1990. év

(Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatja a Kormányt arról, hogy közismert, hogy az irakiak 24-ét szabták meg ultimátumszerűen határidőként a misszió kiürítésére. Attól a pillanattól fogva a diplomáciai mentességet megszűntnek tekintik, és az esetleg ott maradó külföldi állampolgárokat közönséges állampolgárnak tekintik. A Szovjetunió augusztus 21-én megszüntette kuvaiti tevékenységét, kiürítették az épületet és a rezidenciát. Más államok viszont fönntartják a jelenlétet. Azt javasolja, hogy holnap reggel a teljes magyar személyzet a nagykövet kivételével, CD-rendszámú? gépkocsikkal és kamionnal elindulnak Bagdadba, megsemmisítik az összes megmaradt iratot, de a magyar felségjeleket hátrahagyják. A nagykövet maga kérte, hogy korlátozott ügyvivőként demonstratív módon maradhasson, akivel még egy önként vállalkozó diplomata maradna. Még nem erősítették meg, de valószínűleg a nyugat-európai államok kivétel nélkül így járnak el.)

Antall József: Úgy gondolom, a Kormány hagyja ezt jóvá és vegye tudomásul. Mindenképpen személyre szóló elismerést érdemel egy ilyen jelentkezés. A Biztonsági Tanács határozatához való csatlakozásunk és az európai együttműködésünk indokolttá teszi, hogy olyan magatartást tanúsítsunk, mint a nyugat-európai államok többsége, akkor is, ha Lengyelország vagy Csehszlovákia nem csatlakozna, ami még külön előny lenne. Fontos, hogy nyilatkozatban juttassuk kifejezésre, Magyarország fenntartja a kuvaiti nagykövetségét, és minden felelősséget az iraki kormányra hárít, a diplomáciai mentesség igényét is. Tehát ebben a finom formában, de a kétoldalú kapcsolatok fenntartására lehet itt utalni. Az, hogy van-e még önként jelentkező, és mi nem fogadjuk el, továbbá az, hogy ha a diplomáciai mentességet figyelmen kívül
hagyva erőszakot alkalmaznak, azaz áttelepítik, az külön kérdés. Gondolom, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne semmisítenék meg az iratanyagot. Tehát mindent megsemmisítenek, kvázi várva, hogy erőszakot alkalmaznak. Erre még visszatérünk, lesz több külpolitikai kérdésem, de előbb vegyük az eredeti napirend első pontját.

A téma napirenden kívül később újra előkerül.

(Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának politikai államtitkára tájékoztatást ad arról, hogy Magyarország részéről az embargó teljes, a polgári jogi szerződések teljesítése leállt. E körben gazdaságilag igen érzékenyen érintő mozzanatok is vannak elősorban Kuvaittal kapcsolatban. Kuvaittal évek óta 100 millió dollár fölött van a kereskedelmi forgalmunk, erre az évre és az év további részére a kötésállományunk körülbelül olyan 45-50 millió dollár, amitől biztosan elesünk, tehát ez tiszta veszteség számunkra. Az iraki követelésállomány, ami körülbelül 8-10 millió dollár, az kizárólag szinte 100%-ban Ikarus autóbusz volt, tehát ez az Ikarus helyzetét gyakorlatilag szinte megpecsételi.)?

Antall József: Nálunk semmiféle iraki nincs, amit le tudunk foglalni?

(Bogár László szerint sajnos nincs, sem iraki, sem kuvaiti betét nincs a Magyar Nemzeti Banknál. Mi egyébként nem szoktunk Kuvaittól és Iraktól kőolajat vásárolni, ezért ilyen értelemben nem tehertétel, hogy elesünk ezektől a szállításoktól. A gondot viszont az okozza, hogy a konfliktus miatt az olaj világpiaci ára változatlanul növekszik, és ha a konfliktus elhúzódik, további áremelkedésre számíthatunk. Ráadásul a szovjet kőolajszállítások mind mennyiségben, mind árban óriási bizonytalanságot tartalmaznak. További probléma, hogy ebben az évben már 60 millió dollárt meghaladó exportot tudtunk volna lebonyolítani Szaúd-Arábiával, de miután ez kuvaiti közvetítéssel történne, ezért ettől is elesünk, miközben Szaúd-Arábia határozott érdeklődéssel fordul hozzánk nemcsak gazdasági, hanem diplomáciai vonalon is.)

Antall József: Akkor a következő kérésem van. Tudniillik több okból új helyzet állt elő. Kérjük fel a külügyminiszter urat, hogy Thomas amerikai nagyköveten? keresztül a mostani helyzetben, jelen pillanatban kérje a legsürgősebb amerikai közvetítést Szaúd-Arábiához. A diplomáciai kapcsolat felvételétől kezdve mindenre tegyünk most lépéseket az amerikaikon keresztül. Eddig Kuvaiton keresztül csináltuk – bár csak lassan – a diplomáciai kapcsolat felvételét. Használjuk ki a Biztonsági Tanács határozatához való csatlakozásunkat. Ezzel összefüggésben kérjük és közvetlenül kezdjük meg az együttműködést ezeknek a következményeknek a kiegyenlítésére. Javaslom, hogy akkor ezt is vegyük be az együttműködésbe. Javaslom Batthyány Ádám bevonását, aki kapcsolatban volt a bécsi kuvaiti nagykövettel is, és korábban tanácsadója volt a szaúd-arábiai pénzügyminiszternek. Ott volt Szaúd-Arábiában, és ő fölajánlotta az ez irányú közvetítést.

(Für Lajos honvédelmi miniszter megkérdezi, hogy nem lenne-e célszerű nyilvánosságra hozni, hogy milyen veszteségek érték Magyarországot?
Több hozzászóló szerint nem érdemes.)

Antall József: Szerintem, ha nincsen semmiféle állambiztonsági, vagy titoktartási oka, szerintem politikai szempontból mindenképpen tegyük közzé. Nekünk minden előnyős, ami azt bizonyítja, hogy mi mindenért kell felelnünk. Szerintem a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma közleményben fogalmazza ezt meg tételesen. Milyen hátránya lenne?

(Valaki megjegyzi, hogy azért vélte úgy, hogy nem érdemes, mert hisztéria van minden vonatkozásban az országban.)

Antall József: Na de nem ilyen hisztéria. Olyan hisztéria, hogy romlik az életszínvonal, és mi vagyunk a hibásak. Ez a legrosszabb ebben a hisztériában.

(Bogár László még megjegyzi, hogy a következő évre a szovjet kereskedelem dollárra való áttérése? és egyebek miatt milliárd dolláros nagyságrendű lesz a veszteség. Hogyha ezek a jövő évre kumulálódnak, beleértve a hasonló német áttérést és például a közelkeleti konfliktusból adódó veszteséget is, ez azt jelenti, hogy mindez újabb milliárd dollárokkal fejeli meg a szovjet áttérésből adódó veszteséget.)

Antall József: De ezeket is bele kell venni, a keletnémetet, és bele kell venni a szovjetet is. A tárcák teljesítménye mellett a válságokokat is bele kell venni egy külön jelentésbe. Tehát legyen egy kép, amit adunk, az egyik a teljesítmény és a másik az okok. Tehát bank, külkereskedelem, minden, a szovjet reláció, tehát mindent bele kell venni. Hallgatunk olyan dolgokról, amit nem tudunk megmagyarázni az embereknek. Tehát kérjük azt belevenni ebbe az anyagba, hogy mi történt az elmúlt időszakban. A pénzügyminiszter úrtól pedig kérjük a bank- és bankbetétadatokat, de azt is, hogy mit értünk el, hogy mi a pozitívum. Bizalom okából például növekedett a betétállomány. Szóval próbáljuk megközelíteni a kérdést egy kicsit a Kormány léte és a Kormány magatartása szempontjából. Azt nem használjuk ki, ami mentségül szolgál a rosszra, és ami konkrét eredmény. Azt kell bemutatni, hogy a teljesítmény következtében mi nem következett be. Hiszen az, hogy egyáltalán felszínen tartjuk magunkat, az maga egy rendkívül jelentős dolog, hogy ezt elértük, hiszen már krízishelyzet volt április végén. De ezt meg kell fogalmazni.

(Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter felveti, hogy a blokád bejelentésekor az Egyesült Államok fölszólította Jordániát is a csatlakozásra azzal, hogy ígéretet tett a kieső veszteségeinek a pótlására. Ezt kérhetnék hazánk esetében is.
Rabár Ferenc pénzügyminiszter szerint Jordánia más eset, hiszen egy szomszédos ország. Tőlünk nem várhatnak semmit, ezért nem is fognak törődni velünk.
Bogár László szerint viszont ez nem így van, mert tőlünk várják az élelmiszert. Mi vagyunk a legnagyobb élelmiszer-szállítója Iraknak.)

Antall József: Én úgy gondolom, hogy ilyen kinnlevőség mellett nem szállíthatunk további élelmiszert. Meg a blokád miatt sem. Van-e még, mielőtt a következő napirendre térünk? Akkor tudomásul vesszük a tájékoztatást, és akkor kérjük e szerint a közzétételét.

További külpolitikai kérdéssel, például Németországgal kapcsolatban.

Antall József: Szeretném még a pénzügyminiszter úrnak is tájékoztatásul elmondani, hogy mind a sajtójelentésekből, mind a Külügyminisztérium jelentéseiből kiviláglik, és több személyes információ alapján mondom, hogy Baden-Württembergben és Bajorországban rendkívüli mértékben igyekszik növelni a csehszlovák kormány a befolyását, továbbá nagyon hátrányosan érint bennünket a két országban meglévő hitelajánlatnak a fel nem vétele. Értetlenül állnak – változatlanul – ezzel szemben. Ez azt jelenti, hogy ha továbbra sem tudjuk megoldani a bizonyos 350 milliós és 250 millió nyugatnémet márka hasznosítását,? és nem erősítünk mindezen a nemzetközi gazdasági téren, amire felhívom a figyelmet. Rendkívül komoly veszély fenyeget bennünket, hogy elveszítjük azt az eddig élvezett szimpátiát és befolyást, ami e két kormánynál volt. A csehszlovák kormány teljes erővel veti be magát, és nagyon igyekszik e téren, amire földrajzi fekvése és egyebek alapján komoly lehetősége van. Úgyhogy nagyon komolyan szeretném felhívni erre a Gazdasági Kabinet figyelmét, s ha szükséges, a legrövidebb időn belül a Nemzeti Bank elnökével és a magyar bankrendszerrel kezdjék meg a tárgyalásokat. A magyar gazdaság egy újabb, az irakit meghaladó hátrányos helyzetbe fog rövid időn belül kerülni. Úgy tűnik, pénzügyileg és a hitelpolitikában és egyéb felhasználásban egyszerűen nem vagyunk képesek előrehaladni.

(Rabár Ferenc pénzügyminiszter ígéretet tesz arra, hogy utánanéz, miért nem történt ebben még semmi, de szerinte nem mi vagyunk a hibásak.)

Antall József: Hiába nem mi leszünk a hibásak, és lehet, hogy egyszerűen meg fogjuk tudni magyarázni, hogy miért fogunk veszíteni, de a lényeg az, hogy el fogjuk veszíteni. Tehát erre nem elég indokot találnunk, hanem azt kell elérnünk, hogy ne veszítsük el. Egy offenzív lépésen kell gondolkodni, hogy mit tudunk tenni. Az NSZK-ban Matolcsy György is ott volt, és azt hiszem, Martonyi is. Itt figyelembe kell venni, hogy az NSZK rendkívüli mértékben koncentrál az NDK-ra. Az NDK-val való NSZK-kapcsolatokban hatalmas problémák vannak, az NDK-ban felmerülő problémák meghaladják azt, amit az NSZK hitt, ugyanis annál sokkal súlyosabbak. Persze ezt az NSZK mindenképpen át fogja hidalni az óriási tartalékaival. A gazdasági részét meg fogják oldani, az emberi és politikai részében viszont komoly problémáik fognak maradni. Maizière is ebben a szellemben beszélt, és ő maga elmondta, hogy milyen nehézségeik és milyen áthidalhatatlannak tűnő problémáik vannak változatlanul az egyesítéssel együtt. Például most nyugatnémet márkában egyharmadát kapja egy orvosnő Kelet-Berlinben, mint ugyanabban a munkakörben Nyugat-Berlinben. Az árak egymáshoz egész közel vannak Kelet- és Nyugat-Berlinben, de ugyanakkor fizetésben a kelet-berliniek csak egyharmadát kapják. Ebből nekünk annyi előnyünk van a turizmusban, hogy változatlanul csak ide tudnak majd jönni a keletnémet turisták még egy darabig, mert itt rendkívül előnyös számukra a nyugatnémet márka, de ott emiatt feszültségek várhatók. Na most, ha ezt az időszakot most nem tudjuk a nyugatnémetekkel – és ezt nekünk kell – intenzívebbé tenni, nem tudunk minden olyan nehézséget lebontani, amit lehet, rendkívüli aktivitást kifejteni, és ha most a pénzügyi kormányzat, a gazdasági tárcák nem tudnak ebben az irányban egy átgondolt stratégiával előlépni, akkor nem fogunk tudni ebből a helyzetből kijutni. Ezt mindenképpen szerettem volna elmondani.

(Jeszenszky Géza külügyminiszter megerősíti a miniszterelnök által elmondottakat. Szerinte a cseh miniszterelnök annak a híve, hogy a szlovákokat kellene hagyni, hogy menjenek, ahova akarnak, és Csehország teljes mértékben integrálódjon Nyugat-Európába. Németországban jelenleg nagyon nagy belső konfliktus van a szövetségi kormány és a két tartományi kormány között, ami az aktivitásunkat még korlátozza. Néhány hét időnk lehet, de tény, hogy ezt most kell kihasználni.)

Antall József: Erre vonatkozóan meg kell ismételni írásban Kohlnak és Maizièrenek az igényünket. Háromoldalú tárgyalást is elő kell készíteni. Háromoldalú tárgyalás keretében még ezt is figyelembe kell venni. Späth még azt jelezte Baden-Württemberg részéről, hogy ő az ellenzői közé tartozott a gyors valutauniónak. Späth-nek fenntartásai voltak, és ő változatlanul Magyarországot részesítené előnyben, akár a csehekkel, akár a keletnémetekkel szemben. Bajorországban viszont rendkívül erős a cseh együttműködési szándék. Tehát nagyon nagy a verseny. Szóval itten nem ülhetünk a babérjainkon, és nem bízhatunk a németek mindennap kifejezésre juttatott hálája mellett abban, hogy ez sokáig tartós lesz. Nagyon szkeptikusak a velünk való kapcsolatban, mert nehezen haladnak a közös ügyeink stb. Úgyhogy én nagyon szeretném erre felhívni a figyelmet.

További külpolitikai kérdés a Varsói Szerződéssel kapcsolatban.

Antall József: Még az egyéb kérdések között a Varsói Szerződéssel kapcsolatban a következőket kell elmondanom. Ezt egyébként Jeszenszky Géza most nem említette, bár ő is tudja, és én közvetlenül azért tudom, mivel a Varsói Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásra képviselőként a parlament a miniszterelnököt jelölte ki, tehát itt közvetlen tájékozottsággal is rendelkezem. A moszkvai tárgyalás során mind a lengyel, mind a csehszlovák kormány még a Varsói Szerződés, a katonai szervezet fenntartása mellett nyilatkozott. A lengyelek különösen, de a csehek is. A lengyel és a csehszlovák kormány a legutóbbi nagyköveti tárgyalásokon már változtatott az álláspontján. A legújabb tárgyalások arra mutatnak, hogy a csehszlovákok is közelednek, bár a kilépésüket szerették volna ’92. márciusig elhalasztani, de hajlandók ők is a lengyelekkel a ’91. decemberi együttes kilépésre. Ez azt jelenti, hogy a lengyelek és a csehek velünk együtt hajlandók most már a Varsói Szerződésben közös politikát folytatni. Ennek megerősítésére megy Prágába Jeszenszky Géza. Visz egy levelet a kormányfőnek is, és ugyanúgy a Mazowieckinek is egy hasonló levelet írok. Tehát úgy tűnik, hogy ezek közelednek. Ez, mondjuk, a jelentősebb fejlemények közé tartozik, aminek katonai és egyéb vonatkozásai vannak. Egyébként dolgoznak a katonák is egy konzultatív testületi vagy valamilyen más megoldáson. A lengyelek részéről komolyan értékelték azt, hogy a Pentagonaléban a lengyelek esetleges részvétele mellett álltunk ki. Úgyhogy a lengyel külpolitikában nagyon komoly változás, egy fordulat van a németekkel való megállapodás irányában, a szovjetekre való támaszkodás felszámolásban, és egy egyértelmű nyitás van, ami tulajdonképpen itt, Budapesten született meg a Kohl–Mazowieczki–Andreotti-közeledésnél, amit mi segítettünk elő.

(A cikk a VERITAS-nak a Magyar Napló Kiadó által a Batthyány Alapítvány anyagi támogatásával kiadott, Dévavári Zoltán és Kajdi József szerzők által készített „MI EZT VALLJUK” napirendhez és napirenden kívül: Antall József miniszterelnök kormányüléseken elhangzott érdemi hozzászólásai c. II. kötet 500-506. oldalán megjelent szövege)