A Magyar Nemzet több írást közölt a Semmelweis Ignác nyilvánosságra került kórtörténetének értékelésével összefüggésben kialakult vitáról. November 12-én jelent meg a cikkem, amely tükrözte a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, valamint a hazai Semmelweis-kutatók álláspontját. Erre válaszolt dr. Silló-Seidl a lap hasábjain február 9-én. Tekintettel arra, hogy a korábbi cikkben foglaltakat változatlanul érvényesnek tarthatjuk, csak a legszükségesebb kérdésekben idézzük meg a szerzőt önmaga cáfolatára.
Azt írja most: „az általam megszerzett dokumentumok alapján kialakítottam hipotézisemet Semmelweis halálával kapcsolatban; ezt a hipotézist vitára bocsátottam, elméletemet publikáltam.” Mi a könyvének címe? ,,Die Wahrheit über Semmelweis”. Tehát nem hipotézist közöl, hanem igazságot, valóságot ígér! Sőt a könyv alfejezetének címe, egyszerűen: „Die Wahrheit”! Ez a kifogásunk, hogy valóságnak állít be feltevéseket. Továbbá elhatárolódásunk oka, hogy minden alap nélkül összeesküvéssel, közvetett és közvetlen gyilkossággal vádol nagy magyar orvosokat (Balassa, Bókai, Wagner), valamint a bécsi kórházat. Most azt írja: „egyáltalán szó sincs vádról, csak adatokról. és azok is főleg Balassát, mint spiritus rectort illetik.” Mit ír német nyelvű könyvében: „A tetejébe Semmelweis Balassa műtőjét használta. Hogy ezek után a sebésznek megtiszteltetés volt-e, hogy Semmelweis meghívta, asszisztáljon neki az első magyarországi petefészek-eltávolításnál, ne firtassuk. Balassa nem utasíthatta vissza! Azonkívül az egyetemi sebészeti klinika kevesebb ággyal rendelkezett, mint Semmelweis szülészeti klinikája. Ezek az érvek talán nevetségesnek tűnnek, de nem lebecsülendő tényekről van szó, amelyek Balassa és Semmelweis közötti igen fontos viszony mozaikszemcséi. Belső harcok ezek, amelyeknek igazi oka: irigység és becsvágy.”? Tehát Balassa átadja a műtőjét, segédkezik – ez igazán komoly érv és bizonyíték ellene!
Balassáról később így ír: „Egocentrikus lévén nem volt tárgyilagos, nem volt eléggé lelkiismeretes: sebész létére 1868-ban vállalkozott Erzsébet királyné szülésének levezetésére.” Miután ez többször felmerül Silló érveinél, jegyezzük meg, hogy a XIX. században természetes volt a különböző szakterületeken egyetemi tanári rangú orvosoknál az általános orvosi praxis, egy-egy közéleti személynél a háziorvosi tevékenység. De Balassa, Semmelweis, Bókai egyaránt orvosdoktori, sebészmesteri, szülészmesteri képesítéssel rendelkezett, sőt Bókai szemészmesteri diplomát is szerzett. Így az illetéktelen beavatkozás stb. fel sem merült. (Még több ilyen „lelkiismeretlen” ügyről tudunk, így például Balassa segítette világra 1848-ban Eötvös Lorándot is, mint az Eötvös-család háziorvosa.)
Silló Bókai gyanús kinevezéséről beszél 1867-ben, Báthory megjutalmazásáról (ő kísérte Bécsbe Semmelweist) kétéves külföldi kiküldetéssel. „Tények, amelyek egy összeesküvés gyanúját keltik.”? Miféle tények?! Továbbá most azt írja, hogy a bécsi orvosokat egyáltalán nem marasztalta el. Idézzük: „Semmelweist elmegyógyintézetbe utalták… Ha az intézet felvette, ezért már annak kell felelnie. A felelős pszichiátereknek fel kellett volna ismerniük a tévedést… Az elmegyógyintézet fedezte a professzorokat, akik a maguk részéről nem vetették az intézet szemére a gondatlan kezelést. Egyik holló nem vájja ki a másik szemét. Mindegyik fél a hallgatott.”?
Silló nem tud arról, hogy felkapta a sajtó rágalmazó állításait, mi állítunk képtelent. Itthon: „A birtokomba jutott anyag, amelynek másolatát most hazahoztam, szinte bűnügyi történetet rejt”;? „jóakarói végül is halálát okozták. Elzárták a külvilágtól, megverették, sérüléseket szenvedett”.? Külföldön: „…kollégáinak rosszindulata miatt egy bécsi elmegyógyintézetbe szállították, ahol … ápolóinak tettleges bántalmazása miatt meghalt… A magyar professzorok egy csoportja, kiknek útjában volt a gyermekágyi láz a sikerei és fertőtlenítéstana miatt … elmegyógyintézetbe vitték … kollégáinak áldozata lett”;? lényegében ugyanezt ismétlik művének és kiállításának (Bécs) ismertetésekor a bécsi Kurier-ban,? a „Bunte”-ban,? a Frankfurter Allgemeine Zeitungban.? A külföldi lapok egyébként a magyar kiadást ugyanazzal a címmel hirdették, mint az „ÉS”-nyilatkozat („Ki ölte meg Semmelweist?”), amit később Silló „Semmelweis halála” címre változtatott.
Végül – miután nincs helyünk több idézetre – még annyit, hogy „egy majna-frankfurti kiadónál német és magyar nyelven jelent meg” a könyve (Silló). A német kiadáson rajta van: „Ariston Verlag. Genf”, a magyar kiadáson (saját kiadás lévén, a lakóhelyére utal „Frankfurt a. M.”): „Metropolitan Verlag” terjeszti, ami Münchensteinben van, szintén Svájcban. Többire nem válaszolhattunk, de ismét megjegyezzük, a másolatok megszerzésének elismert érdeme nem jogosítja fel Silló-Seidlt az idézett és nem idézett kétséges állítások hirdetésére. Anélkül, hogy személyeskedni akarnánk, kérjük az „egyenes gondolkodás” alkalmazásara velünk szemben, mert kijelentése? – „minthogy én Óbudáról jöttem, kis görbe gondolkodásért én sem megyek a szomszédba” – Bécsben talán bevált, nekünk azonban borzasztóan fárasztó. Mi lezártuk e „sajtóvitát”, aki nemi hiszi, járjon utána…?
