1992. év

(Kupa Mihály pénzügyminiszter nem ismétli meg az egy héttel korábban elmondott ismertetőjét. Csak egy dolgot emel ki, miszerint mindenképp érdemes a kétkulcsos áfát 1993. január 1-jétől bevezetni, mert az igazi politikai kérdés az, hogy ’94-re ne kerüljön a Kormány és a gazdaság olyan helyzetbe, hogy a gazdaság tele van jövedelemmel ugyan, de ezek a jövedelmek nem kerülnek be az adóba, és nem kerülnek be a bevételek közé, márpedig megfoghatónak legjobban a fogyasztás adóztatása tűnik. Még megemlíti, hogy Soós Károly Attila, SZDSZ-es képviselő valahogyan már hozzájutott az anyaghoz, de egy korábbi változathoz, azt elemzi az újságban, miközben már van a mostani anyagban egy másik változat is. Többen hozzászólnak a kérdéshez, a legkritikusabban Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, aki szerint, ha a Kormány ezt a megszorításos gazdaságpolitikát folytatja, akkor nem fogja megélni a negyedik évet.)

Antall József: Mielőtt továbbadom a szót, annyit szeretnék azért hozzátenni, hogy mind metodikai, mind egyéb szempontból az elhangzott kritikus megjegyzésekkel számos vonatkozásban egyetértek. De reális alternatívát az elmúlt két év alatt Kádár miniszter úr se írt le nekem, és olyat, ami az egész térségben is működőképes, beleértve a nemzetközi szervezetekkel való tárgyalásokat is, ahol nem 78 milliárddal kezdték. Ezt szeretném azért elmondani. Mindig legalább 40-50 százalékkal kellett felemelni, és nagyon közvetlen, gyakran protokollárisan alacsony szintű IMF-es és egyéb világbankos szakemberekkel kellett erről tárgyalni, azért nem volt olyan sima ez. A kritikai részét és azt, hogy a pénzügyi kormányzat hibáit, a bankrendszerre vonatkozó kritikákat, mindegyiket elfogadva, sőt még a tárca szempontjából az exportorientált gazdaságot is, még ezzel is egyetértek, hogy ennek milyen szerepe van, de azért erre egy kezelhető alternatív javaslatot még összegezésében sem kaptam az elmúlt időszakban, ami a kormányzati szinten, a Gazdasági Kabinetben megvitatható lett volna. Nem volt ennek akadálya az elmúlt időszakban. A Gazdasági Kabinetet ezért hoztuk létre, hogy miniszteri szinten ilyen jellegű kérdések ott kerüljenek kidolgozásra és megtárgyalásra, aminek köszönhetően az egész gazdaságpolitikai stratégiát és gyakorlatot tudtuk volna a térség valamennyi országától eltérően kezelni. Azt, hogyha valamit nem fogadnak el az érdekelt nemzetközi szervezetek, hát olyan ötleteket lehet mondani. De ha nem tudjuk kialkudni, és nem tudunk megalkudni velük, akkor az csak teoretikus marad. Én egyetértek ezzel, de ebben a formában ezt meg kell jegyeznem.

(Kádár Béla viszont azt hangsúlyozza, hogy ő mindig is más álláspontot képviselt a kormányüléseken is, de mindig leszavazásra került.
Többen hozzászólnak, néhányan vitatkozva Kádár miniszter úrral is, hangsúlyozva, hogy a Kormány olyan gazdaságpolitikát volt kénytelen folytatni, amire a körülmények egyáltalán lehetőséget adtak. Az 1993–94-es évek valóban kritikusak lesznek, mert a választásra is már figyelni szükséges, és nem elég, ha a pozitívnak vélt gyakorlati hatások csak 1994-ben jelentkeznének, az egy elkésett dolog lenne.)

Antall József: Ezt úgy lehetne talán megfogalmazni, hogy ’93 második felétől tartalmilag, stratégiai szinten a koalíciónak emelkedő képet kell mutatni. ’94-ben már egymással is versenyez a koalíció három pártja. Ott tulajdonképpen a három párt összehangolt, egymással versenyző, egymásnak kellemetlenkedő választási kampánya mellett kell – azért ne felejtsük el, hogy koalíciós kormány vagyunk –, egyszerre összeegyeztetni a tevékenységüket, és egyszerre kell egy olyan propagandát is folytatni, hogy egyben a működésünket is el tudjuk adni. Bocsánat, csak ezt szeretem volna. Mielőtt még most az ebédszünetet megkezdjük, tehát folytatni fogjuk még a vitát ebédszünet után, a következőt szeretném elmondani a félidős lezáráshoz. Azt hiszem, hogy a minisztertanács elején elmondottakhoz kapcsolódhatom. Nekünk azt kell eltalálni, hogy egyszerre tudjunk bizalmat kelteni az ország iránt, az oázis-, a bázishelyzetünket még tudjuk hangsúlyozni, de a veszélyre is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem fogjuk tudni tartani ezt a pozíciónkat, hogyha erre vonatkozóan megfelelő támogatást nem kapunk sem biztonsági, sem gazdasági, sem pénzügyi szempontból. Azt hiszem, hogy itt külön is érdemes arra kitérni, hogy mennyire fontos a szükséges pénzeszközök biztosítása. Itt csak utalnék arra, hogy a lisszaboni EK-csúcsértekezlet? egyik anyagában most például Spanyolország, egy ilyen virágzónak vélt ország, 5 év alatt legalább 7 milliárd USA-dollárnak megfelelő összegre számít az úgynevezett Kohéziós Alapból?. Ezt a példát csak arra vonatkozóan említem, hogy ilyen országok is támogatásra törekednek, és ezért folyik az Európai Közösségen belül is a küzdelem. Nem tudom, hogy az összehasonlítást elvégezte-e bárki, hogy mit jelentene a külső adósságállomány után a költségvetésünk helyzete, vagy egyáltalán a gazdasági életünk. Át kell tekinteni az egész tíz évnek a perspektíváját ahhoz, hogy az elkövetkező egy-két évben is megfelelő lépéseket tudjunk tenni. Az egész világgazdaság helyzete kérdéses, hogy tulajdonképpen milyen irányba fog menni. Nagyon nehéz eldönteni, még azt hiszem. A másik dolog, hogy az Európai Közösségen belüli, a maastrichti feszültség, mindenki a kinti útjain és az itteni tárgyalásain is láthatja, hogy milyen mély belső ellentétek vannak a kibővítés kérdésében a brüsszeli technokraták és az egyes nemzeti érdekek szempontjából. Lehetne sorolni, de nem kívánom ezt tenni. Tehát ezek azok a kérdések, amelyek a mi egész gazdaságpolitikai stratégiánkat a jövőben is befolyásolni fogják. Nem szólva még a cseh, a szlovák és az előbb felsoroltakról, ahol egészen katasztrofális megítélése van például e pillanatban Lengyelországnak is. Mindenütt az elmúlt időszakban is, akik kint voltak Varsóban is, ugyanezt mutatják a jelentések stb. Tehát itt nekünk a térségben, az Európai Közösségben és Amerikában is egy bizonytalansági tényezővel kell a választásokkal kapcsolatban számolni. E pillanatban ez is egy kérdés lehet a választások előtti időszakban. Nagyon sok bizonytalansági tényező van. Felmerült, hogy az önkormányzati törvényhez a finanszírozási szempont miatt hozzá kellene nyúlni. Ez ötletként jó, de ez egy kétharmados törvény, ezért ezt rövid lejáratban és a mostani ellenzékkel teljesen irreálisnak tartom. Irreális, hogy kéthar-mados törvényhez hozzá tudjunk nyúlni ebben a politikai légkörben. Nagyrészt ezért is lett végül is ilyen a törvény, de sajnos nem tudunk hozzányúlni, ezért ezzel ne is számoljunk. Viszont szeretném hangsúlyozni az ellenőrzési rendszernek minden területen a fokozását. A Pénzügyminisztériumnak itt, amikor ugye kiderültek ezek a hiányosságok, a Vám, Pénzügyőrség, APEH? stb., akkor erre vonatkozóan is megállapodás szerinti folyamatos intézkedések végrehajtását és erről való tájékoztatást kértük és kérjük változatlanul. Ez is egy olyan kérdés, ami halaszthatatlan, és lehet, hogy ez nem egyenlíti ki a hiányt, de itt egyszerűen egy olyan szemléleti kérdésről van szó, amit érvényesíteni kell magán az apparátuson belül is. Most már nem tudom, Soós Károly Attila megint honnan szerezheti az információit, szóval a jelek mindig abba az irányba mutatnak, hogy a legbizalmasabb anyagok pontosan a pénzügyi apparátusból mennek ki.

(Kupa Mihály szerint nem onnan ment ki.)

Antall József: Ezen a téren egy nagyon szigorú rendet kellene tartani. Visszatérve a témához: a korrupció kérdése, vám, s a többi, szóval az intrikák és fúrások már az átszervezésekkel kapcsolatban, ezek mind abba a kategóriába tartoznak, amikről korábban beszéltünk. Kiss Gyula miniszter úrnak mondom, hogy nem hiszem, hogy itt a Kormányon belül bárki összekeverné a munkanélküliség és a munkakerülés problémáját, még szemléletben sem. Ez teljesen világos, az egy pszichológiai kérdés is, hogy az a munkavállaló, aki dolgozni akar, és nem tud dolgozni, az szenved attól a ténytől, hogyha nincs munkahelye. Tehát ez egyszerűen, azt hiszem, hogy ez nem így vetődik fel. Hanem ennek a szervezeti ellenőrzési és technikai vonatkozásaira kell utalni, és azokra a konkrét esetekre, ahol meghirdettek például most állásokat Balatonon és máshol. Balaton környékén ugye elmondják, hogy most jön a szezon, mindenhol ki van írva. Hiába mehetne, és fel is vennék őket, de nem mennek el állásba legalábbis a szezon idejére, hanem helyette munkanélküliségbe vonulnak, és feketén természetesen elmennek dolgozni. Én azt hiszem, hogy változatlanul kell beszélnünk a társadalombiztosítás kérdéséről is. Ha a társadalombiztosítás kérdését és az ezekkel összefüggő problémákat nem tudjuk megoldani, akkor komoly problémák fognak felmerülni. A társadalombiztosítás kérdését vállalkozási szempontból, a befizetések oldaláról és az egész struktúráját szintén elő kell venni. Még három nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy a miniszter urak jelenlététől függően egyszer, amikor minden közgazdászminiszter itt van Budapesten, ami azért ritka eset, szeretnék egy olyan, természetesen semmilyen olyan döntést nem hozni, ami a Kormányon kívül van, vagy a Gazdasági Kabineten. de egyszer szeretném azt, hogy egy rövid, nem hosszúra nyúlt megbeszélésben összejöjjünk, és azokat az alapvető kérdéseket, amelyek mind rövid, mind hosszabb távlatban szükségesek, hogy a Kormányon belül egységes álláspontra tudjunk helyezkedni. Valóban itt arról van szó, hogy a Kormánynak a tekintélye, presztízse függ attól, hogy ezen a téren ez hogyan jelentkezik. Itt az ellenzék is, külföld is, valamint a külföldi és a belföldi sajtó gyakran kifejezésekre ugrik. Láttuk, hogy mit jelentett Csehországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban. Nincsenek általában csodák, ezt elmondtam a frakcióban is és más alkalommal is. Az sokszor történeti és szimbolikus egy-egy Erhard, vagy nem tudom én, egy ilyen központi vezénylő szerep. általában a gyakorlati kormányműködésben, és pláne a mi alkotmányjogi rendszerünk mellett egy olyan kormány tud működni, ahol a gazdasági tárcák ellátják azokat a feladatokat, amelyek szükségesek, amihez igenis csapatmunkára van szükség. Ezt szeretném hangsúlyozni. A funkción belüli csapatmunkára, és ezt kell kialakítanunk, és valahol itt mégiscsak megegyezésre kell jutni, és nem lehet, hogy mi belemenjünk az ellenzék csapdájába ezen a téren, vagy a külső kritikák csapdájába. Majd kérem egy ilyen megbeszélés megszervezését. (A miniszterelnök által említett három megjegyzés közül a második és harmadik nem gazdaságpolitikát, hanem nemzetbiztonsági kérdést és a koalíciós kormányzást érintő kérdés.) Végül, ha már ennyit beszéltünk ma a közeledő kétéves időszak választási esélyeiről, akkor azt is valóban világosan meg kell fogalmazni, hogy nekünk legkésőbb ’93-ban, de idén is valamit már mutatni kell a gazdaságból az év végére, amire hivatkozni tudunk. Ahol még kicsi az eredmény az az egész tájékoztatási politikánk, amiben éppen azért hoztuk az új intézkedéseket és személyi döntéseket, hogy ezt elősegítsük. A másik, hogy a következő évben viszont, főleg ’93 második felében itt megfoghatónak kell lenni egy csomó dolognak, hogy milyen eredmény van, mert különben nem lehet két hónapos plakátharccal ezt kiegyenlíteni. Kérem, hogy ezt érvényesítsék a kormánytagok. A pártokat is újjá kell szervezni. Ha itt választásokról akarunk beszélni, akkor itt a pártok megszilárdításáról és a Kormány, a frakciók és a pártszervezetek együttműködéséről van szó. Gyakorlatilag a két választás közötti időszakban mi hátránnyal indulunk az ellenzékkel szemben, mert az ellenzéknek, ha kevesebb is az embere, de az ellenzéknek minden embere ott van a párt szervezetében és a frakciójában, nekünk viszont a kormányzásban és az államapparátusban égnek el és használódnak el az embereink. Tehát másod, harmad, negyed vonalbeli emberek üldögélnek a kormánypártok különböző szervezeteiben, beleértve gyakran az országos szervezeteket is, akik egyáltalán nincsenek erre felkészülve. Úgyhogy meg kell kezdeni ez irányban is a szervezést, és ezt azért mondom el a Kormány előtt, mert kormánykoalícióról lévén szó, és ez itt dől el. Na most a Kormányban az utolsó percig – és ebben én nem látok semmi problémát, mert nem így vetődtek föl soha a Kormányon belül a kérdések – az együttműködés a koalíció szempontjából megvolt. De azt tudomásul kell vennünk, hogy az utolsó hónapokban, attól függetlenül, hogy mi itt európai módon és nyilvánvaló barátságban és egy eltöltött kormányzati időszak egységében fogjuk vinni az ügyeket, de hát konkurencia a három párt egymásnak, akkor is, hogyha jobban örülünk, hogyha valamelyik három párton belül marad meg az a szavazati arány, de hát itt egy verseny lesz. és ez a verseny óhatatlanul ahhoz fog hozzájárulni, hogy vannak dolgok, amiket az utolsó időben már nagyon nehéz lesz megoldani. Akkor egyet tehetünk, hogy mi, kormánytagok, az általános választási, egyéb viták és egyebeken kívül általában nem mi megyünk egymást támadni az első vonalba, hanem ez, mondjuk, rábízható a nem éppen itt üldögélő minisztereken kívül másokra. Gondolom én, de hát ez már stílus kérdése. Viszont a parlamenten kívüli pártok erősödésére külön most itt nálunk nem lehet számítani, nincs annak jele, hogy például a szociáldemokraták vagy, mit tudom én, melyik párt hirtelen feltör. De az MSZMP megerősödhet más szociális feszültségek miatt, és egy ilyen belső reflex és félelem a végleges lecsúszástól behozhatja a parlamentbe. Ezért a 4%-os választási küszöb nagyon is fenntartandó. Elvileg szeretném hangsúlyozni: a választójogi törvény semmilyen módosításába nekünk nem szabad belemenni, ami a pártot, az egyéni listát és a pártlistát érinti. Tehát, amit a Fidesz most szeretne és próbálna a listás rendszer felé eltolni. Ez egy Fidesz-érdek, mert úgy gondolják, hogy a Fidesz-nimbusz megmarad, az hoz valamit a konyhára, de ha személyileg jelennek meg, akkor az látszik az időszaki választásokon, hogy nem kerültek előtérbe. Ez a választójogi törvény nem ok nélkül született meg így, hanem azért, hogy ez stabil kormányzást eredményezzen. Ezért irigyelnek bennünket, és ezt hangsúlyozzák Nyugaton is a lengyel és egyéb példák alapján. Ez egy olyan választási szisztéma, amit fenn kell tartani. Itt a nemzeti kisebbségek esetében lehet csak valamilyen engedményt tenni, valamilyen megoldást találni. Úgyhogy én ezt kérem a kormányzati munkában, és azért használtam ki az időt, mert ritka eset, hogy ilyen szép számmal vannak jelen a miniszterek is a kormányülésen. Mindenkinek jó étvágyat kívánok, és utána folytatjuk az ülésünket.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 367-370. oldalán megjelent szövege)