést kellene elfogadni a parlamentnek. Egyszerűen ebből kell kiindulni, hiszen ez a szituáció. Egy parlament különböző módon tudja jelezni azt, hogy nem ért egyet valamivel, de kényszerhelyzetben van. Tehát magyarul a kényszerhelyzet koreográfiáját kell megterveznünk.

(Siklós Csaba aggályát fejezi ki amiatt, hogy ezt a csökkentéseket is magában foglaló javaslatot a pénzügyi apparátus maga dolgozza ki. Ő ragaszkodik ahhoz, hogy ez a tárcákkal egyeztetve történhessen.)

Antall József: Ezt javasoltuk, hogy a pénzügyi kormányzat csinálja meg, de mindig a tárcával együttműködve. Pontosan ezt mondtuk. Magyarul: a pénzügyi kormányzat teszi ezt meg, mert lemondani önként senki se fog az igényéről. Tehát nyilvánvaló, hogy a pénzügyi tárcának kell ezt megcsinálni, és amúgy is mint pénzügyi-gazdaságpolitikai, stratégiai tárcának kell a kérdést megfogni, de az egyes tárcákkal egyeztetve.

(Rabár Ferenc megjegyzi, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy a Kormány tételesen elkezdje a tárcáknak a védelmi beszédeit meghallgatni, de azt is elképzelhetetlennek tartja, hogy egy hosszú egyeztetési folyamat történjék a tárcákkal, mert erre idő már nincsen. Forrai István ehhez még hozzáfűzi, hogy el kellene érni, hogy azok a kormánypárti képviselők legalább vonják vissza a módosító javaslatukat, amelyet semelyik bizottság sem fogadott el, mert ez 5-10 szavazási procedúra megtakarítását jelentené.)

Antall József: Kérjük a két párt elnökét, hogy saját pártjaiknál, frakcióiknál is szíveskedjenek elérni, hogy aminek úgysincs esélye, mert amit sem a Kormány, sem a bizottság nem támogat, azt vonják vissza. Akkor legalább kizárólag csak a Kormány és/vagy a bizottságok által támogatottakról kellene szavazni. Van még valami ezzel kapcsolatban? Én javaslom változatlanul tehát a harmadik, akkor az ügy eredeti, Rabár-féle javaslatnak megfelelő kezelését. Kiindulópontként: a pénzügyi tárcát úgy hatalmazzuk fel erre a tárgyalásra, hogy az egyes tárcákkal együtt figyelembe kell venni a képviselői indítványokat, de a képviselői indítványoknál is csak az olyan súllyal jelentkezőket, amelyeket bizottságok támogatnak, tehát realitása van, hogy elfogadják. Tehát ezt fel kell mérni, hogy melyek azok, amelyeket bizottság támogat, és a kormánypártok részéről is olyan erős támogatást élvez, hogy nem lehet kikerülni. Ezeket ki kell szűrni a 100 javaslatból. Ezenkívül pedig az egyes tárcákkal kell egyeztetni, a tárcákon belül pedig a tárca javaslatát kérni. Ezt nagyon rövid úton, operatív módon kell a tárcáknak megtenni, a pénzügyi kormányzatnak pedig koordinálni. Erre kérem akkor a Kormány felhatalmazását megadni. Van ellenvetés?

Nincs. Akkor ebben a formában ezt a napirendi pontot lezártuk.

A nagy értékű vállalati székházak hasznosításával kapcsolatban.

(Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója elmondja, hogy kialakult egy olyan gyakorlat, hogy vállalatok a kezelésükben lévő értékes ingatlan áruba bocsátásával kíséreltek meg úrrá lenni különböző gazdálkodási és pénzügyi gondjaikon. E tapasztalat mellett vetődött fel az az igény, hogy a következő év elején várható pénzügyi problémákon egy jelentős összegű, több száz millió dolláros, egyösszegű bevétellel próbáljunk meg segíteni. Ebből alakult ki a mostani javaslat, amelynek célja, hogy a főváros néhány kiemelkedő értékű épületét egy ilyen akció keretében a nemzetgazdaság javára hasznosítsuk.
Kupa Mihály pénzügyminiszter viszont mind politikailag, mind gazdaságilag nagyon veszélyesnek tartja az akciót, mert szerinte ez a nemzeti vagyon kiárusításaként fog megjelenni a közvélemény előtt.)

Antall József: Szóval nekem a jogi megalapozottsága még nem tűnik kidolgozottnak, ez az egyik problémám az előterjesztéssel kapcsolatban. A második a megkülönböztetés, hogy milyen alapon szelektálunk most, hogy nekimegyünk 5 vagy 6 vállalatnak. Ha mi most kormány-állásfoglalást hozunk, akkor annak mindig általánosnak kell lenni. Szóval azt nem lehet, hogy külön ezt megoldjuk. A harmadik, hogy Demszky Gábor már a múltkor kérdezte mint főpolgármester, már érdeklődött, ugyanis a nagyvállalatok állítólag már őt is megkeresték ebben az ügyben. Tehát ez a kérdés a vállalatok részéről, másrészt önkormányzati szempontból is már felmerült. Tehát ez már mindenképpen kiszivárgott, ez már javában egy élő probléma. Gondolom, hogy azért nem reagáltak még rá, mert várják a mi döntésünket. Mindamellett, hogy a céllal egyetértünk, viszont ehhez a kérdéshez nem olyan szempontból közeledünk, hogy kiválasztunk X épületet, mint az európai, vagy világi érték, miután van egy ilyen minősítés is. tehát az épületeket műemléki vagy bármilyen, de valamilyen alapon kell minősíteni ahhoz, hogy szelektálhassunk. Ha nem tudunk valamilyen alapon minősíteni, mint európai örökség, mint műemlék, mint nemzeti örökség, és azt mondjuk, hogy ez a Gresham,? ezért és ezért ez egy örökség, amit ilyen és ilyen feltételek mellett megtartunk, akkor nem tudom, hogy hogy oldjuk meg. Tehát abban, azt hiszem, egyetért mindenki, hogy valamit tenni kell, mert lehetetlen, hogy vállalatok abból külön hasznot hajtsanak, és külön előnyökre tegyenek szert, hogy valaha teljesen illegális és egyéb körülmények között hozzájutottak különleges értékekhez. No de hogy oldjuk meg? Maga ez nem akció kérdése. Szóval a Kormány nem akciót, tervet fogalmazhat meg, hanem akkor ezt valamilyen jogszabályi formában kellene megoldani. Úgyhogy nem tudom, hogy ebben a pillanatban így ez tárgyalható-e, vagy pedig valóban akkor egy tárcaközi bizottságnak meg kell néznie, hogy mit tudunk tenni, melyik épületeket tudjuk ebbe a körbe bevonni, milyen tempóban, vagy hogyan. Most ebből elkezdhetünk egy vitát. Mondjuk, megállapodhatunk abban, hogy öt hozzászólásig elmegyünk, de ha nem fogunk tudni ebben előrelépni, akkor nincs értelme tovább erről vitatkozni, mert nem érzem kidolgozottnak.

(Csepi Lajos reagál a felvetett kérdésekre, aggályokra. Jogi szempontból szerinte rendben van a dolog, mert az Igazságügyi Minisztériummal dolgozták ki az egészet. Igazából ehhez nem is kell kormánydöntés, sem jogszabály, ugyanis ennek eldöntése és végrehajtása az ÁVÜ hatáskörébe tartozik, csak a politikai jelentősége miatt hozták tájékoztatásul az anyagot a Kormány elé.
Többen hozzászólnak, köztük Mádl Ferenc tárca nélküli miniszer is, aki elmondja, hogy formailag valóban az Állami Vagyonügynökség van abban a pozícióban, hogy ezt az akciót felelősen vállalja és véghez vigye. Az Állami Vagyonügynökség azonban a Kormány.)

Antall József: És az igazgatótanács elnöke a Kormány tagja.

(Több hozzászóló megemlíti, hogy több vállalat szinte fillérekért szerzett valamikor a belvárosban ma már nagyon sokat érő ingatlant, miközben semmi nem indokolja, hogy e vállalatok ingatlanjai a belvárosban legyenek. Ráadásul ezek jó részét az adott vállalat nem is használja, hanem bérbe adja.
Csepi Lajos még tájékoztatásul elmondja, hogy ha egy vállalat el akarja adni értékes ingatlanát, akkor azt be kell jelentenie az ÁVÜ-nek, és az ÁVÜ az értékesítést vagy engedi, vagy nem engedi.)

Antall József: Én úgy gondolom, hogy azért a felmerült 51 ingatlan estében a szelektálást, ezt meg lehet tenni, mert ahogy az élet önmagában hozza, hogy minden bank úgy épült, hogy külső megjelenésében már bizalmat keltsen és a formájában stb. is. Tehát van olyan épület, vagy van olyan vállalat, ahol indokolt, hogy egybeessék a külső megjelenés a belvárosi elhelyezkedéssel, de van olyan tervezőiroda, vagy mit tudom én, milyen épület, aminek semmi indoka nincs, hogy a belvárosban legyen, ahol ötvenszeres értéke van az ingatlannak egy külföldi vállalkozás szempontjából. Tehát azt hiszem, itt van tulajdonképpen a felmérésnek a szükségessége. Tehát elvileg egyetértünk, azt hiszem azzal, hogy itt tenni kell valamit, dehát ezek felvetik ezeket a konkrét kérdéseket, amik itt a vita során felmerültek, és ezért így most nagyon elméleti a vita, mert meg tudjuk állapítani, hogy van ilyen vállalat, de igazából tudnunk kellene, hogy mit, milyen ingatlanát érdemes értékesíteni. Ezt legjobb, hogyha megvizsgálja egy munkacsoport, és utána maga a Vagyonügynökség terjeszti elő a Kormánynak. Előterjesztés után Szilvásy Györggyel egyeztetni, ahogy az államtitkári értekezleten elhangzott. Akkor tudunk ebben állást foglalni, mert így teoretikus csak a vita.

(Mádl Ferenc megerősíti, hogy az ÁVÜ igazgatótanácsa emellett az akció mellett már döntött, feltételezve a Kormány mai állásfoglalását a döntés politikai szempontjait illetően.)

Antall József: Tehát az igazgatótanács egyhangúlag úgy döntött, hogy helyesli ezt, ennek az elindítását, ez volt az egyik kérdés, és ez Budapestre vonatkozik. De ez kizárólag Budapestre vonatkozik, csak állami tulajdont érintő, önkormányzatot nem érintő?

(Csepi Lajos elmondja, hogy a kiválasztott ingatlanok között csak néhány érinti az önkormányzatot, és amennyiben az önkormányzat nem ért egyet az értékesítéssel, azt kiveszik a listáról.)

Antall József: Mindenesetre valami megoldást kell keresni. A célt elfogadjuk, és tudomásul vesszük azt, hogy a Vagyonügynökség ezzel foglalkozik, de tekintettel arra, hogy ez egyszerre egy olyan szférát érint, amit nem ismerünk most, én legalábbis nem mernék nemhogy miniszterelnökként, de még miniszterként sem állást foglalni, illetőleg az egyes szaktárcák nevében sem tudnék állást foglalni, hogy mi a kihatása a végrehajtásnak. Én nem tudom például, hogy azok a külkereskedelmi vállalatok most ténylegesen rentábilisan, hasznot hajtva működnek, akkora területen működnek-e, ahogy az szükséges stb., tehát hogyan sújtaná őket az ingatlanuk értékesítése. Ezt nem tudja még senki. Én azt hiszem, nem jutunk most előbbre. Feltártunk annyi tisztázandó kérdést, amit még a döntés érdekében tisztázni kell. Ennek ellenére azt megállapíthatja a Kormány, hogy a Vagyonügynökség egy olyan kérdést vetett fel, ami valós, megoldandó probléma. Ezzel egyetértünk. Azzal is egyetértünk, amit Szabó Tamás fogalmazott meg, hogy tulajdonképpen jogtalan előnyökhöz juthatnak ezek a vállalatok, és versenysemlegességet megsértő szempontok is fennállhatnak. Továbbá azzal is egyetértünk, hogy vannak egyéb politikai szempontok. Mint Kormány, abban foglalhatunk állást, hogy vannak olyan szempontok, hogy a magyar gazdaságpolitika érdekében bizonyos belterületeken, bizonyos épületekben stb., ez olyan többletértéket is jelenthet, hogy célszerű, hogy ne szoruljon ki például, mondjuk, teljesen a belváros és ebből a történelmi cityből a magyar vállalatok valamennyije. Ami viszont itt mindenképpen a tárcákkal egyeztetve helyben megvizsgálandó, hogy mely épületek esetében áll fenn valóban, amit parazita működésként fogalmazott meg Kádár miniszter úr is. Én azt hiszem, itt a tárcák képviselőivel le kell ülni. Ha jogilag ez tiszta, a Vagyonügynökség elvileg az igazgatótanács döntése alapján magára vállalhatja a döntést, de csak a tárcákkal egyeztetve, mert ezeket a gazdaságpolitikai szempontokat figyelembe kell venni. Ilyet nem lehet egyszerűen, előzetes ismeretek nélkül végrehajtani, mondjuk, a külkereskedelemre, vagy akármelyik területre, de például meg kell nézni a tervezőirodákat is. Lehet, hogy vannak olyan tervezőirodák, amelyek jóformán valóban csak szobáztatásból élnek. Ezt tudom mondani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni, és a Vagyonügynökség koordinálja a tárcákkal, és nézzék meg ezt. Egyetért ezzel miniszter úr? tehát elvileg nem zárkózik el a miniszter úr sem, mert lehet, hogy van ilyen külkereskedelmi vállalat, amelyik valóban ne maradjon a belvárosban, vagy lehet, hogy kettő lesz csak egy helyen. Tehát a piacelvűséggel nem áll ellentétben ez az akció.

(Csepi Lajos megkérdezi, hogy amennyiben az összehangolt vizsgálat pozitív eredménnyel jár, akkor az akció megkezdhető-e?)

Antall József: Az a javaslatunk, hogy egy rövid kormánytájékoztatást azért kérünk még, tekintettel arra, hogy politikai hatását, vagy gazdaságpolitikai hatását tekintve mindenképpen a Kormányt terheli a felelősség, és a Vagyonügynökség konstrukciója az igazgatótanáccsal, amelynek elnöke a Kormány tagja, ez mindenképpen a Kormány felelősségét érinti. Tehát előzetesen nem tudjuk a döntést véglegesen meghozni ameddig ebben nincsen egyetértés. Tulajdonképpen ezeket fel kellett volna mérni ahhoz, hogy itt állást foglaljunk. Kérem akkor, hogy az államtitkári értekezleten hozott határozatnak is megfelelően Szilvásy helyettes államtitkárral is kerüljön egyeztetésre, utána egy újabb kormány-előterjesztés készüljön, amilyen gyorsan lehet. Ha van bármilyen biztosítási lehetőség vagy veszély, akkor azt is meg lehet nézni, hogyan lehet biztosítani, hogy ne történjék addig jóvátehetetlen ügy. Ennél többet nem hiszem, hogy most eldönthetünk. Van esetleg még valami? Mondjad nyu-godtan, ha van még.

(Szabó Tamás munkaügyi politikai államtitkár megjegyzi, hogy ez az egész kérdés adott szervezeti struktúra érdekeit érintő kérdés, ezért előfordulhat, hogy egy nagyon komoly állami vagyonhasznosítást akadályozhatnak meg szervezeti érdekek. Ezért javasolja, hogy a Vagyonügynökség még egyszer hozza vissza a kormányülés elé az anyagot.)

Antall József: Ezt kértük. A Kormány javasolja az akciót, egyetért azzal, hogy legyen ilyen, de mindazokat a szempontokat – sorban mondtam, pontokba szedve, amik elhangzottak – fel kell mérni, mert enélkül nem hozhatunk egy felhatalmazó határozatot. Fel kell tárni a tárcáknak, hogy az adott helyen a jelenlegi körülmények között kik a bérlők. Fel kell tárni, mi a forgalma, ténylegesen indokolt-e akkora alapterületnek a használata, mi az adott vállalatnak a perspektívája. Gondolom, ezt kéthárom hét alatt fel lehet mérni. A vagyonügynökség bizalmas úton megkeresi a miniszteri vagy államtitkári szinten a tárcákat, utána elvégzik a felmérést, és a Kormány arra kötelezi a tagjait, hogy itt egyszerűen ne tárcaérdekeket, ne esetleges érdekszövetségek érdekeit akceptálják, hanem globálisan nézzék azt, hogy valóban a magyar állam vagyonáról van szó. Tehát pozitívan álljanak hozzá, a részérdekek fölé emelkedve. Nem lehet bénítólag hatni, tehát működésképtelenné tenni az akciót. Kérem ebben az egy esetben megnézni, mert valószínűleg a fő utcai épület egyházi épület, minorita kolostor volt.?

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 163-174. oldalán megjelent szövege)